Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-31 / 26. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. január 31., szerda 3 Vérünkben a halál Gyermeki döntések — eldobott életek Napjainkban egyre aggasztóbb jelenség tanúi lehetünk. Rohamosan nő a gyermeköngyilkosságok száTna! A magyar népiélek hajlamos az önfeláldozás — a fizikai önfeláldozás — dicsőítésére. Történelmünk során — szinte minden évtizedben — akadt valaki, aki a felmerülő problémák egyetlen és leghathatósabb megoldásának azt tartotta, ha kioltja önnön életét. A honi história szemlélete is hajlik ezeknek a tetteknek feltétel nélküli dicséretére. Egyszer — nem is olyan régen — beszélgettem a bonchumi egyetem történelem tanszékének vezetőjével. Az eszmecsere során szóba került a magyar nemzet önfeláldozása a török hódítások korában. Én szinte automatikusan hozakodtam elő a történelmi panellal: a magyar nép önmaga feláldozásával védte Európa testét másfél száz éven át! A német professzor rámcsodálkozott: de hát ki kérte ezt? Ez a rövidke kérdőmondat mélyen elgondolkodtatott. Átfutván a századokat, eseményeket, be kellett látnom, hogy a németnek igaza van. Senki sem kért tőlünk ilyesmit. És mi mégis — minden felkérés híján — önként megtettük. Megtettük, mert az volt a meggyőződésünk, hogy ez a kötelességünk, közben pedig majdnem odaveszett a nemzet... Mi soha nem álltunk át, mi mindig az utolsó csepp vérünkig yédtük a kötött — ránk nézve legtöbbször előnytelen — szövetségeinket, dicsőségnek tartván végsőkig való kitartásunkat, ország- és nemzetvesztő jellegük ellenére! Szinte számtalan azoknak a politikusoknak a sora, akik inkább önkezükkel végeztek életükkel, semmint hogy lemondtak volna... Az öngyilkosság — úgy tűnik — mifelénk az egyik legelterjedtebb „tiltakozási forma”. De valóban az? Mert ugyan mit ért el például Teleky Pál miniszterelnök tettével? Talán nem vonultunk be Délvidékre? Szilárd meggyőződésem, hogy sokkal hasznosabb lett volna a CÉL érdekében életben maradnia, tiltakoznia, ha kell, emigrálnia, és onnan tovább küzdenie! Mégis a golyót választotta... A mindenkori köznép — ma átlagpolgárnak hívjuk — szintén így gondolkodik! Néha-néha már az az ember érzése, hogy a megfutamodás szinte dicsőséges tett az emberek szemében! Dicsőséges? Fel nem foghatom, hogy lehet akár csak „megérteni” is azt az anyát, aki gyermekét magához ölelve kiugrik az emeletről? Hogy képes a legfőbb parancs, az anyai ösztön ellenére ilyesmit megtenni — mondjuk azért, mert megcsalta, elhagyta a férje, vagy mert éppen nem tud mit enni adni gyermekének? Elfogadható ez? Megérthető mindez? Helyénvaló az a szemlélet, amely melegágyául szolgálhat az ilyen tettek elkövetésének vagy „megértésének”? A „hivatalos” ideológiák, ugyanúgy, mint a vallások, mélyen elítélik az öngyilkosságot. Joggal! És mi minden észérv, minden szellemi és lelki indok ellenére rábólintunk, szinte elfogadjuk a tényt: mi vagyunk Európában az elsők. Okokat keresni, találni lehet. Alkoholizmus, egyre nehezebb gazdasági körülmények, menekülési „vágy” stb., stb... De mi értelme? Attól tartok, hogy genetikailag vagyunk ilyenek, ilyen „önfeláldozók”... Az azonban, hogy immár gyermekeink is önmaguk ellen fordulnak, a mi súlyos hibánk. Nemtörődömségünk, helytelen ítélőképességünk következménye! A gyermek attól, hogy például anyagi gondjainkról őszintén beszélünk vele, soha nem lesz öngyilkos, attól viszont, ha elhallgatjuk „idegbajunk” okát, és csak „őrületünket” látja, attól már sokkal inkább. Egy jó szó, az odafigyelés többet jelent nekik, mint a megszerzett javak... Többségében úgy céltalanul lődörög az ifjúság, kérjük őket, hogy segítsenek. Legalább lesz valami céljuk... Mindent megtehetünk, csak egy valamit nem: hallgatni, és rájuk zúdítani számukra indokolatlannak tűnő feszültségeinket! A legtöbb szülő valóban jót akar gyermekének. Azt azonban már kevesebben mondhatják el magukról, hogy úgy akarnak jót, ahogy azt a gyermekek szeretnék. Általában mindenki arra hivatkozik, hogy ő jobban tudja — élettapasztalata révén —, mi jó nekik. Meglehet. Mégis azt kell mondanom, hogy a vak embert csak akkor kell átkísémi az úton, ha ő is akarja. Az élet csapdáit, útvesztőit úgyis csak mindenki maga tapasztalhatja meg, ettől megvédeni gyermekeinket bizony hiú ábránd... Mindezt azért tartom fontosnak elmondani, mert jön a félévi bizonyítványok kiosztásának ideje... Legyünk megértők. Nézzünk magunkba, és lássuk be csendben, hogy mi sem voltunk különbek a Deákné vásznánál. Jóakarat követelte elvárásainkat tanuljuk meg tisztességes formába önteni. Csak úgy beszéljünk velük, ahogy elvárjuk, hogy ők is beszéljenek velünk... Hogy BESZÉLJENEK velünk. Hogy MERJENEK beszélni velünk! Hogy nehogy késő legyen... —palotai— Kolónia a város szélén VAlŐSÚSA MK» ÁiMAit? 1? t*TSt#CUí.A»HÁiA» Amerikai stílusban, védelemben „Valósítsa meg álmát, itt építsen családi házat” — hirdeti a hatalmas transzparens már jó ideje Nyíregyházán, a Korányi Frigyes úton. Hogy milyen álom válhat itt reálissá, ezt tudakoltuk Mayerné Stefán Etelkától, a területet kialakító betéti társaság képviselőjétől. —Az utca felől egy kulturált téglafal zárja le a kíváncsi szemek elől a majdani építési területet. Miért kellett körbekeríteni? — Nem az avatatlan szemek elől akartuk elzárni a leendő portákat, hanem itt egy úgynevezett amerikai stílusú kolóniát tervezünk megvalósítani, azok a nagyvállalkozóknak, akik sokat vannak távol a családjuktól, szeretnék biztonságban tudni a hozzátartozóikat, de a lakást is. Biztonságos élettér, ez vezérel bennünket. — Egy lakóépület biztonságát nem feltétlenül az azt körülvevő falak magassága adja. —- Valóban. Elképzeléseink szerint a kerítésen belül állandó őrző-védő szolgálat nyújtana védelmet az itt lakók számára. Ezen felül mindenki a saját lakását még felszerelheti bármilyen riasztórendszerrel.-— Milyen lakásokat terveztek a területre? — Mi csak az építési telkeket alakítjuk ki. Ezen felül mindenki olyan házat épít rá, amilyet akar. Ennek csak a pénztárcája szab határt. Nem szeretnénk, ha ide egységesített típus- házak épülnének. A tervezőmérnökök fantáziáján múlik, hogy mit álmodnak ide. Ez nem lakótelep lesz ötven négyzetméteres szabványlakásokkal. — Hazánkban nem elterjedt még ez a fajta építkezés. Hol láthatunk legközelebb ilyet? — A fővárosban, a budai hegyoldalban már épültek amerikai típusú kolóniák. Nem tudok róla, hogy közelebb lenne ilyen. — Kik lesznek a leendő lakók? — A nyolc telekből még van négy kiadó hely. Ügyfeleink nevét nem szeretném elárulni. — Mennyibe kerül mindez? — A telkeket teljesen köz- művesítve adjuk át az építtetőknek. Ez már el is készült. Konkrétan: víz, szennyvíz, áram, gáz, út, kerítés, belső és külső telefonhálózat, kábeltévé és belső térvilágítás. Ezen felül, a terület közepén (fúrott kúttal) belső locsoló vízhálózat. Egy házhely 1000 négyzetméteres, és 4500 forintba kerül egy négyzetméternyi rész. — Van-e igény ilyen — számunkra — drága telkekre? — Határozottan állítom, hogy igen. Sőt, már gondolkodunk azon is, hogy újabb igény esetén máshol is építenénk ilyet. — Fekete Tibor — Kirabolt Nincs kizárva, hogy kapcsolat van a szabolcsi közutakon az utóbbi időkben megtörtént fegyveres rablások és a minap Hajdú-Bihar megyében végrehajtott fegyveres rablás között —summázta a legfrissebb hajdú-bihari bűnügy tapasztalatait dr. Ambrus Vencel megyei rendőrfőkapitány-helyettes. Január 26-án délben Derecske és Berettyóújfalu között egy szürke színű, ukrán rendszámú Honda személygépkocsi leszorította az útról négy ukrán állampolgár Ladáját. Egy fegyverrel nyomatékosítva követelésüket, elvették a sértettek 3350 USA-dollárját. Ezt követően arra utasították a károsulukránok takat, hogy haladjanak tovább Berettyóújfalu irányába, majd a rablók Debrecen felé távoztak. Az autóvásárlási céllal hazánkba érkező ukránok a bihari város helyeit a derecskéi rendőrségre mentek. A gyors riasztásnak köszönhetően a megye rendőrkapitányságai ellenőrzési pontokat állítottak fel a közúti csomópontokon, s megkezdték afor- rónyomos üldözést. Közben a derecskéi rendőrök egy elhagyott Hondát találtak a település határában, s arra utaló bejelentést kaptak, hogy négy gyalogos férfi a hómezón Hajdúszovát irányába tart. A rendőrök által elfogott férfiaknál megtalálták a dollárokat, s az azóta végrehajtott szembesítés során kiderült, hogy ők voltak az elkövetők. A gyanúsítottak szerint honfitársaik önként adták át pénzüket, arra hivatkozva, hogy az egyik ukrán ott segíti a másikat, ahol tudja. A sértettek szerint egy játékpisztoly valóban volt náluk, amit Nyíregyházán a piacon vásároltak, de azt útközben eldobták. A bíróság előzetes letartóztatásba helyezte a négy gyanúsítottat. Az ukrán hatóságok keresik a Honda gazdáját. Mint azt a kedd délutáni — Debrecenben megtartott—sajtótájékoztatón elmondták, az előzetes letartóztatásba helyezés lehetőséget teremt arra, hogy vizsgálják a kapcsolatot a szabolcsi közutakon elkövetett fegyveres rablásokkal is. Valóra vált álom Mindig is kozmetikusnak készült Rohalyne Delnoky Beatrix. Még általános iskolába járt, de már gyűjtögette a különféle krémeket, kozmetikai szereket. Legbelül érezte, hogy erre még valamikor szüksége lesz. A nyolcadik osztály elvégzése után tudatosan gimnáziumba jelentkezett, hiszen a szakma megszerzése érettségihez kötött. A gimnáziumi évek alatt többen is próbálták lebeszélni álmáról. Egy időre sikerült is. Sokan úgy vélték, hogy ebből a munkából nem lehet megélni, és nagyon sok fáradsággal jár. Néhány hónapig egy irodában dolgozott. Azokra az időkre Bea nem szívesen emlékszik vissza, hiszen borzasztó olyan dolgot végezni, amit nem szeret az ember. Kis idő múlva döntött, és nem engedett a, jó tanácsoknak”, jelentkezett a 107. Számú Ipari Szakmunkásképző Iskola kozmetika szakára. Két évig újra tanult és gyakorlatra járt. Néhány éve dolgozik már, és örül annak, hogy kitartó volt, és ragaszkodott az álmaihoz. Egy-egy hosszú nap után fáj ugyan a dereka és a lába, de nem bánja. Úgy véli, hogy a fizetésből is meg lehet élni, nem fényűzően, de egy átlagos életszínvonalat lehet biztosítani. Különböző tanácskozásokra és bemutatókra jár, érdeklik az új módszerek, találmányok és kozmetikai termékek. Ezekből természetesen a legjobbat használja. Már egy ideje Rosa Graf termékekkel dolgozik, ugyanis ezt tartja a legjobbnak, minőségben és árban is ezek a legmegfelelőbbek. Már kialakult vendégköre van, akik többnyire előre jelzik, hogy mikor jönnek. Bea igyekszik, hogy egyszerre csak egy vendége legyen. így jó alkalom van arra, hogy a páciense megpihenjen, megnyugodjon, és jól érezze magát. Könnyebb így dolgozni, beszélgetni, és érzik, hogy csak velük foglalkozik. Néhány fiú is bejelentkezik, többnyire kezelést kémek. Ők szégyellősebbek és gátlásosabbak, mint a lányok. Legszívesebben masszírozni és sminkelni szeret. Azt kedveli, aminek rögtön látszik az eredménye. Boldog, amikor látja, hogy egy agyonstrapált és fáradt hölggyel milyen csodát tud tenni egy jó masszázs és egy kis smink. Különösen akkor, ha a kozmetika után a fodrászhoz is átfárad a kedves vendég. Kozma Ibolya
