Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-08 / 6. szám
UJ KELET Kállósemjén 1996. január 8., hétfő Kállósemjén közel ötvenöt négyzetkilométer nagyságú közigazgatási területű település. A község lakónépessége 1994 év elején 4009 fő volt, a lakások száma pedig 1456. A község rendelkezik közüzemi gáz- és vízhálózattal. Kiskereskedelmi boltjainak száma 57, ebből 20 élelmiszerüzlet. Vendéglátóipari egységeinek száma 16. Az idősek klubját 29 tag veszi igénybe, mozija nincs. A településnek 2 háziorvosa, egy gyógyszertára van, bölcsődével nem rendelkezik. A181 férőhelyes óvodában a 173 gyermeket 17 óvodapedagógus neveli. Az általános iskolás képzés 24 osztályteremben folyik, ahol a 464 tanuló tanításáról 43 pedagógus gondoskodik. A településnek van vasútállomása, távolsági autóbusz megállója, postahivatala, benzinkútja és tüzép- telepe. Gazdasági tevékenységet 6 szervezet (ebből egy kft, 2 bt.) és 116 egyéni vállalkozó végez. (KSH-adatok alapján) Legszívesebben nyugdíjba menne „Csak bizakodni tudunk” A községben élő embereknek sok-sok munkát adott a januári havazás. RáczSándort hósöprés közben zavartuk meg. — Más munkánk nincs — mondta —, aratásig csak az itthoni feladatokat kell elvégezni. Valamikor volt dolog, még éjszakára is jutott belőle... Éveken át a termelőszövetkezetben dolgoztam, és a keresetemmel meg voltam elégedve. Akkoriban tudtunk házat építeni, és letenni egy kevéske pénzt. Ötödik éve vagyok vállalkozó, ugyanis 1991 -ben felállították azt a té- eszbrigádot, amelyikben dolgoztam. Többen kiváltottuk az ipart, én teherautót vettem, szállítással kezdtem foglalkozni. A régi munkatársaim azóta sorra adták vissza a vállalkozói engedélyt. Sajnos nem éri meg vállalkozni. Az esztendő felében dolgozom, aztán hat hónapon keresztül csak itthon ülök. Fél évem van arra, hogy összekeressem azt a pénzt, amire egész évben szükségünk lenne. Ez bizony nagyon nehéz. Egyszerű embernek nem is érdemes fuvarozni, hiszen olyan sokba kerülnek az alkatrészek, az üzemanyagról nem is beszélve. — Családja? —A feleségem munkanélküli lenne, így bevettem őt is a vállalkozásomba. Tudja, hiába nem dolgozunk télen, adózni, tb-t fizetni ugyanúgy kell, mint nyáron. Legszívesebben nyugdíjba mennék, de még hétévi munka szükséges ahhoz, hogy eléijem a korhatárt. — Gyermekei? — Egy fiam van még itthon. Őt baleset érte, a kaija megsérült. Ha millióim lettek volna, akkor külföldön meg tudták volna gyógyítani... Miután felépült, motorozás közben újra megsérült, ezúttal a lábát kellett műteni. Hála Noviczky doktornak, az rendbe jött, de a kamionos, akivel ütközött a fiam, nem ismerte el, hogy ő hibázott. Hárman tengődünk abból a kevéske pénzből, amit össze tudunk kaparni. Valamikor sokkal jobban éltünk, keményen dolgoztunk, de megérte. Csak bizakodni tudunk, reméljük, hogy egyszer jobbra fordul a sorsunk. ^,^1,1» *ii* „Nem éri meg vállalkozni...” Az oldalt írta: Kozma Ibolya Fotók: Harascsák Annamária család temetkezési helye. 1993 tavaszán itt helyezték végső nyugalomra Kállay Miklós volt miniszterelnököt is. A település görög katolikus temploma is műemlékjellegű, a XVIII. század végén alakították át késő barokk stílusban. Nevezetes épület a volt Gyulaházy- kastély, amely jelenleg a Nagy- kállói Elme- és Ideggyógyintézethez tartozik. A községhez tartozik a nagy természetvédelmi terület, a Mohos-tó. Már Kitaibel Pál érdeklődését is felkeltette az Alföld egykori lápvegetációjának gazdag lelőhelye, és utolsó ingólápja a Mo- hos-tó. A neves botanikus 1796-ban végzett itt megfigyeléseket. A Mohos-tó az irók képzeletét is magával ragadta. Jókai Móri gy ír róla: „ Akijárni tud tajta, átmegy, aki nem, az alatt kilyukad, és az bele- vész.” Nyírségi erdők koszo- rúzta ősi vízivilágát, az úgynevezett „nyírek” úszó szigeteit ma már csak ez az egyedüli kis folt képviseli. A tó nagy homokbuckák közé ékelődött, suvadással keletkezett, két-há- rom méter mély. Itt található hazánk egyik legritkább növénye, a színes levelű hidőr. Néhány évvel ezelőtt a mezőgazdaság kifizetődő tevékenységnek tűnt. Azóta sokat változott a világ, s a gazdálkodók tavasszal egyre elkeseredettebben kezdik a munkát. — Negyedik éve vagyok vállalkozó — mondta Oláh István. — A helyi termelő- szövetkezetben dolgoztam, mezőgazdasági gépésztechnikus vagyok. Eleinte mező- gazdasági bérmunkát vállaltam, aztán a munkámat termeléssel bővítettem. Két kombájnom van, még a téesz- től vettem meg őket. Régiek már, nehezen tudok dolgozni velük. Vettem három traktort is, még az utolsó pillanatban, hallottam, hogy az ára a duplájára emelkedett. Ötven hektáron gazdálkodom, cukorrépát és napraforgót termelek. — Állatokat is tart? Szilvási lányok a pult mögött A nagykállói ÁFÉSZ egyik kállósemjéni boltjában három testvér dolgozik együtt. Gaál Józsefné Ilit kérték fel arra, hogy vállalja el a bolt vezetését. Ili kijelentette, hogy csak a testvérével, ManyvVa/haj landó dolgozni. Néhány esztendő múlva a kicsi hugi, Aranka is pályaválasztás elé került. A testvérek biztatására ő is a kereskedelmet választotta, igy nővéreihez került gyakorlatra, később itt is helyezkedett el. — A legkisebb húgomat, Évát már nem tudtuk meggyőzni, ő más hivatást választott, ápolónő lett — mondta Ili. — Mivel testvérek vagyunk, sokkal könnyebben be tudjuk osztani a munkát, és nincs köztünk vita. Mindent megbeszélünk, és eltöltjük az időt akkor is, ha kevesebb a vendég. Felelősségteljes a munkánk, de este, amikor bezáijuk a boltot, nyugodtan mehetünk haza, és csak a családdal kell foglalkoznunk. A fizetés természetesen nem sok, de manapság mindenki panaszkodik. Én alapvetően optimista vagyok, és annyit osztok be, amennyi van. Gaálné Szilvási Ilike a pénztárgép mellett... A vásárlókat már jól ismerjük, és mivel sok üzlet van a településen, törzsvendégeink vannak, akik a környéken laknak. Sokszor már időre tudjuk mondani, hogy mikor ki fog belépni az ajtón. Egyébként jól látszik, hogy mennyivel kevesebb pénzük van az embereknek, ugyanis a tejen, kenyéren kívül ritkán vásárolnak mást. Csak néhányan engedhetik meg maguknak, hogy a kifli mellé joghurthabot is vegyenek gyermeküknek. Ennek ellenére az áruválasztékot folyamatosan bővítjük, mert akkor vásárolnak szívesen, ha van miből választani. A reklámot is folyamatosan figyeljük, hiszen amit a tévében látnak, azt rögtön keresik a polcokon, még akkor is, ha nagyon drága. Ha többen vásárolnak, nagyobb a forgalom, az örömmel tölt el minket, noha fizetésemelés vagy jutalom nem jár ezért. Több éve dolgozom, de még nem untam meg a munkámat. Én mindig is kereskedő szerettem volna lenni. Amikor kislány voltam, sokszor én vásároltam a családnak. Az üzletben teijengő ffisskenyér-illatot mindig kedveltem, ezért határoztam el, hogy kereskedő leszek. Mint a régi parasztok — Egy kutyánk van. De ilyen műtrágyaárak mellett szükség lenne rájuk. Lassan úgy fogunk dolgozni, mint a régi parasztok, vissza kellene forgatni mindent, a trágyát a földre fogjuk hordani. —Mondja, megéri ezzel foglalkozni? — Egyelőre megélek belőle. Amikor belekezdtem ebbe a munkába, akkor még nem volt általános a vállalkozás. Azt mondták, hogy hülye vagyok vagy vakmerő, egyelőre a vakmerőség bizonyított... —Eszerint, ha a szükség úgy hozná, újrakezdené? — Máshoz nem értek, azt kell csinálni, amit ismer az ember. Négy alkalmazottam Oláh István van, télen nem tudok munkát adni nekik, de fizetem utánuk a tébét. Nyaranta rengetegen jönnek hozzám, aratáskor szükség van a szolgáltatásiaimra. Természetesen mindenkinek a saját földje a legfontosabb, és azt akaiják, hogy oda menjek előbb. Volt olyan nap, hogy tele volt a konyha vendégekkel, mindenki munkára kért fel. Annyian vártak rám, hogy a két gyermekem nem fért az asztalhoz, hogy megreggelizzenek. Azonban még mindig van egy listám azokról, akik nem fizettek a szolgáltatásaimért. Ez persze azért is van így, mert még a kisgazdálkodók sem kapták meg a bért terményeikért. — Milyen tervei vannak? — Állatokkal szeretném bőviteni a gazdaságot, ehhez is tőke vagy hitel kell. Kállósemjént az ősfoglaló Balog—Semjén nemzetség alapította a XI. században. Első írásos említése 1271-ből való, amikor V László vásárjogot biztosított a falunak. A községnév mai megkülönböztető jelzőjét a szomszédos Nagykál- lótól kapta, 1549-ben már Kalló Semian néven emlegették a települést. A lakosság nagy része földműveléssel foglalkozott. A két világháború között az 1—5 holdas kisparaszti családok éltek többségben a községben. A nincstelenek a Kállay, Gyulaházy, Szakolyinagybirtokon cselédek, summások, napszámosok voltak. A községben található a Kállay-család kastélya — Kállay Miklós volt lakóhelye —, a település műemléke. A kastélyhoz tartozó park természetvédelmi terület, különösen értékes benne a hársfasor, amely a kastélyhoz vezet. A parkban húzódik meg szerényen az egyszerű, mediterrán jellegű kápolna, mely alatt található a kripta, a Kállay-
