Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-03 / 2. szám
UJ KELET EM——————«H——BKBMBMI—bMI^—1 I Együtt élve 1996. január 3., szerda 5 A cigányság Nyíregyházán Hűen a hagyományokhoz Szatmári németek Az aranynemzethez tartozunk A megyében jelenleg 49 kisebbségi önkormányzat működik, az egy szlovák, német és örmény mellett 46 cigány önkormányzat. A megyeszékhelyi Cigány Kisebbségi Ön- kormányzat helyiségében (Zöld irodaház, 211-es szoba) Balogh Artur alelnökkel az egyéves működés tapasztalatairól beszélgettünk. Az alel- nök a következőkben összegezte az elmúlt időszakot: — Maga a cigány önkormányzat alakulása is némi hercehurcával történt, de a belső csetepaték idővel leültek azzal, hogy mindenki megtalálta a helyét. Kisebbségi önkormányzatunk öt főből áll: Horváth Ernő elnök, aki időközben Harmatira magyarosította a nevét; Farkas Kálmán, aki az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat alelnöke és az országos cigánylap főszerkesztője; Farkas Tibor, a megyei kisebbségi önkormányzat szövetségének elnöke és országos elnökségi tag; Káka Tibor képviselő, valamint jómagam. Megítélésem szerint a városi önkormányzat nem nagyon fogad el bennünket, bár határozataival a cigányságot érintően mindig a törvény szerint jár el. Tény, a polgármesteri hivatalban semmiféle előnyét nem érzem, hogy kisebbségi képviselő vagyok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a köBalogh Artúr zelmúltban jogtalanul szégyentáblára került a nevem. Ilyesmi más képviselővel nemigen esett meg. Azt, hogy a törvény lehetőséget adott kisebbségi önkormányzatok létrehozására, jó dolognak tartom, ez önmagában viszont még nem elegendő azoknak a súlyos problémáknak a kezelésére, megoldására, amelyekben a cigányság él, s amelyekből csak összefogva, anyagi áldozatokat nyújtva evickélhet ki. A rendszerváltás is a legjobban a cigányságot sújtotta, két dolgot vett el tőlük: a munkalehetőséget és a gyermekeinktől a könyvet. Az átmeneti időt természetesen a magyarság is alaposan meg- sínylette-megsínyli, de a cigányság minden kapaszkodó nélkül maradt. Mi, akik — úgy gondolom — felelősséggel vagyunk a cigányság sorsát, jövőjét illetően, nem a szociális segélyek körét és mértékét kívánjuk növelni, az államtól még több ilyen jellegű pénzt kisírni. Sokkal inkább célunk a munkalehetőségek megteremtésére irányuló törekvésünk. Ahhoz nem szükségeltetik különösebb tudás, hogy megjósoljuk: a cigányság ebben a helyzetben előbb- utóbb a magyarságot önmaga ellen hangolja, a tűréshatárt átlépve. A cigány ember nem gondolkodhat a végtelenségig úgy, hogy a szegénysége ellen még egy gyereket vállal. Mi nem Indiát akarunk, hanem a magyarsággal együtt élő, dolgozó magyar cigányságot, amely aztán a kultúráját, nyelvét gondosan ápolja. A legfontosabb feladat tehát a munka és a tanulás lehetősége. Mi ezért dolgozunk, tartjuk a kapcsolatot a többi megyei cigány önkormányzattal, s országos szinten is tevékenykedünk. Mindez önmagában mégsem elegendő, a kormánynak kell e téren tennie, lehetőleg minél előbb, a társadalmi súlynak megfelelő döntést hozva. Amit itt helyben meg lehet, azt mi meg is tesszük: az Iparművészeti Stúdióval együttműködve többek között fafaragó, szőnyegfonó-, kosárfonó-, fazekastanfolyamokat indítottunk, s hamarosan kereskedelmi szakmunkás tanfolyamra is jelentkezhetnek a cigány érdeklődők. (lefler) Tirpákok és leszármazottaik Irodára várnak még A megyeszékhely életének alakulásában oly meghatározó szerepű egykori szlovák telepesek, a tirpákok kései leszármazottai is éltek az elmúlt év decemberében a kisebbségi önkormányzati választások lehetőségével. Noha magát a szlovák nyelvet már csak pár százan beszélik, összetartozásuk, identitásuk nyert kifejezést abban a közel 13 ezer szavazatban, amely a szlovák kisebbségi önkormányzat megvalósulására mondott igent. Az elmúlt egy évet Bánszki János elnök, nyugdíjas tanár a következőkben értékelte: — A választások eredményeképpen 1995. február 2-án megalakult a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat Bánszki János elnök, dr. Pacsai Imre elnökhelyettes, Morauszki Mihályné jegyzőkönyv hitelesítő, Garai Mihály képviselő és Mészáros Ferenc képviselő személyében. A Szlovák Kisebbségi Önkormányzat Nyíregyháza város és környéke szlovák hagyományait kívánja megőrizni és ápolni, az e területen élő lakosság életkörülményeinek javítását is célul tűzte ki. így feladatként határozták meg: 1./ a megtermelt mező- gazdasági termékek jobb értékesítési feltételeinek megteremtését; 2./ a még elmaradott tanyavilág korszerűsítését, az elzárt településrészek bekapBánszki János csolását a közlekedésbe; 3./ a kulturális hagyományok ápolásán kívül a régi iskolák helyre- állítását, új nevelési és köz- művelődési objektumok létrehozását, ahol további lehetőség nyílna a hagyományok ápolására; 4./ a vagyon- és közrendvédelem megteremtését a lakosság érdekében. Az eltelt egy évet értékelve, véleményem szerint sikerült a betervezett feladatokat időarányosan megvalósítani. Részt vettünk a tanyaviág korszerűsítését célzó gázprogram előkészítésében, az úthálózat kiépítését és a közlekedést javítani kívánó egyeztető tárgyalásokon, a tanyavilág érdekeit képviselve. Kisebbségi önkormányzatunk kezdeményezésére megalakult Nyíregyháza mezőgazdasági bizottsága, amely elsősorban a városkörnyéki tanyavilág mezőgazdasággal foglalkozó lakosságának kíván segítséget nyújtani. Emlékezetes, sikeres rendezvényünk volt a Nyírségi Ősz keretében megrendezett hagyományőrző kiállításunk, gyűjtőmunkánkat emlékplakettel és oklevéllel díjazták. A tirpák hagyományokat szépen ápolja a Vajdabokori Népzenei Együttes, a nyelvoktatás területén pedig jelentős eredménynek számít a szlovák nyelv fakultatív oktatásának kiszélesítése. Sikerült megnyerni a Református Általános Iskola támogatását, ahol minden segítséget megadnak a szlovák nyelvi hagyományok ápolásához, a szlovák nyelvű szakkör működéséhez, vetélkedők megtartásához. Jó a kapcsolatunk az Országos Kisebbségi Önkormányzattal, melynek alelnöke, dr. Alt Gyula kétszer is járt nálunk, s elismeréssel nyilatkozott kezdeményezéseinkről és a végzett munkáról. Az erkölcsi elismerés mellett anyagi támogatást is kaptunk, amelyet a nyelvoktatás hatékonyabbá tételére kívánunk felhasználni. Egyetlen sérelmünk, hogy még nem kaptunk a várostól egy minket megillető irodahelyiséget, továbbá, hogy a szervezeti és működési szabályzat a mai napig nem készült el. A városi bizottságokban ugyan jelen vagyunk, de szavazati jog nélkül, így meg szinte csak annyit érünk, mintha Józsi bácsi került volna be az utcáról. L.Gy. Konczili Vendel beszámolóját tartja Egy évvel ezelőtt a többi kisebbségi önkormányzathoz hasonlóan a németek is megalakították helyi képviseletüket. Az elmúlt időszak tapasztalatairól kérdeztem Konczili Vendelt, a mátészalkai német kisebbség vezetőjét. — A törvény csak a legutóbbi helyi választások alkalmával engedélyezte a kisebbségek ilyenfajta szerveződését, de itt, az ország keleti részén már azt megelőzően egy évvel létrehoztuk a Szatmári Németek Egyesületét. — Mi indokolta ezt? — A sváb telepesek már több mint kétszázötven évvel ezelőtt tömegével megjelentek a szatmári síkságon. Ä nagy pestisjárványt követően, amikor egész falvak magyar lakossága pusztult el, jöttek ide mezőgazdasági munkára a német ajkú lakosok 1730-ban. A trianoni országcsonkítást követően ezek többsége Erdéllyel együtt ma Romániához tartozik. Az itt maradt három faluban, Zajtán, Mérken és Vállajon most létre is jött a kisebbségi önkormányzat. — Mátészalka viszont sohasem volt sváb település. — Óvtak is a mérki rokonaim, ismerőseim, főleg az idősebbek, hogy ne kezdjek bele egy sváb önkormányzat létrehozásába, mert él még a félelem az ötven évvel ezelőtt történtek miatt. Aggódtak, hogy megismétlődhet a történelem, amikor deportálták a német ajkú lakosságot. Mondták, hogy ne hangoztassuk annyira őseink származását. — Indokolt volt a félelem? — Negyvenhét évesen megbecsült iskolaigazgató vagyok, soha nem volt német identitásom, de mindenkinek illik őrizni gyökereit. A magyar nép ezt soha senkivel nem éreztette történelme során, minden nációt befogadott, és ez a mostani választáson is beigazolódott. Száz szavazat kellett ahhoz, hogy megalakulhasson Mátészalkán a német kisebbségi önkormányzat. Sokan beköltöztek iparosításkor ebbe a városba a svábok közül is, de annyian nem, hogy közel kétezren legyünk. Ennyi szavazatot kaptunk ugyanis, megelőzve a hatszázat kapó cigányságot. Rajtam kívül Miller Ferenc, Csűrös Andor, Perjési István és Szamosi Istvánná tagjai még a testületünknek. — Amely azzal a céllal jött létre... —... hogy saját kulturális hagyományainkat ápoljuk. Mi már a magyar anyanemzethez tartozónak valljuk magunkat, ez a törvény adta lehetőség csak erkölcsi segítség, nem kérünk külön jogokat, volt időnk a beilleszkedéshez, elismert volt a sváb munkaszeretet, hazaszeretet, és ezen változtatni nem is szükséges. Ugyanakkor van egy másik közösség is, amelyikhez tartoznunk illik. — Pontosabban? — Létezik a Duna Menti Svábok Szövetsége, amelyik Brassótól Németországig ösz- szefogja a szórványnémetség kulturális hagyományápolását. Az idén Budapesten volt a találkozója ennek a szervezetnek, jövőre Rió de Janeiróban lesz. Egy delegáció ebből az alkalomból jött Vállajra, ahol már a mátészalkai német tánccsoport is bemutatkozott. — Ezek szerint nem régi ez az együttes? — Önkormányzatunk megalakulása után hoztuk létre. Az elmúlt egy év munkája az is, hogy tizenöt tanár részére nyelvi tábort tartottunk, egy Munkácson élő sváb festő, Szekeres József kiállítását rendeztük meg, és gyerekeket üdültettünk Ausztriában. — És innen folytatódik ön- kormányzatuk munkája... — ... azzal, hogy továbbra is részt veszünk a városi önkormányzat munkájában, valamint megszervezzük a Kárpátalján és Erdélyben élő svábok kulturális együttműködését. ABA Az örmények nagy tervei Áthidaló városi segítség A Magyarországon élő közel 5 ezer örmény nemzetiségű lakos 1988-ban megalapította az Arménia Magyar— Örmény Kulturális Egyesületet. Négy évvel később a szervezet nevének első szavait felváltották a nemzeti költészetük hagyományaiban sokszor megénekelt Arménia Népére. Még ebben az évben megalakult több budapesti kerületben és Veszprémben az Örmény Kisebbségi Önkormányzat, és elkezdte működését az Országos Örmény Önkormányzat is. Azóta több vidéki nagyvárosban — Székesfehérváron, Debrecenben, Dorogon — sorra létrejöttek az önigazgatási szervezetek. Nyíregyházán mintegy 25 örmény család él. A november 19-ei kisebbségi önkormányzati választások alkalmával a szükségesnél hétszer több szavazatot kaptak a megyeszékhely polgáraitól, így autonóm szerveződésük legitimmé vált. A nyíregyházi örmény önkormányzatnak öt választott képviselője van: Kiss Éva, dr. Kiss Gabriella, dr. Koháry Emőke, Szatmári Pál és dr. Malhazjan Armen. Hogy egy korábban jól működő egyesületből miért szeretnének önkormányzati szintre lépni? Erre a kérdésre dr. Malhazjan Armen, a megyei kórház intenHivatali eskü közben zívterápia-szakorvosa, a nyíregyházi örmény kisebbségi ön- kormányzat megválasztott elnöke adta meg a választ:-— Szerveződésünk a nemzetünk viharos történetéhez hasonlatos magyar politikától szeretné magát távol tartani — mondta a kisebbségi önkormányzat képviselőjelöltje. — Független önkormányzatként a már korábban elkezdett örmény—keresztény hagyományokat tovább ápolnánk, népünk kulturális, saját, és Magyarországgal közös történelmi értékeit a lehető legszélesebb körben szeretnénk megismertetni. Mindezeken túl céljaink között szerepel az Armenia című újság újraindítása, a hazai örmény múzeum gyarapítása, együttműködés a magyar örmény önkormányzatokkal, és az anyaországi kapcsolatok szorosabbá tétele. Szeretnénk egy városi örmény klubot létrehozni a tagság és a szimpatizáló polgárok részére. A legfontosabb feladat közgyűlésünk összehívása lesz két héten belül. Ekkor megbeszéljük a szervezeti és működési szabályzatunkat, illetve kidolgozzuk a január végére tervezett örmény kulturális kiállítás menetrendjét. Mivel év közben alakult az önkormányzatunk, az 1995-ös városi költségvetésben nem szerepelhetett a támogatásunk. A pénzügyi nehézségeket áthidalva — a ’96-os városi gazdálkodási terv elfogadásáig — a polgármester asz- szony ígéretet tett arra, hogy mintegy 100 ezer forinttal segíti a kiállítás megszervezését. —vip—
