Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-27 / 23. szám
Hétvége / UJ KELET Család 1996. január 27:,'szombat f „Az Ujjúkat Is megnyalják a fogásuk után!” Vacsora tizennyolc személyre Kései szerelem A szerelem nem ismer határokat, és minden akadályt legyőz. Még soha nem éreztem elméi igazahhnak e szavakat, mint amikor a nemrégiben frigyre lépett János bácsi és Juliska néni háza felé vettem utamat. — Amíg a fiatal asszonykák beszélgetnek, éti elsétálok a patikába a gyógyszereimért — veszi komótosan a kabátját a 67 éves János bácsi, és szeretetteljesen megsimogatja az 59 éves Juliska néni kezét. — Mindig tréfál ez az ember, de én éppen ezt szerettem meg benne — mosolyog rám kicsit szégyenlősen a néni. Remélem , nem nevet ki minket azért, hogy csak néhány hete jöttünk haza a nászút útikról. Na persze, ne gondoljon a Riviérára vagy a spanyol napfényre. Hévízre utaztunk el két hétre, mert az ottani gyógyvíz jót tesz mindkettőnk meszesedő csontjainak. — Hol tetszett megismerkedni János bácsival? —Egyik kedves barátnőm hatvanévesen úgy gondolta, elég a magányból. Már húsz éve élt özvegyen, amikor feladott egy társkereső apróhirdetést. Jöttek is a válaszlevelek, de számára csak két úriember sorai tetszettek igazán. Az elsőt — akivel azóta már közös otthonban élnek—egy másik bárónőnkkel ■ közösen fogadták 'teadélutánra. Rögtön megtetszett neki (t • markáns öregúr, de azért a második jelentkezőtől sem akarta l elvenni a megismerkedés esélyéi. Mivel idegent most sem mért ’ egyedül fogadni, engem kért meg, legyek a gardedámja. Nem ■ örültem a kérésnek, de mégás fdmentem hpzzctaZon a szánthat déJu'taítop.^éi^iffs ixhiűétÁés . rettentően zavarban volt, hogy csak egyetlen csokor virágot: hozott. Mint később elmondta, már az első pillanattól kezdve / én tetszettem, neki. Soha item voltam férjnél r gyéréként sem született. Néhány nap múlva azonban már tudtam, megtaláltam életem párját. — Milyen volt az esküvő? —Jaj, én,úgy izgultam előtte, mint egy elsőbálozó kislány. Csináltattam egy galambszürke kosztümöt, és még egy új kalapot is megengedtem magamnak. Nem vertük nagydobra az esküvőt, és egy esti órát kértünk, amikor már nem nagyon jártak a hideg utcákon emberek. Hét óra előtt néhány perccel értünk a házasságkötő terem elé, de János, a lánya Katin- ‘ ka, a férje Laci, és a kis Anett már ott vártak ránk. Öt szál fehér rózsát kaptam, s remegő térdekkel mentem el az anyakönyvvezetőig. Életem legszebb pillanatait éltem át. — Hogyan tetszett beilleszkedni az új családi életbe? —Áldom a sorsot, amiért Jánosomnak ilyen lánya, veje és pici unokája volt. Azért mondom, hogy Volt, mért most már I hozzám is tartoznak. Az első perctől kezdve nagyon kedvesek velem, s a négyéves Anett már a második találkozáskor nagyi- ' nak szólított. Ez adott erőt ahhoz, hogy túlnézzék göhosi em- ■ bertársaimon. — Csak nem azt akarja mondani, Juliska néni, hogy vannak ellenségei? — Ha nem is fogalmaznék ilyen erősen, azért többen voltak, akik bolond vénasszonynak tartottak, amiért hatvanévesen férjhez megyek. Nem értették, hogy ha eddig egyedül éltem, miért akarok változtatni ezen. — Mivel telnek a mézeshetek utáni napok?-—Általában munkával. Francia és angol nyelvet tanítok, persze már csak itthon, néhány órában, nyugdíjkiegészítésként. Urak vagyunk, reggel nyolc előtt ki sem szóltunk az ágyból. Bekapunk néhány falatot, aztán kicsit összepakoljuk a lakást. Szerencsére nagyon jól bírjuk magunkat, most is csak egy kis megfázás kapta el az emberemet. Az orvos szerint mindketten száz évig fogunk élni. Én azonban annak is nagyon örülök majd, ha lesz együtt néhány gyönyörű évünk. Sikli Tímea Nagy a sürgés-forgás Szabó- né Mártiék portáján, mikor betoppanok egy ködös délelőtt. Az idős Szabó bácsi nyolcvanadik születésnapját ünnepli este a család. Sokan vannak, Mártinak, a főszakácsnak tizennyolc éhes száj betöméséről kell gondoskodnia. — Nem okoz különösebb godnot, hiszen egy iskola konyháján dolgozva nap mint nap hatalmas üstben kavarom az ebédnekvalót — mondja a kicsit gömbölyű, de mindig mosolygós asszony, miközben szaporán „koppózza” a csirkéket, tyúkokat. — Miért nem konyhakész csirkét használ? — Két ok miatt. Egyik, hogy itt kint szinte százával rohangálnak a tiszta kukoricával táplált szárnyasok, másrészt pedig, én tudom a legjobban, hogy az üzemi étkezdében egész héten milyen hóka, vérszegény jószágokat eszik a családom. Legalább áz ilyen szép ünnepeken és hétvégeken kerüljön igazi csemege az asztalra. A levesbe való tésztát édesanyám gyúrta, így aztán a vacsoravendégek, remélem, még a tíz ujjúkat is megnyalják a fogások után. A piacon A káposzta kilója 30—40, a kelkáposztáé 119, míg a vöröskáposztáé 60—80, és a savanyú káposztáé 40—80 forint. A kínai kelt kilónként 169, a karfiolt 299—348, a karalábét 100, a céklát 60 forintért kínálják. A sárgarépának 100—150, a petrezselyemnek 100—200, a zellernek 149 forint kilója. A vöröshagymát 4rí—50, a lilahagymát kilónként 70 forintért mérik. A dughagyma kilója 100—150, a fokhagymáé 200 forint, míg a póréhagyma darabja 65 forint. A mák kilója 300—350, a dióé 600—800 forintba kerül. A feketeretek 50, a jégcsapretek 150—249, a kígyóuborka 440—549 forint kilónként. A szárazbabokért 350—400 forintot, a sütőtökért 50—60 forintot kémek. A burgonyának 40—50, a csiperkegombának 320—350 forint kilója. Fehérpaprika darabonként 50, a csípős 90, a paradicsomnak 299—599 forint kilója. A citrom kilójáért 249, a narancsért 179 forintot kérnek. HÉV- Pappné Szabó Ella ímt zenetanárnő Ha egy hölgy kürtöt fúj, az mindenképpen elismerést érdemel. A nyíregyházi Zeneiskolában Pappné Szabó Ella tanárnővel beszélgettünk. — Már egész kisgyermekkoromtól. Először csak hegedülni tanultam, majd később a szakiskolában második hangszerként felvettem a kürtöt is. Hogy miért pont azt? Éppen a szakválasztáskor került hozzánk egy fiatal kürttanár, akinek még nem volt csoportja, s megindult a toborzás, ki fújná közülünk szívesen ezt a hangszert. így visszanézve negyven év távlatából, egyáltalán nem bántam meg a döntésemet. —Hol kamatoztatta tudását? — Már elég régóta tanítok, s emellett huszonöt éven át tagja voltam a Szabolcs Szimfonikus Zenekarnak is. Ma már inkább csak kisebb társaságokkal zenélek együtt, így nemrégiben a nyíregyházi fúvósokkal adtunk egy hangversenyt. — Milyen zenét szeret? — Mindenevő vagyok. Mindegy, hogy mit hallgatok, csak jó zene legyen. Hangulatomtól és az alkalomtól függ, hogy barokk, klasszikus vagy éppen jazz-zenét hallgatok. — A család is muzsikál? — A lányom a Zeneakadémián zongora szakos, a fiam pedig hegedül. Néha össze- összeülünk egy kis közös zenélésre. Ilyenkor a férjem a leg- hálásabb közönségünk. — Mennyivel masabb kon- dérban főzni, mint itthon kétliteres lábasban? ,-—Az:t igazán nem tudom, hisz olyan keveset még a családomnak sem főztem soha — kacag fel az asszony. — Egy udvarban lakunk édesanyáinkkal, vari egy másfél mázsás párom, és három örökké éhes gyermekem. így, gondolom, érthető, hogy a vasárnapi húsleves is 10 literes fazékban fő, és töltött káposztából sem érdemes nyolcvannál kevesebbet tölteni. — Mit szeretnek legjobban a gyerekek? — Ők leginkább a csirkehúst részesítik előnyben. Szerencsére mindig van levágva a fagyasztóban is, és ha késő délután mégkívánják á fríssensül- tet, este már tálani tudom. Egyébként egyáltalán nem vá- logátósak, itthon mindent megesznek, ám az iskolában a saját apróságaim is gyakran visszahozzák az érintetlen tál főzelékeket. Hiába ott is én főzök rájuk, a hazai ízeket nem mindig sikerül pótolni. — Mi kerül este az ünnepi asztalra? —Megpróbáltam úgy összeállítani a menüt, hogy mindenkinek a kedvében járjak. Lesz tyúkhúsleves, töltött káposzta, borban párolt marhasült krumplipürével, fokhagymás csirke rizibizivel, na és természetesen csokoládétorta. Én most a fokhagymás csirke receptjét mondanám el. Hozzávalók négy személyre: egy másfél kilós csirkét nyolc darabra vágunk, majd kevés olajon serpenyőben aranysárgára pirítjuk. Megtisztítunk 6-8 gerezd fokhagymát, és sóval, borssal, 4 dl húslevessel együtt a húsra öntjük. Megszórjuk egy kávéskanál szárított rozmaringgal, és fedő alatt közepes lángon 40 percig pároljuk. Ha megpuhult, kivesszük az edényből. A hús levét elkeverjük 2 evőkanál olajjahkétevőkanál liszttel és'boissal, sóval utánaízesítjük. Ha összerotytyant, a tálra szedett húsdarabokra locsoljuk. Az Egészség mindenekelőtt! Családias gyógyszertárak Sokat hallunk mostanában a patikaprivatizációról. Talán aggódnak is a kedves olvasók, hogy ezentúl hol és mennyiért fognak a gyógyszerhez, gyógyhatású készítményekhez hozzájutni. Az Új Kelet hasábjain alkalmanként bemutatunk önöknek egy-egy olyan gyógyszer- tárat, amely már átesett a magánosítás gyötrelmein, és vállalja a kollegák miatt sokszor nem is oly kellemes reflektor- fényt. Dr. Burik János úr Nyíregyháza-Kertvárosban az Egészség gyógyszertár vezetője, résztulajdonosa. Őt faggattam a pályájáról, szakmájának múltjáról-jelenéről. — Kalandos volt az utam a gyógyszerészeiig, és igaz ami igaz, eleinte nem is voltam kibékülve a dologgal. Idővel azonban megszerettem ezt a pályát, megtetszett a közvetlen kapcsolat a betegekkel. Manapság egyre nagyobb szükség van a gyógyszerek szakértelmére, mert sokan nem fordulnak orvoshoz. A jó patikus a kispén- zűeknek gyógytermékeket ajánl, a kisebb bajra recept nélkül kiváltható gyógyszert. Manapság kevés gyógyszeren van támogatás, így a betegek többsége recept nélkül is hozzájuk férhet. Ezzel együtt a felelősség is nőtt, mert szükség esetén nekünk (a patikusoknak) kell feltétlenül orvoshoz küldeni a beteget. — Miért döntött úgy, hogy elvállalja egy magángyógyszertár irányítását? — Harminckét évig állami patikában dolgoztam. Be kell vallanom, nem könnyű az önállóság. Nagyobb ateher, de legalább nem kell azt mondanom, hogy nincs. Tizenöt szállítócéggel van rendszeres kapcsolatunk, így 30 helyről 24 órán belül kaphatunk gyógyszert vagy gyógy- terméket, akár 1-2 darabot is. — Két éve, 1993. november l-jén itt, Nyíregyházán, a Fészek u. 135. alatt nyitották az első Egészség gyógyszertárat. Akkor pontosan az orvosi rendelő mellett volt a patika, mégis elköltöztek. Miért? —Tulajdonképpen ugyanabban az oldalban maradtunk, így a betegeknek nem kell átkelniük a veszélyes úton. A megnövekedett forgalomhoz pedig szükségünk lett egy nagyobb alapterületű helyiségre. így a betegeknek kényelmesebb a várakozás, és gyorsabb a kiszolgálás. A nálunk kapható termékek körét is tudtuk bővíteni. — Önnel együtt összesen négyen dolgoznak itt. El tudják látni a sok teendőt ennyien? — Igen. Ennek a titka az, hogy mindnyájan képzett emberek vagyunk. Az én jobbkezem dr. Ószéné dr. Gajdos Anikó, aki nemrégiben (1995. december 19-én) szerezte meg a gyógyszerész doktori tudományos fokozatot és szakgyógyszerészi vizsgát tett. Két szakasszisztens kolleganőm pedig Afra Ilona és Miké) Józsefné. Azt biztos, hogy itt senkinek nincs kihasználatlan ideje, de az önállóságuk is nagyobb, mint az állami gyógyszertárakban. —Nem kerülnek többe önöknél a gyógyszerek, mint az állami patikákban? — A városban 2-3 gyógyszertárnak van csak számítógépe, ezek közé tartozunk mi is. Gombnyomásra bármely termékről minden információ azonnal elolvasható. A minisztériumból fix árakat küldenek, ugyanúgy, mint az állami patikákba. így a gyógyszerárak mindenütt egységesek, emiatt nem kell aggódnia a hozzánk betérőknek. — Fiókpatikát is üzemeltetnek. — Immár öt éve üzemel a Simái úton, a volt Ságvári Tsz orvosi rendelője mellett, 8.30- tól addig, amíg az orvosi rendelés tart. Körülbelül 2000 tanyasi lakosnak biztosítjuk a gyógyszer- ellátást, ami igen nagy köny- nyebbséget jelent az ottaniaknak. Nagyon a szívemhez nőtt ez a két kis gyógyszertár. Olyanok vagyunk, mint egy család, ghol mindenki teszi a dolgát. Át kell érezni a beteg helyzetét, és ebben a világban különösen fontos, hogy azt nézzük, kinek mit tudunk segíteni. Egészség gyógyszertár Nyíregyháza, Ságvári kertváros, Fészek u. 115. Nyitva: Hétfőtől péntekig 8—18-ig. Tel.: 42-342-322. 00
