Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-16 / 40. szám
UJ KELET Információk 1996. február 16., péntek 5 Ilyen volt a január Árhullám, hó, jég Nyíregyházán a léghőmér- séklet havi átlaga -2,9 Celsi- us-fok volt, ami 0,2 fokkal haladta meg a sokéves januári átlagot. A legalacsonyabb léghőmérsékletet, -15,5 Celsius-fokot 2- án, a havi maximumot pedig, 6,9 Celsius-fokot 13-án mérték. A havi területi átlagcsapadék 35 mm volt, ami 10 százalékkal maradt el a sokévi átlagtól. A legtöbb csapadék, területi átlagban 42 mm, az Ecsedi-láp és a Keletnyír térségében, a legkevesebb, 28 mm a felsőszabolcsi öblözetben hullott. A hónap utolsó hetében ismét havazott, és 3—10 cm vastagságú 10—20 mm víztartalmú hóréteg alakult ki. A hónap első napjainban a tavaly decemberben kialakult nagy árhullám apadásban volt, de folyóinkon még közepes feletti vízállások, a Dombrád alatti szakaszon magas, I. fokú készültségi szint feletti vízállás volt. Ezért, kivéve a Tisza felső szakaszát (ahol gyorsabb volt az apadás), a havi közepes mederteltségek jelentősen meghaladták a sokévi átlagos szinteket. Majd később valamennyi folyónkon különböző jégjelenségek jelentek meg. Január 16—21. között parti és zajló jeget, majd ezután időben és folyószakaszonként fokozatosan beállt jeget észleltek. A talajvíztartó réget telítettsége viszonylag jelentősen emelkedett, de területi átlagban még jelenleg is 24 százalékkal marad el a sokévi átlagos telítettségtől. Köszönet a segítségért A sóstófürdői általános szociális otthon kulturális bizottsága és kultúrcsoportja ezúton köszöni meg a DOTE Egészségügyi Főiskola főigazgatójának és könyvtárosának a számukra felajánlott több száz darab könyvet és folyóiratot, mellyel hozzájárultak a szociális otthon kulturális életének színvonalasabbá tételéhez. Jeles napok Képviselők fóruma 1996. február 17-én, szombaton 16 órakor a Kertvárosi Általános Iskolában (Nyíregyháza, Könyök utca) képviselői fórumot tart dr. Baja Ferenc, Nyíregyháza 2. sz. körzet országgyűlési képviselője, dr. Zilahi József, Nyíregyháza 12. sz. körzet önkormányzati képviselője és Giba Tamás, Nyíregyháza 13. sz. körzet önkormányzati képviselője. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. Évszakváltás Az Évszakváltás klub következő foglalkozását 19-én 17 órától tartja a Városmajori Közösségi Házban. Téma: Hormonális változások a klimaktériumban. Előadó: dr. Papp Károly szülész-nőgyógyász adjunktus. Az előadás különösképpen a menopauza szakambulancia és a osteo- porózis szakgondozás gondozottjainak érdeklődésére tarthat számot. Lassan végetér a farsang ideje. A tél még utolsó támadásba lendül, nagy havat, csikorgó fagyot hoz, de a fehér lepel alatt a földben már életre készülődik minden. Ezért a február közepi, végi hetekhez szorosan hozzákapcsolódik az időjóslás, termékenységvarázslás. Julianna napjához (február 16.) a jól ismert időjárási regula fűződik: „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja”, vagyis ha Dorottya- napkor sem enyhült meg az idő, Julianna (ő eredetileg ókeresztény szűz volt) bizton számíthatunk. A pacsirta megszólalása jelzi a tavasz beköszöntét Zsuzsanna (február 19.) napján. Az ószövetségi történet jámbor és okos asszonya, aki a mai napig a szemérmes, hűséges feleségek jelképe, „elpeseli” a havat. Üszögös Szent Péter napjának hívta a nép február 22-ét. Szent Péter apostol antiochiai püspöki székfoglalása ünnepének régies kifejezése: „Szent Pé- tömek ű székössége”. Ez vált „üszögös”-sé a nép ajkán. Ha ilyenkor hideg van, még negyven napig tart a tél. A köd vagy az eső a búza megüszkösödé- sét mutatja, tehát szántani-vet- ni tilos. Ugyanígy szerencsétlen tyúkot ültetni, az asszonyoknak lisztbe nyúlni. Mátyás jeles napja (idén február 25.) a farsangvasárnap. Úgy emlegetik e szent vértanút — akit Júdás helyébe választottak az apostolok, hogy ismét tizenketten legyenek —, mint jégtörőt. Mert „ront, ha talál, ha nem talál, csinál”. E napon a hideg időjárás jó termést jósol a gazdáknak, és zöldségvetésre igen alkalmas, mert a Mátyáskor ültetett zöldséget a féreg nem eszi meg. t. m. i. Ötvenezer a nyomravezetőnek Ellopták a traktort ekével Január 23-án, kedden hajnalban is keményen fogott a tél. Nem zavarták azonban a mínuszok a tolvajokat, akik azért mentek a Fehérgyarmat és Tunyogmatolcs között lévő magángazdálkodás területére, hogy ellopjanak egy MTZ 80- as traktort. — Még ma sem értem az egészet — hitetlenkedett a sértett, Virágh Ferenc, a fehér- gyarmati evőeszközgyár igazgatója. — A főút melett, a benzinkút közelében van a faültetvényem, ahol a piros MTZ 80- asomat tartottam. Körbekerített terület, megvilágított gazdasági épülettel. A gépben üzemképtelen akkumulátor volt, időbe kerülhetett, amíg az eltulajdonítok beindíthatták, hogy elmenjenek vele, tehát valakinek látni kellett az éjszakai mozgást azon a forgalmas részen. — Volt is egy ilyen szemtanú. — Sajnos az is csak később jött rá, hogy feltűnő, ha téli éjszakán egy traktor ekével közlekedik, mert azzal együtt vitték el a gépemet. A tunyog- matolcsi hídon állt Mátészalka irányába a gép, amikor legutoljára látták. A nyomravezetőnek ötvenezer forintot fizetek azonnal, készpénzben. Valakinek feltűnhetett egy téli éjszaka háromfejes ekével közlekedő panorámás fülkéjű piros MTZ, és már az is segítség, ha csak annyit tud valaki, hogy hol látta haladni a gépet. Az is döntő lehet, ha feltűnik a szomszédoknak, hogy valakinek egyik napról a másikra egy traktorja lesz. — Az is lehet, hogy alkatrészenként értékesíti a tolvaj... — Erre is gondoltam. Viszont itt a „vevőnek” is figyelembe kell venni azt, hogy az orgazdaságot is szigorúan bünteti a törvény. — Mit javasol annak, aki ilyen dolgot tapasztal? — A jutalom reményében hívja a fehérgyarmati rendőrséget a 44/361-007-es vagy engem a 44/363-333-as, esetleg a 44/364-563-as telefonszámon. Polgárbarát-e a rendőrség? Lapjuk február 7-ei számában Félvakon és bödösen címmel, (bürget) aláírással glossza jelent meg, melyre a következő észrevételeket tesszük. Teljes mértékben egyetértünk a glossza szerzőjével, amikor a közlekedés biztonságáért, környezetünk védelméért szót emel. Elsősorban a cikk íróját, és természetesen mindenkit, az állampolgárokat szeretnénk meggyőzni arról, hogy a közlekedés területén a mi céljaink is a biztonságos közlekedéssel és a környezetvédelemmel esnek egybe. A szerző több dolgot is kifogásol. Többek között azt, hogy a rendőri szigor, illetve a szigorú büntetés bizonyos szelektivitást tükröz (vagyis csak a sebességtúllépésre, és a biztonsági öv használatának elmulasztására terjed ki a figyelmünk), és eközben észre sem veszik a „büdös”, kivilágítatlan, „roncs” gépkocsikat. Észrevesszük. Munkánk ezen „hiányosságait” legjobban azok a járművezetők tudnák megcáfolni, akiket lejárt zöldkártya miattjelentünk fel, akiket a tartalékégő-kész- let hiánya miatt bírságolunk, vagy netalán a gépkocsi műszaki állapota miatt vonjuk be a hatósági jelzéseit, megítélésük szerint nem éppen „polgárbarát" módon. Természetesen szó sincs arról, hogy 80 alatt mindent szabad. Megjegyezni kívánjuk, hogy elsősorban a szabályokat nem tisztelő, és ezért valamilyen szankcióval sújtott emberek hangoztatják, hogy a rendőr nem eléggé polgárbarát. Bár ebben van is némi igazság, mert a szabályokat megszegőknek, a saját, illetve mások életére, biztonságára fittyet hányáknak nem is kívánunk a barátja lenni. Tudomásul kell venni azonban azt is, hogy baleset abból még soha nem volt, ha egy kocsi a kelleténél kicsit jobban füstölt, vagy netán csak az egyik lámpája világított. Viszont több édesapát, gyereket, hozzátartozót gyászolnak amiatt, mert valaki kissé jobban rálépett a gázpedálra, vagy éppen azt a sokat szidott biztonsági övét nem kapcsolták be. Ezért engedtessék meg, hogy a közúti ellenőrzés fő irányát azok a szakemberek határozzák meg, akika baleseti okokról, a baleseti veszélyekről a cikk szerzőjénél kissé több információval rendelkeznek. A fentieken túl átgondolta-e a cikk írója, hogy a közútjainkon lévő gépkocsik kora, illetve általános műszaki állapota vajon a rendőri szigor, vagy esetleg a gazdasági színvonal függvénye. Esetleg az emberek azért járnak kopott, öreg autókkal, mert annyira a szívükhöz nőtt, vagy netalán nincs miből újat venni? Hadd ajánljuk fel itt a glossza szerzőjének, hogy bármikor szívesen látjuk a közutakon tartandó közlekedési, forgalomellenőrzési akciónkban, ahol közvetlenül és első kézből szerezhet információkat a rendőrök intézkedéseiről, illetve szigorúságáról. Dr. Gál György rendőrszázados osztályvezető Nincs hideg a templomban Tisztelt Szerkesztőség! Az Érpatakról megjelent cikket ezúton is megköszönöm. A cikk hangvétele jó, pozitív. A kiküldött munkatársak kedvesek, szimpati- kusák voltak, s ez külön öröm. Egy tárgyi tévedés mégis becsúszott a riportba: „A jéghideg épületben ugyancsak vacoghatnak a hívek, hiszen a hatalmas belső teret képtelenség felmelegíteni.” Az igazság az, hogy a templomtér hátuljában egy Dantherm típusú légbefúvó készülék áll, jól láthatóan. De azért érthető, hogy aki először lép be oda, inkább előre néz: képekre, ikonosztázionra, falfestésre, s nem veszi észre a meleg „felelősét”. Az említett készülék nagy teljesítményű. Óránként 13,5 liter olajat fogyasztott eredetileg. De mostanra már gáz-égőfejjel láttuk el, és ugyanazt az energiamennyiséget így, is leadja. Mivel légbefúvó, így mintegy l méter magasra fújja a levegőt előre és oldalra, sőt, rácsokkal irányítani is lehet a meleg levegő kiáradásának irányát — lefelé, amit nagy teljesítményű ventillátor nagy sebeséggel fúj ki. S mivel a gépezet alul szívja vissza a levegőt, így a légmozgás iránya arrafelé tart, tehát lent tartja a meleget. Ilyen körülmények között a leghidegebb időben is felmegy az oltáron lévő hőmérő óra alatt 10 fokra, ami mínusz 10 fok esetén 20 fokos különbséget jelent a kinti hőmérséklethez képest. Sajnos, a zaj és a légörvény miatt a liturgia közben elzárva tartjuk a készüléket, de így sem megy le a hőmérséklet 6 fok alá, ami nagykabátban már elviselhetőnek tűnik és nem „vacognak a hívek”. Az érpataki közösség annyira buzgó és áldozatos, hogy — mint említették is — két templomot tart fent, és mindkettőben az említett rendszerű fűtés van, ha a készülékek hem is egyforma teljesítményűek. Természetesen — a mostani gazdasági helyzetben ez érthető — hétköznapokon csak akkor melegítünk, ha valamilyen ünnepély vagy virrasztás (halotti) van. Egyébként a melegfelelős csak lapít a sarokban. Tisztelettel Orosz Árpád, parochus Négy forint és valamennyi fillér Heteken át gondolkodtam a Honatyák karácsonyi ajándékán, amit a parlamentben gyűjtöttek az arra rászorulóknak, hogy a szeretet ünnepének a hangulatában a szegények is részesüljenek a jószándékú emberek által. Váci Mihály szavaival élve, „a jó szándék kevés”, több kell, és ez a több már nem volt a honatyák szívében. Az összeget olvasva elszorult a szívem —1700 forint, ami összegyűlt, egy főre 4 forint valamennyi fillér esik—, mindenkit sajnáltam, akik adták, és akik kapták volna. A szegényeket, akik várták a morzsát, sajnáltam a képviselő urakat is, mert így az egész ország megtudta, mennyire szívükön viselik a szegények sorsát. Itt és most sokak számára az égből hulló mannát jelentették volna, a legszebb egyházi ünnepünk alkalmából. Merem remélni, hogy ez a nevetséges összeg egy kézből került a kitett kosárba, a gondolata is borzasztó, hogy ezt az összeget többen adták össze. Hová lett a szeretet a szívükből. A legszebb szó nem jelent semmit? Nem, képviselő urak, ez a szó sokat jelent! Csak úgy látszik, nem a gazdagok számára. Akinek tele van a hasa, nem törődik a kor- gó gyomorral. Nem érezték át a szegények helyzetét— egymásra vártak—, nem kell akkor beszélni a hazáról és a családról. De arra, hogy a zsebükbe nyúljanak, és egy pár napra lemondjanak a megszokott életvitelükről—és beletegyék azt a bizonyos összeget, minden gondolkodás nélkül a szegények javára, nem voltak hajlandók. Akkor mire való az a sok összehordott ígérgetés, mennyire szeretnének javítani, segíteni a szegények helyzetén. A parlamenti felszólalásokban egyes frakcióvezetők túllicitálják egymást, az ígéretekben. Ha hatalomra kerülnek, akkor jobb lesz, miben? és kinek lesz jobb? arról mindenki hallgat, csak kritizálni tudnak, de segíteni nem. Érdekli is egyes képviselőket az ország helyzete, egy olyan átmeneti időszakban, ahol se kint, se bent az ország 113-a! Minden a feje tetejére állt, a mindennapi gondokkal küszködve. Nagyon sok embernek kicsúszott a talaj a lába alól, a földön fekszik. Nem szánalomra van szükség. Értük kell nyúlni és felemelni őket, mert szükség van rájuk, csak velük lehet a kátyúból kihúzni a szekeret. Hol van a bizalom, az érdekképviselet, amivel a szavazáskor felruházták őket? Nem a rivaldafényben való szereplés kell, azt hagyják meg a színészeinknek, ők is hadd keressenek. Van egy népi közmondás: „sokbeszédnek sok az alja” nem szavakra, hanem tettekre van szüksége az országnak. Nincs szükség nagy szavakra, ha már nagy szavakat használunk, akkor tudjuk is alkalmazni. Csak egy volt, és nem is lesz több Zrínyi Ilona. Harsányi Istvánné Rakamaz, Ady E. HA.
