Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-31 / 26. szám
Közelkép UJ KELET CSAK EGY SZÓRA MMHMSSBMKMHR Gyönyörű, napsütéses időben Nyíregyháza belvárosában járókelőket szólítottunk meg, és három kérdést tettünk fel nekik: 1., Mivel tudnak a legolcsóbban utazni? 2., Önöknek van-e valamilyen közüzemi tartozásuk? 3., Ha tízmillió forinttal szabadon rendelkezne, a városban milyen fejlesztésre fordítaná? íme hárman a válaszadók közül: Feich Viktória és Fodor Bertalan: 1., Vonattal. 2., Nincs, de még lehet. 3., A bujtosi tó környékének parkosítására és fiataloknak szórakozóhelyek létesítésére. 1., Legolcsóbb a bicikli, de nem szoktam vele közlekedni. 2., Sehol, semmilyen tartozásom nincs. Bár N.Gy: egy ízben elfelejtették a villanyszámlát kiküldeni, így csak késve tudtam befizetni. 3., Leszereltetném a nagykörútról a felesleges forgalom- irányító lámpákat. Roma Zsolt: L, Az autóbusz. 2., Hála istennek még nincs. 3., Megépíteném belőle a vásártér melletti vasúti felüljárót. — F. T.— Mindennapi szemetelők Sokan sokat tettek azért, hogy Nyíregyháza virágos, tiszta város legyen. Az eredmény nem is maradt el, hiszen a belváros, a sétálóutca most, télen sem néz ki rosszabbul, mint más városok belterületei. A folyamatos gondot, legyen az bármelyik évszak is, a piaccsarnok előtti rész jelenti. Itt ugyanis szinte mindig szemetes a placc. Eredendően azért, mert itt bontják fel az alkalmi árusok az „olcsón kínált” cigaretták kartonjait, amit eldobálnak. Az ABC előtt pedig a papírpoharakkal hasonló a helyzet. Tél van, fúj a szél. A csarnok előtti letaposott havas placcon a szétszaggatott cigarettáskarto- nok és papírpoharak pörögnek, görögnek. Talán azért, hátha szemet szúrnak majd valakinek. Budaházi István 1996. január 31., szerda | A Kodály Zoltán Általános Iskola története 1992—1996 Egy iskola, két gazda, megannyi érdek Az épület sorsa még nem dőlt el Fotó: Racskó Tibor 1992. március 30-án Mádi Zoltán, a megyeszékhely polgármestere és a nyíregyházi evangélikus egyházközösség nevében Bozorádi Zoltán esperes látta el kézjegyével azt a megállapodást, amely értelmében az evangélikus egyház — egyebek között — lemond a Nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskoláról. Helyette a 12. számú iskolában taníthatták, nevelhették volna a gyermekeket vallási szellemben. Tavaly ősszel Horn Gyula kormányfő a történelmi egyházak vezetőivel tárgyalt, és kijelentette, a korábbi megállapodásokat újra lehet gondolni. Az evangélikus egyház, élve az új lehetőséggel, úgy gondolta, visszaigényli az intézményt és iskolaként működteti tovább. E tényt Laborczi Géza evangélikus igazgató-lelkész összevont szülői értekezleten jelentette be tavaly ősszel, és ígéretet tett, hogy a világhírű ének-zene iskola profilja nem szenved csorbát. A szülők heves ellenállást fejtettek ki a tulajdonosváltás ellen. Megindult a felek között a harc a tárgyalóasztalok mellett és, természetesen, a sajtóban, amelyben olykor a vádaskodás jelei is mutakoztak. Az egyházakkal korábban kötött megállapodások felülvizsgálatát november végén tárgyalta a nyíregyházi közgyűlés. A városatyák döntésének megfelelően december 18-án írásban tájékoztatta az evangélikus egyház a város jegyzőjét végleges elhatározásáról. „Fenntartjuk igényünket az iskolára, annak épületére, funkciójára. Vállaljuk az ott folyó teljes oktatási profil folytatását, tiszteletben tartjuk az iskola autonómiáját és az igazgatótanácsban megfelelő számú önkormányzati képviseletet biztosítunk.” — olvasható egyebek között a hivtalos levélben. Az év végi ünnepek miatt januárban kezdte el munkáját a Csabai Lász- lóné polgármester által kijelölt tárgyalódelegáció, amely tagjai az oktatási törvénynek megfelelően meghallgatták az érintettek véleményét. Felhatalmazást kaptak, hogy tárgyalásokat folytassanak az egyházzal az iskola jövőbeni működéséről, tekintettel az összes megoldási lehetőségre és azok következményeire. Meghallgatták az intézmény dolgozóit (hatvanhárom közalkalmazottból ötvenegy volt jelen), akik nem láttak biztosítékot arra, hogy a tulajdonosváltás esetén a világhírű zenei oktatás színvonala megmarad. Egzisztenciális problémák is felvetődtek, hiszen a váltás miatt kevesebb gyermek jár majd az iskolába, ami a dolgozói létszám csökkenésével járhat. Az egyházi vezetés ugyanis nem tudott a tantestület elé vonzó és színes programot letenni. A pedagógusok inkább vállalják a köz- igazgatás szűkmarkú támogatását, mint egy bizonytalan egyházi jövőt. Az összevont szülői értekezleten mintegy háromszázötvenen vettek részt, tizedük fejtette ki véleményét; egyikük sem támogatta az egyházi átvételt. Az indulatok kezdtek elszabadulni. „Bízzánk ránk gyermekeink erkölcsi nevelését” „...ha az önkormányzat úgy dönt, hogy visszakapja az evangélikus egyház az iskolát, az a város szégyene lenne.” Többen felvetették, hogy oda viszik gyermeküket, ahol kényszer nélkül tanulhatnak zenét. Nyíregyháza polgármestere a város lakói között végeztetett közvéleménykutatást. A megkérdezettek 13 százaléka határozottan támogatta, 34 százaléka határozottan ellenezte a tulajdonosváltást. A képviselő-testület oktatási bizottsága január 24-én több mint három órán keresztül tárgyalta azt az előterjesztést, amely az iskola jövőjét határozta meg. A jelen lévő 11 tagból hatan a tulajdonosváltás ellen foglaltak állást. — Minden képviselő kialakította már elképzelését, hogyan szavaz a Kodály Zoltán Általános Iskolával kapcsolatban — mondta a hétfői közgyűlésen Hamvas László. —Javaslom, hogy a polgármester asz- szony e napirendi pontot vita nélkül bocsássa szavazásra. A testület nem fogadta el az indítványt, így kicsit erőlte- tettnek tűnő, bár olykor kardos vita alakult ki. A szavazás eredménye: 22 igen, 7 nem és 4 tartózkodás; az önkormányzat nem adja át az intézményt az evangélikus egyháznak. Több, korábbi egyházi ingatlanról a tárgyalásokat folytatAlexa László: Csökkent a feszültség ják. Alexa László igazgatón látszott a megkönnyebbülés, bár elmondása alapján szorosabb eredményt várt. Laborczi Géza igazgató-lelkész elmondta, hogy a korábban államosított épületet vissza- igénylik, és a tervek szerint iskolaként működtetik tovább. Ennek ellenére — véleménye szerint — itt nem lesz Dabas- Sári. KvZ Laborczi Géza. A mosoly nem a döntésnek szól IÁI ^Emelkedtek a sírhelyek díjai Konkurenciaharc a temetőben A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Temetkezési Vállalat már többször kérte a nyíregyházi önkormányzatot, hogy emelje a városi köztemetők üzemeltetésére adott éves költségvetési keretet. A kérést az önkormányzat az utóbbi években rendre elutasította, mindig a „szűkölő anyagi forrásokra” hivatkozva. A Temetkezési Vallalat végső lépésként a köztemetők sírhelyeinek díjemelését javasolta. A hétfői önkormányzati ülés el is fogadta az előterjesztést. Szekrényes András igazgatóval még a tervezet tárgyalása előtt váltottunk szót. — Öt éve mindössze 5,5 millió forintot kapunk évente a temetők üzemeltetésére. Ha megnézzük, hogy ez idő alatt milyen mértékű infláció volt, akkor azt láthatjuk; az üzemeltetési költségeink megduplázódtak. Az idén az 5,5 millió forinton felül további kétmillió forint támogatást kértünk az önkormányzattól, és cserébe azt ígértük, veszteség nélkül üzemeltetjük a temetőt. Egymillió 100 ezer forintra kaptunk ígéretet, így kénytelenek voltunk megemelni a sírhelyek árát. Megítélésem szerint azonban ez nem jelentős összeg, hiszen a temetési költségek nyolc százalékát sem teszik ki. Ha valaki megveszi a kegyeleti cikkeket, igénybe veszi a szolgáltatásokat, felállítja a síremléket, akkor az 150— 200 ezer forintba kerül. Az áremelés mértéke 500—1000 forint. — Mekkorra konkurenciaharc van a kegyeleticikk-piacon? — Nyíregyházán ketten vagyunk, mi és a temetkezési vállalkozó a megyei kórházban. Viszont az országban, a megyében nagyon sok vállalkozó van. Nem könnyű úgy a piacon maradni, hogy miközben versenyzünk, olyan kötelezettségeink vannak, amilyenek a vállalkozóknak nincs, például a megye minden temetőjében éjjel-nappal ügyeletet kell adni, a temetéshez igényes gépkocsiparkot kell fenntartani. Eveken át arra gyűj- töttünk, hogy meg- "V“*£55vt.'vv- \ __ felelő gépjár' « v-w // m u v„. veket szerezzünk be. Jól látható volt, hogy mára az átalakított keleti autók kiszorulnak a temetőkből, nem fogadják el a ’96 tájékán az átalakított kocsikat a temettetők. Helyettük nyugati autókat kellett a keletiek árához képest 4-5-szörös áron beszerezni. Erre a vásárlásra nem adott támogatást senki. — A HÉT című tévéműsor legutóbbi, vasárnapi adásában elhangzott; bizonyos temetkezési vállalkozók úgy próbálnak maguknak piacot szerezni, hogy lefizetik a boncmestereket. Mennyire elterjedt jelenség ez a megyében, vagy ez csak Budapesten van így? — Azt gondolom, hogy ez országos jelenség. Viszont erről nem szívesen beszélek, mert még valaki azt mondaná, hogy magánszféraellenes vagyok. Meg kell kérdezni a temettetőket, mi erről a véleményük, van-e ilyesmiről tudomásuk. Az Országos Temetkezési Ipartestület lapjában mindenesetre nagyon sok írás jelenik meg erről a témáról, nehéz eldönteni, hogy melyik eset valós, és melyik nem... —Nagyon sok embernek nem tetszik, hogy személygépkocsik közlekednek korlátozás nélkül az Északi temetőben. Különösen az esős időszakban okoz ez sok bosszúságot a sírokhoz kilátogatóknak. — Mióta bevezettük a belépődíjat, illetve a bérleteket, bármennyire is hihetetlen, nincs több autó, mint korábban. Mi az így szerzett bevételt külön számlán kezeljük, az utolsó fillérig el tudunk vele számolni. Egy szakaszt már megépítettünk, szilárd burkolattal láttunk el, igyekszünk tovább folytatni a munkát. Most vannak, akik azért szólnak, mert beengedjük a kocsikat, de mihelyst bevezetnénk a tiltást, felerősödne azok hangja, akik szeretnének gépkocsival bejárni a temetőbe. Nehéz mindenki kedvére tenni... (sz—a)
