Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-25 / 21. szám

UJ KELET Partnerek a hármashatáron- Határok mellett élni lehet átok és áldás is. Eddig ez a vidék töb­bet kapott az átokból azzal, hogy természetes kapcsolatokat szab­daltak szét a történelmi Magyar- ország trianoni feldarabolásával. Az új típusú együttműködéseket teremthetik meg az olyan össze­jövetelek, mint amilyet a napok­ban rendeztek Fehérgyarmaton. Ukrajnából és Romániából ér­keztek szakemberek a szatmári városba, hogy a vendéglátókkal együtt a három ország közös ha­tárán élők megbeszéljék aktuá­lis problémáikat. A Hármashatár Irodalmi Társaság szervezte az Együttgondolkodás ’96 című összejövetelt. Márton István, a társaság titkára megnyitója után Nyíri Sándorné, Fehérgyarmat alpolgármestere szólt a megje­lentekhez. Elmondta, hogy ha­gyományteremtés kezdete ez az együttlét, mert egy irodalmi tár­saság hozta közös fedél alá az önkormányzati vezetőket, a gaz­dasági szakembereket, a kultúra követeit. így van ez rendjén, hi­szen itt fogalmazta meg Kölcsey. „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!” Benne van ebben az irodalmi mondatban a gon­dolkodás, a munka, az önigazí­tás, ami mindig is éltetője volt a sokszor nehézségekkel küzdő népeknek itt, a Kárpátok karéjá­ban. Szinte ezeket a gondolatokat folytatta Lábody László, a Hatá­ron Túli Magyarok Hivatalának elnöke, amikor kifejtette: Sajá­tos helyzet, hogy egy irodalmi csoportosulás hív össze egy ren­dezvényt, melyen vállalkozók, pártok képviselői, a kultúra em­berei, közigazgatási szakembe­rek beszélik meg Magyarország, Kárpátalja, Erdély találkozási pontjának mindennapi ügyeit, a jövő elképzelt feladatait. Ha vi­szont azt nézzük, hogy az iroda­lom az életből táplálkozik, már nem is meglepő az egész, sőt, követendő példa lehet az ország más, hasonló helyzetben lévő pontjai számára is. Ezt követően Tóth Mihály, az ukrán parlament képviselője elmondta, hogy Kárpátalja speciális helyzetben lévő öve­zet, mert részben természetes, részben mesterséges régió. Ter­mészetes kötődése, korábban évszázadokig a magyar nem­zethez tartozás. Most tarka ké­pet mutat az etnikuma, nagy a népsűrűsége, a Keletet Nyugat­tal összekötő kommunikációs vonalak nagy lehetőségeket rejtenek, ásványkincsekben, természeti kincsekben igen gazdag. Miért nem élhet Kár­pátalja ezzel a lehetőséggel? — tette fel a képviselő a kér­dést. Mert a nagypolitika sok­szor közbeszólt. Az ungi, bere­gi rész kulturálisan mindig is Magyarországhoz kötődött, gazdasági, politikai szempont­ból viszont most az. ukrán ál­lamhoz tartozik. Önszervező­déssel viszont a gazdasági kap­csolat két pólusú lehet, és eb­ben nagy jelentőséget tulajdo­nított ennek a találkozónak. Czellár István, a fehérgyarma­ti kerület országgyűlési képvi­selője azzal folytatta: nem csak a közös gondolkodás, hanem a közös vonások is segíthetik, hogy folytatása is legyen az együttműködésnek. Partnerek lehetnek a hármashatár szakem­berei, politikusai abban is, hogy az itt élők lakóhelyük közelében jussanak munkához, jövedelem­hez. Ezek technikai feltételeinek megteremtéséhez személyes se­gítségét is felajánlotta. A közös vonások abban is tet­ten érhetők, hogy Szatmárné­metiben nincs magyarellenesség a románok részéről — hangsú­lyozta Pintea Viorel, a Demok­rata Agrárpárt Szatmár megyei el­nöke. Jó a megyei önkormány­zatban is a hangulat, mert nem kérdezik a románok, hogy ki magyar, német vagy zsidó. Úgy tűnik, az útkeresés hely­zetében vagyunk — szögezte le Klucsevszkij Jurij, az ungvári Gazdainveszt vezérigazgatója. Amíg a korábbi KGST-országok jelentős része Nyugat felé nyi­tott, Ukrajna még most is Kelet irányába kényszerül. Nem elég felkészültek az egykori szovjet tömbhöz tartozó országok, ta­nulniuk kell, tanítani kell őket. Összegezve az elhangzotta­kat, pozitív lehet a tanácsko­zás mérlege. Az ilyen összejö­vetelek húzóerők lehetnek, mert a politikára mit sem adó itt élő emberek mindig megta­lálták a közös hangot, akár ro­mánul, akár magyarul vagy ukránul kellett megszólalniuk. Az európai folyamatokkal is egységben van, hogy a dönté­sek ott szülessenek, ahol a problémák keletkeznek. Fehérgyarmat Megmaradt tanító néninek 1996. január 25., csütörtök 9 Nők az önkormányzatban Egyre gyakrabban egy hölgy képviseli a fehérgyarmati pol­gármesteri hivatalt a város jelentősebb rendezvényein. Az okáról beszélgettem az érintet­tel, Nyíri Sándorné Szegedi Zsuzsával. — Erre nagyon egyszerű a válasz — mondta kedvesen Zsuzsa asszony. — Fehérgyar­mat alpolgármesterévé válasz­tottak egy éve. — Amiből az következik, hogy először mint helyi kép­viselőre szavaztak Önre... — Az első ciklus önkor­mányzati képviselő-választása alkalmával nem indultam ezért a társadalmi megbízatásért. Láttam azonban a városi tele­vízióban a közvetítést a testü­leti ülésekről, és bármennyire fésültek is voltak az adások, néhány dolog nemtetszésemet váltotta ki. Csak férfiak voltak a testületben, és sokszor elég­gé kifogásolható modorban zajlottak a viták, néha pártcsa­tározások. — Ez motiválta, hogy indul­jon a választásokon? — Ezek a dolgok csak ellen­érzést jelentettek. Igazán ez inspriált, hogy ráadásul még a fehérgyarmati születésű is ke­vés volt a testületben. Nekem már a nagyszüleim is ezen a szatmári településen éltek. Nemcsak itt születtem, itt jár­tam iskolába, de pedagógus­ként húsz éve ebben a város­ban oktatok. Férjem ebben a városban autószerelő, a tanítói diploma előtt álló lányunk is helyben képzeli el a jövőjét. Ilyen sok ok már elég volt ah­hoz, hogy megpróbáljam, mit tehetek szűkebb környezete­mért. — Kiderült már? —Erre egy év kevés. Minden­esetre amióta három nő is van a 1 testületben, az önkormányzati gyűlések finomabbak lettek. A polgármester javaslatára titkos szavazással választottak alpol­gármesternek, de ez semmire nem kötelez. Mindig amellé a döntés mellé állok vagy olyat kezdeményezek, amelyik a la­kosság érdekét szolgálja. Párt­nak soha nem voltam tagja, most sincs ilyen elkötelezettsé­gem, és ez szintén lényeges a döntéseimben. — Akkor az egy év még arra is kevés volt, hogy megismerje a helyi közigazgatás munkáját? Nyíri Sándorné — Annál már tovább jutot­tam, Nemes István polgármes­terrel megosztottuk a feladatot, a szociális és sportosztály, va­lamint az intézményfelügye­leti osztály tartozik hozzám. A hivatal dolgozói mindenben segítenek, már egészen feltalá­lom magam a helyi közügyek intézésében. — Ez azzal jár, hogy ön is bent ül a hivatalban? Két malomban őrölnek A vasútállomás melletti ma­lomban élénk mozgás tapasztal­ható. Kint, az udvaron teherau­tók hozzák a búzát, bent, az épü­letben villanyszerelők, gépé­szek, lakatosok, hegesztők szor­goskodnak. Az okokról Simon György, a Szabolcs Gabona Rt. vezérigazgatója tájékoztatott. — A korábbi években is ked­velt liszt volt a fehérgyarmati, és szeretnénk, ha ez a későb- biekbenmég inkább így lenne — kezdte szakmai alaposság­gal a vezérigazgató. — Ennek érdekében kialakítottunk egy olyan gazdasági stratégiát, amely megfelel az említett el­képzelésnek. — Lehetne ezt részletezni? — Még az ősszel megvásá­roltuk a gacsályi, a kölesei, a tarpai téeszek terményszárító üzemeit. Ez a későbbiekben , részben azt eredményezi, hogy az általunk termeltetett, felvá­sárolt gabonaféléket szárítás céljából nem kell száz kilomé­tereket utaztatni. Ugyanakkor annak a feltételét is megte­remtette, hogy a szatmári bú­zából Szatmárban készítsünk lisztet. — Ehhez viszont malom is kell... — Az őrlőüzem adott volt, csak nem mi voltunk a tulaj­donosai. Már 59-ben megkezd­te működését egy, még ma is korszerűnek mondható malom Fehérgyarmaton, amit tíz nap­ja megvásároltunk. — Ha jól tudom, ez koráb­ban az önöké volt. Negyvenkét év a kereskedelemben — Véletlenül let­tem kereskedő, de az­tán már nem is szakí­tottam ezzel a szak­mával — kezdte el­gondolkodva törté­netét Szűcs Gyula csendes fehérgyarma­ti lakásában. — Ami­kor befejeztem a nyolcadik osztályt, mezőgazdasági szakközépiskolába jelentkeztem, de nem sikerült bekerülnöm, ' mert akkor még na­gyon kevés volt a kö­zépiskolai hely. Ta­nulókat keresett vi­szont éppen abban az idő­ben a helyi fmsz, megfelel­tem a felvételin, 1954. áp­rilis 1-jén már kezdhettem Szűcs Gyula is a gyakorlatot Fehérgyarmat akkoriban legnagyobb élel­miszerüzletében. Komoly inasévek voltak azok, mert takarítástól a fűtésig sok mindent kiadtak feladatként a tanulóknak. A gya­korlati idő letelte után a gyöngyösi szak­munkásképző intézet­be kellett mennem el­méleti oktatásra. Nagy élmény volt ez egy, a szatmári síkságokhoz szokott gyereknek, de a tanulás kötelességét nem felejttette velem. Ez olyannyira sike­rült, hogy még most is őrzök egy megsárgult ’57-es újságot, ami­ben fényképpel az egész ország szövetkezeti dol­gozóinak bemutattak, mert kitűnővel végeztem el az is­kolát. Más volt akkor, az ötvenes években a kereskedelem, más volt az élet. Pultok választot­ták el a vevőket a kereske­dőktől, fejben számoltuk az árakat, billenős mérlegen de- kázgattuk a portékát, barna pa­pírzacskóba méregettük a lisz­tet, a cukrot, a nápolyit. Sok­szor hiánycikk volt még az alapvető élelmiszer is. Ma már más a boltosok dolga, korsze­rűbbek az üzletek, de egy nem változott: a vevő kiszolgálása a mi munkánk alapja. Ez volt nekem is az alapvető azalatt a negyvenkét év alatt, amíg egy órára sem szakítottam a szakmámmal. A tanulóévek után több beosztásban is kipró­báltam magamat, majd '77-ben egykori tanulóéveim boltjában vezető lettem. Két év múlva át­adták a megye mindmáig legnagyobb területű ABC- áruházát Fehérgyarmat fő­terén, üzletünk odaköltö­zött, és onnan mentem most nyugdíjba. Kicsit nehéz volt az elvá­lás, mert nagyon jó közös­ség alakult ki az ABC-ben. Egymásért is dolgozott a kollektíva, leltárhiány soha nem volt, egyetlen komoly vevő sem panaszkodott a munkánkra. De az életkor -parancsol. Ezt tudomásul ve­szem, és megpróbálom hasz­nosan eltölteni nyugdíjas­éveimet. Most még nagyo­kat pihenek, aztán majd meglátom, mivel tudom iga­zán lekötni magamat, ami­vel feleségemnek is kedvé­re tehetek. — Csak amikor dolgom van, akkor megyek be, de akkor is főleg délután. Megmaradtam továbbra is tanító néninek. Egyetlen órám sem marad el, végzem a munkámat és ezért kapom a béremet. — És milyen az önkormány­zat anyagi helyzete? — A '95-ös év elég nehéz volt, mert az előző ciklusban sok kölcsönt vett fel a város. A lakosság újabb adókkal nem terhelhető, szigorúan takaré­koskodnunk kell. Még mindig sokan várnak lakásra, munká­ra, ez is jellemző városunkra. Az önkormányzati lakásokat sokan megveszik, ez lehető­séget ad újabb lakások építé­sére, amivel az egyik problé­mán enyhíthet az önkormány­zat. — Jut-e idő ennyi teendő mellett a magánéletére? — Egyre kevesebb. Akkor nagyokat sétálok a kutyáim­mal. Sokan tudják rólam, hogy bernáthegyi, palotapincsi, si- cu kutyáimmal már több kutya­kiállítást nyertem, a Magyar Ebtenyésztők Szövetségének egyik helyi vezetője vagyok. — Nem a Szabolcs Gabona Rt.-é, hanem a jogelődjéé volt, de a gazdasági átalakulás ide­jén az Állami Vagyonügynök­ség döntése értelmében, a me­gyei gabonaforgalmi vállalat­nak el kellett adnia a kisebb üzemeit, köztük a fehérgyarma­ti őrlőüzemet is. Most viszont megteremtettük a malomipari tevékenység hátterét, és meg­szereztük a gyarmati objektum tulajdonjogát. —A háttérhez viszont önma­gában nem elég az ön által említett három szárítóüzem. — Amikor ezeket a termény- szárítókat vettük, azt mondták az illetékes téeszvezetők, azért adják szívesen a Szabolcs Ga­bona Rt.-nek, mert mi egyéb­ként is ott vagyunk a térség­ben, szerződést kötünk a ma­gángazdaságokkal, szövetke­zetekkel kukorica, búza, árpa, zab termelésére. Bízom abban, hogy mostani gazdasági lépé­sünk növeli a vetési kedvet, a növénytermesztési biztonsá­got. — Ezzel a részvénytársasá­guk most már két malomban őröl. — De ezt ne tessék mögöttes szándékkal gondolni, mert a mi üzletpolitikánk mindig is a ki­számíthatóság, a minőség volt. Az viszont tény, hogy ezzel a vásárlással kettőre növekedett az általunk üzemeltetett mal­mok száma a megyében, ugyan­is eddig csak Nyíregyházán volt őrlőüzemünk. — Két malom vagy két jó malom? — Csak azt mondhatom, hogy jó. Üzemindítás előtt vi­szont műszaki felülyizsgálatot kell végeznünk, amit karban­tartás követ. Ennek a munká­nak az elején vagyunk most. Már szállítjuk a terményeket, rövid időn belül indul a liszt­készítés is. —Ezzel már céljukat is meg­fogalmazta? — Lényegében igen. Minden­fajta liszt őrlésére alkalmas a gyarmati üzem. Napi ötven ton­na a kapacitása. Egyelőre a már lekötött szerződéseink teljesíté­séhez, valamint a térségben lévő három sütőüzemünkhöz ad alap­anyagot a malom. — Lesz-e ennek munkahely­teremtő hatása a térségben? — A jelenlegi elképzelés szerint ez nem számottevő. Még szükség van egy piaci fel­mérésre, hogy mikor indulha­tunk a csomagolt liszt értéke­sítésével. Akkor majd vissza­térhetünk a dologra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom