Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-31 / 26. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1996. január 31., szerda 3 Vérünkben a halál Gyermeki döntések — eldobott életek Napjainkban egyre aggasztóbb jelenség tanúi lehetünk. Ro­hamosan nő a gyermeköngyilkosságok száTna! A magyar népiélek hajlamos az önfeláldozás — a fizikai önfeláldozás — dicsőítésére. Történelmünk során — szinte minden évtizedben — akadt valaki, aki a felmerülő problé­mák egyetlen és leghathatósabb megoldásának azt tartotta, ha kioltja önnön életét. A honi história szemlélete is hajlik ezeknek a tetteknek feltétel nélküli dicséretére. Egyszer — nem is olyan régen — beszélgettem a bonchumi egyetem történelem tanszékének vezetőjével. Az eszmecse­re során szóba került a magyar nemzet önfeláldozása a török hódítások korában. Én szinte automatikusan hozakodtam elő a történelmi panellal: a magyar nép önmaga feláldozásával védte Európa testét másfél száz éven át! A német professzor rámcsodálkozott: de hát ki kérte ezt? Ez a rövidke kérdőmondat mélyen elgondolkodtatott. Át­futván a századokat, eseményeket, be kellett látnom, hogy a németnek igaza van. Senki sem kért tőlünk ilyesmit. És mi mégis — minden felkérés híján — önként megtettük. Meg­tettük, mert az volt a meggyőződésünk, hogy ez a kötelessé­günk, közben pedig majdnem odaveszett a nemzet... Mi soha nem álltunk át, mi mindig az utolsó csepp vérünkig yédtük a kötött — ránk nézve legtöbbször előnytelen — szövetsége­inket, dicsőségnek tartván végsőkig való kitartásunkat, or­szág- és nemzetvesztő jellegük ellenére! Szinte számtalan azoknak a politikusoknak a sora, akik inkább önkezükkel végeztek életükkel, semmint hogy lemondtak volna... Az öngyilkosság — úgy tűnik — mifelénk az egyik legelterjed­tebb „tiltakozási forma”. De valóban az? Mert ugyan mit ért el például Teleky Pál miniszterelnök tettével? Talán nem vonultunk be Délvidékre? Szilárd meg­győződésem, hogy sokkal hasznosabb lett volna a CÉL ér­dekében életben maradnia, tiltakoznia, ha kell, emigrálnia, és onnan tovább küzdenie! Mégis a golyót választotta... A mindenkori köznép — ma átlagpolgárnak hívjuk — szin­tén így gondolkodik! Néha-néha már az az ember érzése, hogy a megfutamodás szinte dicsőséges tett az emberek sze­mében! Dicsőséges? Fel nem foghatom, hogy lehet akár csak „megérteni” is azt az anyát, aki gyermekét magához ölelve kiugrik az emeletről? Hogy képes a legfőbb parancs, az anyai ösztön ellenére ilyesmit megtenni — mondjuk azért, mert megcsalta, elhagyta a férje, vagy mert éppen nem tud mit enni adni gyermekének? Elfogadható ez? Megérthető mind­ez? Helyénvaló az a szemlélet, amely melegágyául szolgál­hat az ilyen tettek elkövetésének vagy „megértésének”? A „hivatalos” ideológiák, ugyanúgy, mint a vallások, mé­lyen elítélik az öngyilkosságot. Joggal! És mi minden ész­érv, minden szellemi és lelki indok ellenére rábólintunk, szinte elfogadjuk a tényt: mi vagyunk Európában az elsők. Okokat keresni, találni lehet. Alkoholizmus, egyre nehe­zebb gazdasági körülmények, menekülési „vágy” stb., stb... De mi értelme? Attól tartok, hogy genetikailag vagyunk ilye­nek, ilyen „önfeláldozók”... Az azonban, hogy immár gyermekeink is önmaguk ellen fordulnak, a mi súlyos hibánk. Nemtörődömségünk, helyte­len ítélőképességünk következménye! A gyermek attól, hogy például anyagi gondjainkról őszintén beszélünk vele, soha nem lesz öngyilkos, attól viszont, ha elhallgatjuk „idegba­junk” okát, és csak „őrületünket” látja, attól már sokkal in­kább. Egy jó szó, az odafigyelés többet jelent nekik, mint a megszerzett javak... Többségében úgy céltalanul lődörög az ifjúság, kérjük őket, hogy segítsenek. Legalább lesz valami céljuk... Mindent megtehetünk, csak egy valamit nem: hallgatni, és rájuk zúdítani számukra indokolatlannak tűnő feszültsége­inket! A legtöbb szülő valóban jót akar gyermekének. Azt azon­ban már kevesebben mondhatják el magukról, hogy úgy akar­nak jót, ahogy azt a gyermekek szeretnék. Általában min­denki arra hivatkozik, hogy ő jobban tudja — élettapasztala­ta révén —, mi jó nekik. Meglehet. Mégis azt kell monda­nom, hogy a vak embert csak akkor kell átkísémi az úton, ha ő is akarja. Az élet csapdáit, útvesztőit úgyis csak mindenki maga tapasztalhatja meg, ettől megvédeni gyermekeinket bi­zony hiú ábránd... Mindezt azért tartom fontosnak elmondani, mert jön a fél­évi bizonyítványok kiosztásának ideje... Legyünk megértők. Nézzünk magunkba, és lássuk be csendben, hogy mi sem voltunk különbek a Deákné vászná­nál. Jóakarat követelte elvárásainkat tanuljuk meg tisztessé­ges formába önteni. Csak úgy beszéljünk velük, ahogy el­várjuk, hogy ők is beszéljenek velünk... Hogy BESZÉLJENEK velünk. Hogy MERJENEK beszélni velünk! Hogy nehogy késő legyen... —palotai— Kolónia a város szélén VAlŐSÚSA MK» ÁiMAit? 1? t*TSt#CUí.A»HÁiA» Amerikai stílusban, védelemben „Valósítsa meg álmát, itt építsen családi házat” — hirdeti a hatalmas transzparens már jó ideje Nyíregyházán, a Korá­nyi Frigyes úton. Hogy milyen álom válhat itt reálissá, ezt tudakoltuk Mayerné Stefán Etelkától, a területet kialakító betéti társaság képviselőjétől. —Az utca felől egy kulturált téglafal zárja le a kíváncsi sze­mek elől a majdani építési te­rületet. Miért kellett körbekerí­teni? — Nem az avatatlan szemek elől akartuk elzárni a leendő portákat, hanem itt egy úgyne­vezett amerikai stílusú kolóni­át tervezünk megvalósítani, azok a nagyvállalkozóknak, akik sokat vannak távol a csa­ládjuktól, szeretnék biztonság­ban tudni a hozzátartozóikat, de a lakást is. Biztonságos élettér, ez vezérel bennünket. — Egy lakóépület bizton­ságát nem feltétlenül az azt körülvevő falak magassága adja. —- Valóban. Elképzeléseink szerint a kerítésen belül állan­dó őrző-védő szolgálat nyújta­na védelmet az itt lakók számá­ra. Ezen felül mindenki a saját lakását még felszerelheti bár­milyen riasztórendszerrel.-— Milyen lakásokat tervez­tek a területre? — Mi csak az építési telke­ket alakítjuk ki. Ezen felül min­denki olyan házat épít rá, ami­lyet akar. Ennek csak a pénz­tárcája szab határt. Nem szeret­nénk, ha ide egységesített típus- házak épülnének. A terve­zőmérnökök fantáziáján mú­lik, hogy mit álmodnak ide. Ez nem lakótelep lesz ötven négyzetméteres szabványlaká­sokkal. — Hazánkban nem elterjedt még ez a fajta építkezés. Hol láthatunk legközelebb ilyet? — A fővárosban, a budai hegyoldalban már épültek ame­rikai típusú kolóniák. Nem tu­dok róla, hogy közelebb lenne ilyen. — Kik lesznek a leendő la­kók? — A nyolc telekből még van négy kiadó hely. Ügyfeleink nevét nem szeretném elárulni. — Mennyibe kerül mindez? — A telkeket teljesen köz- művesítve adjuk át az épít­tetőknek. Ez már el is készült. Konkrétan: víz, szennyvíz, áram, gáz, út, kerítés, belső és külső telefonhálózat, kábeltévé és belső térvilágítás. Ezen felül, a terület közepén (fúrott kúttal) belső locsoló vízhálózat. Egy házhely 1000 négyzetméteres, és 4500 forintba kerül egy négyzetméternyi rész. — Van-e igény ilyen — szá­munkra — drága telkekre? — Határozottan állítom, hogy igen. Sőt, már gondolko­dunk azon is, hogy újabb igény esetén máshol is építenénk ilyet. — Fekete Tibor — Kirabolt Nincs kizárva, hogy kapcso­lat van a szabolcsi közutakon az utóbbi időkben megtörtént fegyveres rablások és a minap Hajdú-Bihar megyében végre­hajtott fegyveres rablás között —summázta a legfrissebb haj­dú-bihari bűnügy tapasztalata­it dr. Ambrus Vencel megyei rendőrfőkapitány-helyettes. Január 26-án délben Derecs­ke és Berettyóújfalu között egy szürke színű, ukrán rendszámú Honda személygépkocsi leszo­rította az útról négy ukrán ál­lampolgár Ladáját. Egy fegy­verrel nyomatékosítva követe­lésüket, elvették a sértettek 3350 USA-dollárját. Ezt köve­tően arra utasították a károsul­ukránok takat, hogy haladjanak tovább Berettyóújfalu irányába, majd a rablók Debrecen felé távoztak. Az autóvásárlási céllal hazánk­ba érkező ukránok a bihari vá­ros helyeit a derecskéi rendőr­ségre mentek. A gyors riasztás­nak köszönhetően a megye rend­őrkapitányságai ellenőrzési pon­tokat állítottak fel a közúti cso­mópontokon, s megkezdték afor- rónyomos üldözést. Közben a derecskéi rendőrök egy elhagyott Hondát találtak a település ha­tárában, s arra utaló bejelentést kaptak, hogy négy gyalogos fér­fi a hómezón Hajdúszovát irá­nyába tart. A rendőrök által el­fogott férfiaknál megtalálták a dollárokat, s az azóta végrehaj­tott szembesítés során kiderült, hogy ők voltak az elkövetők. A gyanúsítottak szerint honfitár­saik önként adták át pénzüket, arra hivatkozva, hogy az egyik ukrán ott segíti a másikat, ahol tudja. A sértettek szerint egy játékpisztoly valóban volt ná­luk, amit Nyíregyházán a pia­con vásároltak, de azt útközben eldobták. A bíróság előzetes letartóz­tatásba helyezte a négy gyanú­sítottat. Az ukrán hatóságok keresik a Honda gazdáját. Mint azt a kedd délutáni — Debre­cenben megtartott—sajtótájé­koztatón elmondták, az előze­tes letartóztatásba helyezés le­hetőséget teremt arra, hogy vizsgálják a kapcsolatot a sza­bolcsi közutakon elkövetett fegyveres rablásokkal is. Valóra vált álom Mindig is kozmetikusnak készült Rohalyne Delnoky Beat­rix. Még általános iskolába járt, de már gyűjtögette a külön­féle krémeket, kozmetikai szereket. Legbelül érezte, hogy erre még valamikor szüksége lesz. A nyolcadik osztály elvégzése után tudatosan gimnáziumba jelentkezett, hiszen a szakma megszerzése érettségihez kötött. A gimnáziumi évek alatt töb­ben is próbálták lebeszélni álmáról. Egy időre sikerült is. So­kan úgy vélték, hogy ebből a munkából nem lehet megélni, és nagyon sok fáradsággal jár. Néhány hónapig egy irodában dolgozott. Azokra az időkre Bea nem szívesen emlékszik vissza, hi­szen borzasztó olyan dolgot végezni, amit nem szeret az ember. Kis idő múlva döntött, és nem engedett a, jó tanácsok­nak”, jelentkezett a 107. Szá­mú Ipari Szakmunkásképző Is­kola kozmetika szakára. Két évig újra tanult és gyakorlatra járt. Néhány éve dolgozik már, és örül annak, hogy kitartó volt, és ragaszkodott az álmaihoz. Egy-egy hosszú nap után fáj ugyan a dereka és a lába, de nem bánja. Úgy véli, hogy a fizetésből is meg lehet élni, nem fényűzően, de egy átlagos életszínvonalat lehet biztosíta­ni. Különböző tanácskozá­sokra és bemutatókra jár, ér­deklik az új módszerek, talál­mányok és kozmetikai termé­kek. Ezekből természetesen a legjobbat használja. Már egy ideje Rosa Graf termékek­kel dolgozik, ugyanis ezt tartja a legjobbnak, minőségben és árban is ezek a legmegfele­lőbbek. Már kialakult vendégköre van, akik többnyire előre jelzik, hogy mikor jönnek. Bea igyek­szik, hogy egyszerre csak egy vendége legyen. így jó alkalom van arra, hogy a páciense meg­pihenjen, megnyugodjon, és jól érezze magát. Könnyebb így dolgozni, beszélgetni, és érzik, hogy csak velük foglalkozik. Néhány fiú is bejelentkezik, többnyire kezelést kémek. Ők szégyellősebbek és gátlásosab­bak, mint a lányok. Legszívesebben masszírozni és sminkelni szeret. Azt kedve­li, aminek rögtön látszik az eredménye. Boldog, amikor látja, hogy egy agyonstrapált és fáradt hölggyel milyen csodát tud tenni egy jó masszázs és egy kis smink. Különösen ak­kor, ha a kozmetika után a fod­rászhoz is átfárad a kedves ven­dég. Kozma Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom