Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-23 / 46. szám

UJ KELET Értékelt a nyíregyházi rendőrkapitány Vezet a „megélhetési bűnözés — A múlt évben a nyíregy­házi rendőrkapitányság ille­tékességi területén 9276 bűn- cselekmény történt, ez 43,8 százalékkal több, mint az elő­ző évben. Ezeknek több mint fele vagyon elleni bűncselek­mény, de ezen belül is a lo­pás és betöréses lopás vezeti a bűnlajstromot. A kapitány­ság nyomozói 2892 személy- lyel szemben jártak el, és ezek közül 2098-cal szemben vád­emelési javaslattal fejeztük be a nyomozást. Nőtt a sze­mélyes szabadságot korláto­zó intézkedések, az őrizetbe vételek és az előzetes letar­tóztatások száma. így ’95-ben 158 ilyen esetre került sor. Az ismeretlen elleni felderí­tési mutató 40,1 százalék, ami azt jelenti, hogy 6599 isme­retlen tettes ügyében folytat­tunk nyomozást — hangzott el dr. Pásztor Miklósnak, a nyíregyházi rendőrkapitány­ság vezetőjének tegnap meg­tartott sajtótájékoztatóján, amit abból az alkalomból tar­tott, hogy pár órával előtte parancsnoki értekezleten ér­tékelték a kapitányság 1995. évi munkáját. A kapitány a számok ismertetése közben elmondta, hogy nem híve a statisztikának, mert biztos benne, hogy el fog jönni az az időszak a magyar rendőr­ség történetében is, amikor nem csupán a puszta számok alapján fogják megítélni a rendőri szervek munkáját, hanem egy sokkal szélesebb, lakossági, társadalmi megítél- tetés szerint. A számok a ka­pitányság munkájának kö­rülményeit sem tükrözik. El­hangzott, hogy a kapitány­ság tevékenységét alapvető­en meghatározta az a tény, hogy itt a legszegényebb a lakosság, és emiatt elterjedt a „megélhetési” bűnözés. Döntő a határok közelsége, emiatt a nagy jövés-menés­ben a bűn is felüti a fejét. De városunkban megjelentek a prostitúció és az ahhoz kap­csolódó más bűncselekmé­nyek. A városi kapitányság elmúlt évi munkáját az ille­tékes felettes szervek végül jónak ítélték meg... Lesz-e újabb gázper? A hét megyében szolgáltató Tigáz Rt. jegyzett vagyona 17 milliárd forint Az összeg 40 százaléka, 6,8 milliárd forint ille­ti meg azon településeket, amelyek korábban tulajdonba ad­ták az rt.-nek gázközművagyonukat. Megyénkben huszon­hat településnek a törvények alapján 650 millió forint értékű részvény járna, amelyet még nem kaptak meg a Tigáztól. A települések emiatt pert indítottak az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. ellen. A Tigáz részvényeinek többségét az elmúlt év végén az Italgaz vette meg. Tegnap megyénk hu­szonhat érintett települése a részvénycsomag őket megillető részét felajánlotta — noha még meg sem kapták a részvénye­ket — megvételre az olasz vállalatnak. Egy 1988-ban életbe lépett törvény alapján ugyanis a többségi tulajdonosnak a kisebbségben levők részvénytulajdonát felajánlás esetén kö­telessége megvásárolni. Amennyiben az Italgaz 15 napon belül vásárlási szándékát nem jelenti be, a települések jogaik érvényesítése érdekében bírósághoz fordulnak. ^y Megyénk éleiéből Nyolcéves a Start Rehabilitációs Vállalat 1996. február 23., péntek 3 Volt egyszer egy leánynevelő A Start Rehabilitációs Vállalat és Intézményei fennállásának nyolcadik évfordulójához érkezett, ez alkalomból látogattunk el a vállalat ököritófülpösi telepére. Alig egy hónapja jártunk itt, majd érintőlegesen a rápolti faluriportokhoz kacsolódó- an, de akkor csak mellék-, most pedig főszerepet kapott a te­lep. A valamikori leánynevelő intézetet négy éve vette meg a vállalat, hogy munkahelyek teremtésével segítse a faluban és környékén élő emberek elhelyezkedési gondjait. A romanti­kus, hangulatos parkot látva gyermekkorom kedvenc meséjé­hez hasonlóan kezdeném a cikket, csak éppen nem Mátraalján, falu szélén, hanem a Szamos partján, falu szélén van a Start­telep. Kék kerítés mögött, évszázados fák alatt állnak az épü­letek, amelyek sokszínű tevékenységnek adnak otthont. Történetről, munkákról, gondokról és reményekről Petri Ist­ván üzemvezető beszélt nekünk. A Start vállalat csökkent túrákon, gyümölcsökön és munkaképességűek foglalkoz­tatását tűzte zászlajára, és ez fémjelzi ököritófülpösi tevé­kenységét is. A Start Rehabili­tációs Vállalat és Intézménye­inek működik egy kis szociá­lis otthona a telep területén. Állandóan bent lakó rokkant és fogyatékos emberek élnek itt, összesen 14-en. Az épület, amelyben laknak, az igényeik szerint készült, rokkantko­csikkal való közlekedésre, spe­ciális zuhanyozókkal, vécék­kel. Több lakó dolgozik az üzemekben, van, aki varr, van, aki műszerészként szakmájá­ban dolgozik, és vannak, aki­ket mezőgazdasági munkás­ként vagy a faüzemben foglal­koztatnak. Négy évvel ezelőtt először a mezőgazdasági tevékenységet indították be, az alma, a meggy és szabadföldi kultúrák ter­mesztését, utána felépítették a melegházat, és elkészültek a fóliák is. Három nagy fóliasá­tor és az üvegház kazánokkal fűthető, de télen egy időszakra leállnak, mert a termelésből befolyó haszonhoz mérten ak­kor túl nagy a ráfordítás. így február környékén azonban már javában folynak a mun­kák, a pihenő időben előkészí­tett talajban már szárba szök­kentek a palánták. A korai kul­konyhakerti növényeken túl kalászosokkal is foglalkoznak, egy 18 hektár nagyságú bérlet föl területen árpát és búzát ter­tak már szlovén exportra ko­porsóanyagot, aztán parket­tafrízt, krumplis- és tartálylá­dát, legutóbb pedig faházakhoz készítettek alapanyagot. Kar­bantartásokat, belső átalakítá­sokat, kivitelezéseket, külső munkákat is vállal a telep saját TMK-részlege. Egyebek kö­zött ők végezték a faüzem te­lepítését, vagy a fehérgyarma­ti Start-bolt kialakítását. A telepnek saját faházai is vannak, mert a közel hét hek­tár területen működik egy jól felszerelt kemping, amelyet tel­jes egészében tavaly adtak át. Lehet bérelni szobákat, de ala­kítottak ki helyet lakókocsik­nak és sátraknak is. A nyaralók­má mesztenek. A nyíregyházai központ több ezer fős konyhá­jának ellátása az ököritófülpösi telep mezőgazdasági részlegé­nek feladata. A mezőgazdaság után egy faüzemet építettek és indítot­tak be. Kezdetben különböző ládákat gyártottak hántolási eljárással, utána már fűrészelt anyagokból is. Korszerű fa­üzem lett a műhelyből, beállí­tottak egy Gattert, ami a fák szeletelésére szolgál, vettek szalagfűrészeket, marót, gyalut, hántoló- és darabológépeket. Ma már mindenféle faanyagot fel tudnak dolgozni. Gyártót­kényelméért van főzőfülke és természetesen vizesblokk zuha­nyozókkal, vécékkel. Várnak baráti társaságokat, családokat, de fogadnak iskolai csoporto­kat is. A környéken lehetőség van kirándulások szervezésére, a holt- és folyó Szamosban pe­dig a horgászatra. A faházak­ban 500 forint a bérleti díj na­ponta ágyanként, a sátorhely pedig 100 forint. A varroda sem panaszkodhat munkahiányra. Egyrészt a hon­védségnek dolgoznak, más­részt joggingokat gyártanak, a napokban pedig az Ikea cég­nek ülőpárnákat. Az, hogy ilyen rangos céggel vannak kapcsolatban, már a munka minőségét is jellemzi. A kö­zelmúltban a munkaügyi köz­ponttól pályázat útján elnyert lehetőség alapján mezőgazda- sági és varrónő szakmákra ké­pez át itt a vállalat embereket. — Mindent összevéve, hány ember dolgozik itt? — Pontosan 132. Sajnos most elvonnak a csökkent munkaké­pességű emberekre előirányzott normatívából. Egyes munkahe­lyek nálunk is veszélybe kerül­hetnek, ha pedig egy csökkent vagy megváltozott munkaké­pességű ember kikerül a Start­tól, szinte semmi esélye nincs az elhelyezkedésre, mert nem tudja azt a normál munkát elvé­gezni, amit egy átlag fizikumú ember, akinek nincsen semmi baja. Vagy a munkaügyi köz­pontba megy és felveszi a mun­kanélkülijáradékot ameddig jár neki, vagy megpróbálja igény­be venni a rokkantság alapján megállapított járandóságát. Ez pedig problémás, főleg azok­nak, akik nincsenek leszáza­lékolva, de csökkent munka­képességűek. Ezért alakult meg nyolc éve ez a cég. Ba­logh Zoltán vezérigazgató úr és neje próbáltak lehetőséget teremteni a vidékünkön élő csökkent munkaképességűek­nek az elhelyezkedésre. Egy közelmúltban megtartott ter­melési tájékoztatón a vezér- igazgató úr elmondta, min­dent megtesz annak érdeké­ben, hogy az üzem és az intéz­mény fennmaradjon, eredeti­leg elképzelt célja és formája ne változzon. Ezért azonban minisztériumi szinten kell lobbizni, ott döntenek a sor­sunkról, és sajnos nincsenek tisztában azzal, hány embert fosztanak meg attól a lehető­ségtől, hogy dolgozzon. Dojcsák Tibor A szakközépiskolák helye és jövője Eleve munkanélkülieket képeznek? „Nyíregyházán hirtelen és ro­hamléptekkel indult meg né­hány éve, évtizede a szakközép- iskolák fejlődése. Olyannyira, hogy az egykori tanács, később a városi önkormányzat gyakran nem tudta a finanszírozást a fej­lesztések üteméhez mérten meg­oldani.” — hangzott el Békési Elemértől, a nyíregyházi polgár- mesteri hivatal humán irodájá­nak helyettes vezetőjétől tegnap délelőtt azon a tanácskozáson, melyen a szakközépiskolák helyzetéről és jövőjéről értekez­tek az érintett intézmények ve­zetői. A gondolatmenetet foly­tatva elmondta: néhány éve a gyakorlati képzés bizonytalan­sága nehezíti a szakképzést. A gyakorlati felkészülésnek ott­hont adó, egykoron virágzó nagyvállalatok megszűnésével a kisebb vállalkozások adtak he­lyet a tanulóknak, mostanában pedig egyre inkább az iskolának magának kell megoldania saját tanműhelyben a képzést. Béké­si Elemér véleménye szerint el­jött az ideje annak, hogy az in­tézmények vezetői felmérjék, tanműhelyük milyen szolgálta­tást tud végezni és felvállalni. Ugyanakkor szembe kell nézni az igények változásával. A mos­tani iskolai rendszerben nagyon sok olyan gyereket képeznek a szakintézmények, akik gyakor­latilag attól a pillanattól fogva munkanélkülinek tekinthetők, amint megkezdik tanulmánya­ikat, mert kikerülvén az iskola­padból esélyük sincs elhelyez­kedni. Éppen ezért arra kellene törekedni, hogy olyan szakmá­kat tanulhassanak a gyerekek, amikre hazánk gazdaságának igénye van. Véleménye szerint ehhez elengedhetetlenül szük­séges az iskolai oktatás szerke­zetének megreformálása, ami­nek alapja a tízosztályos alap­képzésre és az azt követő, két­éves szakmai képzésre való át­térés lehetne. A jelen lévő igazgatók egy emberként ismerték el, hogy szükség van a rendszer átalakí­tására, hiszen egy 14 éves gyer­mektől nem lehet elvárni, hogy el tudja dönteni, milyen szakmát szeretne tanulni. Rávilágítottak arra is, hogy a mostani, négyéves középiskolai rendszerben az in­tézmények vezetői nem tudják előre felmérni, négy év múlva mely szakmák művelői iránt lesz nagy a kereslet. Ennek követ­keztében egyelőre nincs értelme célzott oktatásról beszélni. Ab­ban is egyetértettek, nagyon kell vigyázni arra, nehogy olyan szakmát szüntessenek meg, ami­re a későbbiekben igény lenne, mert rettenetesen magas a vissza­állítás költsége. Hevesen reagál­tak arra kijelentésre, miszerint sok szakma tekintetében eleve munkanélkülieket oktatnának, hiszen a tanulás — ha nem is azonnal, de — mindig kifizető­dő és többszörösen visszatérülő dolog. Példaként megemlítet­ték, hogy Németországban átla­gosan három—négy szakmai ké­pesítéssel rendelkeznek az ál­lampolgárok. Csak hasznos le­het, ha valaki több mindenhez is ért. Felháborítónak tartották, hogy míg az iskolai oktatás fej­lesztésére hatmilliárd forintot különített el a kormány, addig az átképzőközpontok 100 mil- liárdot kapnak ugyanerre a cél­ra. Felvetették egy esetleges együttműködés lehetőségét, melyben az átképzésre szánt pénzből a szakiskolákban oktat­nák a második vagy harmadik szakmát. így a gyerekek sem ke­rülnének az utcára az iskola el­végzése után és a tanárok fog­lalkoztatása is megoldódna. Ez azonban érdekellentétekbe ütkö­zik, hiszen köztudott: az átkép­zőközpontok még inkább a lé­tért küzdenek. Forum a falusi turizmusról Lehetőségek, szándékok A falusi turizmusban rejlő lehetőségekről rendeztek fóru­mot M ári apócson Zlota József­nek, a falusi turizmus megyei szervezete titkárának és Ara- nyossy Mihálynak, a Tóur-- inform iroda képviselőjének-* vezetésével csütörtökön, a vá­rosi polgármesteri hivatal ta­nácskozótermében. A megyei titkár megnyitó szavaiban ismertette az orszá­gos tendenciákhoz viszonyít­va a megyei falusi turizmus helyzetét, s elmondta, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyében öt tájegységbe osztva mintegy 50—60 település le­hetőségéi kimondottan elő­nyösek ügüdiéki üdültetések szempontjából. Bár Máriapócs és környé­ke ez idáig fehér foltként sze­repelt a szervezet térképén, ennek ellenére rengeteg fel­táratlan lehetőség rejtezik a vidéken. Példaként említette a szakember az évi 10—12 al­kalommal megrendezett bú­csút, illetve az európai hírű vallási kegyhely turistákat vonzó szerepét. Ezekkel, de főként a vallási turizmussal kapcsolatban kifejtette, hogy a régióban lakóknak a köz­ismert rendezvényeikkel pár­huzamosan kapcsolódó programokat kellene szer­vezniük, hogy az odalátoga­tók több napot — ne csupán egyet-egyet — ott töltsenek. A falusi turizmus hálózatába való bekapcsolódás lehetősé­gét nem anyagi, hanem szán­dék oldalról közelítették meg a szakemberek. Hangsúlyoz­ták, hogy a legnagyobb mufi- kát maguknak a tulajdonosok­nak kell elvégezniük, akiknek csak évekkel később térül meg a „befektetésük”, ami nem más, mint hogy lakályossá, rende­zetté, maximálisan tisztává va­rázsolják az otthonukat. Az ön- kormányzat az ilyen irányú la­kossági törekvéseket azzal tá­mogathatja, hogy élénkíti a vállalkozási kedvet, kiépíti a megfelelő infrastruktúrát, meg­szervezi a közrendet és fokoz­za a köztisztaságot. Mindehhez a falusi turizmus megyei szer­vezete felajánlotta szakmai se­gítségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom