Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-26 / 22. szám

Megyénk életéből ÚJ KELET Agrártámogatás „A támogatásra való jogo­sultságot és a támogatás mér­tékét táblánként, illetve önál­ló helyrajzi számú földrészle­tenként (alrészenként), vala­mint művelési áganként és minőségi osztályonként kell meghatározni.” Az igénybejelentő lapon feltüntetett adatok nem térhet­nek el a tulajdoni lapon, illet­ve a kárpótlási vagy a földki­adó bizottsági határozatokon és a földhasználati jogot biz­tosító szerződéseken szerep­lő adatoktól (termőföld minő­sége, terület nagysága stb.). A fenti igénybejelentő lapot három példányban az FM Hi­vatalhoz kell benyújtani, de benyújtható az Agrárkamara (körzeti) gazdajegyzőjén ke­resztül is. A kérelmeket fel­dolgozók ez utóbbi megoldást javasolják. Amennyiben a földhasználónak több köz- igazgatási területen van ter­mőföldje, akkor településen­ként külön-külön kell benyúj­tania az igénylést. A támoga­tás folyósításai korábbi föld­alapú támogatásnak megfele­lően az APEH útján történik. A földhasznosítási támogatá­sok és bármilyen más mező- gazdasági támogatással kap­csolatosan a kamarai gazda­jegyzőket is lehet keresni a helyi településeken, fogadó­óráikon. Legközelebb az agrárfinan­szírozási, az apaállat-beszer­zési, a biológiai alapok fenn­tartására és fejlesztésére irá­nyuló, valamint a szaktanács- adást segítő támogatási for­mákat ismertetjük Lefler György Emlékezés Csernobilra Az E-Misszió Természetvédelmi Egyesület és a Váci Mi­hály Művelődési Központ közös szervezésében Cserno- bil+10 címmel videofilm-vetítéssel egybekötött beszélge­tésre hívjuk az érdeklődőket. Az orosz kormány által ár­talmatlannak vélt és feledésbe merült csernobili szeren­csétlenség napjainkban — tíz évvel később — is érezteti káros hatásait, melyekről nem szabad megfeledkeznünk. A beszélgetés JL996. január 26-án 17 órai kezdettel lesz a Váci Mihály Művelődési Központban, Nyíregyházán. 4. Föld­hasznosítási támogatás A külterületi (tehát belterü­let nem!) szántó, kert, szőlő, gyümölcs, gyep, halastó mű­velési ágra vehető igénybe a földhasznosítási támogatás. E támogatásra jogosult, aki: — szántó, kert, gyep 19, szőlő és gyümölcs 76 arany­korona érték alatti minőségű területtel rendelkezik; — az a tényleges földhasz­náló, akinek a földterülete leg­alább 1 hektár, és az igénylés évében, a február 28-ai állapot szerint a használatában van; — a támogatás igénybevé­telének további feltételei: a meghatározott árbevételre vo­natkozó kötelezettségvállalás 10 hektár földterület fölött, gyep esetén pedig kéthektá- ronként 1 számosállat meglé­te (egy tehén és egy ló egy- egy számosállat, míg például tíz anyajuh számít egy szá­mosállatnak, egy borjú pedig 0,3 számosállatot jelent stb.). A támogatás mértéke — elöl szántó, kert esetén, AK/ ha — majd szőlő, gyümölcs esetén, AK/ha: 0,01—5,0 AK/ha; 0,01— 20.0 AK/ha: 5000 Ft/ha; 5.01— 10,0 AK/ha; 20,01— 40.0 AK/ha: 4000 Ft/ha; 10.01— 14,0 AK/ha; 40,01— 56.0 AK/ha: 3000 Ft/ha; 14.01— 19,0 AK/ha; 56,01— 76.0 AK/ha: 2000 Ft/ha Gyep esetén: 0,01—5,0 AK/ ha: 2000 Ft/ha; 5,01—10,0 AK/ha: 1500 Ft/ha; 10,01— 19.0 AK/ha: 1000 Ft/ha. Fogászatot terveznek Az ököritófülpösi egészség­házban az anya- és gyermekvé­delem helyisége, a körzeti or­vosi, a fogorvosi rendelő és két szolgálati lakás található. A fogorvosi rendelő egyelőre még üresen áll, de ebben az év­ben pályázatot nyújt be az ön- kormányzat fogorvosi műsze­rekre. Ha ez sikeres lesz és a Társa­dalombiztosítás fedezi a leendő fogorvos és asszisztens munka­bérét, akkor rövidesen működő fogászata lesz Ököritófülpös- nek. Az ízlésesen kialakított szolgálati lakások egyikét a vállalkozó háziorvos használja, a másik pedig a fogorvosra vár. Délután két óra, vasutaiiomas, Mátészalka, vege a tanítás­nak a város középiskoláiban, a vidékről bejáró diákok hazafelé indulnak Dojcsák Tibor felvétele 1996. január 26., péntek Több dolgozóval — nagyobb bevétel A Mátészalkai Szerelvény- és Gépgyár nagy múltra vissza­tekintő üzem. Jogelődjét még 1955-ben alapították Állami Gazdaságok Motorjavító Mű­helye néven, majd 1967-ben az Ipari Szerelvény- és Gépgyár budapesti gyárának 2-es számú gyáregysége lett. Kilenc év múlva önálló gyárrá nyilvání­tották, és így működik a mai napig. A rendszerváltás után felvette a Mátészalkai Szerel­vény- és Gépgyár nevet, és megpróbált alkalmazkodni a megváltozott piaci követelmé­nyekhez. A kísérlet, úgy tűnik, sikert hoz, mert a létszámcsök­kentéssel és veszteséggel zárt évek után tavaly a gyárnak már sikerült (1994-hez viszonyítva) 30 százalékos nettó árbevétel­növekedést elérnie, amiben szerepet kaptak a saját fejlesz­tésű termékek is. A gyár 98 szá­zalékban hazai piacra termel. A dolgozói létszám 1995-ben 50 fővel nőtt. Idei tervként Fa/ - kas Sándor igazgató megemlí­tette, hogy további 20 százalék­kal szeretnék a termelést, illet­ve az árbevételt növelni. Mi­helyst lesz pénz, a raktározási célokra használt, 1000 négyzet- méteres üzemcsarnokuk tetejét leszigetelik, hogy az épület ter­melési célokra felhasználható legyen. Erről közelebbit még nem tudott mondani, de az biz­tos, hogy nem adják bérbe, ha­nem az MSG saját maga sze­retné hasznosítani. Vannak el­képzeléseik, de a megvalósítá­sukhoz szükséges pénz egye­lőre hiányzik. Tavaly valami megindult, bíznak abban, hogy ez folytatódik. Dojcsák „Nem dobtam el a fát a kezemből” Százszekeres falu Kosa György — Mint a gombostűt a szé­nakazalban, úgy keresnek megint bennünket — mond­ta büszkeséggel a hatvanki- lenc éves olcsvaapáti Kása György. — Megint kezd di­vatba jönni az úri világ, kel­lenének a szekerek meg a hintók, csak lenne, aki csinál­ja, mert kevés a kerékgyár­tó, de aki még a szakmában van, már annak is elhúzták a delet. — Jó erőben dolgozik, nem kell még annyira kongatni a bronzot. — Régen volt már, amikor még több volt bennem az erő, mint az akarat, mert sokszor már csak az tologat előre. Még a fegyverek zenéltek itt, a szat­mári síkságon, amikor a hábo­rú idején megkezdtem a szak­mát tanulni. Ugyanolyan inas voltam én, mint a többi gye­rek, még a nyakleves is elcsat­tant, ha a szükség úgy hozta, pedig ki sem mentem az apám házától, úgy lett belőlem mes­terember. — Merthogy? — Abban a régi szegény vi­lágban egyvalamiből nem volt hiány, apulyából, mert az ter­mett minden háznál szépen. Mi is tizenegyen voltunk test­vérek, nem lehetett itt már hat­éves kortól henderegni, mert munkára fogták az embert. Az öt fiútestvéremet meg apámat nézegettem, hogyan csinálnak a fűrészelt fából lőcsös szeke­ret, aztán már egy idő után ne­kem sem esett ki a fa a kezem­ből. Természetes lett tehát, hogy Berti és Laci bátyám után én is a kerékgyártó műhelyben maradtam, mihelyst kitöltöt­tem a hatosztályos iskolát. Egy másik fiútestvérem ko­vács, egy asztalos lett, egy meg egyenruhás embernek ment, és ott maradt szegény őrmes­ter a második világháború­ban. — És önnek még azután jött a szakmunkásvizsga. — A mátészalkai ipartes­tületbe hívtak ’48-ban, hogy adjak számot a mesterségbeli tudásomról. A vizsgamester­nek szüksége volt egy új ke­rékre, azt csináltuk meg neki, én a legnehezebb munkát kap­tam, az agyat véstem, kül- lőztem, de nem fogott ki raj­tam, nekem az már olyan volt, mint a kezdőnek a kapanyél. — Ezek sze­rint a szak­mán kívül más tantárgyat nem is tanult. — Nem is kellett ne­künk akkor semmi cifra tudomány, mé­gis tudtunk számolni, mérni, mert a magunk em­berségéből mindent fel­fogtunk. Ha most kérdi a fiatalokat, alig tudnak azok a törté­nelemből, mi még azt is tud­tuk, hogy mibe temették °1 At­tilát. Sokféle ember járt erre akkoriban, mert a töltést is ku- bikolták, azok is sok minden­ről tudtak — Ez a töltéserősítés a szak­májuknak is jól jött. —T alicskát, kordély t kellett készítenünk, szerszámnyele­ket a földmunkához, volt mun­ka bőven. Amikor felszabadul­tam, még legkevesebb száz lő­csös szekér volt Aranyosapá­tiban, télen szánnal hordták a trágyát a földekre, volt mit készíteni, javítani. Aztán a té- eszesítéskor legyengült a szak­ma is, divatba jött a gumis stráf, eltűnt a ráfos szekér. — És ez Kása György életét is megváltoztatta. — Én is a közösbe kerül­tem, még almásládát is készí­tettem, annyira lejjebb adtam a szakmát. Ráfanyalodtam az ácsmunkára is, hogy a család ne nélkülözzön. Most nyugdí­jasként már csak apróbb dol­gokat csinálok. — A többi marad az utó­dokra. — A két fiam már nem ta­nulta ki ezt a szakmát, mert amikor ők indultak az életbe, nem volt becsülete a kerék­gyártónak. Most megint jön di­vatba az úri világ, keresnek bennünket, mint a gombos­tűt a... Hét fa A honfoglalás 1100. év­fordulójának méltó megün­neplése alkalmából Szűcs István, egyik olvasónk fel­hívást intézett a lakosság­hoz. Javasolja, hogy telepü­lésenként ültessünk hét fe nyőt, tölgyet vagy platánfát (ezek ugyanis hosszú életű növények) a hei. vezérünk emlékére. Ennyi facsemetét még a kevés pénzű telepü­lések is ki tudnak fizetni. Az akció az általános isko­lai tanulókhoz is kötődhet, osztályonként egy-egy fát ül tethetnek a gyerekek. A fá- . kát honfoglaláskori vezére­inkről is el lehet nevezni. A felhívás jó alkalom arra, hogy ne a gáncsoskodás, ha­nem a tenni akarás vágya serkentse az embereket, és az egyet akarás, az egyetér­tés kerüljön előtérbe. K.I. Milleniumi emlékek Nyírtasson Hol van a százéves üveg? Ha emlékezetem nem csal, úgy húsz esztendővel ezelőtt ri­portot írtam Nyírtassról. Ez a kellemes község mindig jó ér­zésekkel töltött el, így volt ez akkor is. Falufelfedező utam végén betértem a tanácsházára, ahol akkor az elnök Szilágyi József volt. Kellemes, intelli­gens ember, aki ismerte és szí­vén viselte Tass életét. Beszél­getésünk közben, amikorra már kicsit összemelegedtünk, kinyitotta szekrényét, és abból kivett egy féltve őrzött csoma­got. Egy iratot, pontosabban olyat, amit a levéltári iratbe­adáskor „kimentettek” a pak­liból. Óvatosan bontotta fel. Egy könyv lapjai voltak. Ahogy ma mondanák: A/3-as méretű árkusok, megsárgultak, kicsit foszlott szélűek. Aki szereti a ré­gi iratokat, emlékeket, annak ugyancsak feldobog a szíve ilyen dolgok láttán. A régi könyvoldalak egy 1896 os elöljárósági tanácskozás protokollumát tartalmazták, pontos résztvevői névsorral, na­pirenddel. És a napirend lénye­ge az volt: Nyírtass község köz­ségi képviselő-testülete a hon­foglalás ezeréves évfordulója al­kalmából üveget ásott el a temp­lom melletti domb tetején (olda­lában? ), azt fákkal ültette körül. Ebben az üvegben olajba áztat­va papír van, a községi vezetés névsorával és a falura vonatko­zó adatokkal. Hogy volt-e több, azt nem állítom, az emlékezet véges. Az egésznek azért is van különös jelentősége — magya­rázta Szilágyi József—, mert az egykori Tosuvásárhely Tass ve­zér szálláshelye volt, így a hon­foglalást követően jeles szerep­hez jutott. Nem lévén helytörté­nész, a mondottakat azóta sem volt módomban ellenőrizni, de valószínűsége volt—van — az állításnak. Gondolkodtam azóta is arról: vajon megvan-e az olajosüveg az iratokkal? Vajon van-e valaki, aki azonosítani tudja az egykori elásás helyét? Létezik-e még az az irat, melyet akkor olyan féltve olvasgattam? Eszébe jut-e vala­kinek, hogy Nyírtasson most, a honfoglalás ezerszázadik év­fordulóján kiássa ezt a relikvi­át, megtudván, vajon mi is van benne? Vagy talán van valaki, aki most, a millecentenárium idején kíván „idődobozt” elrej­teni az utókor számára? Van-e ma üzenete a falunak a jövő nemzedékek számára? Gondolkodok és reményke- dek. Talán még létezik a száz évvel ezelőttiek emlékezőpa­lackja. Talán lesz ma is, aki üzenni akar. Egy ilyen üveg is emlékezetőrző lehet. Az élni tudó, az élni akaró generáció palackpostája előre nem is­mert korok számára. (bürget)

Next

/
Oldalképek
Tartalom