Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-21 / 44. szám

10 1996. február 21., szerda Közelkép A Életmentő beavatkozás az egészségügybe A központi ügyeleti ellátás két fő részre oszlik: a rende­lői ellátás inkább háziorvosi feladat, míg az ügyeleti riasz­tás oka valamilyen akut egészségkárosodás, mely sürgős­ségi orvosi feladat. A Mediker Bt. sürgősségi betegellátó gépkocsiját speciá­lisan ezeknek a feladatoknak az ellátására alakították ki és szerelték fel. Mind belgyógyászati, mind intenzív, mind pedig traumatológiai sürgősségi ellátásra bevethető. A sze­mélyzet belgyógyász, intenzív, oxyológus szakvizsgával, sürgősségi ellátási gyakorlattal rendelkező orvosokból és szakápolói képesítéssel rendelkező gépkocsivezetőkből áll. A gépkocsi felszerelése többek között speciális EKG-készü- lékekből, defibrillátorból, oxigénpalackból, vákuummat­racból stb. áll. Emellett a gépkocsiba egy különleges kom­munikációs rendszert telepítettek, mely megoldja a hely­színi dokumentációt, az adatok korrekt feldolgozását. Az új rendszer az önkormányzattól beruházást nem igé­nyel, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által ügyele­ti ellátásra nyújtott összegből finanszírozható. Támogatni kell! A sürgősségi betegellátásnál mindennek az alapja az első di­agnózis felállítása és az azt követő első ellátás. Éppen ezért a riasztáshoz kiérkező esetkocsi vagy rohamkocsi orvosára min­den esetben rendkívül nagy felelősség hárul. Egy rossz di­agnózis és kezelési módszer akár a beteg életét is veszélyez­tetheti, de mindenképpen befo­lyásolja a további ellátást. Ta­lán senki nem tudja ezt jobban dr. Pikó Károlynál, a Jósa And­rás megyei kórház sürgősségi betegellátó osztálya vezető főorvosánál... — Főorvos úr! Mennyire se­gítené munkájukat a Mediker Bt. sürgősségi betegellátó gépko­csijának üzemeltetése? — Jól ismerem az ügyeleti kocsit, így nyugodtan állítha­tom: minden, az életmentéshez szükséges műszerrel felszerel­ték, a sürgősségi betegellátásra maximálisan alkalmas. Rend­kívüli helyzetben — ami akár nap mint nap adódhat — is tö­kéletesen elláthatja a beteget a gépkocsi személyzete. Az oxy­ológus, kardiológus vagy bel­gyógyász szakorvos és a szak­ápolói képesítéssel rendelkező gépkocsivezető jelenléte a ga­rancia arra, hogy a lehető leg­jobb ellátásban részesüljön a beteg. Egy szakszerű első be­avatkozás után a mi helyzetünk is lényegesen könnyebb. Emel­lett mindenképpen az orvosi el­látás színvonalát emeli a gép­kocsiban lévő információs há­lózat, aminek köszönhetően a helyszínen tartózkodó orvos in­formációt kérhet a rendelő- intézettől, és az osztályt is tud­ja tájékoztatni arról, milyen ke­zelési módszert alkalmazott. Előnyére szól továbbá, hogy szükség esetén be tudják szál­lítani a beteget. —- Ezek szerint ön támogatja dr. Takács Zoltán elképzelését? — Ami előrehaladást jelent, azt csak támogatni lehet... Szerettük volna megszólaltatni dr. Bartha Tibort, az alap- ellátási igazgatóság orvos-igazgatóját is. A főorvos úr azon­ban a bizottsági döntés megszületéséig (az egészségügyi bi­zottság várhatóan holnap, azaz csütörtökön tárgyalja az ügyet) elzárkózott a nyilatkozattétel elől. Természetesen a későbbiekben is szívesen helyet adunk véleményének. „Célszerűbb lenne, ha azt a pénzt ideadnák...” Nem vet gáncsot a főorvos —Hogyan vélekedik a dolog­ról a megyei mentőszolgálat ve­zetője? — Természetesen tudom, mit takar Takács doktor kezdemé­nyezése — többször is beszél­tünk róla —, és tisztában vagyok a jelentőségével is — halljuk a választ dr. Vraukó Tamás főor­vostól. — Takács doktor célja egyértelműen az ügyelet javítá­sa, amit a maga nemében nagyon nemes törekvésnek tartok, de... Erre a későbbiekben térnék ki. Először szeretném megvilágíta­ni a dolgok hátterét a mi szem­szögünkből nézve. Évekkel ez­előtt —még jóval a rendszervál­tás előtt — a megyei mentőszol­gálat vezetői és a kórház akkori igazgatója, dr. Vágvölgyi János, összeültünk kidolgozni egy új ügyeleti rendszert. Már akkor nyilvánvaló volt előttünk, hogy gyakoriak a párhuzamos riasztá­sok. Ez abból adódott, hogy a beteg vagy a hozzátartozója ki­hívta az orvosi ügyeletet, s ha az ügyeletes éppen egy másik hívás­Ügyeleti időben és hétvégeken egy rohamkocsi és négy beteg- szállító gépkocsi látja el a 110 ezres Nyíregyházán és a vonzás- körzetében élőket. A vállalkozó háziorvosok és a megkérdezet­tek csaknem 100 százaléka úgy gondolja, szükség van a megye- székhelyen egy ilyen felszereltségű és felkészült szakembereket foglalkoztató szervezetre... miután ezt nem jelezték vissza az ügyeletnek, gyakran előfordult, hogy egyszerre érkeztek ki a be­teghez. Mi ezt akartuk megszün­tetni az ügyelet átszervezésével. Elképzelésünk szerint a körzeti orvosi ügyelet telefonja este hét és reggel hét között nálunk csö­rögne, és a szolgálat vezetője döntené el, kit küld ki a hívás helyszínére. így két legyet üt­nénk egy csapásra. Nem fordul­hatna elő, hogy az ügyeletes or­vos hiába döcög ki a kocsijával, nem tudja beszállítani a beteget a kórházba. De az sem, hogy az esetkocsi távollétében egy szál­lítókocsi megy ki szakorvos nél­kül a betegért. —Az önök elképzelése nagyon hasonlít a Mediker Bt. kezdemé­nyezésére... Miért hiúsult meg annak idején? — A rendszerváltás miatt. Vágvölgyi igazgató úr elkerült innen, és sajnos a város vezető­sége rendkívül borúlátóan szem­lélte terveinket. Leveleinkre, megkeresésünkre azt a választ kaptuk: alaposan megtárgyalják a dolgot, és majd tájékoztatnak a döntésről. Pár hónappal később kaptunk egy levelet, amelyben közölték velünk, az ügyeleti rendszer kifogástalan, majd­hogynem tökéletes, nincs szük­ség semmiféle változtatásra. — Azóta már más szelek fúj­nak a politikában... Nem próbál­koztak újra? —Dehogynem. A polgármes­ter asszonnyal nem sokkal a megválasztása után beszéltem telefonon, és kértem, hogy üljünk le megbeszélni az orvosi ügye­let dolgát. Azt választ kaptam, hogy néhány hét múlva vissza­hív. Azóta is várom... —Kanyarodjunk vissza az ere­deti témához! — Takács doktor összehozott egy ütőképes csapatot, és szeret­né átvenni az ügyeletnek azt a részét, amikor a beteget a laká­sán is el lehet látni. Ez így rend­ben is volna, de félek attól, hogy továbbra is párhuzamosan mű­ködne a két rendszer, legalábbis eleinte biztosan... J — Bizonytalanságot, vagyis inkább tanácstalanságot hallok ki a hangjából... — Nyilvánvaló, hogy ez a rendszer sokkal hatékonyabb lenne a jelenleginél, de szerintem van jobb megoldás is. Célsze­rűbbnek tartanám, ha a finanszí­rozására fordított összeget idead­nák nekünk. így ügyeleti időben is tudnánk működtetni azt az esetkocsit, ami adva van, de csak hétfőtől péntekig, munkaidőben jár. Előnye, hogy valamivel jobb a felszerelése, másrészt hírköz­lőrendszere évtizedek óta kivá­lóan működik. —Ne haragudjon, ezt a kocsit is ugyanazokon a számokon le­hetne hívni, mint a mentőket... — Akkor sem értem, miért kellene a mentőket megkerülve ellátni a beteget! Egyébként az én véleményemet eddig még nem kérdezték meg. —Mit tud a próbaüzemen tör­téntekről? — Nem voltam szolgálatban azon a hét végén, így csak a má­sok által elmondottakra támasz­kodhatnék... — Főorvos úr, ha arra kerül­ne sor, támogatná a kezdeménye­zést? — Gáncsot nem vetek neki, nem is tfchetn'éfn, hiszen minden­keppen jobb a mostam rendszer­nél. De szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a mentős el­látás hatékonyabb lenne. Megosztotta az orvosokat Úgy hírlik, az ügyeleti rend­szer esetleges átszervezése, pontosabban szólva a Mediker Bt. szerepvállalása fokozatosan megosztotta a nyíregyházi orvostársadal­mat. Hetek, hónapok óta fo­lyik a vita arról, szüksége van- e a városnak erre a gépkocsi­ra. A konkrét tanácskozás, bi­zottsági ülés azonban hétről hétre folyamatosan elmarad. Dr. Soltész Jánossal, a városi egészségügyi bizottság elnö­kével többek között erről is beszélgettünk... —Tény, hogy Takács dok­tor gépkocsija jól felszerelt, ígérete szerint magasan kép­zett, a sürgősségi betegellátás­ban jártas szakemberekkel be tudna segíteni az ügyeleti el­látásba. Nekünk ez nagyon jó lenne. A területi ellátást teljes egészében átvállalná, de a gyermekorvosok nem tarta­nak igényt erre a lehetőségre. —A próbaüzem már meg­volt. Milyen visszajelzések ér­keztek? — Felemásak a vélemé­nyek, de ez semmit nem je­lent. Vannak, akik pesszimis­tán és vannak, akik optimis­tán szemlélik a dolgokat. Nem lehet elvárni, hogy mindenki üdvözítőnek tartsa az .ötletet. Itt csak az lehet a döntő, hogy mennyire fontos ez a szolgál­tatás a városnak. — A próbaüzem eredmé­nyei nem bizonyítják ezt elég­gé? — Való igaz, hogy az élet­mentő beavatkozásokat gyor­sabban és magasabb szinten tudják elvégezni, de ezeknek az eseteknek a száma vi­szonylag kicsi. A gond az, hogy pillanatnyilag túlságo­san messze van egymástól a Takács doktor által megálla­pított díj és az alapellátási igazgatóság által erre a célra szánt összeg. — Ón, pontosabban az egészségügyi bizottság támo­gatja az elképzelést? — Nagy segítséget jelente­ne a városnak és az egész na­pos szolgálatot teljesítő orvo­soknak is. Nagy terhet venne le a fáradt, kimerült kollégák válláról. Ha elfogadható meg­oldást tudnak kidolgozni, mindenképpen számíthatnak a támogatásunkra. UJ KELET Otthonában is szakszerűen ellátható Január 19—22. között próba­üzembe helyezték a Mediker Bt. sürgősségi betegellátó gépko­csiját. Péntek este héttől hétfő reggel hétig vehették igénybe a rászorulók a rohamkocsik fel­szerelésével vetekedő, szakor­vossal és mentőszakápolóval kivonuló kocsi „szolgáltatása­it”. A háromnapos próbaüzem egyébként igencsak sorsdöntő volt — vagy lesz — a vállalko­zás életében, mert gyakorlatilag a hétvégéből leszűrhető tapasz­talatok alapján döntenek a kez­deményezés további sorsáról... —Hogyan telt a hétvége? — kérdeztük dr. Takács Zoltántól, a Mediker Bt. ügyvezetőjétől, aki maga is aktívan tevékeny­kedett. — Sok munkával. A három nap alatt 22 esethez hívtak ki minket, és körülbelül 240 kilo­métert tettünk meg ez idő alatt a megyeszékhelyen és közvet­len környékén. — Milyen bejelentésekhez hívták önöket? — Az esetek többségében — nyolcszor — szívbetegekhez, ötször agyérbetegekhez, négy­szer hasi panaszokhoz, egyszer fulladásos tünetekhez és kétszer a halál beálltának megállapítá­sához kértek tőlünk orvosi se­gítséget. Emellett kétszer indo­kolatlanul riasztottak minket. — Hogyan tudtak együttmű­ködni az Országos Mentőszol­gálattal? — Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy zökkenő- mentes volt a kapcsolatunk. Egyszer mi kértünk segítséget az OMSZ-től reanimációhoz, egyszer pedig ők hívtak minket egy újraélesztéshez. Emellett az esetkocsi beteghez riasztása mi­att további három esetben adott át nekünk feladatot az OMSZ irányítása. A központi orvosi ügyeletben részt vevő szakdol­gozók, illetve orvosok hozzáál­lása — a lehetőségekhez képest — maximálisan pozitív volt. —Milyen következtetést sike­rült leszűrni a hétvége esemé­nyeiből? — Amit mi eddig is tudtunk és mondtunk: sok esetben feles­leges az esetkocsit kiküldeni, megfelelő felkészültséggel ott­honában is szakszerűen és gyor­san el lehet látni a beteget. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a 22 esetből mindössze három beteget kellett további kezelésre kórházba utalni. A hét vége azt is megmutatta, hogy kisebb kompromisszumokkal összehangoltan tudna működni a két rendszer, ha hagynák... — Ezek szerint van létjogo­sultsága a gépkocsi működésé­nek? — Véleményem szerint a fen­ti esetszám és az esetek minő­sége bizonyítja, hogy szükség van ilyen típusú sürgősségi be­tegellátó egységre városunkban. Úgy érezzük, a sürgősségi be­tegellátó gépkocsi rendszerbe állításával egyértelműen növe­kedne Nyíregyháza praehos- pitális sürgősségi betegellátásá­nak a színvonala... Az oldalt írta: Úri Mariann

Next

/
Oldalképek
Tartalom