Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-13 / 37. szám
UJ KELET . 4 m„ ....... ['ii-mmm sfr m u t*m HÉ TRE Megbocsátok Horn Gyulának... ...de most utoljára. Mint tudott, a minap a kormányfő előre bocsánatot kért a magyaroktól, ha beigazolódik, hogy valamelyik kormányhivatalban követték el a baklövést az adóelőleg levonása ügyében. Nos, beigazolódott, hogy a Pénzügyminisztérium hibás, így hát a bocsánatkérés életbe lépett. Jókor szólott Horn Gyula. Már kezdtem én is, mint számtalan honfitársam, jegyezni a döntéseket, amikről utóbb kiderült, hogy úgy rosszak, ahogy vannak. A százforintos mentődíjat. Ami sok a szerencsétleneknek, kevés a lerobbant mentőszolgálatnak. És egy csomó megalázó helyzetet eredményezett. A fogászat pénzessé tételét. Ami révén egy sor honfitársunk megszabadult a fájós fogától, mert ez ingyen volt, a „javító-karbantartó” tevékenység pedig sokba került. Vagyis miket beszélek! Nincs még múlt idő. Horn Gyula (kezd olyan lenni, mint ama Illetékes Elvtárs: minden hozzá tartozik) bejelentette, hogy felülvizsgálják a dolgot, mert fogatlan oroszlánná válik a magyar. Azóta „vizsgálják felülfele”, akinek pedig fáj a foga, választhat. Vagy továbbra is huzat, vagy szenved és várja a döntést, amivel ismét ingyenes lesz a fogtömés, a -kezelés. Ez valamikor áprilisban be is következik. Addig ki kell húzni. És hogy visszatérjek a témához, a harmadik felrovandó ügy ez az adólevonás-dolog volt. Ilyen jópofa nyilatkozatcsatát még a világ nem látott. Hogy egy nemzeti adóhivatal fizetett hirdetésben szabályozza az adóelőleg levonásának rendjét, páratlan a maga nemében és megvan a maga csendes bája. Az meg már csak eper a pezsgő alá, hogy kiderült: az ominózus szabályozót „véletlenül” rakták a törvénybe. Legalábbis ezt mondta egy nagyon fontos ember. Ha ez egy operettben történik, nagyokat kacagunk és azt mondogatjuk szomszédunknak a színházban: „Hát ilyen nincs, ilyet is csak ezek az operettszerzők képesek kitalálni!...” MENTEGETŐZÖTT A RENDŐRSÉG... ...amikor elmondták: 29 százalékkal több bűncselekmény történt 1995-ben, mint egy évvel azelőtt. Nem igaz, mondta valamelyik főfőrendőr, hiszen a bűnügyek száma csak 6,8 százalékkal lett több. Ugyanis volt pár ügy, amelyben több tízezerre rúgott az áldozatok száma, vagyis eny- nyivel több maga a bűncselekmény. Valójában, mondták, csak 1,8 százalékkal volt több a bűncselekmény, ha levonjuk azt a mintegy 106 ezer csalást, amit különféle szélhámos társaságok követtek el. Itt kiakadtam, nem tudtam követni a százalékokat, ugyanakkor elképedtem. Eszerint ugyanis semmi baj, alig nőtt a bűnözés kis hazánkban. Az a százezer becsapott ember csak statisztika, szám, mellékes. Hogy valakik emberek tízezreit verték át, fosztották meg kis pénzétől (akinek nagy pénze volt és itt akarta még nagyobbá tenni, aztnem sajnálom annyira...), szóval, hogy az ország rendje, a törvényei, a közállapotai ilyesmit lehetővé tettek, az smafu. A lényeg az, hogy szilárd a közbiztonság, a helyzet javul, 1,8 százalék szinte semmi. AUTÓTOLVAJOK... ...buktak le Budapesten a minap. A szálak a mi megyénkbe, az ukrán határ közelébe, Lónyára vezettek. Kiderült, hogy a kis falu házainál találtak ideiglenes pihenőhelyet a lopott Mercedesek, Audik és társaik. Eldugták a garázsba, fészerbe, ki hová, amikor érte jött valaki, annak átadták. Kaptak kocsinként 10 000 (azaz tízezer) forintot. Mint a híradás tudatja, a faluban nem volt titok mindez, sokan tán még irigykedtek is a szomszédra, mert annak jutott rejtegetnivaló, nekik meg nem. Az újságíró végül megjegyzi: köztudott az is, hogy e tájon igen nagy mértékű a munkanélküliség. Azt már nem tette hozzá, pedig biztosan beugrott a tájékozottab- baknak: paprikahamisítás. Az is e megyében lett divat egy időben, tetszenek emlékezni. Én arra is emlékszem, hogy volt egy vicc (?), mely szerint Szabolcs megye négy országgal határos: Szlovákiával, Ukrajnával, Romániával és Magyarországgal Várom az ellenlépéseket javaslókat. Hogy „kérem, ez tűrhetetlen, ez a térség a bűn melegágya. Lezárni a megyehatárt az ország felé! (Sőt, lehetőleg úgy, hogy Borsod is beleessék a zónába.) Passz- port, illeték stb. legyen kötelező a határátlépéshez.” Meg ilyesmi. Legrémesebb lázálmomban az is előfordul, hogy hírt hallok embercsempészek elfogásáról, akik szabolcsi feketemunkásokat akartak behozni az országba, de a téglási átkelőnél lebuktak. Tarnavölgyi György Megyénk életéből 1996. február 13., kedd A tanuló garancia lesz Nyírtass Választási eredmények A zord időjárás és a csúszós utak ellenére sokan mentek el szavazni vasárnap Nyírtasson. Az időközi helyhatósági választáson az 1681 szavazásra jogosult állampolgárból 945-en jelentek meg az urnák előtt. Ez 56,2 százalékos részvételi arányt jelent. Mint lapunk tegnapi számában már közöltük, Magyar Istvánt választották polgármesternek. A 928 érvényes szavazatból 459-et kapott. A kilenc önkormányzati képviselői helyre 34-en pályáztak. Közülük az alábbiak lettek a testület tagjai: Balogh József, dr. Kotány László, Kovács János, Jakab Zoltán, Dajka János, Krausz László, Malmos József, Mika Albert és Kovács László. Magyar István polgármester képviselőként is indult a választáson. Elegendő szavazatot kapott a mandátum megszerzéséhez, de az önkormányzati törvény értelmében két tisztséget egyidejűleg nem tölthet be. így a kiesők közül a legtöbb szavazatot elnyert jelölt került a helyére. —fekete — A gyerek taníttatása egyre többe kerül a szülőknek: bérlet, kollégium, esetleg albérlet, és ezek még csak a járulékos költségek. A szakmunkástanulóknak komoly gondot okozhat gyakorlati munkahely szerzése. Vannak iskolák, amelyek az oktatott szakmákhoz részben még tudnak gyakorlati oktatást is nyújtani tanműhelyeikben vagy üzemekkel, vállalkozókkal kötött szerződések alapján. Ilyen iskola a mátészalkai 138- as Számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet. A bútorasztalos, épületasztalos-, faiparitechnikus-, géplakatos-, műszerész-, műszergyártó-, karbantartó-, hegesztőképzést saját tanműhelyben végzik, az autószerelő szakmáknál minimális létszámban fogadnak gyerekeket, akik az iskola műhelyében a legmodernebb eszközök segítségével sajátíthatják el a szakmát. A ruhaipari gyakorlati képzés is megoldott, a gyermekvárosban működik tanműhely, de például a fodrásztanulók mindegyike kisiparosnál sajátítja el a szakma fortéylait. Két mátészalkai cég fogad gyakorlatra nagy létszámban gyerekeket: a MOM Vízmérétechnikai Rt.- nél vasas, a Zeiss Rt.-nél pedig optikai üvegcsiszoló szakmát tanulnak. Az iskolán belüli munka elsősorban az oktatást szolgálja, de bevételt is hoz, mert minden egyes munkadarabot értékesítenek, a pénz pedig a város kasszájába kerül, így kevesebbe kerül az intézmény az önkormányzatnak. Ezekre a munkákra jó példa a Mátészalkán két évvel ezelőtt épült református templom, melynek teljes egészében az iskola volt a kivitelezője, most pedig egy görög katolikus kápolna építésével bízták meg őket. Dolgoznak egyházaknak, vállalkozóknak, magánszemélyeknek. A szakképzés átalakulása forradalmi változásokat hozhat a gyakorlati munkahelyek és a tanoncmunka vonatkozásában. Az iskolák sokat várnak az alakuló kamaráktól, mert a törvény őket fogja felhatalmazni a gyakorlati munkahelyek ellenőrzésére és a kamarák kapcsolatrendszerén keresztül fognak a maszekok szerződést kötni a tanulóval. A kamaráknak joguk lesz a gyakorlati munkahelyek, a mesterek minősítésére, hogy alkalmas-e az illető hely és személy arra, hogy tanulókat fogadjon. Erre az iskolának semmilyen jogosítványa nincs. Amennyiben ez megvalósul, néhány év múlva egy idegen autószerelő-műhelyben tanulókat látva tudhatjuk, hogy a mester jó minősítést kapott a kamarától. A tanuló ezáltal egyfajta garancia és minőségi bizonyítvány lesz. Dojcsák Tibor Gyakorlati oktatás a 138-as autószerelő műhelyében Buli a templomban? Id. Zimányi József közismert nyugalmazott református lelkész — aki különben a Monte Carlói Rádió magyar nyelvű adásainak protestáns egyházi prédikációit írja — felhívta a szerkesztőségünket, és kérte, adjunk helyt nyilatkozatának. Mivel a téma nagyon is közérdekűnek tűnik, kérésének eleget teszünk. — Beleszólni az egyház intézkedéseibe csak akkor lehet, ha az közmegütközést kelt — mondja elöljáróban id. Zimányi József. — Ebben az esetben nagyon is erről van szó, ugyanis számtalan felháborodott telefonáló véleményét tolmácsolom, és kijelentem, hogy a legteljesebb mértékben egyetértek velük! Nevezetesen arról van szó: Sipos Kund Kötöny nyíregyházi református esperes engedélyezte feleségének — aki a Jókai Mór Általános Iskola igazgatója —, hogy vacsorával, aukcióval és tánccal egybekötött mulatságot rendezzen a reformátusok gyülekezeti házának Kálvin-termében! A Kál- vin-terem nem „csak” gyülekezeti helyiség, hanem dr. Fekete Károly által felszentelt templom! Az egyház tagjait velem együtt mélységesn felháborítja ez a cselekedet! Jézus kiűzte a kufárokat a templomból (igaz, a táncosokat nem). János apostol 1. levelében (2:15-16-17) arról beszél, hogy aki a világ által nyújtott földi örömöket szereti, az nem szereti az Urat. A bálozás a test, és nem a lélek öröme! Az a tény, hogy a táncmulatság bevételét az iskola javára, tehát jótékony célra fordítják, nem mentesíti a szervezőket a felelősség alól! Sokan el fognak maradni emiatt a tempómból. A Kálvin-teremben most kurjongatni, inni, táncolni fognak. Bárki beléphet, aki megfizeti a 2000 forintos belépőt. Nagyon jól hangzik a meghívó szlogenje: Jótékonyan, jókedvűen a Jókaiért. Csak azt nem értem, hogy az iskola igazgatója miért választott egy Krisztust dicsőítő verset, amit a meghívóra is rányomtatott? Szemérmesen ugyan csak „nyitótáncról” szól a meghívó, amit a Slip tánccsoport mutat be, de a nyitótáncokat össztánc szokta követni. Arról nem is beszélve, hogy egy tüzes tangó vagy egy latin-amerikai rumba — főleg a szokásos, végig felhasított szoknyában ropva — milyen dolog az Isten házában? Ugyanott, ahol nem is oly régen egyhetes evangelizáció volt, ott, ahol énekelni szoktuk: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” Természetesen felkerestük az esperes urat is, aki a következőképpen véleményezte a tiltakozást: — A gyülekezeti házat soha nem államosították, azt az egyház önként adta át valamikor a Bessenyei Kollégium részére. A Kálvin-teremben nevezetesen kollégista fiúk hálóterme lett. Érdekes, hogy akkor senki sem tiltakozott! Különben a háború előtt is voltak táncmulatságok a gyülekezeti házban, a Kálvin-terem pedig színpad volt. A református vallástól nincs távol és nem idegen a jókedv. Amikor néhány éve az egyház visszakapta az épületet — ami különben nagyon lepusztult állapotban volt és csak a Kálvin-terem felújítása maga négy és félmillióba kerülne — dr. Fekete Károly az udvaron (!) imádsággal adott hálát az örökkévaló Istennek, hogy az egyház jogos tulajdonát újra használhatja. Felszentelésről szó sem volt! Csak imaházat és templomot szoktunk felszentelni. Az igaz, hogy a Kálvin-teremben is vannak istentiszteleti alkalmak, volt például nemrég egy evangelizációs hét is. Ennek praktikus okai vannak. A termet könnyebb felfűteni, mint a templomot. A számláinkat nekünk is ki kell fizetnünk. Az is előfordul, hogyha nem fémek be a templomba, akkor zártláncú tévén közvetítjük az istentiszteletet a Kálvin-terembe, ahol sokan tudnak helyet foglalni. Karácsonykor például 2536 fő vett úrvacsorát! Idősebb Zimányi József nyugalmazott lelkészről annyit szeretnék elmondani (tisztelettel és nagy szeretettel), hogy tudomásom szerint öt éve lakik Nyíregyházán, és még egyetlenegy istentiszteleten nem vett részt templomunkban. Igaz, hogy a Kertvárosban lakik, de a lakásához közeli református templomban sem járt soha. Az utóbbi presbiteri gyűlésen megtárgyaltuk a zenés est kérdését, és csak két presbiter fejezte ki nemtetszését. Nálam senki nem tiltakozott sem levélben, sem telefonon. A meghívottak közt van dr. Kocsis Elemér püspök úr, Papp Csaba egyházkerületi főjegyző és Kiss László, az egy- házkerületi iskolabizottság igazgatója. Senki semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy jókedvűen szeretnénk tölteni egy estét. Persze, vannak egyházi szélsőségesek is, köztük Zimányi József, akit ezennel szeretettel meghívok az estre! — palotai — Március elsejétől új helyen fogadja ügyfeleit a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság. Virág Gyula igazgató elmondta, hogy az 1993. május 12-ei népszavazást követően (akkor döntöttek arról, hogy a Társadalombiztosítási Igazgatóság kettéváljon Egészségbiztosítási Pénztárra és Nyugdíj- biztosítási Igazgatóságra) nyilvánvalóvá vált: az igazgatóságnak új székhely után kell néznie. A Vörösmarty téri épületben a megnövekedett feladatkör miatt már nem fértek el. Egyre több részleget kellett bérleménybe költöztetniük, amiért éves szinten tizenegy és fél millió forint bérleti díjat fizettek ki. Az új székház helyének kiválasztásakor mindenképpen az volt a döntő, hogy forgalmas helyen, a város- központban legyen, ahol könnyen meg lehet közelíteni. így esett a választás a Szabadság térre. A 154 millió forintos beruházás eredményeként ma már egy hatszintes irodaház magasodik. A körülbelül kétezer négyzetméter hasznos irodafelület mellett a földszinten és az első emeleten néhány üzlethelyiség is helyet kapott, a pincerészben pedig modem irattárat alakítottak ki. A hivatalos átadást követően már a héten megkezdődik a költözködés, de az ügyfélszolgálat továbbra is zavartalanul, a megszokottak szerint a Vörösmarty téri székházban működik. Annak átköltöztetéséről és egykét napos szüneteléséről a későbbiekben tájékoztatjuk a lakosságot. Új székház
