Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-17 / 41. szám
Labdarúgás 1996. február 17., szombat UJ KELET Az amatőrök kitartanak! Megrettentek az élvonalbeli csapatok. Se kupa-, se bajnoki mérkőzést nem játszanak az előírt időpontokban. Fejtetőre állt a program. Igaz ugyan, hogy házunk táján is bokáig süppednek a hóban a játékosok, ám mint megtudtuk: a megyei labdarúgó-szövetség nem hátrál meg. És az egyesületek sem finnyáskodnak... — Eleddig nem merült fel komolyabb formában a bajnoki rajt csúsztatása — szögezte le Gerliczki János főtitkár. A megyei első osztályban március tizedikén, a másod- osztályban egy héttel később kezdődik a tavaszi idény. Ez azonban még nem tekinthető hivatalos bejelentésnek. Foglalkoztunk a témával, s arra jutottunk: amennyiben halasztásra kerülne sor, megtaláljuk a módját az elmaradt forduló pótlására. Adott a megoldás. Szabad dátum május elseje, amúgy munkaszüneti nap. Ekkor nyugodtan megrendezhetek a meccsek. De ez csupán feltételezés. Szabad legyen megjegyeznem: a mi csapataink annyira „amatőrök” hogy „csak” a futballal törődnek! A szertáros begyűjti a labdákat, a játékosok teszik a dolgukat, a vezetők intézik az adminisztrációt. Ok focizni akarnak... — Hétfőn hátba szúrták a megyei szakembereket. Dunai Antal és Bene Ferenc az utolsó utáni pillanatban lemondta a nyíregyházi előadást. A szövetség szó nélkül hagyja a történteket? —Felkeresett ßw« György, az edzőbizottság vezetője, kérdezvén: mi tévők legyenek? Én azt tanácsoltam, végezzenek leltárt, hányán utaztak potyára a megyeszékhelyre. A leltár elkészítése után pedig nyújtsák be a számlát az MLSZ elnökének! Koncz Tibor Megyei II. osztály — Napkor Biztató előjelek A napkori gárda az őszi szezon alatt megpróbálta a maximumot nyújtani, de a sikeres kezdet után fokozatosan elmaradtak a várva-várt eredmények, s így három pont hátránnyal az 1. számú csoport 9. helyén végeztek. Három hónap alatt négy győzelmet, kétszer ennyi vereséget és egy döntetlent gyűjtöttek be, s a 18-24-es gólkülönbség miatt kerültek a Nyírtura elé. A bajnokság 28 csapata közül 18.-ok az eredményes találatok, és 13.-ak a kapott gólok tekintetében. Turgyán Istvánnal, a csapat szakosztály- vezetőjével beszélgettünk a sikerek és a kudarcok hátteréről, illetve a tavasz esélyeiről. — A szezon elején szépen ment a játék — mondta a szakosztályvezető —, az eredmények is sorra jöttek, előkelő helyezéseket birtokolhattunk. A bajnoki szünet vége előtti három—négy mérkőzést viszont elveszítettük, egyszerűen leengedett az együttes, így lecsúsztunk a kilencedik helyre. A szervezett játékot, sajnos, hátráltatta egy sorozatos sérülési hullám: szinte nem volt olyan meccs, amikor egyszerre minden kulcsemberünk játszott. Emellett fiatal a csapatunk, az ifiből töltöttük fel sorainkat. A tapasztalatlan játékosaink ettől függetlenül több ízben megörvendeztették a hazai közönséget, például Kótaj ellen 4-1-gyei, Ajakkal 2-0-ával végződő győztes összecsapásokat produkáltak. Mivel nem fenékig tejfel az élet, megesett, hogy Nyírtura keményen elporolta a csapatot, egy rendkívül rapszodikus mérkőzésen. A tavasz elé tekintve nagy erővel dolgozunk azon, hogy hibáinkat kiküszöböljük. A felkészülési időszakban már többek között Balkánnyal és a Hardware-rel is játszottunk edzőmeccset. Az erőnléti és taktikai tréningeket szerdánként és hétvégeken tartjuk. Az ifiből újra felhoztunk két— három ígéteres embert, akik most a nagycsapattal edzenek. A bajnoki második felét egy román kulcsemberrel megfogyatkozva kezdjük. O sajnos anyagi okok miatt jelentette be távozási szándékát. 1996- ban várhatóan szűkülni fog a labdarúgásra fordítható települési keret. Ettől függetlenül az egyesület minden komfortot megteremt a pályán kívül, hogy a lehető legzavartalanabb körülmények között játszhassanak a fiatalok. A szponzorainkkal a tárgyalások még folyamatban vannak, s nagyon bízunk a megbeszélések pozitív eredményében. Reményeink szerint a fiatalok már tapasztaltabban lépnek pályára tavasszal, s a mostani pozíciónknál előkelőbb helyezést szerzünk, ugyanis sok tartalék van bennük, amik felszínre kerülhetnek a nyári szezonzárásig. Előkészületi mérkőzések Szombat: Nyíregyházi FC—Debreceni VSC, Nyíregyházi Városi Stadion 10.30; Tiszavasvári—Gávavencsellő, Nyíregyházi Városi Stadion 14.00; Záhony—Baktalórántháza 10.00; Nyírbátor—Vásárosnamény 11.00; Rakamaz—Újfehértó 10.30; Kisvárda—Jánkmajtis 13.00; Mátészalka—Túricse 14.00. Vasárnap: Sényő—Demecser. Nyíregyházi Városi Stadion 14.00. Bajban a III. Kerület / Lavinaveszély Óbudán! Az elmúlt év nyarán a legtöbb másodosztályú csapatnál irigykedve olvasták a III. Kér. TVE háza tájáról érkezett híreket. Ezekben az szerepelt, hogy Klivinyi Zoltán üzletember személyében olyan szponzori támogatásra találtak, amely az önkormányzati segítséggel kiegészülve, biztos alapokat biztosít ennek a nagy múltú futballklubnak. Legalábbis a második vonalbeli szereplést magas színvonalon biztosítja. Jutott pénz edzőtáborra, új szerelésre, magasabb prémiumokra. A feljutás igényével indultak neki a bajnokságnak. Új edző is érkezett: Gergely Károly. Néhány hét elteltével azonban üzleti, anyagi és jogi ellentétek alakultak ki az ön- kormányzat illetékes vezetői, és a saját pénzét kockáztató szponzor között. A lokálpatriotizmusról is nevezetes óbudai polgárok, szurkolók abban reménykedtek, hogy a közös érdek, a sportszeretet kölcsönösen előnyös megállapodáshoz vezet majd. A nagy tervek pedig valósággá válnak. Nem így történt! A csapat néhány botlástól eltekintve teljesítette az elvárásokat. Végül harmadik helyen zárta az őszi szezont, versenyben maradva a feljutásért vívandó harcban. Pedig a remélt anyagi feltételek ekkor már szertefoszlottak. Késett a prémiumok kifizetése is. Mai napig tartoznak még a játékosoknak. A téli szünetben megváltak két legdrágább labdarúgójuktól. Balogh „Torony” a Kecskeméti TE, míg Deszatnik Péter a Diósgyőr együtteséhez került. Tehát a feljutásra szintén esélyes két legnagyobb rivális erősödött általuk. Kovács János szakosztályigazgató rezignáltan tárja szét a karját, amikor a jövő, és az alig egy hónap múlva kezdődő tavaszi szezon kerül szóba. — Keressük a lehetőségeket, hogy támogatókra leljünk. Ha rövid időn belül nem sikerül találnunk, veszélybe kerülhet a létünk. Nagyon szűkös keretek között kell dolgoznunk, viszont a költségek egyre magasabbak. — Klivinyi Zoltán teljesen kiszállt mint szponzor? —Nincs kapcsolatban velünk. — Két meghatározó játékosukat eladták. Érkeznek helyükre újak? — Nincs pénzünk vásárlásra. A két játékosért is csak részletekben kapjuk meg a pénzt, annak pedig ezer helye van már. Egy kapust kellett hoznunk Lippai mellé, mivel Zay befejezte nálunk a játékot. Nagy Iván érkezett a helyére Pilisvörös- várról. A saját nevelésű fiatalok közül Pálfi és Tordai csatlakozott a kerethez. Talán megkapjuk az MTK-tól Pávelcsakot. Semmi több! Hangay György Hadadi edzés nélkül is gélkirály lehetett... Fehérgyarmat — túl a nehezén? 13. Fehérgyarmat 15 3 3 9 15-32 11 „Igen érzékenyen érintettek minket a keretünkben lezajlott nyári változások. Olyannyira érzékenyen, hogy még most is érezzük hatását” — kezdte a Fehérgyarmat őszi szezonjának értékelését Balogh Csaba edző. A két mondat valóban kulcsfontosságú mondanivalót tartalmaz. A múlt év tavasza — amikor saját nevelésű fiataljaira támaszkodva érte el sikereit az együttes — bravúrosra sikeredett Fehérgyarmaton. A kulcsemberek viszont vették a kalapjukat, míg a csapat ősszel zuhanórepülésbe kezdett. A lezuhanástól éppen megmenekült a gyarmati alakulat, de ennél többet nem tudott felmutatni... — A nyáron Kocsis és Varga is hátat fordítottnekünk. Ok a csapat tavaszi mozgatórugói voltak, a gólok több mint felét szerezték, ráadásul rengeteget elő is készítettek. Sajnos nem tudtuk marasztalni ezeket a labdarúgókat. Két leszerelő játékos érkezett csapatunkba: a kapus Bartha Géza és Siti Feri. Ezenkívül a csatár Baráth József és az ifista Árvái Tamás is hozzánk került — emlékezett Balogh Csaba. — Ekkor bizonyára már tudni lehetett, hogy „dadogós” ősz következik... — Valóban így volt, annál is inkább, mert szinte ificsapattal kényszerültünk kiállni a mérkőzéseken. Rengeteg rutintalan fiatalra támaszkodtunk — 21- 22 év a csapat átlagéletkora — , ráadásul nem is tudtuk azt a játékszisztémát követni, mint amit a tavasszal. Korábban remekül kontráztunk, ám erről — tekintve a már említett komoly érvágást — le kellett mondanunk. Tovább szaporította gondjainkat, hogy Hadadi, aki gyakorlatilag az egyetlen csatárunk volt, kizárólag vasárnaponként állt rendelkezésünkre, mert katonaidejét töltötte. De nemcsak ő nem tudta látogatni a tréningeket, több ilyen játékosom volt, ez persze meg is mutatkozott a teljesítményükön. Szűk keretünkben egyébként sem ütötte meg mindenki a megyei első osztályú színvonalat. Ha valamelyik stabilabb játékosunk sérülés vagy betegség miatt kiesett, ezek a perememberek kerültek előtérbe. —A különböző nehézségeken túl igen balszerencsésen alakult a sorsolásuk is. Elég, ha az első négy meccsre gondolunk... —Ebből a négy találkozóból egyetlenegyet játszottunk hazai környezetben, azt is Demecser ellen. El is vesztettük, mint a másik három összecsapást. Pedig a fiúk akarták a sikert, a fejekben is minden rendben volt.. Az első pontunkat aztán az 5. fordulóban sikerült megszereznünk a Tiszaszalka ellen. Nyolc—tíz ziccerünk volt, és még nekünk kellett egyenlítenünk. —Aztán az eredmény nélküli harc felőrölte a játékosok koncentrálóképességét. Legalábbis ezt a következtetést lehetett levonni a Hardware elleni mérkőzésből. Valóban így volt? — Igen, akkorra, a hatodik Balogh Csaba fodulóra lelkileg összeroppant a társaság. Az gyakorlatilag világos volt, hogy gólt rúgni nem tudunk, ha viszont kaptunk egyet, szétestünk. Ez történt akkor is, a fiúk pedig csüggedni kezdtek. — Fordulóponthoz érkeztünk. Hat meccs, egy pont—így festett a csapat mérlege. Egyértelmű volt: így nem lehet folytatni. Hogyan sikerült felrázni a legénységet? — Mindenkivel mélyen elbeszélgettünk, fejmosást kaptak a játékosok. Ezt követően végre összekapta magát az együttes, kilábaltunk a kábulatból. A következő öt találkozón nyolc pontot kaparintottunk meg, ami nem egy óriási teljesítmény, de a kezdeti botladozásokhoz képest elfogadható eredmény volt. Kifejezetten jó meccsünk volt a Levelek elleni 4-1, a Fehértó elleni 1 -0 és a Kisléta elleni idegenbeli 1-1. A problémáink azonban megmaradtak, továbbra sem volt igazi befejező emberünk. Az ősszel mindössze 15 találatot értünk el, ebből 5-öt az a Hadadi szerzett, aki nem is tudta látogatni az edzéseket... Továbbá az is figyelemre méltó, hogy a sorban a középpályások — Czibere és Kondor, ők 3-3 gólosok — következnek. —A csapat 12 pontot kapar- gatott össze. Előzetesen menynyit terveztek? — Tizennyolc-húsz pont megszerzését irányoztuk elő. Ettől lényegesen keveseb sikerült. Az okokat keresve az is elmondható, hogy idegenben egyszer sem sikerült győzedelmeskednünk. —Az egyéni játékosrangsorban kik végeztek az első helyen ? —Czibere és Kondor a középpályáról, továbbá hátsó embereink: Magyar, Bartha és Nagy István produkáltak elfogadhatót. A többieknek sok gyenge meccsük volt. Tehát nem tudtunk minőségi munkát végezni. — És lehet-e majd tavasszal? — Kicsit oldódik majd nehéz helyzetünk. Bővebb lesz a keretünk, eddig négy ember érkezett hozzánk, és még további 1 -2 várható. Ami már biztos: a középpályás Kiss István, a csatár Kiss János és a hátvéd Mikes Ferenc nálunk folytatja. Ezentúl Cserepes Ottó is a mi játékosunk. Az viszont gondot okoz, hogy Czibere valószínűleg Szálkára megy. Az sem jó hír, hogy Hadadi lába gipszben van, a támadó talpkö- zépcsonttörést szenvedett, és kérdéses, hogy felépül-e a rajtra. — A bajnokság végére hányadik helyen végezhet a Gyarmat ezzel a felfrissített kerettel? — A 10. helyre oda szeretnénk érni. De még egy jó csatárra nagy szükségünk lenne... cs.n. „Dolgozunk, de minek!” Huszonegynéhányan vannak a Nyíregyházi Hardware játékosai — mégsem elegen. Ez a szám csalóka. A sötét valóság az: a megyei első osztályú együttes emberhiánnyal küzd. Alig egy eszetendő alatt majd' két csapatra való labdarúgó illant el, a szélrózsa minden irányába. Méghozzá — többségük — felsőbb osztályba lépve. Most pedig... — Nincs tizenegy felnőtt játékosom! — böki ki Szilvási István edző. — Ifistákkal kerekítettük fel a létszámot, 15-16 éves gyerekek csapódtak a kerethez. Az edzéseken semmi gond, sokan vagyunk, csak hát... Siralmas a helyzetünk! Ha összeszámlálom, tizennyolc futballista távozott tőlünk, kilencen a nyáron, kilencen a tél folyamán. Rengetegen közülük NB-s csapatokhoz kerültek. Viccesen azt szoktam mondogatni: nincs baj, ha nulla pontosak leszünk is tavasszal, ez pusztán a csúcsbeállításhoz elegendő. Ezt már megcsinálta előttünk Biri. — Az előkészületi mérkőzések eredményei miről tanúskodnak? — Miről? Nyírtelken 7-3-ra kikaptunk, mert nem volt kapusunk! A hazaiak adtak kölcsönbe egy fiút. Azon senki nem akadhat fenn, hogy Rakamaztól 4-1-re szenvedtünk vereséget, ám Napkor 3-2-re vert bennünket. Tiszadob ellen aztán sikerült 2-0-ra nyerni. — Jött valaki a Hardwarehoz? — Igaz ugyan, hogy nálunk edz a demecseri Molnár Roland, és egy nagycserkeszi játékos is jelentkezett, de még senkit nem igazoltunk le. — Mihez tud kezdeni? — Egy hete azon gondolkodom, egyáltalán nevemet adjam-e a várható szerepléshez. Semmit nem ér a munkánk, hisz alighogy felhozzuk a játékosokat, szinte azonnal el is viszik őket. Dolgozunk, de minek! Ennek így nem sok értelme... K. T.
