Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-10 / 35. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. február 10., szombat 3 Kényszerlicit Encsencsen? Negyed siker alacsony áron Az ez évi Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei földárverésekről érkező legfrissebb információk szerint pénteken az Encsencs körzetében lévő földterületek kerültek kalapács alá. A kárrendezési hivatal munkatársai az árverési jegyzőkönyvbe ma az ez idáig tulajdon nélküli földeket vették fel, amelyek többnyire kis parcellákban álló, elhanyagolt volt állami szőlő- ültetvények, illetve mezőgazdaságilag nem művelt területek voltak. A meghirdetett közel 20 táblányi, kis termelési értékű földek iránt alacsony volt a lakossági érdeklődés, mindössze 9 licitáló jelezte előzetesen vételi szándékát. Emiatt rövid idő alatt lezajlott az árverés: 5 tábla föld került magántulajdonba, minimális, 500 forintos aranykoronán- kénti áron. Összességében az encsen- csi árverésről elmondható, hogy a lakossági érdeklődésre rányomta a bélyegét az, hogy pénteken csak a telepü- lés környéki leggyengébb földterületekre lehetett licitálni, illetve az árverésen részt vevő lakosokon látszott, hogy a tulajdonukban lévő kárpótlási jegyektől mielőbb szabadulni szerettek volna, és jobban bíztak a mégoly rossz minősítésű földekbe fektetett pénz értékállóságában, mint az értékpapírpiac kínálta lehetőségekben. Tallózás az országos sajtóban Megyénkről írták A Falu című társadalmi és kul- életmű értékei mellett. Izgalmas turális folyóirat 1995-ös téli száma átfogó képet próbál adni a cigányság mai helyzetéről. Marosi Lajos Munkanélküli cigányok képzése Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében címmel a helyi foglalkoztatási problémákat vizsgálja. Véleménye szerint a cigány lakosság munkanélkülisége és iskolázatlansága között ok-okozati összefüggés van. A Nappali ház művészeti és irodalmi szemle 1995.4. számában Vagyok, aki vagyok címmel egy Friderikusz Sándorral készült inteijút találunk. A nyíregyházi születésű tévészemélyiség hosszan vall munkájáról, pályafutásáról, terveiről. Személye körül kavarognak az ellentmondásos vélemények és indulatok, a beszélgetés talán segít a tisztánlátásban. A Turista Magazin ez évi januári száma Egri Kiss Tibor Kerékpárral a Vereckei-hágón című útibeszámolójának második részét közli. A túra 5 napon át tartott, a tudósítás sok praktikus tanáccsal és tudnivalóval szolgálhat a vállalkozó kedvű bicikliseknek. Az Irodalomismeret 1995. évi utolsó száma a Magyartanárok IV. Országos Konferenciájának anyagát teszi közkinccsé. A Debrecenben tartott tanácskozáson 5 előadó foglalkozott Móricz Zsigmond munkásságával és irodalmi örökségével. Valamennyien hitet tettek a Móriczkérdésre kerestek válaszokat. „Halott-e Móricz Zsigmond művészi hagyománya, s ha igen, feltámadására itt van-e az idő?” Elítélték azt a jelenséget, amelyet Móricz munkásságáról Esterházy Péter fogalmazott meg találóan: „Úgy mondanak le róla, hogy nem is olvasták.” A Vezetéstudomány januári számában A térségi infrastrukturális és fejlesztési programok szerepe az elmaradott térségek foglalkoztatási válságkezelésében címmel olvashatjuk Kakukné Katona Agnes tanulmányát. A cikk kivonata egy világbanki támogatással készült tanulmánynak. A szerző kutatási helyszínéül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét választotta, ahol véleménye szerint Jelentős infrastruktúra-fejlesztési programok valósulnak meg, de ezek a foglalkoztatási helyzetben nem válthattak ki pozitív hatást”. Mi hát a teendő? A Holmi ez évi 1. számában Lukácsy Sándor irodalomtörténész Szerencsétlen találkozás címmel írja meg Berzsenyi és Kölcsey 1810. évi pesti megismerkedését. Két különböző életvitel, két különböző alkat és nemzedék találkozott akkor, akik taszították egymást. Ez az esemény előjátéka volt annak a hét évvel későbbi Kölcsey-bírá- latnak, ami örökre elvette Berzsenyi kedvét a költészettől. Gombás Sándor Ferenc A DEBMUT Szabolcsban Csődben a Hamberger Az osztrák Hamberger építőipari cég ellen kezdődik a csődeljárás — írja a Világgazdaság... Hans Roth cégvezető arra számít, hogy versenytárgyaláson hirdetik meg az 1300 munkatársat foglalkoztató osztrák céget, amelynek tartozásait 700 millió schillingre becsülte, de az osztrák Hitelvédelmi Szövetség, a Kredit- schutzverband (KSV) adatai szerint a Hamberger adóssága meghaladja az egymilliárd Schillingen A linzi cégvezető nyilatkozata szerint egyébként a bécsi Hamberger Rt. által működtetett magyarországi cégek is 120 millió schillinggel tartoznak a linzi anyavállalatnak. A Hamberger építőipari társaság építette többek között a soproni kórházat, Egerben és Debrecenben útépítésekben vett részt, s a Pest Környéki Kőbányák résztulajdonosa. Debreceni cégének (DEBMUT) Nyíregyházán is van főmérnöksége, és munkákat végeztek-vállaltak a megye több pontján... Van, aki fizetett — van, aki nem Hidegvízdíj hidegzuhanyként (Folytatás az 1. oldalról) A vállalat, a saját érdekeit szem előtt tartva, de azért — mindössze öt évre — visz- szamenőleg igyekezett humánusan eljárni akkor, amikor az elmaradt befizetéseket kamatmentesen, részletfizetési kedvezménnyel tervezte beszedni. Jelenleg, a vállalat megítélése szerint, jó ütemben haladnak a megállapodások. Tájékoztatták a házbizalmikat a helyzetről, de most úgy tűnik, azok nem mondtak el mindent a lakóknak. Egyelőre a számlázott összegeket nem szedik be, mert abban állapodtak meg végül is az ott élőkkel, hogy a Nyír- távhő adatai alapján készített új számlákat ismeri el mindenki hivatalosnak. Megítélésük szerint a lakók nagyobb része hajlandó fizetni, mert maguk is elismerik, hogy igénybe vették a szolgáltatást. A jövőben a Nyitvicsav a Nyírtávhő szakembereivel közösen megvizsgálja a megyeszékhely összes hőközpontját, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő. Természetesen az ügy nem ilyen sima. Mert még így is voltak, akik fizettek, és voltak, akik nem... A 90-es évek elején több lakás is a Lakszövhöz tartozott. A Lakszöv szerint ők a meleg víz készítéséért soha nem szedtek — és jelenleg sem szednek — be pénzt a lakóktól, így most ők miért fizessenek? Megítélésük szerint a Nyírtávhő és a szolgáltató (a Nyitvicsav) egymás közötti elszámolásában nem „illetékesek”. Később a Lakszöv véleménye módosult, és elismerte. hogy a vízdíjat (Ószőlő u. 117—123.) létszámarányosan osztották fel. A Házkezelő Kft. ’94 április 14-éig, azaz a hozzá tartozó épület (Eperjes u. 18—26.) társasházzá történő átalakulásáig volt kapcsolatban az ott élőkkel. Mint kiderült, a Házkezelő Kft.-hez tartozó lakások a saját, hivatalos mérőjük szerint fizették a szolgáltatásért a díjat. Február elején az Ószőlő út 117—123. szám alattiak házbizalmija levelet írt a nyíregyházi képviselő-testület jogi bizottsága vezetőjének. Megítélésük szerint mások tévedéseiért, hanyag munkavégzéséért nem nekik kellene fizetniük. A lakótömb lakói éveken át zúgolódás nélkül fizették a „feltűnően nagyvonalúan” megállapított hideg- és melegvízátalányt. A vízórák felszerelése után kiderült, hogy a valós vízfogyasztás a fele a korábbi átalány szerintinek. A lakók bíznak a jogi bizottság és a közgyűlés méltá- ■ nyos, igazságos döntésében... Dr. Fazekas János, Nyíregyházajegyzője egyelőre nem kívánt állást foglalni a dologban. A jövő hét eléjére ígérte, hogy nyilatkozik. Szeretné áttanulmányozni az iratokat, mindenesetre nem zárta ki a vissza-1 menőleges számlázás lehetőségét. Az önkormányzat bizottsá-. gai nem szólhatnak bele a Nyitvicsav belső ügyeibe, ezt csak az alapító, azaz a közgyűlés teheti meg. Ez a téma viszont, ha valóban sikerül megállapodni a lakosokkal, aligha kerül majd a február végi közgyűlés elé. Száraz Attila Bozsó Katalin felvétele az emléktábla avatásán készült. Eisert-emléktábla „Legyen e tábla mindörökké példaértékű a kollégáknak! Mindig az jusson az eszükbe, hogy a nagy példaképhez hasonlóan maximális kitartással és alázattal végezzék munkájukat!” — e szavak kíséretében leplezte le dr. Séra Gyula, a Jósa András Megyei Kórház igazgatója az intézmény központi műtőjének falán elhelyezett Eisert Árpád-emléktáblát. Az 1911 -ben, az észak-nyugati felvidéken született Eisert Árpád két hét múlva lenne 85 éves, de már több mint 20 éve halott... Életében azonban oly sok jót tett az emberekért, hogy munkássága révén neve még évszázadok múlva is ismerősen cseng majd. A magyar sebészet történetében először, 1951 januárjában Eisert Árpád sikeres szívműtétet hajtott végre egy 36 éves nőbetegen. Kora kiemelkedő szaktekintélyének számított, nemcsak a szívsebészetben, hanem a sebészet csaknem valamennyi területén. Munkája mellett mindig volt ideje arra, hogy segítse és támogassa a fiatal orvosokat törekvéseikben. Mindig türelmesen válaszolga- tott kérdéseikre, s talán nem túlzás azt állítani: mindenki tisztelte és szerette őt... — hangzott el a megemlékezésen. Rendet, szabályozottságot követel a Baloldali Tömörülés Hová lett a nemzeti vagyon 20 százaléka? Az MSZP nyíregyházi szervezetének vendége volt, és előadást tartott a napokban dr. Balogh Sándor, a párt Baloldali Tömörülésének elnöke, valamint—szintén a BAT képviseletében—Hámori Csaba. Dr. Balogh Sándor történész- professzor lévén a történelmi visszapillantás után a jelenről nyilatkozott. Bevezetésül a Szocialista Intemacionáléról szólt, melynek, ideológiájától függetlenül, fő célja a jóléti társadalom megteremtése, az igazságosabb elosztás és a parlamenti demokrácai. A demokratikus szocializmust elérni pedig helyes adópolitikával, stabil társadalombiztosítási rendszerrel, a vegyesgazdasági modell alkalmazásával lehet. — A Hom-kormány a vártnál is sokkal nehezebb örökséggel találta magát szemben. A nemzeti vagyonban keletkezett veszteség meghaladta a II. világháborúban keletkezettet! Az MSZP nem magát a reka- pitalizációt támadja, azonban mélységesen nem ért egyet annak módjával. Napjainkban a stabilizáció és a modernizáció a legfőbb jelszavak. Az ország lakosságának több mint 30 százaléka a létminimum alatt él... Dr. Balogh Sándor ezután a Baloldali Tömörülésről és célkitűzéseiről beszélt. Leszögezte, hogy a BAT magához sokkal közelállóbbnak érzi az MSZP bármelyik áramlatát és tagját, mint bárki és bármi mást. — A nemzetnek joga van tudni, hogy hová lett a nemzeti vagyon 20 százaléka! Követeljük a külföldi tőkével köttetett szerződések szakszerű ellenőrzését. Rendet, szabályozottságot szeretnénk látni. A munkahelyteremtő tőkét támogatjuk, a stabilizáció ugyanis közös érdek. Nem támogatjuk azonban a kalandortőkét, a korrupciót és az etikai nihilizmust! Az ország stratégiai vagyonának eladását helytelenítjük. Azt a Pozsgay- elvet, hogy mindent szabad, ami nem törvénytelen, kategorikusan elvetjük. Az országnak igenis szüksége van az etikus magatartásra! — fejezte be előadását. Ezek után a hallgatóság kérdései következtek, először Balogh Sándor, majd Hámori Csaba válaszolt. — A legnagyobb mértékű hazugság az, hogy a következő nemzedék tartja el az öregeket! Ha mindenkinek visszafizetnék azt az összeget, amelyet élete során nyugdíjra befizetett, senkinek sem fájna a feje. Ha az egyházak visszakapták a vagyonukat. a tb miért nem kapja viszDr. Balogh Sándor Fotó: Haras sza?! A társadalombiztosítás önállósága és szabadsága ugyanolyan evidencia, mint a vallás- szabadság! A BAT elveiben nem ért egyet a Bokros-csomaggal, illetve a pénzügyminiszter gazdaságpolitikájával, azonban be kell látni, hogy a párt politikai véleménye és a koalíciós kormányzás realitásai nem ugyanazok a dolgok. A BAT nem balra áll az MSZP-től, hanemy, mint ahogy a pártnak van ipari, gazdasági lobbija, mi szószólói vagyunk a munkásoknak, a szegényeknek. 1991-ben valóban lehetett volna kérni a tartozások átütemezését, mert a jól fizető adós kategóriájába tartoztunk. Ez a hajó már elment. Az Antall- kormány önző érdekektől vezéreltetvén elmulasztotta a lehetőséget. Most nincs mit tenni, mint új lehetőségre várni. Az adósságok teljes visszafizetése ugyanis valóban a tönk szélére sodorhatja az ország gazdaságát. A BAT véleménye az, hogy a magyar földet nem szabad eladni! Az ország a legteljesebb kiszolgáltatottság helyzetébe kerülné. A kormánynak igenis kötelessége, lenne szabályozni azokat a dolgokat, amiket a piac nem szabályoz! A bankkonszolidáció kérdésében Hámori Csaba a Világbankot idézve adta meg a választ: „... a feltőkésítést nem követte reorganizációs program.” Dr. Balogh Csaba, az MSZP Baloldali Tömörülésének elnöke végezetül elmondta, hogy a tagság véleményét továbbítják — és ez minden esetben így van — a párt vezetőségéhez, mégpedig azért, nehogy a későbbiekben arra lehessen hivatkozni, hogy valamit is „nem tudtak”., —tai— r
