Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-05 / 4. szám
10 1996. január 5., péntek Sport UJ KELET „Véletlenül tudtam meg, hogy nem én vagyok az edző” Menesztés húsz év után Mint arról csütörtöki számunkban hírt adtunk, a Nyíregyházi Tanárképző Isobau kosárlabdacsapatánál edzőváltás történt. A klub vezetőinek véleményét is megismerhettük, és az új edzővel is beszélgettünk. Csütörtökön megkerestük a leváltott edzőt, az ő véleményére is kíváncsiak voltunk. Hegedűs Ferenc húsz évvel ezelőtt játékosként került a klubhoz, aztán edzőként vagy vezetőként, de mindig szerepe volt a klub és a szakosztály vezetőségében. Most ez a korszak lezárult. Két és féléves edzősé- ge alatt a nyíregyházi férfi kosárlabdasport eddigi legnagyobb sikereit aratta az NB I- ben az általa irányított együttes. Kétszer szereztek elsőséget az alsóházban, a legjobb nyolc közé kerültek a Magyar Kupában. Az idei bajnokságban viszont az utolsó nyolc hely valamelyikéért küzdhetnek. — Hogyan szereztél tudomást a leváltásodról? — Véletlenül tudtam meg. December 30-án Makrai László vezetőségi tag megkeresett, hogy vezetőségi ülés lesz délután, menjek el. Mivel tüdő- gyulladás miatt ágyban feküdtem, ezért mondtam, hogy sajnos nem tudok elmenni. Makrai egy szóval sem említette, hogy miről lesz szó az értekezleten. Január másodikán mentem a főiskolára, hogy előkészüljek a délutáni első edzésre, akkor találkoztam véletlenül Máté Jánossal, aki a klub elnöke. Tőle tudtam meg a döntésüket. — A szerződésben leírtak szerint joga volt erre a vezetőknek. Vártad azt, hogy így döntenek? — Sajnos azt a szerződést nem kellett volna aláírnom. Akkor még azt ígérték, hoznak új játékosokat. Aztán abból se lett semmi. Tizenöt-tizenhat éves ifistákkal kellett készülnöm a meccsekre, mert négyöt felnőtt kosaras állt a rendelkezésemre. Ennek ellenére, azt sajnálom a legjobban, hogy nem dolgozhatok együtt ezekkel a fiatal gyerekekkel. Pár év múlva egy ütőképes gárda lett volna belőlük. — Végül is belenyugdtál a döntésbe? — Nagyon sajnálom, hogy az eddigi öt hónap munkáját nem folytathatom tovább. — Az elmúlt szezont hogy értékeled? — A játékosállomány nem volt megfelelő a cél eléréséhez. Sok múlt a szerencsén is, de azon is, hogy csak napi másfél órás edzéseket tarthattunk. Több munkára lett volna szükség, de a játékosok jó része még tanul. Szekeres, Kmézics és Shirian Debrecenből j ártakát a délutáni edzésekre. — Milyen volt a játékosokkal a kapcsolatod? — Egy-két játékossal volt problémám, de azok menet közben lerendeződtek. — Mi az, amin utólag változtatnál? — Másképp kellett volna kiválasztani a játékoskeretet. Szinte hetenként új emberekkel kellett dolgoznom. Az egész csapatnak másképp kellett volna hozzáállni, hogy jobban szerepeljünk. Sajnos ebbe a vezetőséget is beleértem, volt, amikor hetekig nem láttam őket. Az NB I-ben ennél sokkal profibb vezetésre van szükség. — Két és fél évet töltöttél el a kispadon, mire emlékszel vissza szívesen, és mire nem? —Nagy öröm volt itt dolgozni. Nagyon jó játékosok kerültek ide. Örömmel emlékszem vissza, hogy az alapszakaszban kétszer is az elsők közt tudtuk lenni, Dombóvárral viaskodva. Nem szívesen emlékszem a két évvel ezelőtti, MAFC elleni hosszabbításban elvesztett meccsre, ha akkor nyerünk, a felsőházban lehetnénk. Most pihenni is tudok majd, de az bánt, hogy a szakosztálynál sok munkával eltöltött húsz év után így küldtek el. Révay Zoltán Kézilabda NB I Pontért csúszkálnak a Mecsekaljára PÉCS—KISVÁRDAI SE Pécs, Városi Sportcsarnok, 17.45. V.: Klucsó, Leklinszki. Míg más csapatok és sportolók javában pihennek a téli holt szezonban, addig a kisvárdai NB I-es női kézilabdacsapat csak egy szilveszteri koccintásra állt meg az év végén. Január 2-án már teljes erőbedobással edzettek, hiszen számukra még tart az őszi szezon. Mint ismert, a női világbajnokság miatt őszről négy forduló átcsúszott erre az évre. Most hét végén ezeket a mérkőzéseket kezdik lejátszani a csapatok. A bajnokik mellett Kisvárdának még egy külön feladata is van, az EHF Kupa legjobb nyolc csapata közé ve- rekedte magát, és az elmaradt mérkőzések közben „kiruccannak” Spanyolországbajátszani egy meccset január 14-én, míg 20-án hazai pályán lesz a visz- szavágó. De nézzük, hogyan készülnek a lányok a mai fontos idegenbeli találkozóra, hiszen most ez a legfontosabb számukra. Az tény, hogy januárban sem lettek többen a csapatnál. Benyáts Balázs edző mindössze nyolc mezőnyjátékosból és három kapusból válogathat a dunántúli csapat elleni összecsapásra. Továbbra sem számíthat az edző Ignatyenkóra, aki ugyan már túl van a műtéten, de még beletelik egy kis idő, mire bevethető lesz. Egyelőre könnyített munkát végez, és próbálja pótolni a sérülés miatt kiesett munkát. A másik sérült Listóczki. Őt december 28-án műtötték meg porccal. Egyértelmű, hogy hetekbe telik a gyógyulása. A két újonnan igazolt román kézilabdás is lábadozik. Ők már eleve sérülten érkeztek Várdára. Tavász- szal lehet rájuk számítani, de addig még sokat kell edzeniük. A hét eleji edzéseken a lányok gondolatai még a pár napos pihenőn jártak, de a hét közepétől elszántan dolgoztak, mert tudják, hogy talán van mit keresni a ma esti találkozón. A Pécs körülbelül hasonló játékerőt képvisel, mint a Kis- várda. Jelenleg nyolc ponttal a hetedik helyen állnak. A vendéglátók erőssége, hogy évek óta együtt játszik a társaság, igy elég ütőképes a gárda, főleg hazai könyezetben eredményesek. A tél folyamán edzőt cserélt a mecsekalji csapat, most Tóth János, a volt junior válogatott edzője ül a kispadon. Az idősebb rutinos és fiatal játékosokból álló társaság két erőssége Csendes Edit és Suba Ágnes átlövők. Az ő kiiktatásuk nagy veszteség lenne a számukra. A pécsiek három éve szerepelnek a legfelsőbb osztályban, és a két csapat közötti mérleg egyenlő. Pécsen eddig minden alkalommal hazai győzelem született, míg Kisvárdán kikaptak. — Nos, épp ideje, hogy ez a hagyomány megszakadjon — mondta a mérkőzés előtt Benyáts Balázs edző. — Minden igyekezetünk azon lesz, hogy pontot vagy pontokat szerezzünk otthonunkban. Radványi Ferenc technikai vezetőnek azon fájt leginkább a feje, hogy a havas jeges utak miatt szerencsésen elérjenek Pécsre, és minden gond nélkül visszaérkezzenek. Ő is annak az óhajának adott hangot, hogy épp itt az ideje pontot rabolni Pécsről. Úgy gondolja, egy zárt védekezésből gyors ellentámadásokkal meglephetik az ellenfelet, és a siker nem maradhat el... —fuli— Teljes olimpia Atlantában Minden sportot szerető ember örül: a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság illetékesei úgy döntöttek, hogy elfogadják a Nemzetközi Olimpiai Bizottság meghívását, s részt vesznek a július 19-én kezdődő atlantai nyári ötkarikás játékokon. A II. Világháború után ez lesz az első olyan olimpia, amelyen a NOB összes tagországa jelen van. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban 197 nemzet képviselteti magát. Az 1992-es olimpia alkalmával felállított csúcs Atlantában megdől, hiszen Barcelonában „csak” 169 ország sportolói küzdöttek a helyezésekért. Az észak-koreaiak részvételének mindenki örül. Legfőképpen a dél-koreaiak, akik azonnal kifejezték elégedettségüket. A szöuli illetékesek szerint ez segíthet a két ország kapcsolatainak javításában. Maradona kábítószerfüggő Sztárok ellenkezése Michel Piatini, az 1998-as franciaországi labdarúgó világbajnokság szervezőbizottságának társelnöke a minap kijelentette: ellenzi a nemzetközi szövetség (FIFA) azon tervét, amely a fútballkapuk méretének növelésére vonatkozik. — Két ellenérvem is van — mondta Piatini, a francia labdarúgás egyik legnagyobb alakja. — Először is nem a szabályokat, hanem a mentalitást kell megváltoztatni a sportágban. A második, hogy ez egy vagyonba kerülne az érintetteknek. A nagyobb kapuktól nem születik több gól. Egyszerűen ügyesebbnek kell lenniük a játékosoknak. A kapuk jelenleg 7,32 méter szélesek és 2,44 méter magasak. A méretek megnövelésével egyetértett Sepp Blatter, a FIFA főtitkára is. A nemzetközi szövetség terveit Diego Maradona, az 1986-ban világbajnoki cimet szerzett argentin válogatott csapatkapitánya is ellenzi. Sőt, ő ráadásul kijelentette: játékossztrájkot szervez, amennyiben a FIFA véghezviszi elképzeléseit. Maradona egyébként nyilvánosságra hozta, hogy még mindig küzd kábítószerfiig- gősége ellen. A jövőben pedig egy drogellenes kampány szószólója lesz. — Kábítószerfüggő vagyok. Az voltam, s az is leszek. Rengeteget szenvedtem. Sokkal többet, mint amennyit bárki el tud képzelni. Aki egyszer rászokik, annak az élete örökös küzdelem — nyilatkozta Diego Maradona, aki elárulta, hogy 1982-ben, azaz 22 éves korában, a spanyol FC Barcelona játékosaként próbálta ki először a kábítószereket. Súlyemelés Orvosi vizsgálattal kezd az NYVSC Az ünnepek elteltével egyre több klub és szakosztály kezdi meg felkészülését a bajnoki küzdelmek folytatására, az új szezon indulására. Az NYVSC szakosztályai közül a férfi röp- labdások már beindultak, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen a jövő hét végén bajnoki meccs vár a fiúkra. Nos, a klub egyik legeredményesebb szakosztálya, a súlyemelőcsapat is lassan készülődik az indulásra. Erről Glückmann Pált, a szakosztály vezetőedzőjét kérdeztük. — Mi még egy kis ideig pihenünk, mivel csak január 15- én kezdjük a munkát, illetve ekkor egy teljes körű orvosi vizsgálaton vesznek részt a fiúk. Az orvosi szoba „meglátogatása” után aztán kezdődik a felkészülés, amelyből mindenki kiveszi a részét, tehát együtt edz Feri Attila, Popa Adrián és reményeim szerint Juhász István is. István esetében azért fogalmazok így, mert a mandulaműtétje után lábadozik, de bízom benne, hogy a kezdésre ő is olyan állapotba kerül, hogy elkezdheti a munkát. Egyébként ma Budapestre utazom, ami azért is érdekes, mivel a mai súlyemelő-szövetségi ülés meghatározhatja a mi munkánk menetrendjét is. Ezen a gyűlésen beszéljük meg a szövetség vezetőivel, hogy a válogatott keret súlyemelői hol készülnek (saját klubon belül vagy a kerettel együtt), valamint ki milyen versenyen indul majd az 1996-os évben. Ez inkább azokat a súlyemelőket érinti, akik még szeretnének bekerülni az olimpiai válogatott keretbe. A mi felkészülési tervünk egyébként az, hogy az első két Juhász: együtt a többiekkel? hónapban itthon, Nyíregyházán dolgozunk, és nem megyünk semmiféle edzőtáborba. Az idei Európa-bajnokságon való indulásunk is kétséges, hiszen a március végén, április elején Norvégiában rendezendő kontinensviadalon csak abban az esetben veszünk részt, ha a srácok erőállapota megfelelő lesz. Az az igazság, hogy semmit nem akarunk kockáztatni az atlantai olimpiáig, ugyanis az 1996-os évben minden az olimpiai részvételnek van alárendelve. Az anyagi helyzetünk (mármint a szakosztályé), illetve a leendő szponzorok kiléte még nem tisztázott. Egyedül az biztos, hogy Nyesti Csaba úr, a Nyír-flop Kft. tulajdonos-igazgatója továbbra is biztosított bennünket arról, hogy — mint Feri Attila egyéni szponzora— segíti a munkánkat. De szeretnénk minél több támogatót megnyerni a szakosztályunk számára, hiszen az olimpia évébe léptünk, ahol minél eredményesebben kell(ene) szerepelnünk. Batai János
