Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-14 / 38. szám
UJ KELET Krekk hal-dél gólt ígér tavaszra A BVSC-nél kezdte a felkészülést Csendben, különösebb felhajtás nélkül zajlik az erőgyűjtés Nagykállóban. A csapat hazai környezetben készül a tavaszi szezonra, s a fárasztó tréningek mellett edzőmérkőzések is színesítik a játékosok programját. A játékoskeretben nem volt túl nagy mozgás, a vezetők elsősorban posztokra igazoltak. Az új szerzemények közül az egyik Krekk György, akit nem titkoltan azzal a céllal igazoltak, hogy góljaival segítse Boda Mihály legénységét. — Milyen csapatokban fordultál meg eddig? — Nyílugoson kezdtem a pályafutásomat, s a Debreceni Kinizsi, majd az Oroszlány csapataiban szerepeltem ifis- taként. Ezután visszatértem Nyírlugosra, s a nyáron az unokatestvérem segítségével a megyei II. osztályú Duna- harasztiba kerültem. Fél évig szerepeltem ebben a csapatban, s tavasszal már a nagy- kállóiak szerelését ölthetem magamra — mondta a 22 éves csatár. — Úgy tudom, hogy a nagy- kállóiakon kívül több csapat is felfigyelt teljesítményedre. — Igen, valóban így van, hisz a kállóiakon kívül a megyei I. osztályú Lacházára is hívtak, s emellett a Kecskeméti TE-nél és a BVSC-nél is felmerült a nevem. — A téli felkészülést a BVSC-nél kezdted. Hogy kerültél kapcsolatba a listavezetővel? — Egy ismerősöm segítségével kerültem a fővárosi csapathoz, s az alapozás első két hetében náluk edzettem. — Nem mindennapi élményben lehetett részed, hisz az NB I egyik legjobb csapatát láthattad testközelből. Mit tapasztaltál ezalatt a két hét alatt? — Nem véletlenül vezetik Bognárék a bajnokságot, hisz kitűnően felkészült edzők irányítják a válogatottakkal teletűzdelt csapatot, s emellett nagyon kemény, mondhatni profi munka folyik a klubnál. Szembetűnő volt ezenkívül, hogy milyen barátságosak, segítőkészek a játékosok, az edzők is, s a válogatott labdarúgók is segítik a fiatalokat és az újoncokat. Igazi családi légkör uralkodik a Szőnyi úton, nagyon jól éreztem ott magam. — Ezután viszont Nagykállóban folytattad a felkészülést. Miért nem maradtál Budapesten? — Mikor a második hét végén rákérdeztem a vezetőktől, hogy mi a véleményük a teljesítményemről, és tudnak-e szerződést ajánlani, akkor azt válaszolták, hogy még időre lenne szükségük, hogy dönteni tudjanak, s addig továbbra is náluk kellene edzenem. Én azonban nem szerettem volna két szék között a földre esni, ezért a biztosra mentem, s elfogadtam a nagykállóiak ajánlatát. — Igaz, hogy a szerződéseidet egy bolgár menedzser intézte? — Nincs és nem is volt menedzserem, bár erről a pletykáról én is hallottam. Ebből az egészből annyi igaz, hogy amikor Duna- harasztiba igazoltam, akkor egy bolgár vállalkozó fizette ki a nyírlugosiaknak a vételáramat, de a játékjogommal nem ő rendelkezik. — Mit tartasz az erényednek, s mi az, amiben fejlődnöd kellene? — A játéknak szinte minden elemében fejlődnöm kellene, de különösen a cselezőkészségben. Ezenkívül a bal lábamat nagyon keveset használom, ebben nagyon szeretnék fejlődni. Erényemnek talán a gyorsaságomat és a lövőerőmet tartom, s alacsony termetem ellenére elég jól fejelek. — Milyen céllal vágsz neki a tavaszi szezonnak? — Másfél évre szerződtem Nagykállóba, s először szeretnék bekerülni a csapatba. Remélem, ez sikerül, s akkor jó játékkal és legalább 6- 7 góllal szeretném segíteni a gárdát a jó szereplésben. Eddig jól érzem itt magam, úgy érzem, a fiúk elfogadtak. — Gondolom, nem tettél le arról, hogy később az első osztályban folytasd a pályafutásodat. — Természetesen szeretnék majd magasabb osztályban játszani, ha nem is az NB I- ben, de az NB II-ben mindenképpen. Ehhez azonban először tavasszal kellene jól játszanom. —baro— Labdarúgás A demecserl csatár tízig számol 1996. február 14., szerda 15 Ónodi májusig kirekesztve! Ónodi Sándort taccsra tették! Nem akármennyi időre: tíz hetet varrt nyakába a fegyelmi bizottság. Ezért már tenni is kellett valamit. A 22 éves csatár a Demecser— Ibrány megyei rangadón követett el kihágást. A játékvezetői jelentés szerint a demecseri futballista renitens magatartást tanúsított. A történet régi (az utolsó őszi forduló mozzanata volt...), Ónodi azonban számára merőben új érzéssel ismerkedik. Tíz hét semmittevés. Jöhet még ennél rosszabb? — Most még nem érzem hátrányát az eltiltásnak, elvégre készülni, edzeni kell. Húszán vagyunk a keretben, nem lehet kibúvót keresni a munka alól. A problémázásra nincs idő. — Igazságtalanak tartod a döntést? — Igen. Túlzott mértékű ez a büntetés, soknak tartom... Talán a fele, öt meccs még belefért volna, annyival én is kiegyeznék. — Van benned tüske emiatt? — Nincs. Csak hát, szeretném, ha mégis elengednének valamennyit az eltiltásból, mert ez így rettentően hosszú kihagyásra kényszerít. —Hallottam arról, hogy idővel megfellebbezik az ellened érvényben lévő fegyelmi határozatot, és enyhítést próbálnak kicsikarni. — Megkísérelünk mindent elkövetni annak érdekében, hogy hamarabb pályára léphessek. Nagyon elégedett lennék, ha ezt sikerülne kieszközölniük a vezetőknek. — Akárhogy is, gondolom, rontott a hangulatodon az ítélet. — Mi tagadás, mélyen le vagyok sújtva, hisz nemcsak erkölcsi, de anyagi vonzatai is vannak a vonalon kívül kerülésemnek. Ennek bizonyára megiszom a levét tavasszal. — És a többiek sem fognak tétlenkedni. Megeshet a számodra legrosszabb dolog: valaki bejátssza magát a helyedre. Erre is számítani lehet. — Emiatt nem esek kétségbe. Egyforma képességű játékosokból tevődik össze a demecseri csapat, és a posztomra is olyan embereket igazoltak. Ónodi Sándor akik elismerten jó labdarúgók. Viszont fel tudom venni velük a harcot, még ha tíz meccs után is szerepelhetek újra. De az biztos, nagyon meg kell küzdeni érte. — Foglalkoztat a feljutás kérdése, a bajnoki cím elérésének közelsége? — Ezt már tavaly is átéltük, amikor a megyei másodosztályban elsőként fordultunk. Akkor is csak a feljutás volt az elfogadható teljesítmény tőlünk. A különbség pusztán annyi, hogy most az NB III-ért törjük magunkat. A kitűzött céltól nem térhetünk el, s ehhez a vezetők is ragaszkodnak. Nagy teher ez a csapatnak, főleg idegi és szellemi rákészü- lést igényel a feladat véghezvitele. Mert a játéktudás, valamint az erő adva lesz ahhoz, hogy révbe érjünk. — A nyitányon Csengerbe visz az utatok, ahol a revans vágya fűti a hazaiakat. Végtére is az őszi 10-1 érzékenyen érintette őket. No, persze, másutt sem bánnak majd kesztyűs kézzel veletek. Kalkuláltok ezzel a ténnyel? —Továbbmegyek: nemhogy Csengerben és az idegenbeli mérkőzéseken, de idehaza sem mehetünk biztosra. Minden tényezővel meg kell birkózni! — Vásárosnamény a legkeményebb ellenfél? — Elsősorban a Namény, ám befolyásolhatja a versenyfutás kimenetelét Ibrány is. —Mindeközben mivel töltőd majd a hétvégéidet? — “Szurkolni fogok a többieknek, szorítva azért, hogy minél többször győzzünk. Megpróbálok a magam módján segíteni a társaságnak... Koncz Tibor Még nincs döntés Ki tudja, hány edzőmérkőzés vár e héten az NYFC-re? Vagy ki tudja, milyen csapatokkal találkozik a héten az NYFC? Ezek bizony fogós kérdések, válaszolni rájuk teljes bizonyossággal még nem lehet. Ám az sejthető, hogy izgalmas dolgok készülődnek. Ismert, múlt hét szombaton elmaradt az NYFC Békéscsaba elleni előkészületi találkozója. E hét végére pedig egy Debrecen elleni mérkőzést terveztek be az NYFC felkészülési programjába (ennek megvalósulása bizonytalan). A klubvezetés a szlovák első osztályú élcsapattal, a 1. FC Ko- sicével is tárgyalt. Elképzelhető, hogy szombaton csak egy „szimpla” mérkőzést látunk, ám az is megeshet, hogy négyes tornát rendez a Nyíregyháza az említett három csapat résztvételével. Viszont az sem kizárt, hogy a Tóth-legénység pénteken ütközik meg a kassaiakkal, míg szombaton egy alacsonyabb osztályú szlovák együttessel találkozik. Meccs tehát lesz, de hogy mikor...? Csúcsforgalom a labda körül. Vajon lesz-e csúcsforgalom szombaton a Városi Stadionban? TPTiJT l U -. . faji Előkészületi mérkőzések SZERDA: Vásárosnamény—Sé- nyő 14.30, Tiszavasvári— Záhony 15.00, Csenger— Nyírbátor 14.30, Kisvár- da—Mátészalka 14.00, Rakamaz—Ibrány 14.00. A kis „Szúró” Kábán!? Meglehet, a báty, Molnár Zoltán („Szúró” a Stadler FC- ben csillogtatja tudását) után a testvér is karriert csinál! Noha nem szokás előre inni a medve bőrére, az már mégiscsak jelent valamit, ha egy játékost olyan alaposan szemügyre vesznek, mint esetünkben Molnár Ferencet. A kis „Szúrót” ugyanis a Kaba nézte ki magának. A 23 éves demecseri labdarúgó már az elmúlt héten is ellátogatott a hajdúsági együtteshez, onnan pedig azzal engedték haza: hétfőn visszavárják. A történet folytatását a hét második felében írják a szerzők, Molnár és. az NB Il-es csapat vezetői. Nem csak ez az újság Deme- cserben. Majchrovicsék vasárnap Kisvárdán jártak, ahol egy teremtornán indultak, méghozzá teljes sikerrel. Farkas Tibor tanítványai elorozták az első helyet vetélytársaik orra elől. A fináléban éppen a vendéglátókkal akasztották össze bajszukat, ám a lendületbe jött demecseriek — meggyőző játékkal — 3-0-ra nyertek. Nem lehetett a diadal részese a sérült Brankovics Béla, aki vád- liját fájlalva hosszas tétlenségre kárhoztatott. Csakúgy, mint a térdével küszködő Balázs István. A védő állapota azért is aggasztja az edzőt, mert egyelőre bizonytalan felépülésének dátuma. K.T. Kapusztyin bujocskaja... A viszontagságos időjárás okoz nem is kis gondot Rakamazon. Na és még valami... Kiss Miklós edző azon sopánkodik, hogy igencsak foghíjas kerettel dolgozhat. A héten talán rendeződik valamelyest a helyzet, midőn visszatér a csapathoz az eddig Nyíregyházán készülő Illés és Túróczi. — Ha Illésék megérkeznek, velük együtt leszünk tizennégyen. Pásztor László ugyanis kiesett egy időre, mert a játékos előbb derékfájdalmakra panaszkodott, most pedig arcüreggyulladását kell kezeltetnie. — Elmaradt a legutóbbi előkészületi mérkőzés... — Szombaton az időjárás húzta keresztül számításainkat. Demecsert fogadtuk volna — a pályát rendbe is tettük —, viszont a vendégek a rossz utazási feltételek miatt lemondták a meccset. Reméljük, ma szerencsésebbek leszünk, s játszhatunk az Ibrány ellen. — Tekintsük át a téli változásokat! Kik távoztak véglegesen Rakamazról? — Elment Kocsis, Zákány, Komlósi, Búzás, valamintSzoőo- nya. Ugyanakkor erősítés gyanánt fél év után újra nálunk fut- ballozik Karóczkai Péter. Sajnos Adámszki mégsem nálunk kötött ki, a támadó a Kisvárda ajánlatát részesítette előnyben. — És mi hír Kapusztyinról? Még mindig nem jelentkezett? —Nem tudom, mi lehet vele. Nagyon időszerű lenne felbukkanása... Lehet, megkörnyékezték odahaza! Annál is inkább égető szükségem volna az orosz csatárra, mivel támadóposzton jelenleg csak két emKiss Miklós berem használható: Szekrényes és Marcsek. Gyors telefon Rakamazra, a vonal másik oldalán Kaposvári Ferenc technikai vezető. Sokkal többet ő sem tud mondani Kapusztyinnal kapcsolatban. — Nincs konkrét információm hollétéről. Amint biztos hír birtokába jutunk, természetesen tájékoztatjuk a közvéleményt... K. T.
