Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-09 / 7. szám

UJ KELET HIM Segítik a gyerekeket Tiborszállás ÚJ SZÁRNY ÉPÜL Az idősek klubjában Öregek napközi otthonának hívják, de látva, hogyan telnek a hétköznapok, én inkább a klub névre voksolok. Amikor belép­tem a polgármesteri hivatallal és a gyógyszertárral közös épület­ben kialakított öregek napközi otthonába, éppen üresek voltak az előtéri asztalok, csak néhány pakli kártya árválkodott rajtuk. A fal mellett hifitorony áll, de akkor nem az foglalta le az em­bereket, hanem a belső helyiség sarkában álló tévé. Szeretik a Dallast és más sorozatokat, de különösen az esküvői videofel­vételeket. Most is éppen egy ilyet néztek... A teremben 10—15 em­ber ült, de általában többen van­nak, legalábbis téli időszakban. Nyáron a ház körüli munkák miatt kevesebben jönnek, de azért akkor is van forgalom. Té­len viszont már csak azért is összegyűlnek, mert itt mindig jó meleg van. A fűtés közös rend­szerű a polgármesteri hivatalé­val. Az öregek szeretik a jó me­leget. Jönnek hát a jól fűthető klubba, énekelnek, táncolnak, kártyáznak, zenét hallgatnak, té­vét néznek, videóznak, beszél­getnek. — Öregek vagyunk, tűzreva- lónk nincsen, hát akkor mit csi­náljunk? Itt meleg van, és jól is érezzük magunkat! — halljuk egy idős asszonytól. Most már harmadik éve mű­ködik a napközi otthon — a tiborszállási öregek örömére. Gyirmán Ferencné gondozó­nő az öregek gondviselője. Aki­nek kell, bevásárol, másnak az ebédjét hozza el. — Ilyen dolgunk nem volt a világba se! — mondja az előbbi néni. Reggel nyolctól délután négyig tart nyitva a napközi ott­hon, és néha harmincnál több ember gyűlik össze. Annak, aki még nem járt ott, első hallásra hihetetlennek tűnhet az ének és a tánc, meg az a hangulat, pedig igaz: 70—80 éves nénik, bácsik is táncra perdülnek, éppenség­gel az egyik legjobb táncos egy 83 éves néni! Az új évtől bol­dogságot, békességet, egészsé­get, na, meg egy kis nyugdíjeme­lést várnak, és főleg azt, hogy az ő klubjuk mindennap kinyisson. 1996. január 9., kedd Olcsó telkek Csökken Tiborszállás lélekszáma, többek között annak következtében, hogy egészen a múlt évig egyetlen építési telek sem volt a fa­luban. Ha pedig nem tudnak otthont építeni. elmennek a fiatalok. Az önkormányzat ne­kilátott építési telkek kialakításához. Most már 24, egyenként 700 négyszögöles köz­művesített telek közül választhatnak az ér­deklődők rendkívül kedvező áron, dara­bonként megközelítőleg 70 ezer forintért. Mérk, Vállaj és Tiborszállás községek Mérk nagyközségi székhelyű tanács irányítása alatt működtek a legutóbbi rendszerváltozásig. A különvá­lás után Tiborszállás létrehoz­ta saját polgármesteri hivatalát egy régi épületben. Nemcsak hivatal, hanem egy gyógyszer- tár is lett a rendelkezésre álló helyből, meg néhány helyiség az öregek napközi otthona szá­mára. Sándor Csaba hatodik éve áll a falu élén, fő részese volt Tiborszálláson az újkori magyar demokrácia kialakulá­sának. A polgármestert a falu fejlődéséről, a változásokról kérdeztük. — Amikor polgármester let­tem, már tartott a telefonsze­relés. 1991 végére 36 család megkapta a vonalat, ma pedig 106 lakásban van telefon. A következő évben elkészítet­tük a temetőbe kivezető 1,2 kilométeres utat, illetve a köz­ség egy másik útját. Akkor már maradt. Az iskolánk '89-ben készült el, azt négytanter­mesből nyolctantermessé ala­kítottuk '91-ben, megnyitot­tunk egy gyógyszertárat, el­készült a napközi, mi fejez­tük be a konyhaátalakítást, ami az iskolaépítéssel együtt kezdődött, és rendbe hoztuk belül a kultúrházat. Kis köz­ség vagyunk, de a kevés pén­zünkből igyekszünk mindent megadni polgárainknak, amit csak tudunk. A támogatáso­kat tekintve, anyagi lehetősé­geinkhez mérten, inkább a gyerekeken igyekszünk segí­teni. Minden óvodásnak és általános iskolásnak tízórait adunk, az ebéddíjból majd­nem ötven százalékot válla­lunk át, ingyen kapja a tan­könyvet minden gyerek, az­tán iskolakezdési segélyt szeptemberben, karácsony előtt ingyen ebédet adunk, fenyőfát állítunk, szaloncuk­rot osztunk. A nők a vállalkozók Litkei Lászlóné Csökkent a begyűjtött tej mennyisége is, már csak napi egy alkalommal jön a tejszál­lító autó. A tejet reggel és este lehet leadni, hallottuk egy fia­talasszonytól, aki a havat lapá­tolta el a tejcsamok elől. Litkei Lászlóné a szomszédos tápbol­tot vezeti, de besegít a tejcsar­noki munkába, mivel az csalá­di vállalkozás, édesanyja vég­zi ott a munkát. Lassan három éve foglalkoznak táp- és takar­mányárusítással, most szeret­nék megvenni az eddig csak bérelt épületet. Elég sokba ke­rül, nem tudják még, mi lesz a privatizációból. A családban a nők a vállalkozók, az édesapát leszázalékolták, a férj pedig a Volánnál dolgozik. Otthon a kastélyban Sándor Csaba tűk” az önkormányzati intéz­ményeket is. Tavaly 3 utcánk aszfaltburkolatot kapott, kettő pedig útalapot. A községben így már csak egyetlen földút Vadaskerti élet Gróf Károlyi Gyula hajda­ni birtokaiból, öt tanyából alakult ki Tiborszállás 1953- ban. A friss település az egyik tanya nevét kapta, és az elkö­vetkező évtizedekben lassan teljesen összeolvadtak a ré­szek. Ma a településnek meg­közelítőleg 1500 lakosa van. Egyetlen tanya lóg ki a sor­ból, a falutól különálló Újva- daskert, amelyet ma már csak Vadaskert néven emlegetnek. Mindössze néhány házból áll a 20—22 lelkes település- rész, és a havas úton autóval nem lehet odáig elmenni. Akik itt élnek, gyalog vagy kerékpárral közlekednek, mint Bálint József is, aki ép­pen hazafelé tartott, amikor megszólítottam. Nyolc éve élnek itt, 20 ezer forintért vet­ték akkor a házat. Jószágtar­tással foglalkoznak, arra pe­dig itt jobbak a lehetőségek, mint a faluban. Disznót tarta­nak, kacsát és más aprójószá­got nevelnek. Felesége bete­ges, 13 éves kislányát Bálint József biciklivel hordja az egy kilométerre levő iskolába. Villany, víz van, a falu sincs messze, jól érzik a tanyán magukat — mondta. Egyelő­re nem akarnak elköltözni, de ha anyagilag úgy alakul, még lehet szó róla. Ez az egy maradt AII. világháború végén a visszavonuló németek min­den Kraszna-hidat felrobbantottak a magyar szakaszon, egyedül a tiborszállási maradt meg. Az öreg híd ma is jó állapotban van, ami elsősorban a nyolcvanas években végzett felújításnak köszönhető. Mátészalkáról Ágerdőmajor felé haladva „tehenes” falva­kon át vezet az út: ezen a vidé­ken nagy hagyományai van­nak a szarvasmarhatartásnak. Tiborszálláson is sok tehén van, sok, de jóval kevesebb, mint néhány éve. Volt olyan idő, amikor 120—130-at tartot­tak számon, de ma már csak 50—60 van! Öreg tölgyek között bújt meg hajdan a század elején épült Károlyi-kastély. Az uradalmi időkben zárt terület volt, oly­annyira, hogy csak a tiszttartó engedélyével lehetett átkelni rajta. Jött az államosítás és a pusztulás. A tölgyeket kivág­ták, eltűnt a régi kapu, a csó­nakház, a növényritkaságokat rejtő arborétum színe-java. A kastély azonban megme­nekült. Az erdőgazdaság tulaj­donába került, irodák és szol­gálati lakások voltak benne. Majd gazda nélkül állt egy ide­ig, de mielőtt még teljesen tönkrement volna, a megyei önkormányzat átvette, és szo­ciális otthonná, méghozzá — a bejárat fölött függő tábla ta­núsága szerint — módszertani szociális otthonná alakította. Ez dióhéjban annyit jelent, hogy egyfajta kiemelt szerepet tölt be a hasonló intézmények között: magasabb szintű a dol­gozók szakképesítése, és ma­gasabb szintű a gondozás is. Más intézmények dolgozói­nak is tartanak itt továbbkép­zéseket. Közel négy hektáron terül el az intézmény, fák között, jó levegőn, távol a rohanó világ­tól. Pillanatnyilag 81 lakója van az otthonnak, és öten van­nak a panziószámyban. A gon­dozás magas színvonalát a családias légkör megteremté­se és olyan apróságok adják, hogy például minden lakónak megülik a név- és születésnap­ját. A kastély szobáiban álta­lában három- négy ember la­kik, pedig egy- és kétszemé­lyes szobákra lenne inkább igény. Ezek minden szem­pontból praktikusabbak, ezért az intézet pályázatot nyújtott be új szárny kialakítására. A pénzt elnyerték, és már csak egy hónapig tart az építkezés, ha az időjárás is megfelelő lesz. Minden szoba egy- illet­ve kétszemélyes lesz, fürdő­szobával lellátva. Aki szeret főzni, megteheti, mert van egy kis konyha is. A tizenöt személyes új szárnyba úgy lehet bekerülni, hogy a helyi önkormányzat beutalója mellé egyszeri belép­ti díjat is fizet a lakó. Ettől fog­va a hagyományosan magas szintű gondozás annyiba kerül nekik is, mint másoknak, akik a régi szárnyban élnek. A két­ágyas „lakosztályok” különö­sen házas-, illetve testvérpá­roknak, olyan embereknek ajánlottak, akik állandó gon­dozás mellett kényelemben, de nem egyedül, hanem az általuk választott társ mellett szeretnék tölteni öreg napjaikat. Fehér ruhát öltött a Károlyi-kastély szerveztük a gázberuházást, de 1993 úgy telt el hogy semmit nem haladtunk előre. A gáz­beruházást 94 végére sikerült befejezni, és '95-ben „bekötőt­A tiborszállási oldalt írta és fényképezte: Dojcsák Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom