Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-19 / 42. szám
UJ KELET ■■■I ______ Fő könyvelő volt Van kapás — pedagógus lett Falujáró 1996. február 19., hétfő 5 Gyüre: sokszorosan hátrányos helyzetből Zsoldos Ferenc, Gyüre polgármestere a számok embere. Minden adatot, összeget és évszámot, ami beszélgetésünk során felmerült, pontosan és fejből idézett. Nem véletlenül van numerikus memóriája, eredeti szakmájához ez elengedhetetlen feltétel. Miután elvégezte az általános iskolát, Nyíregyházára, közgazdasági technikumba került, ott érettségizett le 1954-ben. A következő év július 15-ével az iskola a Magyar Nemzeti Bank Miskolci Fiókjához helyezte könyvelői beosztásba. Röviddel ezután kérte áthelyezését a vá- sárosnaményi fiókba, mert így közelebb lehetett családjához. A termelőszövetkezetnek és gépállomásoknak volt a pénzügyi előadója I960, március 18-áig. A mezőgazdasági átszervezés során mint pénzügyi szakembert a nagyvarsányi termelőszövetkezetbe hívták főkönyvelőnek. Elfogadta az ajánlatot, és ott dolgozott 1961. szeptember 1-jéig. Közben megismerkedett egy tanárnővel, leendő feleségével. A kapcsolat a házasságon túl odáig érlelődött, hogy megpróbált ő is pedagógiai vonalon elhelyezkedni, és mint képesítés nélküli nevelő, munkába állt Gyürén, saját falujában. Ez egyértelmű visszalépést jelentett anyagi és egzisztenciális szempontból is addigi életéhez mérten, mégis vállalta. Harmada fizetést kapott mint korábbi állásában, de közel szeretett volna lenni családjához, másrészt pedig a téeszben látott dolgok is kiábrándították a főkönyvelői munkából. Jelentkezett az egri tanárképző főiskola mezőgazda- sági szakára, amit 1965-ben sikeresen befejezett. Egészen 1991. március 3-áig tanított, aztán a képvise- I ő - te s t ü 1 e t Gyüre főállású polgármesterévé választotta. Három jelölt volt, ő 67 százalékos támogatottsággal győzött. A bizalmat meg tudta őrizni, mert négy évvel később a gyürei polgárok megerősítették pozíciójában. Két fiuk van, a fiatalabb még legényember, szüleivel él, az idősebbik pedig Tanárképző főiskolát végzett testnevelés— tanító szakon, neki is két kisfia van. Az unokák gyakran jönnek látogatóba Nyíregyházáról a polgármester nagyapához. Az önkormányzat pillanatnyilag három közhasznú munkást foglalkoztat, két mezőőrt és egy halőrt, ugyanis a községnek van egy szép halastava, amelyet a helyi horgászegyesület gondoz. A tó Aranyosapáti és Gyüre közös vize, aminek használati jogát megvették a mátészalkai Krasznamenti Mgtsz-től. Jó időben messze földről jönnek ide pecázni. A horgászegyesületnél lehet engedélyt váltani, de aki csak egy-két alkalommal jár erre, 300 forintért napi jegyet is válthat. A tó egy zsilipen keresztül összeköttetésben van a Tiszával, így a vízszintet szabályozni lehet, a halutánpótlást azonban nem bízzák kizárólag a folyóra és a tóra, az önkormányzat 1994-ben a tisza- vasvári halászati szövetkezettől vásárolt 12 mázsa pontyot. A telepítés híre jót tett a forgalomnak, hiszen a halak már akkor egy kiló körüli átlagsúlyúak voltak, így aztán szép fogásra számíthat, aki Gyürére jön horgászni. Önállóvá érett a falu Sokak számára még ma is furcsán-csonkán cseng a Gyüre név, még valami hosszabra emlékeznek öt évvel ezelőttről. Akkor vált szét Varsánygyüre Nagyvarsányra és Gyürére. Gyüre sokszorosan hátrányos helyzetből startolt, de megfelelő lendülettel jól vette az akadályokat. Amit az önállóságot megala- tot, beruházási hitel felvétele pozó testület elért az első években, az a legmerészebb elképzeléseiket is felülmúlta. Pályázatokat adtak be egy ravatalozóra, iskola bővítésére, valamint útépítésre. Voltak olyan utak, amelyek a varsánygyürei tanács jóvoltából korábban kohósalakos burkolatot kaptak, de hiányzott róluk az aszfaltréteg. Először ezt pótolták, és rendbe hozták a Dobó utcát, amelyet esős időben nem lehetett megközelíteni. Közel hárommillió forintos beruházással nagyon rövid idő alatt elkészült a ravatalozó, de az iskola bővítésére nem kaptak pénzt. Ezután jött a gázprogram, 30 ezer forint lakossági hozzájárulással építették ki a gázhálózanélkül! A faluban 400 lakás van, ebből 300 portára vitték be a csonkot! Végül sor kerülhetett az iskola bővítésére. Két tantere®, tornaterem, kiszolgálóhelyiségek készültek el úgy, hogy 1993. szeptember l-jén már birtokba vehették a gyerekek. A 25 milliós beruházást azért halogatták, nehogy a túlzott hitelfelvételek csődbe vigyék a települést, de az előrelátó politika meghozta gyümölcsét, az önkormányzat a mai napig biztos alapokon működik. Telefonberuházásra most vár a falu, a felmérések szerint 61 -en kémek vonalat. A legfrissebb hírek szerint a Matáv 1996-ban minden igényt kielégít. Az önkormányzat szeretné megoldani a csapadékvíz elvezetését, amivel némelyik utcán komoly gondok vannak, ezenkívül egy járda kellene még a közlekedés biztonságosabbá tételéhez a temetőtől a Gyüre-tábláig. Munkahelyek sajnos ebben a faluban sincsenek, az önkormányzat annyit tud tenni, hogy közhasznú munkásokat foglalkoztat. Nem huzamos ideig, az első időkben például egy hónapos váltással jöttek a munka- nélküliek, hogy mindenkinek lehetősége legyen keresni. Adminisztráció szempontjából ez komoly terheket rótt a polgár- mesteri hivatal dolgozóira, de bevált a módszer, ezért nem adták fel. Most különösen megnőtt az érdeklődés a közhasznú munka iránt, mert a jövedelempótló támogatás igényléséhez szükséges 90 napos igazolt munkaviszonyt sokan csak ezzel tudják felmutatni. Az öreg prímás muzsikája Száz dollár egy nótáért A világháborúban hősi halált halt gyüreiek emlékműve — védik a fagytól Akik az elmúlt nyár éjszakáin megfordultak a gergelyi- ugomyai Tisza-parton, valószínűleg talákoztak aTóth családdal. Estéről estére húzzák a nótát a mulatni vágyók fülébe. Gyürébe valók a muzsikusok, ott mindenki ismeri a családot, különösen a családfő Tóth Endrét, a prímást, zenészként, de úgy is, mint az elmúlt önkormányzati ciklus egyik képviselőjét. Délutáni álmából zavartuk fel, de ez nem látszott meg rajta, frissen, fiatalosan, öltönyben és nyakkendőben fogadott bennünket. Szeret így öltözni, mondta, mikor látta hogy csodálkozunk háziruhája láttán. Megszokta életében az elegáns viseletét, hiszen ahol ő megforFába égetett képzelet December végén egy levél várt a szerkesztőségben, egy névrokonomtól érkezett. Szeretne megismerni, keressem fel otthonukban őket, ha Gyürén járok, írta. Teltek a hetek, de nem felejtettem el az invitálást, és a faluba érve meg sem álltam a megadott címig. Csodálkozó tekintetű kiskutya bámult fel rám a kerítésen túlról. A házőrzésre nem mutatott túlzott hajlandóságot, bár javára szól. hogy kávéval azért nem kínált meg. Ezt kis gazdájára, Doj- csák Sándorra hagyta, aki ajtót nyitott és beinvitált. A fiú érdekes látvány volt pizsamában, vastag köntösben, és a nyakára tekert, köntösénél is vastagabb sállal. Lerítt róla, hogy influenzás gondjai vannak, illetve voltak, mert másnap már iskolába készült, tudtam meg. Édesapja — szintén Dojcsák Sándor — rokonokhoz ment látogatóba, édesanyja éppen dolgozott, húga pedig az iskolapadot koptatta, lévén érkezésemkor hétköznap délelőtt. Nem akarom bajba keverni Sanyit, ezért azt csak halkan mondom el, hogy éppen számítógépes játékok aktív gyakorlásában zavartam meg, nem pedig a másnapi lecke magolásában. Persze, az is lehet, hogy már végzett vele, mert azt nem szokta elhanyagolni, erről tanúskodik bizonyítványa, és a szobája falára felrakott oklevelek. Matematikaversenyen, zongora- és rajztanulásban elért eredményeiért kapta az elismeréseket. A Dojcsák család gyökerei nem gyürei eredetűek, egy kedvező lakás vételi lehetőség miatt jöttek el Tiszaadonyból. Letelepedtek, beilleszkedtek, és ma már gyüreiek. Idősebb Dojcsák Sándor mechanikai műszerész, éppen munkanélküli, felesége tanítónő. Gyerekeik, Erzsébet és Sándor a gyürei általános iskolában tanulnak, és érdekes hobbijaik vannak. Sándor modellezéssel, elsősorban repülőgépmakettek összeálításával, papírfigurák hajtogatásával, origámival foglalkozik, és húgával együtt farostlemezre éget trafó segítségével képeket. Ha első hallásra annak is tűnik, ez nem vicc, máshol is láttam már hasonló- akat, de eddig nem tudtam, hogyan készülnek. Egyfajta „népművészet” a modem technika felhasználásával. Sándor figurákat, például egy szarvast vág ki lombfűrésszel, és a beleégetett mintával szinte életre kelti őket, míg Erzsébet képeket éget falemezekbe, valahogy úgy, mintha egy rajzot készítene. Hobbijukat egy utcájukban lakó öreg bácsinak köszönhetik. dúlt... De ne vágjunk a dolgok elébe, kezdjük az elejéről. Endre bácsi nem született prímásnak, hosszú utat járt be, amíg idáig elért. Igazi zenész cigánycsaládból származik, legalábbis apai ágon, mert édesanyja magyar asszony volt. Négyéves korában kezdett zenélni, és fiatalon bekerült a családi zenekarba. Először cimbal- mozott, de ha nem hívták az egész zenekart, akkor általában a cimbalmos maradt otthon, így ő kimaradt az osztozkodásból. Hogy ezen segítsen, áttért a brácsára, majd végül, amikor már a tudása megvolt hozzá, a hegedűre. Tekintélyes ember, vezető prímás lett alig 18 éves korában! Ma már tanítja a he- gedülést, a brácsázást, a nagybőgőzést, acimbalmozást, most éppen egy gyerekekből és serdülőkből álló 18 fős csoport van a keze alatt. A családi hagyomány sem szakadt meg, a fiai is zenélnek. Csaba hegedül és gitározik, most tanulja a kottaolvasást, Albert pedig zongorázni tanul. — Még nem voltam húszéves, amikor Balatonalmádiba szerződtem, azután játszottam Nyírbogáton az étteremben, ott ismertem meg az első feleségem, egy szép magyar lányt, akitől később el kellett válnom. Bejutottam Debrecenbe a zenekari iskolába, le is vizsgáztam. Onnan kerültem egy vendéglőbe, ahol úgy szeretett a tulaj, hogy a többieknek 100 forintot adott egy éjszakára, nekem meg 130-at! Egyszer elvitt egy olyan helyre játszani, ahová úgy gondolta, nem elég jó a ruhám. Bevitt hát a saját szobájába, kinyitotta a szekrényét, és mivel egyforma emberek voltunk derékségre, a saját ruhájából felöltöztetett. Elmentünk az Arany Bikába Debrecenbe, és az ottani prímás helyett muzsikáltam! Ma már a Tisza-parthoz ragaszkodom. Van sok fiatal, akik szeretik a cigányzenét, ha jönnék hazafelé, akkor még száz jelentkező van, aki hazahozna. Hát mi kell több az embernek? Hogy meg lehet-e élni a zeneszóból? Volt olyan este, hogy háromezer forintot kerestem, de volt olyan is, hogy 200 ezret! Bankároknak muzsikáltam, akik kártyáztak. Mindig mondták nekem, hogy Endre bácsi, ne várjon tőlünk pénzt, úgysem fogunk adni, mert szegények vagyunk! Ha látja, hogy a bankban egy jó csomó pénz van, ne várja meg, ki nyerte meg, vegyen ki egy ötezrest! Este hat órától muzsikáltam reggel tízig. Utoljára már dollárban játszottak. Ha dollár, dollár, kivettem száz dollárt. Nem szólt senki, de még egy partit játszottak, én meg kivettem megint egy százdollárost. Nem törődtek vele, hiszen nem volt annyi hajam szála, mint amennyi pénzt ott láttam! Rengeteg embernek húztam már a nótáját. Mit kémék, ha egyszer nekem játszana valaki? Azt hogy: „Vén öreg ember nótája nem kell...” Az oldalt írta, a fotókat készítette: Dojcsák Tibor
