Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-29 / 24. szám
UJ KELET Falujáró 1996. január 29., hétfő 5 Margitka, a postás Nyírgelse Néhány évvel ezelőtt általában a postás bácsik hordták a leveleket, az újságokat és a különböző postai küldeményeket. Mostanában egyre több településen nőket látunk biciklit tolva, újságokkal teli táskákkal közlekedni a települések utcáin. Pintye Jánosné Margitka is zöld kabátban és kék postássapkában járja Nyírgelse utcáit. Kipirult arccal és mosolygósán. Sokan kimennek a kapuhoz — különösen nyugdíjosztás idején — megnézik, hogy jön e már Margitka. Akármennyi pénzt visz magával nem fél, hiszen itt a faluban nem történhet semmi, az itt lakók jól ismerik, és bármi történne megvédenék. (Gyakran megáll beszélgetni a kedves emberekkel, majd folytatja útját. A munka nagy odafigyelést igényel, hiszen pontosan kell tudni, hogy kinek milyen lap jár és mennyi pénzt kell beszedni, illetve visszaadni. Szereti amit csinál, előbb csak helyettesített, majd amikor nyugdíjba ment az előző nyír- gelsei postás néni beállt a helyére. Ennek ellenére megijedt kicsit a nyugdíjkorhatár felemelésétől, hiszen ötvenhárom éve« és a hatvankettedik év betöltésééig még lenne mit dolgoznia, ha maradna az ötvenöt Építkezni szeretnének A falusi ember a hidegben is képes dolgozgatni, rendbe tenni az udvarát. Göblyös Józsefné is kint söprögetett az udvaron. Jót tesz egy kis mozgás, felfrissül tőle az ember. Az udvaron szőlőtőkék sorakoznak szép rendben, nyáron csodaszép lehet, amikor zöldéi 1. A ház előtti rózsabokrok is hasonló pompát mutathatnak. — Nincs munka ilyenkor. Kettecskén élünk itt a férjemmel, ő most lepihent, magas a vérnyomása — mondta. — Én meg kijöttem, mozgok egy kicsit. Nyaranta egy kis dohányt ültetünk a kertbe. A gyerekek már kirepültek, a fiam megnősült, a lányom meg férjhez ment. Én már öreg vagyok, a fiam két házzal lejjebb lakik az utcában. Ifj. Göblyös József csengetésünkre jött ki a házból. A kis lakás ablakán virított a felirat: Ez a ház eladó. — Nem elköltözni akarunk, hanem építkezni szeretnénk, de csak úgy tudunk hozzákezdeni, ha ezt eladjuk. Eddig még nem volt komoly érdeklődő, ezért egy kicsit tanácstalanok vagyunk. Két gyermekünk van, így kapunk valamennyi szociálpolitikai kedvezményt, de előtte bizonyos önerőt fel kell mutatnunk. A teljes lakásnak a negyven százalékát el kell készíteni ahhoz, hogy pénzt kapjunk. Manapság már nagyon nehéz házat építeni, csillagászati árak vannak. Nem tudjuk mi lesz, remélem, jutunk azért valamire. Szeretnénk már igazi, szép nagy lakásban élni a családommal. éves korhatár, akkor már csak két év lenne hátra. Korábban egy budapesti gyárban dolgozott, aztán otthon a gyerekeit nevelte. Három gyermeke és két unokája van. Férjét leszázalékolták, így csak Margitka a kereső a családban. A postásoknak menniük kell akármilyen viszontagságos is az időjárás; hiszen olyan gyakran esik eső vagy a hó és ezen a télen nagyon hideg van. Még szerencse, hogy jó meleg az egyenruha, a kabát és a sapka. Nyírgelse 27,6 négyzetkilométer közigazgatási területű, 1108 lakosú, 452 lakásból álló nyírségi település; Hajdú-Bi- har és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék határán fekszik. Egy év alatt három új lakás készült el. Tizenkilenc gyerek született és tizenkilencen haltak meg. A halálesetek száma a megyei adatokhoz viszonyítva ebben a községben a legnagyobb. A közművesítettség színvonala gyengébb, mint a megyei átlag. A családok 39 százalékának a lakásban, 15 százalékánál az udvaron van a vízcsap. A háztartások felébe nem vezették be a vizet, számukra a 46 közterületi kifolyó ad egészséges ivóvizet. Közcsatorna-hálózat nincs, a vezetékes gázt 77 háztartás használja. Öt bolt és három vendéglátóhely elégíti ki a lakosság igényeit. A község háziorvosi székhely. Az 50 óvodai helyre 41 gyermek jár, rájuk három óvodapedagógus felügyel. A 111 általános iskolai tanuló oktatásához 8 osztályterem áll rendelkezésre, 13 pedagógus tanít. Napközis ellátásban a diákok nyolctizede részesül. Mozi nincs, az önkormányzati könyvtárban ötezer könyv található. Az alap- intézmények közül hiányzik a benzinkút, az iparcikkbolt, a gyógyszertár és az idősek klubja is. A községben működő gazdasági egységekből egy kft., kettő pedig betéti társaság, az egyéni vállalkozások száma huszonkilenc. (KSH-adatok alapján) Az ezermester szerelő A mínusz nyolcfokos hideg dacára dolgozgatott háza udvarán Bencsik József. A felhalmozott géproncsokból próbált összehozni használható berendezéseket. — A termelőszövetkezettől szinte aprópénzért vásároltam ezeket a vasakat. Legtöbbjük már régen elromlott és elavult, de némelyik még jó valamire. Megnézem, megvizsgálom, és megpróbálok néhány szerszámot alkotni belőlük. Általában el is tudom adni a felújított gépeket. Két évig jártam szakmunkásképzőbe, lakatos szakmát tanultam, de a harmadik évet nem tudtam befejezni családi okok miatt. A gépek sze- retete és ismerete valahogy a véremben van. Hoztak már nekem traktort darabokra szedve, és úgy összeraktam, hogy jobb volt, mint valamikor újkorában. Természetesen van itt olyan alkatrész is, amivel semmit sem tudok kezdeni. Rokkantnyugdíjas vagyok, a gerincemmel vannak problémák, operáltak is emiatt. Tizenhatezer forint a jövedelmem, hatodmagammal élek. A feleségem gyesen van negyedik gyermekünkkel, a legidősebb fiam tizennyolc éves, nincs munkája. A lányom albérletben él egy kisvárosban, csak így tud munkát vállalni, hiszen a bejárás csak nehezen lenne megoldható. Az iskolás gyerekünk most másodikos. A gyes lejárta után nem tudom, hogy kap-e valamilyen pénzt a feleségem. Nem vagyunk járatosak az ilyen rendelkezésekben. Most már szinte egyetemi végzettség kell ahhoz, hogy az ember kiigazodjon a különböző törvényekben. A nejemnek nemrégiben volt egy komoly műtété, nagyon aggódtam érte, kétszer is kellett operálni. Egy traktor árába került, de sikerült. Kénytelen vagyok ezekkel a roncsokkal foglakozni, de szeretem is csinálni. Régebben teheneink voltak, ám megszüntették a tejcsamokot, és Nyír- mihálydiba kell szállítani a tejet. így nem éri meg, ezért aztán eladtuk a gépeket és a szarvasmarhákat. Csak egyet hagytunk meg, hogy legyen tej a gyerekeknek. Az apám is ilyen ezermesterféle volt. Sajnos korán meghalt, nem tudtam tanulni tőle. A fiamnak nincs kedve az én munkámhoz, de azért sokat segít nekem. Bocira várva... Hárman ácsorogtak az istálló ajtaja körül zsebre dugott kézzel. Egyelőre nem tudnak mit tenni, csak téblábolnak az ajtó körül. Már egy napja vajúdik a tehén, szenved szerencsétlen. Ha így lesz továbbra is, ki kell hívni az állatorvost, és az újabb költség. A gazdálkodásból nincs annyi pénz, hogy feleslegesen dobálhatnák. Itt vannak hárman, majd csak elintézik valahogy. — Hogy is mondjam — va- kargatja a fejét Huszti Károly bácsi —, tudják, hogy van ez — magyarázza a tehén kínjainak okát.—Egy férfiembernek könnyebb lenne ezt megmagyarázni... hát, szülni fog. Kínja van, mint annak az asszonynak, amelyik császármetszéssel hozza világra gyermekét. Jobb, ha nem zavarják ilyenkor, tudja, ingerült, meg szégyelli magát. Fájdalma van, jobb magára hagyni, néha be-benézünk hozzá, hogy tudja, nincs egyedül. Van még itt négy szarvas- marha és egy ló. Állatokat tartunk, így élünk. — Károly bácsi, készítenénk egy fényképet önről! — Rólam... hát, akkor felveszek egy másik surcot, ez koszos, nem állhatok így a fényképezőgép elé. Az öreg sietett a nyári konyhájába, az a lakrész az övé. A fiatalok a nagy házban laknak, nemrég házasodtak össze. —Apám hatvanhat éves — mondta ifj. Huszti Károly, figyelve az idős Huszti fickós mozgását. — Mindig is sokat dolgozott. Egyéni gazdálkodók voltunk a téeszvilág idején is. —Most mekkora földön dolgoznak? — Tíz holdon — kiabált ki a konyhából Károly bácsi. A fülével nem lehet baja az öregnek. — Tengerit, búzát meg takarmánynövényeket termelünk benne. Ami kell a jószágoknak. Van egy lovunk is. — Milyen fajta ? — Nem sodrott,' nem jut eszembe. Nem is félsodrott. — Parasztló az — szólt közbe Karcsi unokabátyja, aki segíteni jött a rokonokhoz, — Dehogy parasztló — szólt Karcsi ingerülten. —Lipicai? — Nem tudom. Apám, milyen fajta a ló? — Lipicai. — Na, csak az. Régen volt egy sárga muraközi lovunk, gyönyörű volt. Megállították egyszer aput, hogy fényképezzék le vele. Az már nincs meg. Ez a mostani könnyű munkára alkalmas, olyan vékony fajta. —Miért van két stráfkocsi az udvaron? . — Ha az egyik elromlik, akkor ott a másik — mondta bölcsen. —A kétkerekű szekeret mire használják? — Az fiáker. Azzal visszük a tejet Nyírmihálydiba leadni. — Arról csináljanak egy fényképet—rikkantott Károly bácsi. Aztán frissen ugrott is a kétkerekűre. — Vigyázzon, billen! — kiáltotta Karcsi. De az öreget ez mit sem zavarta. Karba tette a kezét, és elégedett mosollyal, fejedelmi tartással pózolt a bakon. — Fogjam be a lovat? Csináljanak úgy egy fényképet! — ajánlotta fel Károly bácsi. — Jaj, mit ért maga ahhoz, hogy mit kell csinálni — torkollta le a fia. — Egy tizennyolc éves lánynyal szívesen elüldögélnék ott... — mondta sanda mosollyal. Majd fürgén lemászott, és indult vissza az istállóhoz. — Jaj, a tehén, nincs valami baj? — lépett be az ajtón, majd megnyugodva jött elő. Még önfeledt, boldog pillanataiban sem feledkezhet meg a jószágairól. Helyzetkép A község hosszú ideig Nyírbogáthoz tartozott, csak 1991- től önálló. A szétválás után az önkormányzat első feladataként valamennyi intézmény épületét felújíttatta, hiszen renoválásra szorultak. A polgár- mester. Földesi László szakmája szerint építész, így sokat segített a munkálatokban, az anyagiakat pedig az Önkormányzat kaparta össze. A gyönyörű művelődési házat főként lakodalmak alkalmával adják bérbe. Néhányszor bált is rendeztek a faluban, de a fiatalok inkább Máriapócsra járnak diszkóba, igaz, messze van, de busz viszi és hozza őket. Az önkormányzatnak nagy feladatot jelent gondoskodni a rászorulók szociális támogatásáról, hiszen csak a fűrészüzem nyújt munkát az embereknek, ott is mindössze harmincöt személyt tudnak foglalkoztatni.
