Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-05 / 4. szám

UJ KELET Capatina Nyíregyházán! Labdarúgás 1996. január 5., péntek Gyakorlatilag pont került a Nyíregyházi FC egyik igazolá­si ügye végére. A klub megállapodott a Sé- nyő FC-vel, hogy a moldáv középpályás-támadó, Valerij Capatina tavasszal nyíregyhá­zi színekben szerepel. Az el­képzelések szerint a Kovács— Bessenyei—Capatina-közép- pályássor az NYFC nagy erős­sége lesz. Két Krasznai Szálkán Rohamosan közeleg a sza­badság vége, lejár a tunyaság ideje. Jövő héttől benépesülnek az öltözők, kezdődik minden labdarúgó rémálma, a felkészü­lés. Ugyanez a sors vár a Má­tészalkai MTK játékosaira. Az elkövetkező napokban futni fognak a fiúk, méghozzá nem is keveset. Mind biztosabbá vállik, kitől vesznek búcsút a vezetők, kik azok, akik érkezésükkel előre­lendíthetik a gárda szekerét. Információnk szerint nyolc fut­ballista köszön el a kerettől, örökükbe öten lépnek. Erről tett említést Fehér Zsolt edző. A fiatal tréner kérése volt, hogy a távozók neve most még marad­jon homályban... Tehát öt új arc. Velük színe­sedik majd a tavasszal pályára lépő szálkái együttes. Vegyük lajstromba őket: aláírta átigazo­lási lapját az új fehértói Krasz­nai Zsolt és Kiszely Béla. Krasznai Attila Sényőn adja le szerelését, miután a szatmári csapat mezét ölti magára. Joó Gábor, a Kárpát-Hús Volán kö­zéppályása, valamint a jánk- majtisi Krajcár István ugyan­csak a harmadosztályú legény­ség futballistája lesz. További hír Mátészalkáról, hogy az erőgyűjtés hétfőn in­dul, s január második felében egy hétig Hajdúszoboszlón ver­nek tanyát Kósáék. A hajdúsá­gi fürdővárosban tartandó edzőtáborba már—remélhető­leg — az összegyúrt társaság utazik. Alighogy hazatér az expedíció, futószalagon követ­keznek a „melegítő” mérkőzé­sek. Az első ellenfél a szom­szédvár, Nyírcsaholy, mégpe­dig január 27-én. A bemutatko­zó kilencven percnek tanúja lehet a szurkolótábor, mivel a meccset Szálkán rendezik. • • i / Halasztott döntések Január 15-én törik meg a Nyíregyházi Hardware megyei elsőosztályú labdarúgócsapatát övező néma csend. Beindul a verkli, kezdődik a felkészülés, ^fegy kivel? Sokan tudni vélik, hogy Ban­ka, Szalóki és Lácza János nél­kül. Ezzel kapcsolatban Lipők Antal szakosztályvezető így foglalt állást: — Egyikőjük sem jelentette be távozási szándékát, tehát úgy veszem, változatlanul a mi játékosaink. Mindenesetre a jövő héten sort kerítünk a dol­gok tisztázására, ekkor talán eldől, ki mit akar. Azt még hozzátette Lipők Antal, hogy természetesen nem tettek le az erősítési elképzelé­sekről. Ebben főszerep juthat Mihályfalvinakés Taráinak, aki­ket Tiszaszalkáról várnak vissza. Bírálják Havelange-t! Az Expressen című svéd újságnak adott interjújában Lennart Johansson, az Euró­pai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elnöke élesen bírál­ta — immár nem először — Joao Havelange-t, a nemzet­közi szervezet (FIFA) első emberét. Johansson szerint a 79 esztendős szakember túl­lépte hatáskörét, amikor a közelmúltban a Jornal do Brasil című napilapnak kije­lentette, hogy 2006-ban Af­rikában rendezik meg a vi­lágbajnokságot. Az UEFA svéd elnöke le­szögezte: Havelange ígére­te komolytalan, hiszen eb­ben a kérdésben a FIFA 21 tagú Végrehajtó Bizottságá­nak kell döntenie. Erről egyébként is korai még be­szélni, hiszen számos euró­pai ország jelezte, hogy érdeklődik az esemény meg­rendezése iránt. — Joao Havelange eddig rengeteg jót tett a labdarúgás érdeké­ben, viszont mostanában egyre inkább rossz irányba haladnak a dolgok —jelen­tette ki Lennart Johansson. — Megvannak a szabá­lyok, amelyeket mindenki­nek be kell tartani. Miért olyan nehéz ezt megérteni? Nem tudom, hogy Have­lange tettei mögött milyen szándékok állnak, de szerin­tem ezen kijelentése a re­ménytelenségre vezethető vissza. A két szakember viszo­nyának megromlásához az vezetett, hogy Johansson be­jelentette: 1998-ban megpá­lyázza a FIFA elnöki tiszt­ségét. Az ellentmondások birodalmában, avagy. Megyei II. osztály Változó körülmények, célok A 2. számú, az Erimpex csoport őszi hajrájában, a sze­zon végére Nyírlugos együt­tese kicsit kifulladt, de így is minimális, egypontos kü­lönbséggel szorult a tabella negyedik helyére. A bajnok­ságban a szereplésüket hét győzelem, három döntetlen és három elbukott mérkőzés, a harmadik legtöbb rúgott (39), a nyolcadik legkevesebb ka­pott (21) gól fémjelzi. Kujbos Györggyel, az egyesület ve­zetőségi tagjával beszélget­tünk a sikerekről és a tavaszi várakozásokról. — Ismeretlenként cseppen­tünk a megyei II. oszályba, szinte semmit sem tudtunk a csoport erőviszonyairól. Az őszi idény előtt az volt a cél­kitűzésünk, hogy visszajus­sunk a megyei I-be — ami, sajnos, különböző okok mi­att nem vált valóra. Kicsit meglepődtünk a bajnokság diktálta tempótól, illetve attól, hogy sok esetben profi ukrán, román idegenlégiósokkal megerősített gárdák ellen kel­lett a zöld gyepre lépnünk, akik annak rendje és módja szerint „ki is pofoztak” min­ket a pálya szélére. A szezon előtt három—rész­ben régebbi — játékosunkkal megerősítettük a csatár- és a középpályássort. Számításaink e tekintetben beváltak, mert a cso­portunkban a második, a bajnok­ságban a harmadik legtöbb gólt rúgtuk. Sajnos negatívumként kell elkönyvelnünk, hogy a gól­erőt a védelem nem tudta haté­konyan támogatni, mert időn­ként átjáróházzá vált a hátvéd­sor. A mai napig is azt mondom: ha nem profikkal állunk szem­be, előkelőbb helyezést sikerül megcsípnünk a tabellán. Ennek ellenére több esetben bebizonyította a gárda, hogy nem felejtette el a magas szin­tű, színvonalas futballt. Nagyon jó példa volt erre a Nyírmegy- gyes elleni összecsapás, amikor a csoport legerősebbje nem volt képes kétvállra fektetni Lúgost, kiegyenlített küzdelem után döntetlennel zárult a mérkőzés. Igaz, voltak rossz pillanataink is — például az encsencsi mécsén —, amikor a sikeres első félidei 3-1-es vezetés után egyszerűen leblokkolt a csatár­sor, és a védelem beengedett három potyagólt. A tavasz, egyelőre, nem sok pozitívummal kecsegtet, mert támogatási hátterünk elég bi­zonytalan. Már ősszel is mindössze 200 ezer forintból kellett gazdálkodnunk, úgy, hogy az utazásokat zsebből állta az együttes. Ebből a szemszögből nézve, illetve hogy a futballisták csak „kö­szönetért” játszanak, nagy­szerű eredmény a negyedik helyezés. Az alapozás menetrendjét elkészítettük, január 14-étől heti 3—4 erőnléti és taktikai edzés szerepel a tervben, hogy a játékosok kellően „felpörögjenek” a szezonnyi­tányra. Bár az ificsapatunk csak a 7. helyen áll, ennek ellenére nagyszerű képsségű emberek alkotják a gárdát. Tavaszra három fiatallal egé­szítjük ki a nagycsapatot. A céljaink — most már belül­ről ismerve csoportunkat — kicsit megváltoztak, mert nem sok reményt látunk a külföldi profikkal megerősí­tett tabellavezető együttesek lekörözésére, viszont egy­pontos hátrányunkat minden­képpen képesek vagyunk be­hozni, s szeretnénk nyárra dobogós helyen végezni. —vip— Parádé és katasztrófa felváltva 4. Ibrány 15 9 2 4 37-17 29 Van egy együttes a megyei első' osztályban, amelyet egy éve még tuti kiesőnek tituláltak, ma pedig meghatározó él­csapat Egy csapat, amelynek pontra éhes gladiátorai mindenki­vel keserű pirulát etettek, ha saját közönségük előtt szerepel­tek, ám midőn kimozdultak oroszlánbarlangjukból, szinte au­tomatikusan „halálra” ítéltettek. Egy csapat, amely az egyik héten maximális odafigyelést tanúsított, hogy a rákövetkező fodulóban csupán a futball- csukákat vonultassa fel a pázsiton. Egy csapat, amely szeleburdisága kárán immár taktikussá- got, fegyelmet tanul (?). Egy csapat, amely csupa ellentmondás. Ilyen csapat valóban csak egy van a megyei első vonalban. Szakács László, az ibrányiak a megyében év edzőjének vá­lasztott mestere nincs könnyű helyzetben. Ámbátor körvona­lazódnak gondolatai: mi is a teendő Ibrányban... —Miután Nagyhalászból el­jöttem, vadonatúj környezetbe csöppentem — taglalta a rész­leteket a tréner. — Azonban az akklimatizálódás rövid időn be­lül megtörtént, annál is inkább, mert túl sok okom nem volt a tavasszal bevált csapat megvál­toztatására. Mérlegünk 64 szá­zalékos, így zártunk a negye­dik helyen. Mérleg—két nézőpontból — Valós helyén van a csa­pat? — Attól függ, milyen aspek­tusból kiindulva vizsgáljuk ezt a felvetést. Ugyanis kétfajta kiindulási pontból kell mérle­get készíteni. Ha azt nézzük, hogy tavasszal az utolsó helyről 15 meccses fantasztikus hajrát vágott ki és a 11. helyen vég­zett ez a gárda, akkor azt kell mondani, ez a mostani negye­dik hely nem jó, hanem bravú­ros teljesítmény. Ennek az ér­tékét emeli százszázalékos ha­zai mérlegünk. Viszont van va­lami, ami elrontja az örömö­met. Ez az idegenbeli kataszt­rofális szereplésünk: 24 száza­lékot produkálva csak egyszer tudtunk nyerni. — Az okokat vizsgálva mire jutott Szakács László? — Van ok bőven! A kiérté­keléskor ezeket fel is soroltam, és bár ez akkor valakinek ün­neprontásnak tűnt, a tények azok tények. Hiszen... A társa­ság nem kezelte egyforma súllyal és felelősségérzettel a hazai és az idegenbeli mér­kőzéseit. Értem ezalatt a sport­szerű rákészülés hiányát, a meccseken tanúsított taktikai és magatartásbeli fegyelmezetlen­ségeket, valamint azt, hogy egyeseknek — Mikhárdi, Kor­pái, Bíró, Vattai — komoly gondjaik akadtak az önfegye­lemmel. Ezek pedig nem egy­szer nemcsak a szurkolókat, hanem a játékvezetőket is elle­nünk hangolták. Többször is előfordult, hogy ez is közreját­szott a vereségünkben. De ér­dekes módon a tiszalöki és a kislétai meccsen akaratbeli hi­ányosságokat is felfedeztem, ahol azt gondolták a játékosok, elég, ha csak a cipőt teszik ki a pályára. — Óriási ellentmondás mu­tatkozik a legénység arculatá­ban. Egy társaság, amely otthon sebezhetetlen, idegenben szin­te semmivel sem törődik. Mi­ért, ha egyszer bebizonyította, hogy képes odafigyelni? — Az a probléma, hogy 1-2 éve rossz beidegződés uralko­dik Ibrányban. Ez pedig a já­tékban előforduló túlzott szaba­dosság, túlzott improvizáció. Szakács László Ebben a nagy szabadságban idegenben bizony le-lekontráz- tak minket jó néhányszor, en­nek többször nagy gólarányú vereség lett a vége. Magyarul: ennek az ibrányi csapatnak meg kell tanulnia idegenben játszani és taktikusan futballoz­ni. És ez a képességeiből bőven kitelik. Ezt a tavasz folyamán be kell bizonyítania! — Mit tehet ezért az edző? — Izgalmas munka ez, nagy hangsúlyt fektetünk az elbe­szélgetésekre. Ki kell tisztulnia a fejeknek. A szépség oltárán a pontokat... — Több fejmosás történt már ősszel is. Tény: volt hatásuk egy bizonyos ideig, aztán mint­ha minden kezdődött volna elölről... — Igen, mert továbbra sem volt a csapat sajátja a profi hoz­záállás! Hiszen az igazán jó csapatot ez is jellemzi. Ha csak 50 százalékos idegenbeli mér­leget produkáltunk volna, most a 2—3. helyen állnánk. De já­ték közben apró trükkökért az eredményességet áldozzák fel a fiúk. — Értik, érzik-e már ezt az ibrányi labdarúgók? — Nem, nem mindenki. De most már a zsebükön is érzik a helyezések tétjét, fontosságát, és lassan eljut a tudatukig, mi a helyes hozzáállás, mit jelent a 90 perces koncentrálás. Szerke­zetileg gyorsabb, pontosabb együttest kell kialakítanunk, sok gyakorlásra van még szük­ségünk. — Az edzéseken egyébként megfelelő volt a „forgalom ”? — Egyértelműen igen, erről tanúskodik a 75 százalékos edzéslátogatottság. — Ejtsünk szót a húzóem­berekről... ? — Papp Karcsi az első 6,7- tel, a második Szentesi Béla 6,45-tel. Az élmezőnyben van Vattai Pali és Hermann Laci is. Érdekes, bogy Mikhárdi, aki 12 góllal magasan a legeredmé­nyesebbjátékosunk, csak 5,75- ös átlagot produkált, és nincs a közvetlen élmezőnyben. Az eredményességgel adós Bárdi, és az előbb említett Mikhárdit is ide sorolom. — Szokatlan, hogy egy ne­gyedik helyen megállapodott gárda értékelésében ennyi ne­gatívum hangozzon el... — Valóban, de ha nem lát­juk reálisan a csapat hibáit, ké­pesek vagyunk elaltatni a játé­kosokat. „Vallom, ez a csapat igazi arca!” — Mely találkozók nyerték el leginkább az edző tetszését? — Az otthoni Új fehértó és Vásárosnamény elleni meccs, melyeken nemcsak akaratban, erőben, hanem játékban is az ellenfél fölé nőttünk. Vallom, ez a csapat igazi arca! Épp ezért bosszantó az idegenbeli botla- dozás. Említhetem itt a kislétai, a tiszalöki — melyen gyakor­latilag megcsúfoltuk a futballt — baklövéseket. —Eléggé egyedi dolog az is a megyei első osztályban, hogy népes szurkolótábor követi a kedvenceket idegenbe is. — Ez már tavasszal is tapasz­talható volt, ősszel pedig a meglepetés erejével hatott, hogy 2-300, adott esetben 400 néző is elkísért minket. Ib­rányban élnek-halnak a szurko­lók a futballért. — Mit kapnak ezért cserébe tavasszal? — Az említett problémákat kell orvosolnunk. Január 9-én, kedden egy játékosértekezlettel megkezdjük a felkészülést. Másnap már kezdődik a szak­mai munka, melynek keretébe 12 edzőmeccset kalkuláltunk. Csiky Nándor Gyengül-e az Ibrány? Az ibrányi együttes őszi keretében annyi a változás, hogy Szakács és Hidegh tá­vozott, miként a bevonult Veress is. Mint Szakács László edző­től megtudtuk, nagy igazolá­sok nem várhatók. Előrelátha­tólag a középpályás Szász Zsolt érkezik majd Gáva- vencsellőről, továbbá a beál- lós Ignácz is, aki két éve Né­metországba távozott. Vár­hatóan tíz felkészülési mér­kőzést játszik a csapat, az el­lenfelek között szerepel többek között Rakamaz és a Nagykálló is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom