Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-21 / 44. szám

2M V I R S GY H Á 21 AZ Ú J KELET MELLÉKLETE Önt mi bosszantja? Nyíregyházán, a Szent István utca elején sétálgatva járókelőket szólítottunk meg, s feltettük nekik a címben szereplő kérdést. íme néhányan a válaszolók közül: — Az elviselhetetlen mér­tékű áremelések bosszantanak a legjobban. Épp a minap je­lentették be az energia árának újabb, drasztikus emelését. A villany, a gáz, a fűtés árának emelkedése nemcsak közvet­lenül sújtja a lakosságot, ha­nem az maga után vonja na­gyon sok más termék előállí­Nagy János: tási költségének megemelke­dését. Szinte nincs is olyan ter­mék, aminek gyártásához ne kellene energia. Ha egy-két fo­rinttal megemelik a benzin vagy a gázolaj árát, akkor rö­vid időn belül a kenyér is drá­gább lesz, mert azt is szállítani kell. A kormányban ülő mi­niszterek erre nem gondolnak? Havonta 17 ezer forintot keresek tisztán. Mire minden csekket és számlát befizetek, csak 7—8 ezer forintunk marad megélhetésre. A mi­niszterek nem éreznek együtt az alacsony jövedel­műekkel. Horn Gyula úrnak erre is oda kellene figyelni. Egy nyugdíjas gépészmérnök; — A rendetlen és a fe­gyelmezetlen ember nagyon fel tud bosszantani. A szabá­lyok és az előírások betartá­sa a lelke mindennek. Az utca túloldalán ott a megállni ti­los tábla, de jelenleg is há­rom autó parkol. Ez egysze­rűen a többi ember lenézése és semmibe vétele. Nekem eszembe sem jutna ilyen, és nem csak a büntetéstől való félelmemben. A kormány is mindennel — Aggasztó méreteket öl­tött az áremelkedés. Ma reg­gel tudtam meg a rádióból, hogy a kormány döntött az energiaárak emeléséről. Csak bosszankodni tudok rajta, változtatni nem. Nagyon sokba kerül a valamikori ingyenes oktatás. A lányom egyetemista. Jelen­leg még alaptandíjat fizet, de várható, hogy a közeljövő­ben a kétezer forintos össze­foglalkozik, csak azzal nem, ami a dolga lenne. Tudom jól, a határon túli magyarok hely­zete is nagyon lényeges kér­dés. De a határon belülieké nem? Horn Gyulának fonto­sabb az amerikai hadsereg magyarországi állomásozta- tása, mint hogy emberek fagy­nak meg a nyílt utcán vagy egyszerűen éhen halnak. A sokat emlegetett szociális háló nemhogy lyukas, de még a fogantyúja sincs meg. Gajdos Istvánná: get felemelik. Úgy hírlik, hogy akik művészeti képzés­ben részesülnek, azoknak nemsokára lényegesen töb­bet kell majd fizetniük. Bosszant a sok tilosban parkoló autó. Ezeket a sofő­röket nem nagyon izgatja, mekkora forgalmi dugót okoznak. Nap mint nap látom, amint a kihelyezett tábla el­lenére leparkolnak. És nem zavarja őket még a büntetés sem. Bár az is igaz, akik a cent­rum felől kanyarodnak erre az útra, nem veszik észre idő­ben a táblát. Legutóbb is megállt itt egy fiatal pár. Ki­szálltak, majd visszagyalo­goltak és megnézték, milyen tábla van a kereszteződésben kitéve. Négy és fél milliós vagyon a végrehajtóknál Adósságok, ingóságok, árverések Szépen egymásra rakott, fel­címkézett dobozok, egész ha­lom. Gépkocsialkatrészek, sze­mély- és haszongépjárművek, s ki tudja még, mi minden várja az érdeklődőket, meg a vásárol­ni szándékozókat Nyíregyhá­zán, a Sipkay Barna utca végén található APEH árverési csar­nokban. Szabó Zoltán és Bács­kái Attila végrehajtókkal a hely­színen beszélgettünk. — Nem is olyan régen még az adós lakásán történt az árverés. Ez egyértelműen hátrányt jelen­tett, mert a szomszédok, ismerő­sök nem szívesen jöttek el meg­vásárolni az árverésre bocsátott tárgyakat, ingatlanokat. Január 2-ától azonban itt rendezzük meg az „aukciókat”. —-Mi ennek a menete? — A végrehajtható okiratok alapján kimegyünk a helyszín­re, és lefoglaljuk a tartozás fejé­ben az ingóságokat. Két hét ha­ladékot kap az illető, hogy kifi­zesse a tartozását. Ha a határidő letelte előtt nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségének, be­hozzuk a csarnokba a lefoglalt tárgyakat. Megállapítjuk a becs­értéküket, és azt követően bárki megvásárolhatja azokat. Egy idő után árverésre bocsátjuk mind az ingóságot, mind pedig az ingat­lanokat. — Melyik a gyakoribb? — Az ingó, és általában ered­ményesebb is, mint az ingatlan- árverés. —Mi van akkor, ha nem kel el az áru? — Maximum háromszor hir­dethetjük meg, s ha akkor sem veszi meg senki, az ingóságot visszadjuk a tulajdonosnak, az ingatlant pedig jelzálogosítjuk. Egyébként az adós vagy közeli hozzátartozója nem vásárolhat­ja vissza a lefoglalt tárgyakat... — Mi a leggyakrabban lefog­lalt ingótulajdon? — Nem elsősorban a vagyon­tárgyak elhozása a célunk, ha­nem az, hogy minél eredménye­sebben behajtsuk követelésün­ket. Éppen ezért igyekszünk olyan dolgot lefoglalni, aminek elvesztése „érzékenyen” érinti az illetőt. S ha nem akarja, hogy elvigyük, úgyis előteremti rá a pénzt. Nagyon gyakran nem a pénzhiány, hanem a feledékeny- ség következménye az adósság. — Milyen gyakran tartanak árverést? — Rendkívül változó. Van olyan hónap, amikor 10—15-öt, de olyan is előfordul, hogy csak négy—öt „aukciót” tartunk. Ez egy kicsit függ attól is, hogy éppen mennyi és milyen jellegű vagyontárgyakat foglaltunk le. Pillanatnyilag mintegy 4 millió 626 ezer forint becsült értékű ingóság van a birtokunkban, il­letve vár értékesítésre. — Magánszemélyek vagy cé­gek, társaságok közül kerülnek ki inkább az adósok? — Talán a magánszemélyek vannak többen, de a cégek álta­lában nagyobb összeggel tartoz­nak, és tőlük könnyebben be le­het hajtani az adósságot. — Honnan lehet értesülni az árverés időpontjáról? — Közzétesszük a területileg illetékes polgármesteri hivatal­ban, az APEH-székházban, itt, az árverési csarnokban, és értesítjük az ügyfelet is. Illetve ha ingat­lanról van szó, akkor a földhiva­talban is meghirdetjük. —Tudják az emberek, hogy itt van a csarnok? — Nemrég nyitottunk, vi­szonylag sokan tudnak „létezé­séről”. Vagy látták a táblát, vagy a városi televízióból értesültek róla, de leginkább ismerősök út­ján terjed a híre... Az év igazgatója Az idén is megválasztották az év igazgatóját. A városi diák­önkormányzat felhívására az iskolák diákjai tesztkérdések­re válaszolva véleményezték az igazgatókat — természetesen mindenki a sajátját. Az összesí­tések alapján az idén is Pintér Miklós, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium igazgatója nyerte el a megtisztelő címet. —igazgató úr! Mit jelént ön­nek ez az elismerés? — Talán ezt az egészet úgy fogalmaznám meg, hogy történ­nek még csodák. Egy kicsit még most sem tudom elhinni, hogy ismét én találtattam a legjobb­nak. Nagyon jó érzés. — Számított rá a tavalyi „el­sőség" után? — Nem, bár titokban, legbe- lül gondoltam rá. Igazából azon­ban úgy voltam vele, hogy egy­szer is épp elég megtiszteltetés megnyerni egy ilyen szavazást. Nagyon jólesik, hogy iskolánk diákjai így kinyilvánították bi­zalmukat és szeretetüket. — Vajon miért pont ön lett a legjobb? — Az ember igyekszik a tőle telhető maximális telesítményt nyújtani. Az egésznek a lénye­ge a folyamatosság. — Mi a jó munka titka? — Csak saját tapasztalataimat mondhatom el. Iskolánk veze­tősége fontosnak tartja, hogy a gyerekek jól érezzék magukat nálunk. Igyekszünk partneri ta­nár—diák-viszonyt kialakítani. — Ez azt is jelenti, hogy az iskolai diákönkormányzat egy bizonyos pontig beleszólhat az iskola életébe? — Inkább úgy fogalmaznék, hogy érvényesíthetik jogaikat. Nagyon örülünk, amikor értel­mes és ötletes, általuk javasolt kezdeményezést vihetünk to­vább. Ilyenek például a nyári táborozások. Kezdetben csak a diákönkormányzat tájékoztatás sa volt a cél, egy ideje azon a leendő elsősök is részt vehetnek. —A megtisztelő cím birtokában hogyan folytatja a munkáját? Pintér Miklós — Bár nagyon örülök a „győ­zelemnek”, nem ez határozza meg a munkámat. Továbbra is teszem, amit tennem kell. Na­gyon rossz lenne, ha csak a nép­szerűségre való törekvés hatá­rozná meg munkámat... — Fociberkekben szokás, hogy ha egy csapat háromszor győzedelmeskedik a többiek fölött, végleg nála marad a kupa. Jövőre a gimnáziumot ékesíti majd? —- Úgy tudom, ez egy „örök' életű” vándorserleg, mindig az újonnan megválasztott igazga­tónál vari. De hogy harmadszor is megválasztanak-e?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom