Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-06 / 5. szám

UJ KELET

Hétvége

1996. január 6., szombat

— Ugye, milyen kis csinos vagyok? — Szeretettel köszöntjük a hároméves Bagoly Anettet születésnapja alkalmából!

Svájcban egész másként élnek

Öreg barátnőmet, Radu- cziner Lászlóné Ági nénit, gondolom, már az olvasóknak sem kell bemutatni. Egy forró tea mellett az idős hölgy karácsony előtti, svájci utazásáról mesél.

— Kezdjük a történetet— mint mindig— a legelején.

— Egyetlen lányom, Zsuzsa a hetvenes évek második felében Svájcban tanult. 1976. szeptember 26-án közölte velem és az édesapjával, hogy nem szándékozik hazatérni hozzánk. Ettől persze teljesen kiborultunk az urammal, főleg akkor, amikor megtudtuk, hogy lányunknak egy nős ember udvarol. A férfi később elvált, és most Zsuzsával él boldog házasságban.

— Hogyan ismerkedtek meg a fiatalok?

— Mindketten ugyanarra az egyetemre jártak Frigurdba. Zsuzsa közgazdász doktor, Feri pedig jogot tanult.

— Elég nehéz lehet ekkora távolságból tartani a kapcsolatot.

•— Mi ezt is áthidaljuk. A lányom minden vasárnap felhív, és természetesen ha valami bajt érzek, én is rögtön a telefonkagyló után nyúlok. Persze nem bírnám ki, ha évente legalább egyszer ne láthatnám a gyermekemet, a veje- met és a két kisunokámat. így minden esztendőben össze- kuporgatom az útiköltséget, és kiutazom egy kis időre hozzájuk. így történt ez november végén is. Megtömtem a táskámat ajándékokkal, és útra keltem. Hálókocsis vonattal utaztam, hisz az én fájós, vizes lábaim nem bírják már, ha egész éjszaka egy pádon ülve lógatom őket.

— Milyen volt a találkozás nagy pillanata?

— Csodálatos. Végre magamhoz ölelhettem a tizenegy éves Szilviát és a kétéves Bubukát. Ő kisfiú, de mindenki csak ezen a néven szólítja. A kicsik számára én vagyok a jó külföldi nagymama.

— Milyen körülmények között élnek Zsuzsáék?

— Magyar szemmel nézve, mint a mesében. Még egy éve sincs, hogy beköltöztek az új házukba. Az első lakásukat csak bérelték, ez a négyszáz négyzetméteres „palota” viszont már saját otthonuk. A négyszintes házban két fürdőszoba található, és mindenkinek saját hálószobája van. Az első emeleten van a nagy zeneterem, és az udvaron helyet kapott egy télikert is. Három autójuk van, egy a lányomé, egy a vömé, egyet pedig közös utakon használnak. A konyhában olyan gépeik vannak, melyeket én még nem is láttam. Reggelente hatalmas gép facsarja a több kiló narancsot, s az egész család ezzel a frissítővel kezdi a napot.

— Dolgoznak mindketten?

— Zsuzsa csak hétfőn, szerdán és csütörtökön dolgozik, a hét többi napján otthon intézi a család ügyeit. A vömnek kicsit könnyebb a helyzete, hiszen különféle üzleti ügyeket lebonyolító irodája a ház alagsorában van. A gyeRaducziner Lászlóné, Ági néni

rekekre bébiszittej; vigyáz, hetente egyszer takarítónő jár hozzájuk, de azért tennivaló még akad bőven. A kislány unokám is más rend szerint jár iskolába, mint az itthoni gyerekek. A tanítás reggel nyolctól délig tart, majd utána mindenki hazamehet ebédelni. A rövid pihenőt követően délután kettőtől folytatódnak tovább a foglalkozások.

— Mennyivel másabb az élet Svájcban, mint Magyar- országon?

— Azt, gondolom, mondanom sem kell, hogy ott még a munkanélküli is jobban él, mint nálunk a dolgozó ember. Persze azt se felejtsük el, hogy sokkal jobban tudnak takarékoskodni is, mint mi. A svájci ember mindig csak annyi pénzt hord magánál, ameny- nyire feltétlenül szüksége lehet. így akadályozzák meg, hogy túlköltekezzenek. Az utcák és terek is egészen mások: tiszták. Ha valaki egyetlen csikket is elszór, arra rögtön rászólnak embertársai.

— Milyen árakkal találkozhatunk az üzletekben?

— A mi pénztárcánk számára nagyon magassal. A húst ott nem is kilóba, csak tíz dekába írják ki. Bár ott nem is esznek ennyi húsos ételt az emberek. December 6-án egyik ismerősömmel beültünk egy étterembe megebédelni. El is hoztam onnan egy étlapot, csak hogy tudjunk mihez viszonyítani. Egy őszi tányér például, amin borjúszelet van gombával, rizottó- val és feketeretekkel, átszámítva 2280 forintba kerül. A legegyszerűbb étel a napi kínálatban a zöldségpüréleves volt, amiért magyar pénzben 480 forintot kértek. Van egy kellemes élményem is erről a helyről. Mivel éppen Mikulás napja volt, minden asztalon csomagokat találtunk, melybe gondos kezek mandarint, apró csokoládét és mogyorót tettek. Ebből mindenki annyit ehetett, amennyi jólesett neki.

— Milyen volt a kint eltöltött idő összességében ? '

— Mindig nagyon boldog vagyok, ha a családommal lehetek. Elhalmoztak nemcsak szeretetükkel, de minden földijóval is, a hét végén viszont már erős honvágyam volt. Tudod, kedvesem, egy magamfajta öregasszony úgy igazán már csak a megszokott kis fészkében érzi jól magát.

Sikli Tímea

Az „elvarázsolt” téli kert

i 1 •• //• i s /

Az esküvői szakacsne

Bár a téli napfordulón túlvagyunk, de a január általában mégis hidegebb, mint a december. Amikor a tájat vastag hótakaró borítja, a fagy nem árthat a növényeknek. Mi azonban már az év első hónapjában felkészülhetünk a tavaszra. Ha a díszcserjéket ritkítanunk kell, elsősorban az elöregedett, sűrűn fejlődött .részeket vágjuk ki, lehetőleg a talaj közelében vagy a legalsó fiatal vesz- szőig. Ily módon megőrizhetjük a cserje természetes formáját. A kieső virágrü- gyes vesszőket vázába helyezve megtarthatjuk. Minél később vágjuk és kezdjük hajtatni az arany-, a cseresznye és japánbirs- vesszőket, annál gyorsabban nyílnak ki a meleg szobában. Ha a lomblevelű cserjékből nevelt sövény ez idő tájt már túl magas és terjedelmes, az öreg, elvénült részekig alaposan visz- szavághatjuk. Ellenőrizzük ebben a hónapban a késő ősszel betárolt dália-, gumósbegónia-, kardvirág gumókat. A rothadó, penészes darabokat dobjuk ki. Talajuk épp csak nedves legyen, óvakodjunk a túl- öntözéstől, de kiszáradni se hagyjuk földjüket. Az értékes fákról és cserjékről húzzuk le a vastag hótakarót,

különben a rájuk nehezedő súly alatt esetleg letörhetnek. A már sérült ágakat rögzítsük, a sebeket viasszal kezeljük. Az utak menti sövényeket a felcsapódó sótól nádfonattal védhetjük meg. Néhány metélőhagyma-csomót ássunk ki a kertben, a földet rázzuk le róluk, s pár napig hagyjuk a szabadban, a hidegben. Ezután a nagyobb hagymacsomagokat késsel daraboljuk megfelelő nagyságúra, és kevés földdel cserepezzük be. A már ősszel becserepezett, s eddig hűvös, világos helyen tartott petrezselyemmel együtt tegyük a szobaablakba, s így hajtassuk.

Fontos, hogy gondosan öntözzük őket. A kerti zsázsát elvethetjük talajba, de egy tányérba helyezett nedves itatóson is szépen kicsírázik. Már most elkészíthetjük a zöldséges vetésforgót. Rajzoljuk le a zöldségágyakat egy papírlapra, és minden ágyra írjuk be a termeszteni kívánt zöldségfélét. Feltétlenül ügyeljünk arra, hogy egymást követő években sose kerülj ön ugyanaz vagy rend- szertanilag közel álló zöldségféle ugyanarra a helyre. A helyes vetésforgó kialakítása nagyon fontos, tervezéskor használjuk fel az elmúlt évek tapasztalatait is. Egy enyhébb napon bontsuk meg a vermelőt, és szedjünk ki

belőle néhány hétre való zöldfélét, majd újra jól takarjuk be a vermet. A régóta tárolt magvak csírázóképességét is érdemes kipróbálni próbavetéssel.

Ez idő tájt elkezdhetjük az öreg gyümölcsfák ritkító metszését. Elsősorban a beteg vagy túl sűrűn fejlődő ágakat távolítsuk el. Amikor a korona olyan ritka, hogy egy kalapot keresztül tudunk dobni rajta, a munkát helyesen végeztük el.

Ha egy öreg fa már túlságosan apró gyümölcsöt terem, próbáljuk megfiatalítani. Ilyenkor öreg ágakat is jelentős mértékben visszavághatunk. A koronát úgy vágjuk vissza, hogy csak néhány vázág maradjon rajta. Ügyeljünk rá, hogy a vázágak lehetőleg szabályos távolságra essenek egymástól és hogy egy későbbi orsóforma kialakítása esetén a kúp- vagy orsóformának megfelelő hosz- szúságúak legyenek.

Egy gyümölcsfát akkor érdemes átoltani, ha hosszú idő múltán sem fordul termőre. Jó ok az átoltásra, ha az eredeti fajta nem ízletes, vagy túlontúl érzékeny a kártevőkkel szemben. Januárban vágjunk oltóvesz- szőket, lehetőleg a nemes fa déli részéről. Ezeket hűvös pincébe vagy a ház északi oldalán úgy vermeljük el, hogy a vesszők alsó harmada nedves homokban vagy földben legyen.

A bogyósok metszéséhez is hozzáláthatunk, ha éppen nincs hó, s ezt nem végeztük el még az ősszel. Metszéskor távolítsuk el a köszméte és fekete ribiszke lisztharmatos vesszőit.

A tűzhelyen lebbencsleves fő, a sütőben rétes pirosodik. A háziasszony, özv. Kakukk Józsefhé Matild néni elégedetten teszi le a kötényét. Ez a nap is dolgosán telt el. Leülünk a konyhaasztal mellé, de a kis ráncos kezek most sem pihennek. A rizskásasze- mek szaporán peregnek a tálba.

— Enni is szeret Matild néni, vagy csak a fakanalat tetszikforgatni?

— Bár sokan a reformkonyha hívei, én mégsem adnám oda semmiért a holnap délre szánt kapros töltött káposztámat. Sok finomságot szeretek, de talán ez és a jó húsleves — hazai cérnametélttel — viszi el a pálmát.

— Úgy látom, most is jókora adag fő a gázon. Ki eszi meg mindezt?

—A lányoméknak virágüzletük van, így egész nap teljesen le vannak foglalva. Hogy kicsit én is besegítsek nekik, magamra vállaltam az ebéd- és vacsorakészítést. Öt percre sem laknak tőlem, s tudom, hogy mire kisül a tészta, a két kisunokám már itt ül a tányér mellett.

— Matild néni azonban nem csak a családra főz.

— Gyakran eljárok lakodalmakba, eljegyzésekre is besegíteni. Az ismerőseim már amolyan esküvői szakácsnőként tartanak számom Nemegyszer megesett, hogy más városokból, falvakból is üzentek értem, nem főzném-e meg az ünnepi menüt?

— Régóta tetszik a tűzhely mellett állni?

—Egészen kislánykorom óta. Hatan voltunk testvérek, én láttam meg elsőként a napvilágot. Apáméknak kis szatócsbolljuk volt, s nekem már tízévesen meg kellett tudnom gyúrni a levéltésztát, hogy édeanyám csak kifőzze, ha bezár az üzlet. Először néha, persze, még odakapott a rántás, de aztán egészen belejöttem.

— Mi a jó étel titka?

—Ne csak a szívét-lelkét, de a megfelelő fűszereket is tegye a fazékba az ember. A hozzávalókat soha nem szabad semmiből kispórolni.

—Mi a család kedvenc étele?

— A savanyú kacsa, melynek receptjét szívesen közre is adom, hisz igazán egyszerű és remek étel.

Hozzávalók: egy kisebb hízott kacsa, 2 fej hagyma, 1—2 kanál ecet, szemes bors, citromhéj, majoránna, két kanál liszt, 1 kanál cukor, 1 kanál zsír, 1 dl tejföl, só.

A kacsáról lehúzzuk a zsíros bőrét, és kisütjük tepertőnek. A húst darabokra vágjuk, besózzuk, és bedörzsöljük majoránnával. A zsírban sárgára pirítjuk a szálasra vágott hagymát. Rátesszük a húsdarabokat, majd felöntjük 2 dl vízzel és az ecettel. Borssal, citromhéjjal fűszerezzük, és sütőben puhára, pirosra sütjük. Ha elkészült, a húst tálra szedjük. Zsíijában barnára pirítjuk a lisztet a cukorral, felöntjük egy csésze vízzel. Majoránnával, sóval ízesítjük, és felforraljuk a tejföllel. Ezután nyakon öntjük vele a kacsát. Leginkább zsemlegombóc illik hozzá.

Sikli