Új Kelet, 1996. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-09 / 34. szám

4 1996. február 9., péntek Mezőgazdaság UJ KELET Új szerkezetű szövetkezeti gazdálkodás Nem hagyják magára a megyét Az elmúlt néhány évben sokat változott a magyar mező- gazdaság, és talán túlságosan optimisták lennénk, ha azt állí­tanánk, hogy minden tekintetben az előnyére. A szövetkezeti rendszernek, a nagytáblás, nagyüzemi gazdálkodásnak tagad­hatatlanul óriási előnyei voltak, bár akadtak hátrányai is. A földalapú kárpótlások, a szétparcellázódás, a földhöz jutott, javarészt szakmai felkészültség nélküli új tulajdonosok százezrei alapvetően megváltoztatták az agrárágazat felépí­tését. Gondot okoz a talajok kimerülése, az évről évre pusztí­tó aszály, öregszik a géppark, akadozik az információáram­lás, egyáltalán nem felhőtlen a termelő és a felvásárló viszo­nya. Nincs könnyű dolguk a törvényhozóknak, az illetékes mi­nisztérium munkatársainak. Az említett problémák miatt egyáltalán nem mindegy, hogy az agrártárca miként állította össze az új támogatási rendszert. Szőllősi Endrével, a Föld­művelésügyi Minisztérium főosztályvezetőjével készítettünk interjút, aki közvetlenül vett részt a támogatási rendszer ki­dolgozásában. — A Nyugat valamikor na­gyon irigyelte iparszerű, nagy­üzemi mezőgazdaságunkat és az ehhez kapcsolódó háztáji gazdaságokat, melyeknek ter­melékenysége, gazdaságossága számukra nehezen elérhető esz­mény volt. A felparcellázódott magyar növénytermesztés ké­pes lesz-e versenyre kelni az élen járókkal, ha leomlanak a vámhatárok és belépünk az Európai Unióba? — Az említett struktúra a kárpótlás és a földtulajdoni vi­szonyok átalakulása kapcsán jött létre. Itt a lényeg az volt, hogy — mint mindenütt az or­szág gazdaságában — a mező- gazdaságban is jöjjön létre a magántulajdon. Ennek az átala­kulásnak egy bizonyos rend­szerét — a kárpótlást — válasz­totta a parlament. Létrejött egy eléggé elaprózódott birtokszer­kezet, ezért nagy szerepet kap a bérleti alapon való gazdálko­dás. A jövőt illetően arra kell törekedni, hogy kialakuljanak azok a birtokok, melyek való­ban képesek lesznek a hatékony termelésre. — Adottak-e ennek a feltéte­lei vagy még a kormány, illetve a parlament támogatására van szükség? — Mindenképpen, hiszen ehhez új törvényeket kell alkot­ni. Valószínűleg módosítani kell a földtörvényt, létre kell hozni a földjelzálogrendszert, sőt, olyan hitelintézményt is, amely foglalkozik a föld adás­vételével és ennek jelzálogon alapuló segítésével. —Ez a hitelintézmény lehet­ne a Nyugaton már jól működő szövetkezeti bankok rendszere? — Ez valóban sok segítséget adhatna. Szerintem szövetkeze­ti bankra és hitelszövetkezetre is szükség van, ezek kialakulá­sát azonban nehezíti a hazánk­ban uralkodó tőkeszegénység. A törvényi feltételek lényegé­ben adottak, csak az kell, hogy az állam próbálja ezt tőkefel­töltéssel vagy valami más mó­don elősegíteni. A pénzintéze­ti törvényben is meg kellene teremteni annak a lehetőségét, hogy a mezőgazdaságban más hitelezési feltételek érvényesül­jenek, mint a gazdaság más te­rületein. . — Egyelőre azonban a ban­kok úgy vélekednek, hogy a mezőgazdaság rossz üzlet. Ho­gyan lehetne megnyerni a bi­zalmukat? Miként ösztönözhet­nénk azokat, hogy hitelezzenek az agrárágazatnak? — Ez nagyon összetett do­log. A bankok bizalmát akkor lehetne megnyerni, hajavulná­nak a mezőgazdaság pozíciói. Ehhez egyrészt az kell, hogy megszülessenek a földbirtokok valamiféle koncentrálódását segítő törvények, másrészt lét­re kell hozni a fejlett országok­ban általában meglévő jelzálog­hitel-intézményt. Ahhoz, hogy ez működni tudjon, az kell, hogy a földnek jó ára legyen. Pillanat­nyilag egy hektár föld ára 60— 80 ezer forint között mozog. A mai világban ennyi pénzért jó­szerével már nem lehet terme­lőeszközöket vásárolni. A föld­nek még akkor lehet jó ára, ha javul a mezőgazdaság jövedel­mezősége — az agrárpolitika minden erejével erre törekszik. —Az információk áramlásá­nak elégtelensége is sok gon­dot okoz a termelésben, de főleg a termékek értékesítésé­ben. Előfordul, hogy az erre hivatott szervek sem képesek pontos információkhoz jutni, ez pedig zavart okoz a termelés szervezésében, irányításában. — Kulcskérdésnek tartjuk, hogy javuljon az információ­ellátottság, részben az irányító szerveknél, részben a gazdaság szereplőinél, ezért hangsúlyo­zottan jelenik meg az informá­ciós rendszerek bővítésének, hatékonyabbá tételének igénye — erre is több pénzt kell majd szánnunk. —Lesznek-e változások a fej­lesztési támogatások terén? — Igen, lényeges változások lesznek, a három legfőbbet emelném ki: a pályázatos támo­gatások körét szűkíteni, az au­tomatikusan igényelhető támo­gatások körét pedig bővíteni igyekeztünk. A visszatérítendő támogatások terhére növeltük a végleges támogatások körét, pontosabban a most működte­tett támogatásaink kivétel nél­kül végleges — vissza nem té­rítendő — támogatásokká vál­tak. A harmadik nagyon fontos változás, hogy megtartottuk ugyan a kamattámogatást, de bővítettük a saját forrást növelő támogatások arányát. — Köszönhetően a Mező­Szőllősi Endre gazdasági Fejlesztési Alapnak, az elmúlt években a gazdálko­dók előnyös feltételek mellett juthattak mezőgazdasági eszkö­zökhöz, a gépesítés színvonalát azonban, azt hiszem, még nem lehetne kiválónak mondani. Se­gíti-e a támogatási rendszer a megtorpanni látszó gépesítést? — Súlyponti kérdésként ke­zeljük a mezőgazdaság gépesí­tésének javítását, hiszen a gép az a termelőeszköz, mely a leg­közelebbi kapcsolatban van magával a termelési folyamat­tal, és hatékonyságjavulást, költségmegtakarítást eredmé­nyezhet. A magyar mezőgazda­ság gépállománya elhasználó­dott, különösen a nagyobb gé­pek — a kombájnok, a trakto­rok —, melyek ma már olyan költséggel és veszteséggel dol­goznak, hogy önmagukban is rontják a hatékonyságot. A be­ruházási támogatások között kiemelten próbáltuk kezelni a mezőgazdaság gépesítését. A 25 százalékos végleges támo­gatással és a 30 százalékos ka­mattámogatással előnyös felté­teleket teremtettünk az új esz­közök termelésbe állításához. Továbbra is az ipari termék- jegyzék alapján választjuk ki a támogatást élvező gépek körét. Figyelemmel voltunk arra, hogy ne csak a termelők saját gépvásárlását támogassuk, ha­nem a gépkölcsönzést is, tekin­tettel arra, hogy a termelők egy része nem tudja vagy nem akar­ja megvenni a gépet. Azon vállalkozások, amelyek köl­csönzés céljára vásárolnak me­zőgazdasági gépet, ugyanolyan támogatással tehetik ezt, mintha a termelő maga vásárolná meg azt. A lízing is jó eszköz a gép­hez jutáshoz, például abban az esetben, ha a termelő nem ren­delkezik elég forrással — ehhez a költséghez a rendszer a koráb­bi 12 százalék helyett 25 száza­lékos támogatást ad. Az új sza­bályokban bízva azt reméljük, hogy fellendül a gépvásárlás. Fotó: Harascsák Annamária —Az új támogatási rendszer hogyan ösztönzi a termeléshez szükséges új létesítmények be­állítását, illetve az elavultak felújítását? — Az építések terén is jelen­tős változtatásokat hajtottunk végre, a támogatási forrásokat inkább a termelő beruházások­ra próbáljuk összpontosítani. A jogszabály meghatározott ösz- szegű támogatást állapít meg, hogy a gazdálkodókat így ösz­tönözze az olcsóbb, racionáli­sabb megoldások keresésére. Az új beruházások mellett a rekonstrukciók, korszerűsíté­sek támogatását is meghatáro­zott összegekkel szabályozzuk, tehát korszerűsítéshez is ilyen támogatást lehet igénybe ven­ni, melyet az új beruházáshoz igényelhető támogatás arányá­ban határoz meg a rendszer. Más támogatási formákra is érvényes, hogy szélesítettük a támogatható agrártevékenysé­gek körét. A növénytermesztés, a kertészet és az állattenyész­tés mellett a támogatott tevé­kenységek körébe tartozik az erdőgazdálkodás, a halászat és a vadgazdálkodás is. Úgy vél­jük, hogy ez egy szélesen ér­telmezett agrárszektor, így ahol csak lehetőség nyílott rá, bő­vítettük a támogatott ágazatok körét. Az építési beruházások­nál ez a kör még annyival na­gyobb, hogy bizonyos élelmi- szeripari beruházásokat is tá­mogat a rendszer. Itt elsősorban azt tartottuk szem előtt, hogy csakis olyan ágazatokat támo­gassunk, melyeknél a legin­kább szükséges az új, korszerű termelési kapacitás létrehozása. A támogatások igénybevéte­lét többféle támogatási konst­rukciónál bizonyos szabályok­hoz kötjük; meghatározott összegnél nagyobb támogatás igénybevétele esetén megszab­ja, hogy legalább mekkora ár­bevételt kell elérnie a terme­lőnek áruja értékesítésével — ezt majd az ellenőrzéskor, utó­lag, számlával kell igazolnia. Ennek alapvető indoka, hogy Magyarország még nincs ab­ban a helyzetben, mint sok fej­lett ország, ahol a termelés csökkentését, esetleg teljes le­állítását díjazzák. Hazánkban a mezőgazdasági termelés több szempontból is fontos, így aki jelentős összegű támogatást vesz igénybe, attól a támogatá­si rendszer elvárja, hogy annak legyen bizonyos hozadéka is. — Az integráció ügye a mai magyar mezőgazdaságban ta­lán fontosabb, mint valaha, elsősorban azért, mert a tulaj­doni átalakulás kapcsán rend­kívül sokszínű agrárszerkezet alakult ki Magyarországon, melyre szinte nincs is példa a fejlett országok sorában. — A mezőgazdaságban jelen van a legkisebb területeken gazdálkodó törpebirtokostól kezdve a több ezer hektáros ál­lami tulajdonú gazdaságig na­gyon sokféle agrárvállalkozás. Különösen a kisebb területen működő új vállalkozásoknál töltenek be fontos szerepet az integrátorok, azok a nagy, tő­keerős szervezetek, amik képe­sek arra, hogy eligazítsák a gaz­dát, mit termeljen; hogy adott esetben technológiai segítséget is adjanak; hogy a finanszíro­zásban is segítsenek, sőt, a ter­méket fel is vásárolhatják. Ter­mészetes, hogy ennek a tevé­kenységnek üzleti megfontolá­son kell alapulnia, ezért érthető, hogy mindkét félnek meg kell találnia a számítását. Ebben a helyzetben indokolt, hogy az állam külön ösztönözze az in­tegrátorokat. Külön kiemelt cél, hogy a szövetkezetekben is erősödjön az integrációs tevé­kenység, tekintettel arra, hogy szükség van a szövetkezeti gaz­dálkodás új szerkezetére, erő­södjenek a szövetkezetek azon vonásai, melyek nem a közvet­len termelésre, hanem a ter­mékbeszerzésre, az értékesítés­re jellemzők. A szövetkezetnek gazdasági tevékenységével ki kell szolgálni a tagjait és eset­leg a termelők más körét is. Az elmúlt években, az ismert változások közepette, nálunk eléggé lejáratódott a szövetke­zeti gazdálkodás, megint átes­tünk a ló túlsó oldalára, de lát­ni kell azt, hogy a szövetkeze­tek igenis fontos szerepet töl­tenek be a mezőgazdaságban. A szövetkezeti gazdálkodás már említett vonásait próbáltuk erősíteni azáltal, hogy a szövet­kezetek egy különleges integ­rációs támogatást is kaphatnak. A megszabott általános norma­tíva 40 százalékának megfelelő többlettámogatást is kaphat a szövetkezet, ha vállalja, hogy a létrehozott objektumot nem viszi más vállalkozásba és az értékének megfelelő összeggel növeli fel nem osztható alapját. —A sokszínű agrárszerkezet kialakulásával az a helyzet is előállt, hogy az ágazat sok sze­replője — elsősorban a kisebb földekhez jutott magángazdák — nem rendelkezik a biztonsá­gos termeléshez kellő szakisme­rettel. A támogatási rendszer­ben megjelenik-e a szaktanács- adás, a továbbképzés fokozott ösztönzése? — Ennek megvannak a sza­bályai, már eddig is működött ez két éven keresztül. A lényeg az, hogy vannak szaktanács- adók, akik megfelelő feltételek teljesítése esetén bekerülnek a szaktanácsadási névjegyzékbe. Ezek tevékenységéhez kapcso­lódik a támogatások igénybevé­tele — ha szolgáltatást nyújtanak a termelők számára, akkor a termelők által fizetett díj felét megkapják támogatásként. — Az elmúlt öt évben nagyon visszaesett a gyümölcsültetvé­nyek telepítése, a meglévők álla­pota tovább romlott. Ezelőtt hat­hét évvel még több mint egymil­lió tonna alma termett hazánk­ban, idén pedig csak 400 ezer tonna körüli volt a termés. — Valóban szembeszökő ez a csökkenés, amely más kultú­ráknál is előfordul — bár nem ilyen óriási mértékben. Min­denképpen indokolt, hogy új, korszerű ültetvények létesülje­nek. Ehhez meghatározott összegű támogatást és kamat- támogatást ad a rendszer. A fix összegű támogatás mértéke igen előnyös, hiszen — számí­tásaink szerint — negyven szá­zalékban fedezi a telepítés költ­ségeit. Ettől is azt reméljük, hogy meglendül a telepítési kedv, de ezzel együtt nagyon fontosnak tarjuk, hogy a szak­mai feltételek minden esetben érvényesüljenek. — Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mezőgazdasági szem­pontból nem rendelkezik túl kedvező adottságokkal, ebben a térségben jórészt mégis ez a nagy tömegek egyetlen megél­hetési formája, hiszen elenyé­sző az ipari üzemek száma. Ter­vezi-e a tárca az ilyen régiók felkarolását vagy úgy dönt, hogy magára hagyja azokat? — Semmi esetre sem hagy­juk magára az ilyen térségeket. Úgy gondoljuk — és ezt a gaz­daságpolitika minden résztve­vőjének be kellene látnia —, hogy a hátrányos helyzetű ré­giókban is foglalkozni kell a mezőgazdasággal. A rendszer néhány előnyös lehetőséget kí­nál azoknak a termelőknek, akik úgynevezett kedvezőtlen adottságú körzetben valósíta­nak meg beruházást. A jogsza­bály közzétesz egy meghatáro­zott településjegyzéket, mely­ben mintegy 1800 település szerepel. Közös jellemzőjük, hogy a hozzájuk tartozó terület átlagos aranykorona-értéke 19 alatt van. Ha a beruházásra eze­ken a területeken kerül sor, to­vábbi többlettámogatást kaphat a vállalkozó. Kiemelt támogatást kaphat a fejlesztés, annál is in­kább, mert az itt gazdálkodók jövedelmi pozíciója alacsonyabb az átlagosnál, tehát mindenkép­pen indokolt a segítségnyújtás. Vasas László

Next

/
Oldalképek
Tartalom