Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-17 / 14. szám

UJ KELET Labdarúgás 1996. január 17., szerda 15 Három Dudás Karászban!? Egy átigazolás margójára Aligha kétséges, nagy dobást hajtottak végre a nyírkarásziak! Habár a karácsonyi ünnepna­pok már feledésbe merültek, a megyei első osztályú csapat vezetői nem akármilyen — megkésett — ajándékokkal kedveskednek szurkolóiknak. Az őszi bukdácsolás láttán si­ránkozó hívek most dörzsölhe­tik a tenyerüket. A leigazolan­dó játékosok nevének ismere­tében, joggal... De miért is hozsannáznak a karászi drukkerek? A játéko­sokkal nyélbe ütött megállapo­dás értelmében minden jel arra vall, hogy visszatér az együt­tes két korábbi üdvöskéje, Du­dás Zoltán és Fecsku István! A futballisták már áldásukat ad­ták minderre, a továbbiakban klubjaikkal — Sényő, Baktaló- rántháza — kell dűlőre jutni, hogy pecsét kerülhessen a for­manyomtatványokra. Ter­mészetesen az üzlet létrejötté­Dudás Zoltán hez tőke is szükségeltetik, en­nek előteremtése szponzori se­gítséggel történik. Mindeneset­re a támogatók felsorakoztak a gárda mögött... A felkészülést a kerettel együtt kezdi a Dombrádról ér­kező kapus, Virtás András, va­lamint két csatár, a vajai Hor­váth Barna és a mezőladányi Bartha Attila. A bajnokság első felét kihagyó Kontra Imre, to­vábbá Kántor Ferenc ugyan­csak társul az együtteshez, s a vezetők nem tettek le arról a szándékukról, hogy visszaédes­gessék a pályára az aktív labda­rúgással közelmúltban felhagyó Dudás Györgyöt. Amennyiben ez a tervük (is) valóra válik, úgy tavaszszal együtt szerepelhet a három Dudás testvér! A szakmai munka irányítására újbóli bizal­mat szavazott az elnökség For­ró Elemérnek, akivel szemben tá­masztott igény: ütőképes csapat kialakítása, ezzel párhuzamosan jelentős előrelépés a táblázaton. Mindeközben három fővel csappant a létszám, a katonai szolgálatot teljesítő Kupin Mik­lóshoz és Matyi Andráshoz ha­sonlatosan harmadikként feb­ruárban mundért ölt magára Lakatos Csaba is. 411 K T■ Riskó is Demecserben! Megannyi csapathoz hason­lóan, hétfő óta Demecserben is munkával telnek a napok. A megyei első osztály listave­zetőjének labdarúgói, ráhan­golásképpen heti öt edzéssel teszik próbára a szabadság alatt „berozsdásodott” izmai­kat. Az idő múltával aztán emelkedik a penzum, a csúcs- rajáratás napi két tréninggel történik majd. Fáky László egyesületi elnök úgy fogalma­zott, hogy szükség lesz az erő­re, mert a sikert nem adják in­gyen — a Kinizsi végső célja pedig leplezetlenül az NB III! No, de a magasztos elkép­zelésekhez „acélos” keret kell. Ez az, ami sűrű tárgyalá­sokra késztette a vezetőket. Igaz, még egy menet hátravan, a kiszemeltek jóváhagyása után, a klubokkal történő egyez­kedés a következő lépés. Négy vadonatúj szerzemény jelent majd konkurenciát azoknak, akik eddig is Demecserben tet­ték a dolgukat. A négy játékos egy húron pendül abban a te­kintetben, hogy valamennyien a harmadik vonalból érkeznek. Búzás Lajos Rakamazról, Da­rái Zoltán és Szalontai Zsolt Nyírbátorból szökkent egy na­gyot, mígnem megállapodott a bajnokaspiránsnál. Az ex- tiszavasvári futballista, Riskó János az ősszel Tiszaújváros- ban tündökölt, ám a védő vál­tott. Tavasszal már ő is Majch- rovicsék társa lesz, mint Tere­mi László. Utóbbi saját nevelé­sű fiatalember, akit sokoldalú­sága miatt irányítottak a fel­nőttcsapathoz. Vele zárul a lis­ta, azaz mégsem. Ugyanis szponzori sugallatra, a nagy­halásziak kapusával, Kor­mánnyal egyezkedik a deme- cseri szakvezetés, miután a tá­mogatók igencsak szorgalmaz­zák a „portás” leigazolását. A létszám egy fővel csap­pant, mivel a jobbára kispa- don helyet kapó Molnár Ro­land megunta a statisztaszere­pet, és a Nyíregyházi Hardwa- re-hoz készül. Rajta kívül mindenkire számíthat Farkas Tibor edző, sérülés, betegség nem sújtja együttesét. A gár­dát irányító stáb nagy mű­gonddal választott ellenfele­ket a felmérő mérkőzésekre: Tiszavasvárival, Sényővel, Kisvárdával és Rakamazzal oda-vissza találkozik Deme- cser. Körmös újra Bátorban Újabb játékosokkal erősít az NB III Tisza-csoportjá- ban szereplő Nyírbátor labdarúgócsapata. Immáron el­dőlt, hogy visszatér a klubhoz a Nyíregyházi FC kapusa, Körmös Miklós, aki korábban szép éveket töltött el Bá­torban. A hálóőr egyelőre a bajnokság befejezéséig ma­rad, miután kölcsönadásáról határozott a megyeszékhe­lyi együttes szakvezetése. A fiatalítást célzó törekvés jele, hogy a bátoriak Sza­kács Zsolt leigazolását tervezik. Az Ibrányból távozó fut­ballistára védőként számíthat Jávor Pál edző. Levelek — minden a régi Leveleken minden változat­lan. Nincsenek ügyek, nincs felhajtás a játékosok körül. A legcsekélyebb jele sincs annak, hogy a téli hónapok összeku­szálnák a sorokat. így azután a település megyei első osztályú labdarúgócsapata ugyanazzal a kerettel kezdte el vasárnap a felkészülést, mint amely a baj­nokság első szakaszát teljesítet­te. Igaz, a levelekiekre nem is jellemző, hogy nagy nevekkel dobálózva szédítenék ellenlá­basaikat. A kulisszák mögött csupán annyi történt, hogy a középpá­lyás Oláh Zoltánra szemet ve­tett a Vásárosnamény, ám vé­gül ő is maradt. Egy gonddal kevesebb — gondolhatja Ta­kács János edző, aki hetente három alkalommal tüsténke­dik legénységével. A fiúk a helyi sportcsarnok tágas küz­dőterén múlatják az időt, ke­rülvén a szabadtéri tréningek­kel járó sérülésveszélyt. Kap- dos József sportköri elnök el­mondta, a gárda szeretne nívós ellenfelek segítségével formá­ba lendülni. Ennek bizonyí­téka, hogy NB III-as csapa­tokkal keresik a kapcsola­tot. Koncz Búcsú a védőtől Fájdalmas hírt kap­tunk Rakamazról. Éle­tének 36. évében tragi­kus hirtelenséggel el­hunyt Pásztor János, a Rakamazi Spar­tacus közelmúltban visszavonult labdarú­gója. Az egyesület sa­ját nevelésű játékosát vasárnapra virradóra érte agyvérzés, s az or­vosok már nem tudtak segíteni rajta. Pásztor János közei tizenöt esztendeig szerepelt a helyi csapatban, a vé­dő tagja volt a megyei első osztályú bajnok­ságot nyert együttes­nek. Temetése január 17- én, szerdán 10 órakor lesz Rakamazon. A nyíregyházi másodosztályú labdarúgó-együttes átigazolá­si hírei naponta adtak új és új témát sportrovatunknak. Aztán minden rendeződött, kialakulta keret, elkezdődött a felkészülés. Ezután kaptuk a hírt, hogy még­is történhet változás; Lukács Zoltán Sopronba készül, az ot­tani NB Il-es csapattal tárgyal. Lukács idejövetele is elég bonyodalmasra sikeredett. Jú­liusban már sejteni lehetett, hogy szívesen látnák a megye- székhelyen, de aztán kiderült, egy belga szerződést vár a csatár. Ettől függetlenül a sza­bolcsi gárdával kezdte meg a felkészülést. Aztán a belga szerződés kútba esett, úgy lát­szott, most már biztosan az NYFC-nél focizik. Ezek után volt klubja, a Tatabánya és az NYFC közötti tárgyalások mégis akadoztak, végül sike­rült megegyezniük. Az átiga­zolási papírra mégsem került pecsét, kiderült, a játékos egyéni szponzorával is tár­gyalni kell. Az utolsó pillanat­ban mégis megszületett az egyezség, és Lukács Nyíregyhá­zán folytatta pályafutását. Lukács Zoltán a bajnokságban 11 mérkőzésen kezdőként szere­pelt, négyen pedig csereként ju­tott szóhoz. Biztos tagjává vált az NYFC csapatának. A meccseken öt gólt rúgott, amivel nem lehe­tett házi gólkirály, de előkelő helyre került a rangsorban. Ezt erősítette meg Tóth János klub- igazgató is, amikor értékelte já­tékosait az évad végén. Fél évi nyíregyházi szereplés után, mint kiderült, több hely­ről is megkeresték. A játékos a legkedvezőbb ajánlatra igent mondott. A klubigazgató sem zárkózik el az átigazolási papír aláírásától, így az ügylet nagy valószínűséggel létrejön. Három kérdés is megfogalma­zódott bennem a történtek után. Az első: a játékosról jó véleményt kialakító klubvezetőség vajon miért engedi el a csatárt? Lehet azt mondani, hogy ha valaki elvágyódik, azt kár len­ne marasztalni. No, de az NYFC játékosait profi szerző­dés köti a klubhoz, amihez ne­kik is tartaniuk kell magukat, ha a vezetés úgy akarja. Tartok tőle, a döntést inkább a klub anyagi helyzete befolyásolja, s nem a szakmai érvek. Ez pedig nem igazán örömteli hír, külö­nösképpen, ha a klubvezetőség által megfogalmazott feljutási célok realitására gondolunk. Lukács egyébként egy dolog­ban következetes. Amikor Nyír­egyházára érkezett, azt mondta: „Szeretnék ismét első osztályban játszani. Tatabányán erre nincs remény, Nyíregyházán viszont igen." Ugyanezzel indokolta Sopronba költözését is: „Sopron feljutó helyen áll, szeretnék újra NB I-ben szerepelni." A második kérdésem: vajon miért változott meg hat hónap alatt a véleménye a nyíregyhá­zi gárda esélyeiről? Lukács tehát nem adta fel, az első osztályba akar kerülni. A harmadik kérdésem csak ennyi: No és az NYFC? Révay Zoltán Megyei II. osztály Kompromisszum Birivel A bajnokság középmezőnyé­re jellemző hullámzó eredmé­nyességgel játszott Balkány az őszi szezonban. Az önmaguk­nak felállított célkitűzést telje­sítették, így a 2. számú, Erim- pex csoport hatodik helyén vé­geztek. Döntetlen nélkül, hat győzelemmel és hét vereséggel várják a futballisták az első ta­vaszi sípszót. Csoportjukban elsőként zárták a bajnokit ne­gatív gólaránnyal (25-29). A 28 csapat közül tizenegyedikek az érvényes találataik, és huszon­egyedikek a kapott góljaik te­kintetében. Varga Istvánnal, a sportkör elnökével beszélget­tünk az őszi szereplés hátte­réről, és a tavaszi remények­ről. — Összeségében elégedettek lehetünk az eredménnyel — mondta az elnök. — A szezon eleji két mérkőzés után úgy tűnt, hogy magára talált az együttes, de sajnos ezt zsinór­ban hat, kijózanító vereség kö­vette. Ekkor mutatkozott meg igazán — egy szójátékkal élve — az alapozás alapossága. Per­sze ehhez hozzájárult, hogy három—négy kulcsemberünk a kispadra kényszerült különbö­ző, de makacs sérülések miatt. Miután helyreállt a pályára küldhető keret és magához tért a gárda, négy győzel­met arattunk sorozatban. Az egyik legszebb mérkőzésünk a Tiszamenti SE elleni 6-1 -es di­adal, a legnagyobb, 7-1-es ve­reségünket az előttünk álló Vajától kellett elszenved­nünk. Az ősz kezdetén az ifiből fel- töltöttük a sorainkat néhány reménységgel, illetve két ukrán játékossal. Az idegenlégiósain­kat nem tudtuk minden esetben pályára küldeni, mert messzi­ről jöttek, illetve a bajnoki kö­zepén lejárt a tartózkodási en­gedélyük. E héten dől el, hogy a tava­szi szezonban miképpen fo­gunk pályára lépni. Kétjátéko­sunkat, a csatárunkat Szabót és a kapusunkat Vasast szeretné a Biri elcsábítani, ennek anyagi hátteréről tárgyalunk majd a hétvégén. Egyelőre ugyancsak függő játszma, hogy az ukrán futballistáink tudják-e vállalni a bajnokság következő felvoná­sát. A biztos szereplés, illetve a gólképesség fokozása miatt ki kell egészítenünk a keretet. Fura helyzetben vagyunk, mert a létszámban kevesebb táma­dó hatékonyabban teljesített ősszel, mint a közel 10—12 védőjátékos. Már körbenéze- gettünk a „játékospiacon”: sze­retnénk Nyíregyházáról leg­alább egy góllövő, irányító csa­tárt hozni, de az utánpótláscsa­patunkra is feltétlen számítunk. Az alapozással idén úgy ér­zem, hogy nem lesz gond, mert a holt szezon minden hetében volt egy—két torna­termi mérkőzésünk, így nem estek ki a futballisták a for­májukból. Az erőnléti és tak­tikai felkészítéseket vasárnap­tól kezdjük meg, remélve, hogy addig a Biri együttesé­vel sikerül megegyeznünk valamilyen formában. A csa­patunknál jobb képességű gárdákkal tervezett 4—5 ed­zőmérkőzés várhatóan sokat fog segíteni a játékosok for­mába hozásában. A tabellán elfoglalt pozíci­ónkat mindenképpen szeret­nénk megtartani nyárra, de a vezetőségnek az a véleménye, hogy a játékosokban még to­vábbi tartalékok rejtőznek. Amennyiben beérik a csapat, illetve az anyagi biztonságunk megteremtődik, akkor nem kizárt, hogy egy—két év múl­va feljebb léphet az együt­tes. —vip— Vincze három válogatott­mérkőzéstől eltiltva! Vincze Ottó három váloga­tottmérkőzésre szóló eltiltást kapott az Európai Labdarú­gó Szövetség (UEFA) fegyel­mi és ellenőrzési bizottságá­tól, miután az Izland elleni utánpótlás Európa-bajnoki, egyben olimpiai selejtező- mérkőzésen kiállította a bel­ga játékvezető. Vincze a november 10-én lejátszott találkozó 64. per­cében csapattársa tizen­egyesrúgásánál befutott a büntetőterületen belülre, majd reklamált, ezért érde­melte ki a piros lapot. — Némileg keserű szájízt okozott, hogy Vincze Ottót három mérkőzésre eltiltot­ták az izlandiak elleni tava­lyi, Üllői úti selejtezőn ka­pott piros lapja miatt — mondta kedden Dunai An­tal, a magyar olimpiai vá­logatott szövetségi edzője. — Jómagam legföljebb egyetlen 90 percre szóló el­marasztalással számoltam. A három összecsapás kicsit erős. Konzultálok Berzi Sándorral, az MLSZ főtit­kárával arról, van-e remény arra, hogy ha fellebbezünk, mérséklik az eltiltást. —A Vincze-féle kényszer- pihenő csakis tétmérkőzé­sekre érvényes? — Igen, ez egyértelmű. A skótok ellen márciusban nem számolhatok a ferenc­városi középpályás játéká­val. Ha a negyeddöntőn túl­jut a gárda, akkor az elő­döntő egyik erőpróbáján nem húzhat szerelést a fia­talember.

Next

/
Oldalképek
Tartalom