Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-02 / 28. szám

UJ KELET Labdarúgás 1996. február 2., péntek 11 A csapat alul, Lukács a spiccen A házi gólkirály ábrándjai Nem tündököltek ősszel a nyírbátori „aranyifjak”. Magyarázkodhattak is ele­get a jobbhoz szokott szurkolóknak. Csupán egy valaki lógott ki a sorból. Ellentmondás, de igaz: amíg a harmad- osztályú klub halmozta a kudarcokat, azalatt Lukács Tibor csúcsszinten fut­ballozott. Csipetnyi üröm, hogy a vé­dőt apró kellemetlenség érte a felkészü­lés kezdetén. — Két edzést hagytam ki, miután szúró fáj­dalmat éreztem térdtájékon. Pihentem két na­pot. azóta semmi gond. Hogy ez mennyire igaz: ott voltam — a csapattal együtt — a hét­végi teremfoci tornán. Sőt, még a kapuba is beálltam Nyíregyházán, bár ez merőben szo­katlan tőlem. Mivel azonban Kormost kiállí­tották, időlegsen én próbáltam potólni. — Visszatérő sérülés jelentkezett? — Lekopogom, eddig elkerültek a sérülé­sek. Nem tudom, hogy most mi lehetett a prob­léma oka. Gyanítom, mivel a télen rendszere­sen játszottam teremben, ez túlontúl megvi­selte a lábaimat. — Beszéljünk inkább az. őszről. Emberfo­gó létedre házi gólkirály lettél. Ez. számodra dicsőség, ugyanakkor a csapatra nem vett jó fényt. — Öt gólt rúgtam. Az biztos, kellemes em­lékeket raktároztam el az elmúlt évről, nem­csak az ősz miatt, a tavaszi idényem is kimon­dottan sikeres volt. Talán életem legjobb for­máját mutattam. Hogy a csapat miért szere­pelt ilyen gyengén? Erre én is keresem a vá­laszt. Sok összetevője van a dolognak, ahogy a vezetők is nyilatkozták: kulcsjátékosok tá­vozlak. ebből fakadóan kevesen maradtunk, s az edzővel sem értettük meg magunkat. — Nem hagyhatom ki a Nagykálló elleni mérkőzést, ahol megtépázták nimbuszodat. Vágó Zoli három gólt szerzett mellőled, bár korábban elmesélted: erre még sohasem volt példa. Érzékeny pontra tapintottam? — Jöhetnék azzal, messziről.jött ember azt mond, amit akar. De. Úgy gondolom, azon a meccsen is megtettem a kötelességemet. Az, hogy Zoli háromszor is betalált, egy dolog. Állítom — a többiek szerint is —. ötször-hat- szor ért labdához. Ez a futball. — Viszont a csatárt az minősíti, hány gólt jegyez. Ha hármat, akkor mindegy, hogy Máris formában a csaholyi csatárok Kötelesség és futball Legyenek bármennyire lelkesek a nyírcsaholyi labdarúgók, valamiből nekik is muszáj eltartani a családot. A futballból nem lehet meggazdagodni, márpedig a boltban semmit nem adnak ingyen. Dolgozni kell, pénzt keresni. A munkahelye­ken szigorúak a rendszabályok, nincs kivételezés. így per­sze, azon szerencséseknek, akiknek van állásuk, nehéz eljár­niuk az edzésekre. A kora délutáni tréningekre majdhogy­nem lehetetlen... Első a kötelesség, csak utána jöhet a foci. Emiatt aztán jó néhányan krónikus hiányzónak számítanak. Mindemellett az együttes folyamatosan készül, heti négy-öt alkalommal járnak össze a játékosok. Kedden és csütörtökön a mátészalkai sportcsarnok előtti sétányon róják a köröket a fiúk. Ha kifutották magukat Petrohaiék, benéznek a terembe is. A csúcsidőszak szombatra és vasárnapra esik, ekkor, vég­re, egyben láthatja keretét Virovecz Pál. A szatmáriakról nem állítható, hogy tétlenkednének, már négy előkészületi mérkőzésen jutottak túl. Mindannyiszor megőrizték veretlen­ségüket! Opályi ellen előbb 7-1-re nyertek, míg a visszavágó 4-4-es döntetlennel zárult. Ugyancsak gólzáporos meccset ját­szottak Mátészalkával, ezt a kilencven percet 5-4-re nyerték a csaholyi legények. A megyei első osztályú gárda Nyírvasvárit sem kímélte, ráadásul sikerült a klasszikus eredményt beállí­tani: Nyírcsaholy—Nyírvasvári 6-3. Az őszi idény meglepetéscsapata visszafogottan nézett szét a játékospiacon, egyedül Bujáki Zoltánra vetette ki hálóját. A Nagyecsed középpályása duzzad az erőtől, Virovecz Pál szerint a huszonnégy éves, sokat futó fiatalember hasznos tagjává válhatna alakulatának. Bujáki átigazolása még nem történt meg, a két egyesület a tárgyalóasztalnál egyezkedik. Fentebb kitértünk a létszámgondokra. Nos, a legfrissebb hír arról regél, hogy újabb csapás érte a csaholyi teamet. Virovecz mester — hogy kilegyen a tizenegy játékos — maga is pá­lyára lépett az Opályi elleni találkozón. A szakvezető becsü­letesen ledarálta a derbit, azóta viszont az ágyat nyomja — influenza döntötte le lábáról. Mielőbbi gyógyulást, mester! (Koncz) Zubanics Záhonyban? Mint ismeretes, nem úgy sikerült a megyei első osztá­lyú Záhony csapatának őszi szezonja, mint azt Madalina György edző elképzelte. A szakvezetés most a keret megerősítésén fáradozik, az már biztos, hogy Orosz, Mud- ri és Lökös Záhonyban ker­geti tovább a labdát. Szó van arról is, hogy újabb ukrán já­tékosok mennek a záho­nyiakhoz, köztük az egykoron Nyíregyházán szerepelt, egy ideje Túrricsén futballozó Viktor Zubanics is. Az ő eset­leges szerződtetése még nyi­tott kérdés, csakúgy, mint a Fedoszijából érkezett Belec- kijé. A gárda kedden Kisvárdán edzőmérkőzésen lépett pályá­ra, és bár kikapott, biztatóan játszott. Hat-hét ziccer is je­lezte a záhonyiak törekvését, nem egyszer a kapufa pa­rancsolt megálljt a lövések­nek. Mostanában egyébként heti három tréninggel készülnek a záhonyiak, ezt két edzőmér­kőzéssel egészítik ki. A csapat legközelebb szombaton 10 órá­tól a Baktalórántházával méri össze erejét. amúgy csípőre tett kézzel álldogálta végig a kilencven percet. — Természetsen ez igaz. Erről nem is érde­mes vitatkozni. A védőt is aszerint osztályoz­zák, levette a pályáról az emberét, vagy sem. — Miként élted át a Nyírbátor visszaesését? Egy esztendeje a spiccen voltatok, ebben a bajnoki évadban azonban enyhén szólva is a háttérbe szorultatok. — Nagyon nehéz ezt felfogni, pláne nekem, aki egy ABC-ben dolgozom, és naponta talál­kozom a szurkolókkal. Soha nem mulasztják el megkérdezni: mi van a csapattal? Konkrétu­mokat nekik sem tudtam mondani, csak köz­helyek jutottak az eszembe. A társaságon be­lül, majdhogynem rajtam csapódott le leglát­ványosabban a halványabb szereplés fölött ér­zett keserűség. Nem szoktam hazavinni a gond­jaimat, mégis ingerlékenyebbé váltam. — Illúzió abban reménykedni, hogy Bátor­ban NB II-es futballista lehetsz? — Megvallom őszintén, egy évvel ezelőtt nem tűnt álomnak az NB 11. Huszonnyolc éves vagyok, és nagyon-nagyon szeretnék feljebb lépni. Minden vágyam, hogy még sok eredmé­nyes idényt produkáljak. Hogy mi lesz belő­le?... Illúzió lenne a másodosztály? Tényleg nem tudom... Koncz Tibor A nagyhalásziak keserve: Csak gólt lőni ne kellett volna! 12. Nagyhalász 15 4 3 8 10-27 15 Gond gond hátán. így jellemezhetjük mostanság a nagyhalászi megyei első osztályú gárda helyzetét. A csapat téli helyezése sem a legszívderítőbb, de még el­keserítőbb a helyzet, ha arra gondolunk, hogy a szak­osztálynak nincs vezetősége, és igen komoly anyagi nehézségek gátolják a működést. Hegedűs János tré­nerrel az őszről beszélgettünk, a mester nem szívesen beszélt a zavaros körülményekről. — A nyáron nem volt irigy­lésre méltó a helyzetünk, jelen­tősen meggyengültünk — kezd­te Hegedűs János, — Tanyi, Kelemen, Korpái, Zákány, Cziotka, Koskovits alkotta a tá­vozók névsorát, és az új veze­tésnek kevés volt az ideje, hogy pótolja a távozókat. Végül is Gombkötő I és Gombkötő U érkezett hozzánk, Nagy Attila Demecserből, Lippai a Hard- ware-ből, Budaházi pedig Ti- szatelekről került a halászi csa­patba. Ezekkel a fiúkkal egé­szült ki tehát a gárda. Megosztottság a csapatban — Ilyen körülmények között hogyan sikerült a felkészülés? — Fel tudtunk készülni, de túl sok minden volt új és szo­katlan. Én is új voltam a csa­patnál, meg aztán sok játékos és maga a vezetőség is. Az ilyen egyet nem értéshez vezet. Aki ezt nem veszi észre, bele is bu­kik. — Mit jelentett ez az egyet nem értés? — Több nehézséggel kellett szembenéznünk A csapatban városi—vidéki, védő—táma­dó, fiatal—öreg ellentétek éle­ződtek ki. A védőink eleinte, a felkészülési meccseken gyen­gén muzsikáltak, sorra kaptuk a gólokat. Ekkor a támadóink nyújtották a jobb teljesítményt. Ez a bajnokságban a visszájára fordult, hiszen a védők hellyel- közzel helytálltak, míg „gól­veszélyességünket” a 10 rúgott gólunk mutatja. — Akkoriban sokat hallhat­tunk arról, hogy a legénységet valósággal beoltották góllövés ellen. — Mert olyan csatárok men­tek el, akik egyedül eldöntöt­ték a meccseket. Itt maradtunk gólképes emberek nélkül. Két támadóval kezdtünk, Lippai például középpályás létére jobbszélsőt játszott, persze, ké­sőbb „visszament”. Az utolsó 3— 4 fordulóban pedig már csak egy támadóval játszottunk 4— 5—1 felállásban. Ekkorra stabilizálódtunk. — Viszont a kezdés elég li­dércesre sikeredett. — Igen, az első fordulóban, Újfehértón rögtön belerohan­tunk egy 0-4-be. Érződött a fi­úkon, hogy egymást okolták. E vereség ellenére azt mondom, hogy a jó csapatokkal általában partiban voltunk. Naményban csak 2-0-ára kaptunk ki, nagy­képűen hangzik, de nyernünk kellett volna. Ibrány ellen 0-0 arányú döntetlent értünk el, míg Demecserben az utolsó 7 percben jött a baj: Bihari meg­sérült, nem tudtunk cserélni. A végjátékban gólt kaptunk, ez­zel vereséget szenvedtünk. „Aki meg akart verni...” — Hogyan nézett ki a képlet a gyengébb csapatok ellen? — Az ilyen meccseket több­nyire kínkeservesen hoztuk, szoros győzelmek voltak ezek. — Korábban a Nagyhalász mestere volt annak, hogy meg­tartsa a már megszerzett elő­nyét. Mostanra ez is változott? — Vezetésünket éppen meg­tartottuk. ám aki meg akart ver­Hegedűs János ni, az meg is vert annak rendje és módja szerint. — A tizenötből bizonyára van olyan mérkőzés, melyre szí­vesen emlékszik... — A Záhony elleni találko­zónkon jó játékkal 1-0-ára nyertünk, és a Kislétával vívott, később megóvott összecsapá­son sem okoztunk csalódást. — Összességében hogyan értékelhető ez a 12. hely? — Nekem eddig a 6. helytől rosszabb helyen végző csapa­tom nem volt. Ez fél szezon, csalóka lehet. A 8—12. helyre számítottunk, kis szerencsével, jobb hozzáállással — nem sze­retném ezt részletezni, de nem csak a játékosokra gondolok — ott lehettünk volna a 6—7. he­lyen. Még ott is lehetünk ta­vasszal, csak lenne egy gólerős csatárunk. A lehetőségekhez képest tűrhető ez a produkció. — Hogyan nézett ki a Nagy­halász teljesítménye? A gól­helyzetekig ment minden, mint a karikacsapás, aztán hirtelen elfogyott a tudomány? — Pontosan! Szépen mező- nyöztünk, jöttünk előre, de... 10 gólt rúgtunk, ezt ki is emeltem az értékeléskor. Máskor, ami­kor 40-et rúgtunk, nem említet­tem meg minden egyes talála­tot, de most szinte minden egyes gólról tudtam beszélni, olyan kevésszer találtunk a ka­puba. Figyelemre méltó, hogy csak egy csatárunk volt ered­ményes, rendre a hátvédek és a középpályások találtak a kapu­ba. Viszont pozitívumként em­líthetem, az ellenfelek is elis­merték, hogy sportszerűen fut­balloztunk és nem voltunk olyan rosszak. A problémák ellenére végül jó közösség ala­kult ki, melyben aztán minden­ki elfogadta a másikat. Góllövő hátvédek — Az egyéni értékeléskor ki végzett az élen? — Oláh Laci az osztályel­sőnk. Érdekes, hogy 5,7-es át­laggal megnyerhette a versenyt. Valamikor nálam 6,2-vel sem lehetett nyerni, most ez is elég volt a győzelemhez. Laci védő létére két gólt rúgott, sportsze­rűen él és készül. Csapatomban sok az átlagos teljesítmény, sok az 5,3—5,4-es osztályzat. Olá­hon kívül Urbin Misit és Föl­dit emelhetem még ki. Előbbi 5,5-ös átlagot probukált, ráadá­sul csatárból lett remek védő. Azt mondom, gyenge teljesít­mény nem volt a társaságban, csak közepes. —A tavalyi hatódik hely után hogyan fogadta a nagyhalászi közvélemény ezt a szereplést? — A közönség jobbhoz van szokva, de a tárgyilagos szur­kolók elismerték, hogy ebben a csapatban valóban csak ennyi van. így elfogadták ezt a pro­dukciót. — Ismertek az együttes körü­li nehézségek. Hogyan tovább? — A játékosokon és az edzőn nem múlik semmi! Várjuk a rajtjelet! Csiky Nándor Óriási az igény a teremfoci iránt Téli Kupa Mátészalkán Téli Kupa elnevezéssel a városkörzeti labdarúgó-szö­vetség szervezésében, kispá­lyás focitomát rendeztek ja­nuár 27-én Mátészalkán, 16 csapat részvételével. A torna főszervezője, Tölgyesi Zoltán elmondta: a városban és kör­nyékén a téli időszakban kü­lönösen nagy igény van az ilyen jellegű sportesemények­re. Ezért február 10-én a vá­rosi focistáknak, míg 24-én a környékbelieknek rendeznek hasonló bajnokságot. A most megrendezett Téli Kupán a részt vevő csapatok négy csoportban kezdték meg a küzdelmet, így minden együttes minimum három meccset játszhatott. A mérkő­zéseket végig nagy érdeklődés kísérte, szépszámú szurkoló biztatta a fiúkat. A csapatok tagjai elsősorban a város üze­meiből, vállalataiból, iskolái­ból kerültek ki, így az egész küzdelemsorozat egyfajta tö­megsport jelleget is kapott. A focitomán a Szieszta, a B. Közép, az Esze SE és a Sörforrás csapatai kerültek a négyes döntőbe. Az első via­dalon a Szieszta 2-0 arányban legyőzte a B. Középet, míg a másik ágon a Sörforrás 6-0- ra lelépte a diákokból álló Esze SE-t. A harmadik helyért így a B. Közép és az Esze SE játszott, ahol csak hétmétere­sek döntöttek (2-2 után) a B. Közép javára. A döntőben a Sörforrás és a Szieszta csapa­ta találkozott, amely óriási küzdelmet hozott. Végül 1-0- ra győzött a Szieszta, így ők lettek a torna győztesei. A torna végeredménye: 1. Szieszta Non Stop, 2. Sörfor­rás, 3. B. Közép, 4. Esze SE.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom