Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-12 / 36. szám
UJ KELET Információk 1996. február 12., hétfő 7 Tavaszi Pedagógiai Napok A megyei pedagógiai intézet február—április hónapokban ismét megrendezi a Tavaszi Pedagógiai Napokat. A közel két hónapos program nyitóelőadása: Törvénymódosítás és az oktatás- fejlesztés. Előadó: dr. Szabó Zoltán politikai államtitkár (MKM). Az előadás időpontja: 1996. február 29. (csütörtök) 10.00 óra, a megyei pedagógiai intézetben. Dr. Eckhardt Sándor előadása A pedagógiai intézet vendégelőadója lesz 1996. február 21-én dr. Eckhardt Sándor világhírű rákkutató. A Magyar Rákellenes Liga Kelet-Magyarországi Szervezete és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Pedagógiai Intézet közös programjára elsősorban a biológiatanárokat, az osztályfőA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára a szülőföld jobb megismerése céljából, valamint a mille- centenárium megünneplése alkalmából pályázatot hirdet olyan, írott forrásokon alapuló honismereti, helytörténeti dolgozatok készítésére, amelyek témája Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, annak tájai, települései, illetve az ott műkpdő egyes intézmények (például: egyház- községek, iskolák, tsz-ek, üzemek), illetve a millenium megünneplésének története. A dolgozatban helyet kaphatnököket várják és mindenkit, aki a téma iránt érdeklődik. Az előadás témája: a rosszindulatú daganatok; az ifjúkori korosztályt érintő veszélyek; a pedagógusok prevenciós munkája. Az előadás az intézetben lesz (Nyíregyháza, Búza u. 5.) 13 órai kezdéssel. nak a múltban jelentős szerepet játszott családok, személyek s az ezek életét, munkásságát feltáró, bemutató írások. Feltétel, hogy eddig még sehol nem publikált dolgozat legyen a pályamunka. ,A dolgozat leadási határideje: 1996. szeptember 1. A legjobb pályamunkákat a megyei levéltár évkönyvben megjelenteti. Az első három helyezett díjazásban részesül (10, 8, 6 ezer forint). A pályázattal kapcsolatosan a megyei levéltár — Nyíregyháza, Benczúr tér 21., telefon: 42/ 311-013 — ad felvilágosítást. Tehetséggondozó program Az Esélyt az Ifjúságnak Alapítvány kuratóriuma pályázatot hirdet tehetséggondozó program elkészítésére és megvalósítására. Korosztály: 12—18 év közötti tanulók, akik a Megyei Tehetség-Informatikai Rendszerben (METIR) szerepelnek. A tematika igazodhat a NAT integrált műveltségi területeihez; a hagyományos tantárgyi struktúrához. A pályázatnak tartalmaznia kell a program tématervét, időtervét, a költségvetési tervet, valamint a program vezetőjét és a közreműködőket. Pályázhatnak: iskolák, team-ek, magán- személyek. További információ és pályázati űrlap igényelhető a megyei pedagógiai intézetben, Ferku Imre MPI munkatárstól. A pályázatok benyújtása: 1996. március 1. A támogatott programok indítása: 1996. március. A borítékon szerepeltessék: Tehetséggondozó pályázat. Honismereti pályázat Autók és árak Csak a szél ne fújjon — mondta a szegény ember, amikor megkérdezték, kivel szeretne jóban lenni: a hideggel, a meleggel vagy a széllel? A mesét a minap havat hordó hideg szél varázsolta elő emlékeim valamelyik poros rekeszéből, amikor elindultam körbenézni a Mátészalkán és környékén található használtautó-telepeken. Rövid összesítés: a kínálat akár néhány hete, a kereslet pedig még annyi sem. Az emberek az ünnepek táján alighanem beszerezték autószükségletüket, mert az akkori forgalomnak már az emléke is eltűnt. Nincs pénz autóra, nincs pénz benzinre. A kínálat gyérségére más magyarázatot nem találok, mint hogy mindenki a nyári időszakban valamivel emelkedő autóárakra vár. Illetve van még egy közös érv a piackerülésre: ilyen hóban sem az eladók, sem a potenciális vásárlók nem jutnak el a használtautó-kereskedésekbe. Audi 80 1,6 TD 1985 559 000 Opel Kadett 2,0 1985 400 000 Citroen C-150 1990 585 000 Opel Kadett 1,3 S 1980 210 000 BMW 316 1978 175 000 Peugeot 205 GTI 1985 400 000 BMW 320 1981 290 000 Peugeot 305 1980 220 000 BMW 320 1980 259 000 Peugeot 405 1990 820 000 Fiat Unó 1,4 1991 720 000 Skoda 105S 1982 80 000 Fiat Regata 1987 470 000 Skoda Favorit 136 L 1991 510 000 Fiat Fiorino 1983 270 000 Talbot Samba 1984 220 000 Ford Fiesta 1982 250 000 VW Bogár 1,3 1971 180 000 Ford Escort 1,8 D 1990 950 000 VW Jetta 1980 270000 Ford Escort 1981 250 000 VW Passat 1982 340 0Ö0 Ford Escort 1,3 1982 270 000 VW Passat 1984 350 000 Lada 1980 138 000 VW Passat 1984 360 000 Ford Sierra 2,3 D 1983 360 000 Wartburg 953 W 1982 139 000 Moszkvics 2142 1989 330 000 Wartburg 953 1984 89 000 Nincs egy árva vevő sem a környéken Fotó: Dojcsák Harlekin álarca alatt Öt év múlva lesz ezer esztendős a farsangolás szokása. Bállal, maskarákkal ünnepeljük a tél múlását, köszöntjük a bimbókat, a jókedvet fakasztó tavaszt. Valahol még bennünk él afarsang igazi jelentése: temetni a rosszat, vigadozni az életen. Az ezredik év vége felé hisztérikus félelemben teltek az emberek napjai. Vagyonukat a szegényeknek adták a gazdagok, mindenki szőrcsuhát öltött, böjtölve imádkozott. Várták az utolsó ítélet napját. Szörnyű rettegésben telt el a szilveszter, kétségbeesést kongattak a harangok. Ám az Apokalipszis lovasai csak nem jöttek, némák maradtak a végítélet angyalainak harsonái. A dermedt csendben felhangzott az első ujjongó kiáltás: élünk! Döbbent csodálkozással álltak fel a többiek, tapogatták magukat, egymást. Aztán fékevesztett tombolásban oldódott fel a halálfélelem iszonyata. Az emberek kigúnyolták a Csontkezűt, megtiporták, elégették hirtelen csinált bábuját, vígan táncoltak az utcákon. így kezdődött a farsangolás. A menet élére Harlekin került, a simára borotvált fejű, fehér vagy fekete sipkás, barna álarcú figura. Kétharmadáig szétfűrészelt lécet zörgetett a kezében, aminek olyan hangja volt, mintha emberi csontokat veregetnének össze. A mára bohó- kássá lett alak az alvilág szellemét, Harlekin tábornokot szimbolizálta, aki mindenkire ráteríti köpenyét — a szemfedőt. Pokolbéli kilétére utalt sipkáján a két kis ördögszarv. Őt nem az első farsangolók találták ki. Az antik hitvilágból vették át az elhunyt lelkeket a sötétség birodalmába vezető Hermész vagy Merkur isten alakját. Az ő sipkájukon lévő két kis szár- nyacskából formálódott Harlekin szarva. A farsangolók a hagyomány szerint álarc, régebbi nevén lárva alá rejtik az arcukat. Ez is az antik korból ered, ugyanis a „lárva” a holtak szömyalakban feljáró leikeinek, a lemuroknak a képmása. (Horrorfilm híján ezeken rémüldöztek az akkori emberek.) A rómaiak a lemurok kiengesztelésére évente háromnapos „Faralia” ünnepet tartottak február 21—23-a között, minden síron áldozatot mutattak be, hogy ne kísértsenek a démonok. Álarcszerű, merev képüket a „mascá”- kat körmenetben vitték, ezek a maskarák azonban nemcsak álarcot, hanem megfelelő ruházatot is jelentenek. Ilyen a dominó: a fekete kámzsa, ami alá most koponya maszkot illik rejteni Itáliában, ahol a vígjátéki bolondozásban még őrzik a farsang eredeti figuráit. A doktorokat sokáig a Csontkezű segítőtársainak tekintették, velük is találkozunk az elmúlást kinevető maszkosok között, mint dottore, Dottor Balanzone vagy Pantalone. A Balanzone voltaképp bő redőjű vándorköpeny spanyol földön, de az ófelnémet „Vallender”, azaz a vándor bújik meg benne. Az embert ugyanis a földi élet vándorának hitték, aki születéstől a halálig bolyong, minden életkorszakában új utakon. Pantalone azonban nem szimbolikus figura: Maximanus császár háziorvosa volt, mártíromságot szenvedett. Szent Pantaleon Szent Lukács mellett az orvosok védőszentje lett. Ő az orvosok rendjét jelképezi a farsangon. A papot fekete abbéruhába öltözött alak, a „Meneghino”, aki nem hiányozhat a temetési menetből. Ahogy a középkor szörnyű járványai elmúltak, egyre inkább az élet víg oldalát, a nevetést és táncot jelentette a farsang. Pulcinellát, e kedves, csörgősipkás bohóckodót mindannyian ismerjük. A pulcino szó kis tyúkot, fiatal pulykát jelent. A nápolyi komédiában született meg „po- lecenella” figurája, akinek bohóckodása mindenkit felvidít. Csengettyűi, amiket a fején ráz, eredetileg a lélekharangot szimbolizálták. Az ősi alakok közé tartozik Péterke, franciául Pierrot, a szegény megholt. Lisztes, bús, bánatos képe ma csak kacagást kelt. Mindig szerelmes Colombinébe, aki nem más, mint a teste, amihez annyira ragaszkodik. E két figurában rejlik a farsang komédiájának legmélyebb szimbóluma: az ember reménytelenül imádja a földi létet, amit teste kézzel fogható matériájában tölthet csak el. Pierrot nem képes elválni Colombinétől, aki kelleti magát, s aztán hűtelenül elhagyja. De a legfőbb alak a Karnevál hercege. Nagy megtiszteltetés, ha valakit megválasztanak Karnevál hercegének, holott valaha ő jelképezte a sírásót. Camavalet nagy úr volt, mert azt hitték, a Csontkezű szolgájaként birtokában van minden tudásnak. Ezért irtóztak is tőle, s bántani nem merték. A karneválon azonban elégették az őt mintázó bábot, amivel régen helyettesítették. Ez a farsangi játék az élet játéka volt, groteszk fintora az elmúlásnak. A commedia deli’ arte (rögtönzött vígjáték) révén született meg belőle az európai színművészet, s nekünk a daloló, táncoló tavaszhívás szokása. Farsangi néphagyományok Télűző, tavaszcsalogató népszokások sokasága kapcsolódik a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszakhoz. Húsvét előtt negyven nappal, február 21-én kezdődik a nagyböjt. Ezt a napot hívják hamvazószerdának, az előtte lévő időszakot pedig a „farsang farkának”, ekkor legnagyobb a vigalom, legtöbb a bál és legzsírosabbak az ételek. A farsang zajos, lármás alakoskodás, minden ember „ál orcát” és jelmezt öltött ilyenkor kis falvakban éppúgy, mint fejedelmi udvarokban. A lármával a sötétség ártó démonait űzték el, a maskarák alatt ezek a gonosz teremtmények nem ismerték fel őket. De az álarcok és álruhák segítségével bárkinek a képét felölthették: ha- gyományos figura a menyasszony, a vőlegény, cigányasszony, öregember, öregasz- szony pólyás babával a karjában. Megjelenítettek állatokat is, a magyar falvakban nagyon kedvelték a ló-, a kecske-, a gólya- és a medvealakoskodást. Gyakorta tréfás lakodalmat, temetést, vásárt játszottak el a farsangon. Valóságos népi színjátékok voltak ezek: álmenyasszonyok kötöttek „holtig tartó” házasságot az álvőlegényekkel, álpap adta őket össze a lakodalmas társaság előtt. A násznép bohócokból, ördögökből, cigányokból, mesterembe- fekből, boszorkányokból állt, akik rongyból, papírból, harisnyából készített álarcot hordtak. Ha abban az esztendőben a faluban nem tartottak lakodalmat, akkor a pártában maradt lányokkal a főutcán tuskót vagy rönköt huzattak végig. A vásári alakoskodó játékban azt a gazdát figurázták ki, aki jó pénzért túl akart adni beteg, gyönge állatán. A gazda szitkozódva vonszolta maga után a botladozó, makacskodó állatalakos- kodót. Amikor a piacon alkudozni kezdett egy vásárlóval, az egekig földicsérte jószágát, az állat kilehelte a páráját, majd zeneszóra feltámadt. A temetési menetben elöl haladt az álpap, mögötte vitték a deszkára kinyújtóztatott holtat a jelképes sírig. Közben a gyásznép fölemlegette minden jó és rossz tulajdonságát, halálának okát, például eképp: szerette a halat, megölte egy nagy falat; elment Borosa, a szűz hajadon, hat árva maradt utána. De még mielőtt a sekély gödörbe tették volna, felült az elhunyt, akinek a férfi vagy női mivoltát különféle zöldségekkel, gyümölcsökkel feltűnően kihangsúlyozták. Se szeri, se száma nem volt azoknak az ötleteknek, amelyekkel dévajkodóvá, komikussá tették a farsangi meneteket. A leglátványosabb farsangi alakoskodás a Mohácson lakó délszlávok busójárása. Fából faragott, sokszor riasztó álarcot, szőrével kifordított báránybundát viselnek a busók, de mozgásuk, viselkedésük rituális, amitől eltérni nem szabad és csoportosan járnak. A magyar népi hagyományok nem ennyire kötöttek, teret engednek az egyéni rögtönzéseknek és a farsangolók inkább kisebb csoportokra oszlanak. Régebben a mohácsi busók felnőtt sokác férfiak voltak, a legényemberek más álarcban jelentek meg. A magyar vidéken külön farsangoltak a lányok, asszonyok. Férfiruhába, maskarába bújtak, és úgy mulatoztak. Feljegyezték, hogy 1968-ban Mátraalmá- son maskarás asszonyok járták be a falut, és jégcsappal meg- beretválták a férfiakat. Este pedig „macskabált” tartottak, ezen férfi nem vehetett részt. A farsang voltaképpen a házaso- dás, a szerelem, a férfi—nő kapcsolat témájáról szóló játék volt, amihez télűző, tavaszhívó szokások kapcsolódtak. A pártában maradt hajadonokat a farsang végén kicsúfolták: ablakuk alatt pléhdarabokat összeütögetve gúnyos rigmusokat, versikéket kiabáltak a legények. A nagyböjt előtti utolsó vasárnap a farsang- vasárnap, az előtte lévő csütörtök a kövércsütörtök vagy za- bálócsütörtök nevet kapta. Jó zsíros ételeket főztek és sokat ettek ilyenkor, hogy jó legyen a termés és kövérre hízzanak a disznók. A káposztás ételek, a kocsonya és a farsangi fánk mellé, persze, odatették abort és a pálinkát is, hogy jól csússzanak a falatok. Tóth M. Ildikó
