Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-08 / 6. szám

UJ KELET Labdarúgás 1995. január 8., hétfő 15 Mit akartak a „parasztgyerekek”? Nem csalódtak a csaholyi hívek... 4. NYÍRCSAHOLY 15 9 2 4 37-17 29 Utcahosszal megnyert bajnokság, hét héten át tartó sikersorozat a magasabb szintű pontvadászatban, 10 rúgott gól egy meccsen. Címszavakban ilyen volt Nyírcsaholy labdarúgó-csapatának 1995-ös éve. Virovecz Pál edző fiai a megyei első osztályba jutva sem felejtették el tudományukat, mély benyomást téve jó pár együttesre. A gárda holtversenyben a negyedik helyet harcolta ki magának — az ibrányiakkal oszto­zik ezen —, pedig a látszat nem feltételezne ilyen ered­ményt, hiszen az edzések lehetősegei igen korlátozot­tak — ez olykor erőnléti problémákhoz is vezet — és a játékosok ölébe nem hullanak „pénzkötegek”. A gé­pezet mégis hibátlanul működik. — A megyei másodosztályú bajnokság megnyerése után a nyáron eltávozott tőlünk két román légiósunk — révedt a múltba Virovecz mester. — Ér­kezett azonban Márián László Mátészalkáról, Petrohai Mik­lós Nagyecsedről, továbbá a Cservenyák-testvérek, Zoltán és János is beálltak a sorba. így tehát egyértelműen erősöd­tünk. A KIESÉS RÉME NÉLKÜL... — Tudtátok, mibe vágtok bele? Ismertétek-e az első osz­tály színvonalát? — Különösebben nem, de egy pár csapatról voltak infor­mációink. Ezek birtokában meg sem fordult a fejünkben, hogy kieshetünk, a középme­zőnyt céloztuk meg. —A sorsolás pedig elég ked­vezőtlenül a Kislétát és az Új fehértótjelölte ellenfélnek az első két fordulóban. —Mind a két meccsből ve­reség lett, és a négy éven ke­resztül győzelmekhez szokott szurkolóink közül egyesek el is keseredtek. Aztán Záhony idegenbeli legyőzésével szé­pen kezdtük gyűjtögeti pont­jainkat. Aztán annyira beindul­tunk, hogy a nyolcadik fordu­lóban elkezdődött a hét mécs­esén át tartó győzelmi soroza­tunk. Ez egyébként a listave­zető, addig százszázalékos Demecser két vállra fektetésé­vel indult, amit a legjobb őszi meccsünkként tartok számon. Ráadásul aránylag biztos is volt a sikerünk. — Lebecsültek titeket az el­lenfelek? —Eleinte igen, nem egy he­lyen kérdezték, hogy mit akar­nak ezek a parasztgyerekek. Aztán az ötödik-hatodik fordu­ló után már nem nagyon ta­pasztaltunk ilyet... — A Nyírcsaholy tehát bár­kit képes megverni a megyei első osztályban. Megfogalma­zódott bennetek a feljebblépés lehetősége? — Igazán komolyan senki nem dédelgethet ilyen álmo­kat. Bár meggyőződésem, hogy egy-két poszton megerő­södve ismét magasabb osztály­ba léphetnénk, de ezt kár ter­vezgetni. Ehhez sincs megfe­lelő pályánk — ámbátor van­nak elképzelések egy új léte­sítményről —, nem beszélve arról, hogy nálunk nem folyik, nem folyhat igazán komoly munka. Az edzéslátogatottság elég gyenge — 60-70 százalé­kos —, ennek oka természete­sen a munkahelyi elfoglaltság. Van, aki három műszakban dolgozik. — így hát nem ritka, amikor a második félidőben egyszer- csak elfogy a szufla... — De ekkor érezzük foko­zott lelkesedésünk, az újonc hév előnyeit. Példa erre, hogy sok meccset a második játék­részben nyertünk meg. — Talán a bajnokság kriti­káját is jelentik az elhangzot­tak... — Csalódtam a megyei osz­tály színvonalában. Vélemé­nyem szerint a másodosztály élcsapatai erősebbek voltak, mint ezen bajnokság középcsa­patai. „PUSZTÁN SZERÉTÉIBŐL FUTBALLOZNAK” — És ennek a másodosz­tályból érkező Virovecz-le- génység tanúbizonyságát is Vágó mellett Barczi Nagyon úgy fest, az uborka- szezon játékoskeringőjéből ezúttal kimaradnak a nagy- kállói labdarúgók. Az ok rop­pant egyszerű: a harmadosztá­lyú csapat ugyancsak remek őszt tudhat magáénak. Ilyenkor pedig sehogyan sem akaródzik távozni, sőt csábító a gondo­lat: most érdemes Kálióba szer­ződni. Talán ez vezérelte Barczi Róbertét is, aki féléves kiha­gyás után az újrakezdést Nagy- kállóban képzeli. A legutóbb Rakamazon tüsténkedő játé­kos hosszan tartó sérülését fe­ledve végre a pályán szeretne bizonyítani. Á Nyíregyháza színeiben — anno Burcsa Győ­ző edzősége idején —, az NB I-ben is szóhoz jutó támadó te­hát a gólvágó, Vágó társaként ostomolhatja a kaput. Minder­ről Nagy Tamásszakosztály ve­zető tájékoztatta lapunkat, aki elmondta még, hogy az együt­tes január 15-én fog hozzá az erőgyűjtéshez, amit helyben végeznek majd a fiúk. A sok kitartást igénylő futáshoz nem is találhatnának kedvezőbb te­repet — a harangodi lankák ennek tökéletesen megfelel­nek. Hó ide vagy oda, a strapát bimia kell a társaságnak ahhoz, hogy az őszihez hasonló sike­rekben legyen részük a tavaszi idényben. Eközben körvonalazódik a felkészülési mérkőzések prog­ramja. Mindjárt az első össze­csapás sokat ígérő, miután feb­ruár 3-án a Városi Stadionban a Nyíregyházi FC lesz az ellen­fél. adta. És gyanúm szerint ezért nem is kellett semmi extrát mutatnia. — így is lehet fogalmazni. Nálunk nincsenek magas pré­miumok, nem a pénz a hajtó­erő. A mienk igazi baráti társa­ság, többen pusztán szeretetből futballoznak. így vannak ezzel a „régi öregek”, például Kiss P., Márián, Kokas. Ezt a szur­kolóink is elismerik, hiszen még Mátészalkáról is járnak hozzánk, és nagy az érdeklő­dés az idegenbeli meccseink iránt is. Megesett, hogy idegen­ben több volt a csaholyi, mint a hazai. — Megemlítve a játékoso­kat: ki az, aki tetszett, és ki az, aki csalódást okozott? — A kapuban Kokas biztos pont volt, míg a védő Korbács sokadvirágzását élte. Márián és Cservenyák Zoli nagy nyere­sége volt a csapatnak, ámbátor a korábban nyerőember Czi- nétől többet vártunk. Remél­jük, tavasszal lábra kap. A csa­pat vezére, Kiss Jenő holtver­senyben a gólkirályunk lett — nyolc találattal —, a csatár Láposival osztozik ezen a cí­men. — Várhatók-e aktív játékos­mozgások? —Komán visszatér hozzánk, egyébként nem tervezünk iga­zolni, csak akkor, ha valaki megválik tőlünk. Viszont en­nek eddig semmi jele. Úgy néz ki, hogy mindenki marad. — Mi hír az alapozásról? — Tizenegyedikén kez­dünk, és 15 edzőmeccset ter­vezünk. Találkozunk többek között a Nyírbátorral, a Kis- várdával, a Mátészalkával. — Megőrizhető-e tavaszra az őszi forma és helyezés? — Igen, dobogóközeiben szeretnénk maradni, ez lenne a csúcsteljesítmény. Azért, hogy idáig eljuthattunk, sokat kö­szönhetünk támogatóinknak, a Komán Kft.-nek, a Long Trans Kft.-nek, a Papp Kér Kft.-nek, az önkormányzatnak és a he­lyi vállalkozóknak, hiszen aki csak tudott, segített rajtunk Nyírcsaholyban. Csiky Nándor Guinea mégsem... Guinea labdarúgó-válo­gatottja mégsem vesz részt a jövő hétvégén kezdődő Afrikai Nemzetek Kupáján. A guineai szövetség ugyan áldását adta a szerep­lésre, továbbá ki is jelölte az utazó játékoskeretet, de az ország kormánya felülbírál­ta a döntést. A címvédő ni­gériai válogatott biztonsági okok miatt nem vállalta a szereplést. Guinea a cso­portselejtezők legjobb har­madik helyezettjeként vehe­tett volna részt a küzdelmek­ben. A guineaiak távolma­radását Ibrahim Sylla kor­mányszóvivő így indokol­ta: — Túl rövid idő állt ren­delkezésünkre, így nem le­het tisztességesen felkészül­ni. Varrónak nincs elsőbbsége A mester szórakoztató játékot ígér Capatina, Varró, Her- czeg. A nemrégiben Nyír­egyházára érkezettek tá­bora tavasszal meghatáro­zóvá válhat az NYFC szer­kezetében. Bár „bebetono­zott” helye egyikőjüknek sincs, a csapat szekerének lendítésére hivatottak. A bekerülés lehetőségeiről Tóth János klubigazgatót kérdeztük. — Csatárposztra érkezett He rezeg (és Capatina). Hogyan változhat a támadósor összeté­tele, amelyet az ősszel általá­ban a Németh—Lukács—Do­mokos hármas alkotott? — Ezt még korai kérdezni! Csupán arról van szó, hogy Bagoly távozásával bővül Sira és Herczeg játéklehetősége. Én a Németh—Lukács—Her­czeg—Sira—Domokos ötöst ideális aránynak nevezem. Ősszel féltékenységi alapon folyt a rivalizálás, most abban bízom, hogy az alapozás során — edzőmeccsünk lesz bőven — mindenki igazolja, mennyit tud. Ebből csak profitálhatunk. — Mi a helyzet a középpá­lyán? — Nagy lehetőségek van­nak, hiszen ott van Karkusz, Bessenyei, Capatina, Kákócz- ki, Göncz, Kovács. Itt említem meg, hogy Bagoly távozása nagy érvágás, de ő elvágyott, nem utolsósorban azért, mert mindig kikezdték. Capatinával — akit itt fogok szerepeltetni — tapasztaltabb lesz a közép­pályánk, és a játékcentrikus Bessenyeinek is fontos helye lesz ezen csapatrészben. — Úgy tűnik, élénk tolongás várható a csapatba kerülésért. Kákóczki például eddig sem fért be, ezek után pedig... — Oda kell kerülnie! Én Kákóczkiban rettentően bí­zom. Ezt a csatát majd Göncczel dönti el. — Tóth Koméit is megkapta az együttes a Sényőtől. Ő hol fog játszani? — Nálunk edz majd, de a szponzora által megjelölt he­lyen — valószínűleg Kisvár­dán — fog pályára lépni. Most nem tudok neki lehetőséget biztosítani, viszont tehetséges­nek tartom. Ő háttérembemek számít, aki természetesen tűz- közelbe kerülhet. Ha a telet kedvünkre végigdolgozzuk, egy jó, szórakoztató játékot mutató együttesünk lehet. —Az ősszel sokat beszéltünk a csapatépítés időszakáról, amely sok türelmet igényel. Az új labdarúgók érkeztével meg­ismétlődhet-e ez a folyamat? —Nem! A kezdő csapat szer­kezetében alig van változás. Nyáron négy embert kellett beépítenem, ezúttal adott posz- to(ko)n történnek a cserék, rá­adásul a mostaniaknak nem is kell beilleszkedési idő. — A kapuban Fékének rivá­lisa érkezett Varró személyé­ben. Van-e már elképzelés, ki­nek szavaz bizalmat a szakve­zetés? ■— Varrónak nincs elsőbbsé­ge csak azért, mert most jött, Fékének pedig nincs hátránya. Versenyezzenek! Jó kapus­edzőjük van, a felkészülés alatt eldől a dolog. — Végezetül a feltételekről. A hétfőn kezdődő rajtig rend­ben lesz-e a hétvégén még da- gonyás salakpálya? — Maximális ígéretet kap­tunk a stadiontól. Eddig nem csalódtunk bennük, ígéretük szerint nyolcadikára, hétfőre biliárdasztalsímaságú lesz a játéktér. (csiky) Jávor, Zákány, Kovács — itt vagyunk! Munkás napok Baktán Eltökélten poroszkálunk Baktalórántháza központ­jában. Barátságtalan, hamisítatlan téli idő. Az óra épp­hogy elütötte a delet. Üresek az utcák, imitt-amott tű­nik fel egy-egy személygépkocsi. Szombat van, ez min­dent megmagyaráz. Mégis, a futballpálya elé kanyarodva nyugalom köl­tözik szívünkbe. Helyben vagyunk. A klubházban zaj­lik az élet, orvosi vizsgálat folyik. Baktán ugyanis új­rakezdték. Az idei első hivatalos edzés előjátékaként egyesével járulnak a fiúk a vérnyomásmérő műszerrel „hadakozó” doki elé. Akinek rendben a pulzusa — sze- delőzködhet. Irány a tornaterem. Szóval megkezdődött a fel­készülés. A harmadosztályú együttes benfentesei egy cso­móban fürkészik, amint Ma- ricsék kapura lődöznek. Az ugratást célzó beszólások már- már meccshangulatot idéznek. Kormány .Se/a egyesületi elnök segít az eligazodásban, hisz némileg módusult a keret ösz- szetétele. — Ne keressék Vacsilját,dk\ minden bizonnyal a Stadler csapatához szerződik. Mosta­náig ő volt az utolsó ukrán já­tékosunk, a többiek korábban szétszéledtek. Itt van ugyanak­kor a rakamazi Zákány László, vele a védelmet szeretnénk sta­bilizálni. Ahogy már megírták, Sényőről Jávor Pál érkezett. Visszatért Apagyról Kovács Zsolt kapus, s várjuk Dudás Zoltán válaszát. — A sényői középpályás mikor ad feleletet? —Talán már a hét végén. Azt tudjuk, hogy a Kisvárda is ér­deklődik utána, nem beszélve a Nyírkárászról. Dudást vagy a kábái Czipf Zolit szeretnénk leigazolni. Czipf ügye attól függ, igényt tart-e rá a Ferenc­város! A játékos közölte: bár még féléves szerződés köti a Kábához, ott semmiképpen nem marad — zárja le a diskur­zust az elnök. A meglehetősen huzatos csarnokban csak a bemelege­dő játékosok nem dideregnek, no meg Kozma József. A ta­vasszal edzőként debütáló haj­dani klasszis mezt oszt, intéz­kedik, figyel. Sokat remélnek tőle, mint ahogy a „Kicsi” is a tanítványoktól. A gondolkodó Kozma József — Azon leszek, hogy a bak- tai közönség továbbra is a meg­szokott gólerős támadójáték­nak tapsolhasson! Sokat futó, fegyelmezett csapatot igyek­szem kialakítani, megszüntet­ve a védelem ingatagságát — sóhajtja az alacsony mester. — Az ünnepek alatt eleresz­tették magukat a játékosok? Leengedett a társaság? —Nem mondanám, mert jó­szerivel le sem álltunk. Decem­berben heti két alkalommal összejártunk, egy kis terem­focira. Nincs baj a kondícióval, erre még ráteszünk egy lapát­tal. — Egy esztendeje Hajdú­szoboszlón alapozott a Bakta. Most is így tesznek? — A családosok nem hívei az összezártságnak, nehezen bírják a hosszas távollétet. így hát nem megyünk sehová. Ed- zünk majd szabadtéren, olykor tornateremben, futunk az erdő­ben — megleszünk valahogy. Tíz mérkőzést tervezek a baj­noki rajtig, hat meccs dátuma végleges. Tehát nincs irgalom, a bak- taiak belevágtak a két hónapos tortúrába... Kon ez Tibor A doki előtt nincs titok (Fotó: Racskó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom