Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-28 / 50. szám
Sport 1996. február 28., szerda UJ KELET Keletiek sikere Pakson 13 Több mint húsz év a diáksportban Február 24-én országrészek közötti röplabdatomát rendeztek serdülő lányok (13-14 évesek) számára Pakson. A viadalon négy együttes vett részt, a keleti, a nyugati és a középválogatott, valamint a budapestiek. A keleti csapatban nyíregyházi, debreceni és szegedi lányok szerepeltek. A tornán körmérkőzésekre került sor, a keletiek Budapestet 3-0-ra, a középválogatottat 2-1-re, míg a nyugatiakat 3-0-ra verték meg, ezzel megkaparintották a torna- győzelmet. A győztesek nemzeti színű biciklisnadrágot kaptak, érmeket és okleveleket vehettek át. A keletiek csapatában szerepelt Lévai Gabriella csapatkapitány, Hudák Judit, Tóth Zsuzsa, Varga Henrietta, Fran- kovics Judit és Győri Nikoletta, akik a nyíregyházi Hunyadi Mátyás Általános Iskola tanuVáratlanul röppent fel a hír: elképzelhető, hogy Martina Navratilova ismét pályára lép Wimbledonban, a tenisz szentélyének tartott All-England Clubban. Maga a 39 esztendős amerikai teniszezőnő 50 százalékos esélyt lát „ideiglenes” visszatérésére. Az HBO televíziós társaság által szervezett sajtótájékoztatón tulajdonképpen azt szerették volna bejelenteni, hogy Navratilova Billie Jean Kinggel és Mary Ca- rillóval együtt segédkezne a wimbledoni tenisztorna közvetítésében. Egy kérdés azonban „fordított” a forgatókönyvön... lói. A Bem József Iskola színeit Kovács Bernadett képviselte az együttesben. Moravszki Gyuláné vezetőedző és Nagy Attila másodedző gárdájában szóhoz jutottak még a debreceni Arany János Iskola diákjai, Mezősi Tímea, Szabó Katalin, Hatvani Tímea, Asbóth Bernadett és Szanics Tünde is. A szakedzők szavazatai alapján a tornán feltűnt lányok közül jó páran szerepelni fognak egy Kaposváron megrendezendő nemzetközi viadalon. Ez lesz az első alkalom, hogy a gyermekválogatott Magyarország színeiben lép pályára. * A hunyadis lányok legközelebb a Start Sportula színeiben Budapesten játszanak Országos Serdülő Kupát, ahol a BSE és a Paks is az ellenfelek között lesz. — Nem tudom, hogy játszom-e Wimbledonban. Meglátjuk, hogy szervezetem miként reagál, ha ismét kemény edzésbe fogok. A hely varázslatos, és imádok füvön játszani. Ha Wimbledonban nem füvespályán rendeznék a mérkőzéseket, akkor biztosan nem lenne ekkora a kísértés — mondta Navratilova, aki eddig sorozatban 23 alkalommal vett részt a torna küzdelmeiben. Ha netalán ismét nyerne egy trófeát, beállítaná Billie Jean King rekordját, aki 20 elsőséget szerzett Wimbledonban. Az ÉVISZ lett a győztes Lejátszották a nyíregyházi amatőr középiskolás röplabdabajnokság döntőjét. A végő győzelmet az Évisz 5/a-s csapata szerezte meg. A második helyen a szintén éviszes 4/a, míg a harmadikon a 110-es szakmunkásképző és szakközépiskola 5/a-s együttese végzett. A győztesek oklevelet vehettek át. Eredmények: ÉVISZ 5/a—ÉVISZ 4/a 2-0, ÉVISZ 4/a-— 110-es 5/a 2-1, ÉVISZ 5/a—110-es 5/a 2-1. Navratilova Wimbledonban? Toldi-díjas sportvezető Nemrégiben közgyűlést tartott a Magyar Diáksport Szövetség. A közgyűlés során kitüntetéseket is átadtak a magyar diáksportban kiemelkedő munkát végzőknek. A díjazottak közül ketten részesültek a Toldi Miklós miniszteri kitüntetésben. Egyikőjük Szoóh Béla, a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Diáksportszövetség titkára. A szabolcsi kitüntetett 1974-ben végzett a Bessenyei György Tanárképző Főiskola testnevelés—biológia szakán. A főiskola után Záhonyba került, ahol pedagógusként dolgozott, és munkaideje után a diáksportot szervezte, vezette iskolájában. 1980-ban került a megyeszékhelyre, ahol a diáksport irányításával bízták meg a megyei tanács sportosztályán. Rögtön egy nagy feladat megoldásán dolgozhatott, hiszen 1981-ben Nyíregyházán tartották az Úttörőolimpiát. Az utánpótlás korosztályúak akkoriban legnagyobb szabású hazai versenyén több mint kétezer diáksportoló vett részt. Szoóh Béla a rendszerváltás után megszervezte a megye diáksportjának támogatására a Spori Sport Alapítványt, az alapítvány kuratóriumának ma is ő a titkára. Ma már az alapítvány megléte nélkül elképzelhetetlen lenne a megyei diáksport finanszírozása. A megyei diáksportszövetség az ő irányítása és aktív közreműködése mellett szervezte meg az úszásoktatás rendszeres támogatását, a rakamazi vízibázis létrehozását, ahol nyaranta vízitáborokat, továbbképzéseket is rendeznek, valamint téli szlovákiai sítáborokat és versenyeket. — A rendszerváltozás előtt aránylag könnyebb dolga volt a diáksport megyei szervezőinek. Hogyan sikerült a megszokott módszereken változtatni? —Tény, hogy a rendszerváltás előtt sokkal könnyebb dolgunk volt. Évente kaptunk egy bizonyos költségvetési keretet, amit elkölthettünk, éa ami január 1-től a rendelkezésünkre állt. Az önkormányzati költség- vetésben a sportra szánt összegeket az általános tartalékkeretből lehet kiutalni az önkormányzati testület döntése alapján. Míg az intézmények a költségvetés elfogadásáig az előző évi szerint kapnak pénzt, addig mi csak akkor, ha már elfogadták a költségvetést. így az év elején egyszerűen nincs a számlákon pénz, ugyanakkor a versenyeket olyankor is meg kell szervezni. Egyébként is nagyon beszűkültek az anyagi lehetőségeink. — Miképp lehetett ebből a helyzetből kitörni? —Már a rendszerváltozás előtt látni lehetett, hogy meg kell újítani a támogatási rendszerünket, és már akkor tettem javaslatot új formák bevezetésére, ezek között volt az alapítvány létrehozása is. Azért, hogy anyagi lehetőségeinket bővítsük, alapítottuk meg a megyei önkormányzat támogatásával a Spori Sport Alapítványt. Alapítványunknak van egy sportfelszerelés-kereskedése, és sporttúrák, kirándulások szervezésével foglalkozunk. A gazdasági tevékenységünk hasznából az alapítvány támogatja a diáksportot. így például év elején az alapítvány pénzeszközeiből finanszírozzuk a diáksportversenyeket. Nem is tudnának nélküle versenyeket rendezni. — Milyen anyagi eszközök álltak az alapítvány rendelkezésére? — A megye háromszázezer forint készpénzzel és hétszázezer forint aporttal hozta létre az alapítványt. Azóta már növeltük vagyonúnkat, Raka- mazon telket vásároltunk a vízibázis részére, és rengeteg sporteszközt is beszereztünk, hiszen ezek kölcsönzése is beletartozik gazdasági tevékenységi körünkbe. Természetesen a diákok részére nagyon kedvezményes körülmények mellett biztosítjuk szolgáltatásainkat. — Az alapítvány egyik fontos feladata a nyári vízitáborok, vízitúrák szervezése. Kik vesznek részt ezeken a túrákon? —Természetesen elsősorban a megye iskoláiban tanulóknak biztosítunk sportolási lehetőséget. Nagyon sok iskola táborozhat nyáron a vízibázisunkon. Ha van rá kapacitás, bárki igénybe veheti szolgáltatásainkat, amik nem túl drágák, de némi hasznot biztosítanak. Ebből a haszonból alapítványunk vagyonát gyarapítjuk, illetve a diáksport támogatását biztosítjuk. Egyébként a vízitábort kibővítjük, és akik hozzánk jönnek táborozni, kerékpárokat is kölcsönözhetnek majd nyáron. A mi telepünk lesz a bázisa az ország diák kerékpár- és vízitúrázóinak is. — Télen a szabolcsi diákoknak sítúrákat szerveznek. Amire különösen nagy szükség van, mivel a megyében nincs síelést lehetőség. — Ma már szerencsére egyre több szabolcsi fiatal jut el a szlovákiai hegyekbe, ahol megtanulhatnak síelni. Iskoláknak és diáksportköröknek szervezünk sítáborokat. Sífelszereléseket kölcsönzünk, szálláshelyet biztosítunk, és’ szervezett oktatásokat tartunk a kezdőknek. Leginkább arra vagyok büszke, hogy népszerűsíthettem ezt a téli sportot a megyénkben, és a legkisebb települések iskoláinak is módja van arra, hogy sítúrákon vegyenek részt. Egyre bővül azoknak a száma, akik télen rendszeresen eljárnak ezekre. — Ma már egyre kevesebb pénz jut a sportra és a diáksportra, ugyanakkor még többet kellene fordítani az egészséges életmód népszerűsítésére. Hogyan lehet ezt az ellentétet feloldani? — Az államnak és az önkormányzatnak is többet kellene költenie ezekre a feladatokra. Azonkívül meg kell találni azokat a nonprofit gazdasági formákat, amik a diáksport fenntartását biztosíthatják. Itt a megyében mi már megpróbálkoztunk ezzel, és annak ellenére értünk el sikereket, hogy tevékenységünket még nem nagyon támogatják a gazdasági szabályozók. Révay Zoltán Mi a titka a közönségsikernek? * ■ „Különösen fiatalos” lendülettel... Létezik egy serdülőcsapat, amelynek van egy nagy előnye. Játékosai olyan kicsik, szinte belevesznek a fűbe, úgy száguldoznak, az ellenfelek — no, és a nézők — pedig olykor-olykor csak ámulnak-bámulnak. — Két és fél éve kezdtük el együtt a munkát, most hetedikesek a gyerekek — kalauzol Magyar László, a csapat edzője. — Valójában Sportiskola néven futunk, de a serdülőbajnokságban a Sényő színeiben szerepelünk. Ennek a korosztálynak ugyanis még nincs igazán versenyezési lehetősége. Ez hátrány lett volna a többi csapattal szemben, hiszen például egy Debreceni Olasz Focisuli vagy egy Békéscsaba már bajnoki rendszerben játszik. Amikor a Sényő feljutott az NB II-be, indítania kellett egy serdülőcsapatot. Mivel a sényőiek nem tudtak megfelelő kvalitású gyerekeket toborozni, mi indultunk. — Nem volt-e túl komoly vállalkozás az idősebb korosztályban való szereplés? — Némi fenntartással fogadtuk a felkérést, mert valóban, az említett pontvadászatban a mieinknél akár 3—4 évvel idősebb játékosok is játszhatnak. De a korkülönbség általában két év. A szülők hangot adtak véleményüknek, hogy ha nem lesz sikerélményük a gyerekeknek, folyton vereséggel fogják elhagyni a pályát. De megpróbáltuk, elvégre szoknunk kellett a nagypályás játékteret és a versenyzés légkörét is. — Aztán átestetek a tűzkeresztségen és... — Igen kellemes meglepetés volt, hogy a fiúk felvették a kesztyűt, nagy kedvvel és általában eredményesen harcoltak. A gyerekek szinte mindenütt közönségsikert arattak, hiszen a szembetűnő korülönbség ellenére ügyesen kombináltak, szerveztek. Persze, az is megmutatkozott, hogy az ütközéseknél még jókora a hátrányuk vagy éppen futógyorsaságban van elmaradásuk. De szakmailag összességében igen tanulságos volt ez a fél év, csapatjátékban (helyezkedés, lestaktika) rengeteget fejlődtek a gyerekek. És megszokták a „környezetet”. — Úgy tudom, a lestaktika értékes fegyvere a csapatnak... — Igen, általában sikeresen alkalmazzuk ezt a módszert, a gyerekek már érzik a lényegét, érzik, mikor kell kilépni. Persze, ha úgy láttam, hogy képzett az ellenfél, visszaálltunk, nem kockáztattunk. — Említetted, hogy többször is közönségsikert aratott az együttes. Miben nyilvánult ez meg? — Tiszavasváriban, Tisza- lökön a helyi közönség annyira dicsérte a csapatot, hogy kifejezetten nekünk drukkolt. Mondták, hogy nem igaz, milyen jól játszanak! De valóban mulatságos dolog az, amikor Fekete Zoli, aki társai között is kicsinek számít, kötényt ad egy nála jóval termetesebb valakinek. — Kik számítanak húzóembernek a gárdában? — Hegedűs Tibi tagja a kor- osztályos válogatott 16-os keretének, volt Tatán edzőtáborban, Piski Elemér edző elismeréssel szólt róla. Müller Zsolti csak azért nem került be, mert még a mi korosztályunknál is fiatalabb egy évvel. Cséke Gyuri, Illés Gyula, Takács Peti, Morószki szintén kulcsemberei együttesünknek. Egyébként 22-en vagyunk. — Legutóbb tornát is nyert az együttes... — Megragadunk minden alkalmat, hogy kupákon, tornákon vegyünk részt. Január végén a fehérgyarmati Nemzetközi Farsang Kupán sikerült győzedelmeskednünk, amikor a döntőben a kassaiakat vertük meg. Ilyen korban a fejlődés töretlensége a lényeg. Ezek a gyerekek még igazán tudnak örülni, nincsenek érdekek. Csiky Nándor Álló sor: Müller Zsolt, Törnek Péter, Cséke György, Balogh Péter, Hegedűs Tibor, Magyar László edző, Lakatos László, Tóth Péter, Horváth Gusztáv, Várföldi Sándor, Takács Péter. Guggolnak: Mester Sándor, Morauszki István, Bognár Attila, Urbán Attila, Ács Péter, Tamás János, Illés Gyula, Kléninger László, Szekeres Zoltán, Papp Zsolt. Fekszik: Juskó Attila
