Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-08 / 6. szám

Megyénk életéből UJ KELET ___j_ Je gyzet Vegetálunk Fizetőképesek maradtunk, elkerültük a csődöt, a hitelfel­vételt, kibírtuk az évet, sike­rültmegőrizni intézményeink működőképességét, nem ke­rült sor azok megszüntetésé­re. Beruházásra, sajnos, nem tudtunk pénzt fordítani... — ilyen és ehhez hasonló meg­jegyzéseket hallunk az önkor­mányzatok vezetőitől. Ezek­kel a kijelentésekkel nem csak indokokat keresnek a polgármesterek. Anyagi helyzetükben „megszorították” őket, s nem tudják, merre haladjanak. Fogalmuk még csak-csak lenne róla, de a „miből”kér­désre már nem tudnak választ adni. Vegetálnak. Begubóz- va, a munkában akadályoztat­va élnek. Az egyik ismerős polgármester azt tartotta leg­nagyobb kudarcának, hogy újra megválasztották a tele­pülés első emberének. Amit szeretett volna, amit tenni akart a községért, nem tudta teljesíteni, s ezt negatívum­ként könyvelte el. Egyfajta színvonalcsökke­nésnek vagyunk tanúi. Visz- szaléptünk. Már megelég­szünk a kevesebbel. A család­fő hónap végén felsóhajt: „Ezt is kihúztuk... ”De else­jétől újra görcsbe rándul a gyomra, s harminc napon ke­resztül fennmarad ez az álla­pot. Az önkormányzatok is visszafelé haladnak. Úgy vél­ték, hogy az infrastruktúra fejlesztése majd odavonzza a vállalkozókat, ők majd segí­tenek a gazdaság fellendíté­sében. Elkezdték a telefon- és a gázhálózat kialakítását, a szennyvízhálózat kiépítését. Kemény pénzeket fordítottak erre a célra, több község és város vezetése kedvezőtlen kamatozású hiteleket vett fel. Úgy gondolták, hogy mind­ez megéri. Az elvárásokat viszont nem igazolja a való­ság. A szegénység pedig ke­gyetlen úr—és nem akar el­tűnni. Az ügyesebbek lobbiz­nak, ismeretséget szereznek, kapcsolatokat kötnek, görön­gyös és még göröngyösebb utakon indulnak el. Mások, akik becsületesek kívánnak maradni, tovább ülnek a székükben és sóhajtoznak: „Mit is lehetne még tenni?” Ebben a helyzetben a tisz­tességes és a bűnös dolgokat csak nehezen lehet szétvá­lasztani. Azt élet úgy alakult, hogy csak az eredmény válik mérvadóvá: mit tudnak fel­mutatni, és miből lehet pro­fitálni. Tudtak-e állást adni a munkanélkülieknek, segélyt a rászorulóknak, képesek-e felújítania leromlott épülete­ket, és tudtak-e gondoskodni a lakosság megfelelő élet­színvonaláról? A cselekvés elmaradásának van egy másik oldala is: az emberek jól alkalmazkodnak életkörülményeikhez, meg­szokják azokat, a semmittevés is lassan életformává válik. Annyira, hogy már nincs igény a változtatásra. Példa erre, hogy a munkanélküliek egy része már igyekszik fenntarta­ni azt az állapotot, amireasors rákényszerítette. Korábban egy sajátos életritmus szerint éltek: pontosan és keményen dolgoztak. Ez megszűnt, egy ideig unatkoztak, aztán a sem­mittevés vált megszokottá. Nem lehet hibáztatni sen­kit, de jó lenne figyelembe venni: ha hosszú ideig nem lehet cselekedni, tenni, dol­gozni, akkor egy idő után már nem is akar az ember. Kozma Ibolya Az új családi pótlékról Április 1-jétől új feltételekkel, jövedelemhatárhoz kötötten jár a családi pótlék. Azoknak a családoknak, amelyek folyamato­san, késedelem nélkül szeretnék megkapni az ellátást, március 1- éig kell azt igényelniük — nyilatkozta Forgó Györgyné, a Nép­jóléti Minisztérium főosztályvezetője. A családi pótlék folyósítása áprilistól jövedelemigazoláshoz kö­tött. Alanyi jogon csak a három- és többgyermekes családoknak, a tartósan beteg, testi vagy értelmi fogyatékos gyermeket nevelőknek jár az ellátás. A jövedelemigazoláshoz szükséges nyomtatványokhoz munkahelyükön és a megyei egészségbizto­sítási pénztáraknál juthatnak az érintettek. A nyugdíjasoknak a nyugdíjfolyósító — kitöltési segédlettel együtt —január köze­pén postázza az adatlapot. Fontos tudni, hogy a tavasszal kiadott, régi igénylőlapok nem használhatók fel — mondta a főosz­tályvezető. Az igénylést ott kell leadni, ahol az adatlapot besze­rezték, de természetesen postán is eljuttatható a megyei egészség- biztosítási pénztárakhoz. Az igénylést, vagyis az igazolást az 1995. évi jövedelmek alap­ján kell kitölteni. Az adó, a tb-járulék, a gyes, a gyermeknevelési támogatás és a gyermek, illetve más családtag eltartására fordí­tott összeg a jövedelemből levonható, illetve a kapott tartásdíj az éves bevételbe beszámítandó. A személyenként összeadott jöve­delmet kell azután elosztani a családtagok számával, majd 12- vel és így kapható meg a család egy főre jutó havi jövedelme. Családi pótlékot árpilistől csak azoknak a famíliáknak folyósí­tanak, ahol ez az összeg nem haladja meg a személyenkénti 19 500 forintot. Teljes összegű ellátás azonban csak havi nettó 18 ezer forintos jövedelemhatárig jár, efölött — 18 001 és 18 750 forint között — kisebb, 18 751 és 19 500 forint között pedig nagyobb mértékben csökkentett összegű családi pótlékot folyó­sítanak. A gyermeküket egyedül nevelő szülők havi nettó 23 400 forint jövedelemhatárig jogosultak a juttatásra. Forgó Györgyné végül elmondta: amennyiben jogosultak, azok is megkapják az ellátást, akik március 1-éig valamiért nem tud­ják benyújtani igényüket. Utólagosan azonban legfeljebb hathavi családi pótlékot fizetnek ki. 1996. január 8., hétfő Mandala és a papírok Színpadátadás tiszta lappal Amint azt csütörtöki szá­munkban olvasóinknak meg­ígértük, megpróbálunk fényt deríteni a nyíregyházi szabad­téri színpad átadásának nehéz­ségeire, ezért felkértük Fel- bermann Endre alpolgármester urat, hogy nyilatkozzon az ügy­ben. — Tudott-e a Mandala Szín­ház vezetősége arról, hogy de­cember 28-án technikai megbe­szélés lesz az átadással kapcso­latban? — Felkértem a humán iroda főelőadóját, hogy személyesen beszéljen az érintett felekkel — Verebes István színigazgató­val, valamint Dobos Lászlóval és Bódis Gáborral, a Mandala Dalszínház vezetőivel —, és hívja össze őket 28-án tíz órá­ra. A főelőadó arról tájékozta­tott, hogy Bódissal beszélt először, majd Verebessel, aki azonban csak tizenegyre tudott ígérkezni. Ezért telefonon — az üzenetrögzítőre mondva — közölte Bódissal a megválto­zott időpontot. Lehet, hogy a mandalások nem tudtak a tele­fonüzenetről, de akkor viszont tízre kellett volna jönniük, eh­hez képest egyáltalán nem jöt­tek. A dologhoz tartozik, hogy a mandalások úgy nyilatkoztak, nem beszéltek a főelőadóval. —A Mandala vezetői azt ál­lítják, hogy papíron nem vették át a szabadtéri színpad beren­dezéseit, átadás, átvételi jegy­zőkönyv vagy üzemeltetési szerződés nem készült. Igaz le­het ez? — Valószínűleg igaz. Akko­riban nem én voltam ezzel a feladattal megbízva, és akinek valószínűleg feladata volt, az már nem dolgozik az önkor­mányzatnál. Mindenesetre, most már napok óta kerestetem az — esetleges — iratokat az önkormányzat irattárában, ed­dig, meg kell mondanom, ered­ménytelenül. A közgyűlés határozata alap­ján kezdték el a tevékenységü­ket. A múlttal én a magam részéről már nem nagyon sze­retnék foglalkozni. Most az a feladat, hogy tisztességesen és pontosan átadjunk mindent a színháznak, a közgyűlési hatá­rozatot végrehajtva. —A színház igazgatója sze­rint a Mandala Dalszínház ka­pott ötmillió forintot, hogy fel­újítsa a szabadtérit, és — véle­ményük szerint — ennek nyo­ma sem látszik az intézmény műszaki állapotán. — Nem pontos az informá­ciójuk. Az ötmilliót nem kapta meg a Mandala Színház, mert ez az összeg az önkormányzat­nál maradt egy elkülönített számlán. Annyi igazság van a dologban, hogy a konkrét mun­kamegrendeléseket és a teljesí­tett munkák kifizetéseit a Man­dala számláján keresztül is fut­tattuk. Az elvégzett munkákat a műszaki ellenőrök igazolták, és átvették. 1995-ben különben elkészült a kert rendezése, a sétányok rendbe tétele, a bü­féhelyiségek, a világítótor­nyok és a szökőkút felújítása, tehát semmilyen pénz nem „tűnt el”. — Tudott Dobos László és Bódis Gábor arról, hogy ja­nuár 3-án 14 óra 15 perckor lesz a szabadtéri műszaki átadá­sa? —Igen. Dobos László részé­re először személyes kézbesí­téssel próbáltuk meg tudatai, hogy ekkor lesz a műszaki át­adás, azonban ő megtagadta a levél átvételét. Ekkor tértive- vényes ajánlott levélben küld­tük el ugyanazt az értesítést neki és Bódis Gábornak is. Mégsem jelentek meg a jelzett időpontban. Arra hivatkoznak, hogy nem tudtak a dologról... — Hogyan tovább? — A következő műszaki át­adás január 12-én, pénteken 9 órakor lesz. Nem akaijuk Ve­rebes István idejét rabolni, ezért azt tervezzük, hogy mi — az önkormányzat — átveszünk mindent a Mandala Dalszín­háztól, és a jelenlegi műszaki állapotot jegyzőkönyvezve té­telesen — egy másik lépcsőben — átadjuk a Móricz Zsigmond Színháznak. Nem fordulhat elő még egyszer, hogy ne lehessen tiszta képet alkotni az átadott vagyonról. P.I. Minden forintot megragadni A pedagógiai intézet tarsolya A tankönyvbemutató termet is pályázaton nyerték (Fotó: Flarascsák) Az új esztendő a Megyei Pe­dagógiai Intézeten is a gazda­sági élet számbavételének ide­je. A munkatársak homlokrán­cai sűrűsödnek, ugyanakkor a visszatekintéssel egy időben újabb feladatok, tervek is meg­fogalmazódnak a fejekben, a papíron. Az intézmény anyagi lehetőségeit a következőkben vázolta dr. Kuknyó János igaz­gató: — A Megyei Pedagógiai In­tézet szakmai szolgáltatást vé­gez. Ez a terület a világon min­denütt piacosodik, nálunk is elkerülhetetlenné vált. A lehe­tőséget viszont meghatározza, hogy a vevőkör mérhetetlenül elszegényedett, erre a típusú szolgáltatásra sehol sem tervez­tek pénzt, azaz innovációs alap az iskolai költségvetésekben nem szerepel. Az általunk vég­zett szolgáltatási tevékenység­re viszont az iskoláknak szük­ségük van, az információk hiá­nya nagy veszélyt jelentene számukra és az egész közokta­tásra. E szolgáltatás ellátásáért a megyei önkormányzat a felelős, s mi a megye intézményeként működünk. Tevékenységünk fi­nanszírozására az elmúlt évben 27 millió forintot kaptunk a me­gyei önkormányzattól, amely 5 millióval eleve kevesebb volt, mint az előző évi. Ez az összeg a fenntartásra elegendőnek lát­szik, a szakmai munkához vi­szont egyéb csatornákon keresz­tül tudtak előteremteni a szük­séges pénzalapokat. Az egyik lehetőségünk — már-már speciálisan magyar sajátosságként ismert — a ta­karékoskodás, a nadrágszíj- összehúzás. Mi is „éltünk” vele, karcsúsítottunk, munkatársak­tól voltunk kénytelenek meg­válni — növekvő feladatok mellett. Az intézet egyik erős­ségének számító szaktanács- adói hálózat is majdnem „rá­ment” az „ésszerűsítésre”, je­lenleg 20—25 fős hálózatot működtetünk úgy, hogy óra- kedvezményt már nem tudunk adni. A korábban ingyenes szolgáltatások körét kénytele­nek voltunk szűkíteni, így pél­dául a Hírmondó számait ösz- szességében 1800 forintért ad­juk, a korábban önköltséges kiadványokért némi többlet­pénzt kérünk, s a szeptemberi tanévnyitó értekezletért is sze­rény részvételi díjat számoltunk fel. A helyiségeinket bérbe ad­juk különböző tanfolyamok, rendezvények számára. Mind­emellett természetesen pályá­zatokat adunk be, igyekszünk e lehetőségekkel minden forin­tot megragadni. A megyei önkormányzat, ha tejbe-vajba fürösztene is ben­nünket, a pályázati lehetősége­ket veszni hagyni megbocsát­hatatlan bűn lenne, hiszen ér­tékes forrástól, s ezek révén értékektől esne el a megye. A pályázatok közül néhányat megemlítve: a Soros Alapít­vány által valósíthatjuk meg az úgynevezett diagnosztikai vizs­garendszert az általános és kö­zépiskolák közreműködésével. Ugyancsak ez az alapítvány segíti a kezdő igazgatók felké­szítését (400 ezer forint). A KOMA (Közoktatás Moderni­zációs Alap) az iskolák fejlesz­téséhez nyújt hathatós támoga­tást. A PHARE-program révén tavasszal indul a Kárpát-Euro- régió Szakmunkástanuló Ver­seny, amely több szakmában ad megmérettetési lehetőséget a magyar, ukrán, szlovák, román tanulóifjúságnak. Miniszteri támogatással valósulhatott meg az elmúlt év júniusában Nyír­egyházán az országos igazga­tóhelyettesi konferencia, és még sorolhatnám tovább. Az idén—a meglévő felada­tok mellett — külön súlyt kap a millecentenáriumi emlékév­re való készülődés, illetve an­nak szerves részeként az Ezer­éves a magyar oktatás című programsorozat. Ennek megva­lósítására három pályázatunk is eredményesnek bizonyult, egy­millió forintot kaptunk rá. É feladatok pedig: egy önálló is­kolatörténeti kiállítás létrehozá­sa a Sóstói Múzeumfaluval kö­zösen; tudományos ülések szer­vezése Nyíregyházán, Bereg­szászon, Csengerben és Nyír­bátorban, ezek anyagaiból egy könyv megjelentetése. Harma­dik tervünk egy megyei isko­laévkönyv, egy almanach ki­adása. Természetesen nem csak mi készítünk pályamunkákat, a pályázási lehetőséget megadjuk az iskolák számára is — fejez­te be dr. Kuknyó János igaz­gató. Le fl er György

Next

/
Oldalképek
Tartalom