Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-24 / 47. szám
UJ KELET Sporl e 1996. február 24., szombat 13 Derült égből villámcsapás! A gyökereket akarják kivágni Pénteki számunkban írtunk arról a hírről, hogy a nyíregyházi képviselő-testület tagjai között felmerült az a lehetőség; a Nyíregyházi Városi Sportiskola támogatását megszüntetik. Ez egyet jelentene az intézmény bezárásával. Felbermann Endre a megyeszékhely alpolgármestere nem cáfolta meg a hírt, ő is tud ilyen felvetésről, igaz, azt nyilatkozta, számítások, hatás- vizsgálat nélkül nem lehet erről dönteni. Most a legilletékesebbeket kerestük meg, szerintük milyen hatása lenne az esetleges döntésnek. Először Szalka Gézát, az intézmény igazgatóját kérdeztük. — Ez nem lehet igaz! — ez a felkiáltás az első reakciója az igazgatónak. — Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy van olyan képviselő, aki ezt komolyan gondolja. Hogy miért? Nemrég döntött a városi közgyűlés az iskola megalakításáról, aztán tavaly elhatározta, az iskolához kapcsolja a sportkollégiumot. Ennek a döntésnek is az volt a lényege, hogy még hatékonyabban támogassák Nyíregyháza és a megye sportjának utánpótlás-nevelését. A tavalyi év végén újra tárgyaltak a sportkoncepció kapcsán a sportiskoláról a képviselő-testületben. Akkor elfogadták azt, hogy az iskolát két új szakággal bővítik. Soha egyetlen városi képviselő sem tette fel a kérdést, kell-e egyáltalán ez az intézmény, ami azt jelenti, hogy szükségesnek találták. Most egy hirtelen támadt ötlet után a bezárásáról határozni, ez egyszerűen abszurd. — Mégis milyen feladatokat lát el ma az iskola? — A város átvállalta a kluboktól az utánpótlás-nevelést. Ennek több oka is volt. Egyrészt, így biztos, hogy az erre a fontos feladatra adott pénzt nem a felnőtt gárdákra költik, másrészt a város is tenni akar az itt élő fiatalok egészséges neveléséért. Iskolánkban ezer gyerek rendszeres sportolását és testmozgását tudjuk biztosítani. Ennek a fiatalok életmódjára gyakorolt pozitív hatását senkinek sem kell bizonygatni. Emellett olyan sportolók kerülhetnek ki ezekből a műhelyekből, akik később a nyíregyházi klubokban folytathatják a rendszeres versenysportot. A munkában hatvan edző vesz majd részt, mindegyikük testnevelő tanár, akik munkaidejük után dolgoznak az iskola különböző szakágaiban. Azt is meg kell mondjam, hogy az edzők nem nagyon panaszkodnak, de az anyagi megbecsülésük nincs arányban a délutánonként hétvégeken elvégzett munkájukkal. Őket elsősorban a sport iránt érzett elkötelezettségük hozza a sportiskolába, s nem az Az utánpótlás A városi sportkollégium igazgatóját, Losonczi Lászlótis megkérdeztük, mit szól a felvetéshez. — Tisztában vagyok azzal, hogy a tavalyi év restrikciós intézkedéseinek hatásai most jelentkeznek az önkormányzatoknál. Nyilvánvaló, hogy meg kell nyirbálni a költségvetési kiadásokat. Az ellenben nem mindegy, mit szüntetünk meg. A sportutánpótlás nemcsak a jelen, de a jövő is egyben. Helyrehozhatatlan károkat jelentene a támogatás megszüntetése. Az utánpótlásnevelés egy folyamat, nem lehet egyik pillanatról a másikra „bezárni”. Ha egy iskolát bezárnak a tanulókat átviszik egy másikba. Ebben az esetben nincs hova átvinni a sportolókat. Az iskoláknak nincsenek anyagi eszközeik a sport támogatására. anyagi haszonszerzés lehetősége. — Mit jelenthet egy ilyen döntés Nyíregyháza sportéletében? —Hasonlítsuk a város sportéletét egy fához. A nyíregyházi sportélet „fája” az elmúlt években már megélt rengeteg nyesegetést, ezt átvészelte. Aztán elkezdték öntözni, táplálni a gyökereit, most, ha ez a döntés megszületne, azt jelentené, hogy a fa gyökereit vágnák ki. Az egész fa elsorvadna utána. Az iskolákban nincs arra pénz, hogy az utánpótlás-nevelést ott oldják meg. A nyíregyházi klubok közül alig van néhány, amelyiknek ne lennének tartozásai. Honnan tudnának plusz forrásokat előteremteni? Egyszerűen az eddigi várospolitikai döntések után elképzelhetetlennek tartom egy ilyen döntés meghozatalát. — Nem lehetséges, hogy ön, az iskola vezetője elfogult? — Biztos, hogy nem tudok érzelmek nélkül gondolni egy ilyen döntésre, de nem véletlen, hiszen az katasztrófahelyzetet idézne elő a sportban, de kihatással lenne a nevelés más területeire is. Ha hideg fejjel végiggondolom, belátom, hogy takarékos gazdálkodásra van szükség a városban. Tudom, hogy meg kell húzni a nadrágszíjat, de nem mindegy, hogy a döntéseknek milyen hatása lesz majd. • •• // a jovo — Ez a döntés a kollégium megszűnését is jelentené? —Először is én csak egy pillanatnyi ötletnek tartom azt a felvetést, hogy a sportiskolát megszüntetik. Van annyira bölcs a város önkormányzati testületé, hogy ilyen döntést ne hozzon meg. Az iskola és a sportkollégium két különböző tétel a költségvetésben, az egy másik kérdés, ha nincs sportiskola, hol sportolnak majd „lakóink”? — Milyen feladatokat lát el most a kollégium? — Harmincnégy diáksportoló lakik nálunk. Ők délutánonként edzésekre járnak. Más kollégiumokban nem tudnának a többiekkel együtt tanulni, itt viszont a napi programjukhoz alakítjuk a kollégium napirendjét, egyénenként segítjük őket a tanulásban. Az intézményünk maximálisan figyelembe veszi a diáksportolók sajátos helyzetét. Ennek eredménye, hogy a lakóink nemcsak a sportban, de a tanulásban is helyt tudnak állni. Nem tudom hova küldenénk őket ha megszűnne a kollégium? Sísport TÓMBA ELSŐ VB-ARANYA A spanyolországi Sierra Ne- vadában a férfiak óriásműle- sikló versenyével folytatódott az alpesi sí világbajnokság. Hatalmas küzdelemben az olasz Alberto Tómba végzett az élen, megszerezve első világ- bajnoki aranyérmét. A 29 esztendős itáliai ötödik világbajnokságán vesz részt. A sportiskolára és a sportkollégiumra is kitehetik a táblát? Fotó: Racskó Tibor Egy sikeres utazás története A hosszútávúszás legjobbja Kovács Rita újra otthon, csak a trófeáknak kell még helyet találni. Fotó: Bozsó Katalin Hazaérkezett Kovács Rita, az NYVSC hosszútávúszónője, adtuk hírül tegnapi számunkban. A sportolónő egy hónapos délamerikai túra után érkezett vissza Nyíregyházára. Mint megírtuk, négy Világkupa-futamot nyert meg egymás után a nyíregyházi sportoló. A hosszútávúszás legjobbjával csütörtökön beszélgettünk. Tegnapi számunkban megígértük, hogy Kovács Rita utazásáról részletesebb beszámolót közlünk. Rita láthatóan szívesen és jókedvűen mesél a dél-amerikai túráról. —Nagyon hosszú utazás után érkeztünk meg az első versenyre. Európából Buenos Airesbe érkeztünk, és onnan még el kellett utazni Brazíliába, több mint harminchat óráig tartott, míg Magyarországról odaértünk. Ráadásul amikor megérkeztünk, esett az eső, nagyon rossz időjárás volt. Szerencsére a verseny napjára kiderült az ég, és verőfényes napsütésben rajtoltunk. VERSENYRŐL VERSENYRE —Az első táv „csak” 26 kilométer volt. Hogyan sikerült a verseny? — Az első nagyon jó volt, gyors, 5 óra 43 alatt teljesítettem, el se lehetett fáradni. — nevet az úszónő. — Utólag nagyon fontosnak tartom azt az első versenyt, mert a második alkalommal márönbizalommal rajtolhattam. Ráadásul úgy indultam el, hogy egy versenyt mindenképpen meg kell nyernem, s ezt a tervet elsőre teljesítettem. — A következő állomás már Argentínában volt. Santa Fé városa következett. Ott milyen élményeket szerzett? —Nagyon jó volt a hangulat, oda már mindenki megérkezett, aki számít a hosszútávúszásban. Sok régi ismerőssel találkozhattam. — Milyen a hangulata ott egy hosszútávúszó-versenynek ? — A hidak, amik alatt elúsztunk, tele voltak emberekkel. Santa Féből hatvanhárom kilométert úsztunk a folyón Co- rondáig, és a parton ezen az úton legalább százezer ember kísérte figyelemmel a versenyt. A célnál több ezer ember biztatta az érkezőket. —Mennyire ismerték a távoli országban a magyar hosszútávúszónőt, Kovács Ritát? — Argentínában a versenyek előtt sajtótájékoztatót tartottak, amit a tv egyenes adásban közvetített, ezeken mindig bemutattak engem is. A harmadik győzelmem után már a szokásos délamerikai temperamentummal köszöntött az argentínai műsorvezető, ő egyébként korábban maga is versenyzett, és az év sportolója volt Argentínában. Azt kérdezte, mit szólok hozzá, ha azt mondja, én vagyok a legjobb a világon? Csak annyit mondtam: köszönöm'. — Milyen volt a második futam? —Az nagyon jó verseny volt. Hatvanhárom kilométert úsztunk, azon a versenyen éreztem legjobban magam. Úgy úsztam, ahogy előre megbeszéltük a taktikát Tamással (Vajda Tamás, Kovács Rita edzője), szóval minden az előre tervezettek szerint haladt. Az időjárás is ideális volt, kilenc óra alatt teljesítettem a távot. VIHARBAN IS ELSŐ — Utána következett a legnehezebb állomás, Parana. Milyen emlékeket hozott onnan? — Előtte is a paranai verseny ígérkezett a legnehezebbnek, hiszen a táv több mint 80 kilométer lett volna. Végül is nem emiatt lett nehéz. Hatalmas szélviharban rajtoltunk. Sokszor az ég is teljesen elsötétedett. Alig lehetett látni a kísérőhajókat. Néha közel jöttek hozzánk, aztán eltávolodtak, de hiába integettem nekik, egyszerűen észre sem vettek a nagy hullámok miatt. Nagyon félelmetes perceket éltem át. Aztán le is fújták a versenyt, és akkor is vezettem a mezőnyt. — A legutolsó állomás Rosario volt. Ott már könnyen nyert? — Nem mondhatnám. Ez volt az a verseny, amiről azt mondtam, mindent megnyerhetek, csak ezt nem. Előtte nap még beteg voltam, nem éreztem magam jó erőben. A rajt is bonyodalmas volt. A szervezők késtek az indítással, és volt, akiket elsodort az ár. Ők el is kezdték az úszást, a szervezők vissza akarták rendelni őket, de volt, aki úszott tovább. Aztán a rajtnál hatalmas tumultos volt, egymás nyakába csapkodtak az úszók. Ekkor látszott egy kicsit, hogy Dél-Amerikában vagyunk. Le is maradtam az élbolytól rendesen. Gondoltam, legjobb, ha be is fejezem ott rögtön, de Tamás szerencsére lebeszélt róla. Aztán ezúttal nekem kedvezett a szerencse, a mezőny a folyó áramlatát követve egy hosszabb úton úszott, míg én toronyirányba mentem. Kiderült, jól választottam, és a negyedik versenyt is sikerült megnyernem. — Korábbi hosszú távú versenyei után gyakran előfordult, hogy jobb eredményt várt volna, de nem sikerült jó áramlatot választani. Most már a rutin is ön mellett van? — Biztos, hogy a rutin is számít. Ott kezdem, hogy az erőmet is másképp osztom be, mint korábban. Verseny közben nem jövök zavarba, ha a külső tényezők megváltoznak. Tudatosabban teljesítem a több órás versenyt. Kialakítunk edzőmmel együtt egy tervet, és azt nagyjából tartani tudom a verseny alatt. CSAK EGY HALAT FOGOTT —A vízben a rossz időn kívül más meglepetés nem érte? — A második versenyen árral szemben úsztunk;, majdnem a nádasban, akkor megfogtam egy halat úszás közben, de rögtön kiugrott a kezemből. Más meglepetés nem ért most a versenyzés közben. — Mit fogyaszt a hosszú versenyek alatt a vízben? —Az első órában semmit nem fogyasztok, aztán általában csak folyadékot, amiben különböző tápanyagok vannak feloldva. A verseny vége felé már Coca-Co- lát iszom, de sokat nem lehet mert, abban van koffein is, és nálunk is tartanak doppingvizsgálatot. A leghosszabb távokon a végefelé banánt szoktam enni. — Úgy tudom, a versenyek közben kicsit babonás. Most is így volt? — Igen, csak néhány példa: a kabala mindig velem volt, mindig a sporttáskámnak ugyanabba a zsebébe helyeztem el, ugyanazt a fürdőruhát és úszószemüveget használtam, de most segítettek. — Az egy hónapos távoliét után, gondolom, már jó volt megérkezni Ferihegyre. — Nagyon jó volt hazajönni. Elárulom, a szüleimnek meghagytam, hogy Túró Rudival várjanak rám a repülőtéren, Argentínában ugyanis még nem ismerik ezt a szabolcsi csemegét. (Azt már csak mi jegyezzük meg: Kovács Ritánál sikeresebb reklámozója nem is lehet a szabolcsi terméknek.) —Jövőre utazik Dél-Amerikába? — Hol van az még? — néz ránk kérdőn az úszónő. Révay Zoltán
