Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-03 / 2. szám

UJ KELET Labdarúgás 1996. január 3., szerda 1 Pletykák és ajánlkozók Lassan véget ér a jó világ a szabadságukat töltő labdarú­góknak, a jövő héten meg­kezdődik az alapozás. A felké­szülés közeledtével a játé­kosmozgások kérdése is egyre inkább kikristályosodik, mi ta­gadás, a Rakamaz NB III-as együttesénél is szárnyra kaptak a mendemondák. Mit szól eh­hez Szász Simon egyesületi el­nök? — Ragyogóan teltek az ün­nepek, minden rendben ment. Tele vagyunk pletykákkal... __? ? ? — Megjelentek olyan hírek, melyek szerint ez is távozik, meg az is. — Például Zákány, Búzás vagy Hudák. Mi az igazság? — Mi ezekről nem tudunk, ezt senki sem jelentette be ne­Napokon belül minden eldől Baktalórántházán. Igaz, már mostanra is világos egy-két dolog, de eddig pusztán arról lebbent fel a fátyol, hogy Já­vor Pál Sényő után Bakta­lórántházán folytatja... — Jelen pillanatban csupán Jávor Pál idejövetele a biztos, és bár több játékossal csak kar­nyújtásnyira vagyunk a megál­lapodástól, egyelőre ennyi a hír Baktalórtántházán. Egy új kapus igazolása majdnem biztos, ezek az ügyek január 10-éig tisztázód­nak — tudtuk meg Kormány Béla egyesületi elnöktől. — Jön-e Czipf Zoltán Kábá­ról? Az elmúlt időszakban több alkalommal szólt a fáma arról, hogyan és kivel erősít a Nagykálló ősszel remekül sze­repelt harmadosztályú együtte­se. Úgy tűnik, az igazolások egyelőre megrekedtek — bár egy NB I-et is megjárt, fiatal irányító középpályás jövetele gyakorlatilag biztos —, az Karóczkai Péter visszatér künk. Persze, aki menni akar, nem tartjuk vissza! — Új játékosok, igazolási tervek? — Eddig az dőlt el, hogy — Ez a kérdés fog a leg­később eldőlni, ugyanis a Fe­rencvárosban kezdi a felkészü­lést. Egyébként a Kaba erő­teljesen marasztalja, de bízunk abban, hogy a mi játékosunk lesz. — Van-e távozó, marad-e az együttesben Gdovin? — Nincs távozó, Gdovin pe­dig marad. — Mely csapatokkal ütköz­nek majd meg a felkészülés so­rán? — Februárban Záhonnyal oda-vissza alapon játszunk, és Nyírcsahollyal is találkozunk. Ami biztos: edzőtábor nem sze­repel az elképzeléseinkben. ügyek ugyanott állnak, ahol egy-két hete. A hírek szerint Boda Mihály edző Szarvason töltötte szabadságát (szerdán érkezik haza), míg Papp Sán­dor elnököt influenza gátolta az igazolások intézésében. Fejle­mények — Nagy Tamás szak­osztályvezető tájékoztatása sze­rint — egy-két napon belül vár­hatók. Karóczkai Péter visszatér Sényőről. Ennek következté­ben szűkíteni fogjuk a keretün­ket, de még nem tudjuk, kit fog érinteni. Ez ügyben Kiss Mik­lós mondja ki a végső szót. Ragyogó, tehetséges állomá­nyunk van, sok fiatallal. Egyéb­ként többen ajánlkoztak, és szó­ba jött az is, hogy az NYFC-től is érkezik valaki. De ezek csak beszélgetés szintjén merültek fel. — Január 8-án kezdik a fel­készülést. Végleges-e már az edzőmeccsek listája, mennek-e edzőtáborba? — Rövidesen minden eldől, valószínűleg Noszvalyon vagy Hajdúszoboszlón tartunk majd egy — nem hosszú — edzőtáborozást. Cs.N. „Jól állnak” Tiszalökön Sikeresnek nevezhető idényt abszolvált az önálló­ság útjára lépett Tiszalöki Futball Club. Az együttes az ötödik helyen tanyázik a megyei első osztályú baj­nokságban, amire már régen volt példa. Ezt a szereplést példaérté­kűnek tartják a városban, nem is óhajtják lejjebb szál­lítani igényeiket. A cél to­vábbra is az élcsoport. Eh­hez egyben kell tartani a csa­patot. Sőt, a tiszalökiek olyannyira, jól állnak”, hogy a 27 fős játékoskeret szűkíté­sén gondolkodnak. Ennek megtétele a január 14-én kezdődő felkészülés első­rendű feladata. Ekkor dől el, hogy kitől, illetve kiktől kö­szön el a klubvezetés. Az a klubvezetés, amely mindössze egy labdarúgó le­igazolásán munkálkodik, ám azon nagyon... Szakács Zsoltról van szó, aki vissza­felé kacsintgat a Tisza-parti legénységhez, miután balul sült el ibrányi félesztendős kitérője. Ahogy Balogh Ti­bor elnök fogalmazott: az üzlet nyélbe ütésére tett erőfeszítések előrehaladott stádiumba jutottak. Jávor Pál Baktán! Megrekedt ügyek Nagykállóban? Bücs Zsolt felcsapott világutazónak Amerika, vagy valami más? Mondhat­nám, ez Amerika. Elég fur­csa, nem? Tehát ke­rül, amibe kerül, a szövetség megveszi a játékoso­kat, még­pedig úgy tervezi, hogy egy sztár mellé begyűjt három kül­földi fut­ballistát, majd köré­jük építi fel a csapatot. Az össze- sereglett ki tudja hány Bücs Zsolt, az örök bohém (Fotó: Racskó) Alighanem sok az irigye Biics Zsoltnak! Épp egy esz­tendeje annak, hogy beesett a kies Malajziából. Üdvözölte a cimborákat, aztán „megpat­tant”. Németországig szágul­dott, ahol ismét csak jól ment sora. Mit ád az ég, december­ben újra itt termett. De ne higgye senki, hogy marad is. Nyughatatlan természete mást parancsol. Vállon vere­gette az ismerősöket (van né­hány...), végigjárta a régi he­lyeket, s megint hozzálátott becsomagolni a legszüksége­sebb holmit. A bohém lelkű karmester a napfényes Flori­dába repül. — Majdhogynem napra pon­tosan egy éve lettem a német Tennis Borussia játékosa, amely csapat a közelmúltban esett ki a Bundesliga második osztályából. Amikor a berlini együtteshez kerültem, az a ki­lencedik helyen állt, a szezon végén — már velem — negye­dikként zárt! Nyertük a mérkő­zéseket, abban nem volt hiba, hiszen összesen egyszer ve­szítettünk, kétszer volt dön­tetlenünk, csakhogy a riváli­sok ugyanezt tették. Decem­ber harmincegyedikén lejárt a szerződésem, emiatt hazajöt­tem. — Mihez kezd most? — Ha minden igaz, január hatodikán utazom, ezúttal azonban nagyon messze. Az úticél Amerika, közelebbről Florida! Tíznapos edzőtábor, benne a program jó néhány meccs. Rajtam kívül rengeteg játékost fognak mustrálni, s az is biztos, hogy válogatott szin­tű futballistákat akarnak vásá­rolni. Az amik dollárezreket áldoznak a beinduló nagypá­lyás bajnokságba, hovatovább nehéz ügynek ígérkezik odafér­kőzni a húsosfazékhoz. — Melyik csapatról lenne szó? — Magam sem tudom. A helyzet korántsem egyszerű, mert a tengeren túl ez nem így működik. A dolog úgy áll, a szövetség verbuválja a játéko­sokat, mintha nálunk az MLSZ adná-venné a labdarúgókat. — Fura. A szövetség közve­títi ki a neki tetsző embereket? játékosból kiválasztják a legjobbakat, az­tán jöhet a draft, ahol minden­ki viheti, akit csak akar... — Úgy, mint az amerikai ko­sárlabdázókat az NBA-együtte- sek... — így van. — Németország elfelejtve? — Nem, Essenből kaptam ajánlatot, sőt, ez a harmadosz­tályú, feljutásra esélyes csapat próbajáték nélkül szerződtetne. Ok már ismernek. Mi több, Koreából is érdeklődtek... — Profi státusban volt Ber­linben? —A Tennis Borussia amatőr klub, ám ettől függetlenül a fo­ciból éltünk. A liga keleti cso­portjában szerepeltünk, tizen- nyolcas mezőnyben. Ebből nyolc proficsapat, a másik tíz négy hivatásos labdarúgót fize­tett, akik délelőtt, délután edzettek, a többiek csak este. — Mennyi az esélye az ame­rikai kaland sikerének? — Ötven-ötven. Ha szeren­csém lesz, ott tartanak. Hajszá­lon múlik az ügy, hisz elrúgok egy szabadrúgást, ami, ha be­megy, megállapítják, hogy jó a rúgótechnikám, és máris elém- tolják a szerződést. — Idehaza nincs szükség Bücs Zsoltra? — Úgy érzem, nincs. Kecs­kemétről kerestek, velük hama­rosan tárgyalni fogok. Egyedül kispályán tartanak rám igényt... — Ahogy kiveszem a hang­jából, nem is keresi igazából a visszautat. — Odakint megtanultam né­hány dolgot. Németországban például, amint közeledett a kontaktus vége, az utolsó hét mérkőzésen kihagytak a csa­patból! Egyébként azért került sor a szakításra, mert a Borussia szponzora — egy milliomos úriember — visszalépett. A klub anyagilag megszorult, ez­által nem tudott tovább tartani. Sok mindenért meg kellett szenvedni, ami itthon könnyen ment, légiósként már nem annyira. Az az igazság, elértem egy bizonyos életszínvonalat. Elkeserítő lesz a mondókám, bár fáj erről beszélni: Magyar- országon gyakran szembesülök a szegénységgel, az arcok ko­morak, süt róluk a szomorú­ság. Eljutottam addig a pontig: ha tényleg „beüt” az amerikai vizit, lehetséges, hogy hosszabb időre letelepszem! De hát ez csak amolyan távlati elképzelés, bármi közbeszól­hat... Koncz Tibor Uj sztár Itáliában! Roberto Baggio hullám­völgyben van, Giuseppe Signori sem a régi már, Alessandro Del Piero is in­kább csak a kupatalálkozó­kon eredményes. Az itáliai labdarúgásban azonban nincs pánik; feltűnt egy új csillag, akiről terjedelmes cikket közölt a Panorama olasz magazin. A neve En­rico Chiesa, a Sampdoria já­tékosa és van egy kiváló tu­lajdonsága: nagyon gólerős'!’5 A genovai „újonc” azon­ban nem kezdő; immár 25 éves. 1989-ben mutatkozott be az első osztályban, jelen­legi csapatában. Ez idő tájt azonban a két csatár, Gian- luca Vialli és Roberto Man­cim hétről hétre „sziporká­zott”, így az akkori edző, Vujadin Boskov úgy döntött, kölcsönadják, hogy rendsze­res játéklehetőséghez jusson. Először a harmadosztályú Teramo, ezután a Chieti színeiben szerepelt, majd két évvel ezelőtt a B-ligás Mode­nához került, ahol 14 gólt „ter­melt” egy szezonban. Következő „állomáshelye” a Cremonese volt. Itt szintén 14 góllal „tette le a névjegyét”. Ekkor ismét felfigyelt rá a „Samp”. Mivel Vialli $ Ju- ventushoz igazolt, a jelenle­gi svéd mester, Eriksson szorgalmazta a játékos „visz- szarendelését”. Az új csillag egyébként szabadidejében Ken Follett műveit olvassa és szívesen megismerkedne Sharon Stone-nal. Fradi: Christiansen — nem! Nincs nagy játékosmozgás a Ferencváros labdarúgócsapatá­nál. Mint ismeretes, eddig egyedül a csapatkapitány Kel­ler József távozott a belga első osztályú Beverenhez, és csak Nagy Norbert érkezett a Stadler FC-ből. Havasi Mihály, a zöld­fehérek klubtitkára kategori­kusan cáfolta azokat a híreket, i negyek szerint a dán Kenneth Christiansen visszatérne az Üllői útra. A pécsi Dárdaival kapcsolat­ban Havasi elmondta, a játékos jelenleg katona és esetleges le­igazolása csak leszerelése után lenne esedékes. — Más labda­rúgó szerződtetése most nem aktuális —jelentette ki a klub­Kisvárda: légiósokra várva Mint annyi más együttes, a kisvárdai is kicserélődik ta­vaszra. No nem nagyon — erre igazából nincs is szükség —, de a változások elkerül­hetetlenek. Mindezen folya­matok érlelődnek. Egyelőre kevés a kézzel fogható ered­mény, jóllehet a háttérben se­rény buzgólkodás tapasztal­ható. Amint arról Gólyán István technikai vezető beszámolt lapunknak, Lelt József szemé­lye okozza számukra a leg­több fejtörést. A középpályás távozási szándékáról a sajtó útján értesültek, eszerint a Sényő lenne a labdarúgó kö­vetkező állomáshelye. Arra a hírre — mely lábra kapott az utóbbi időben —, hogy a két ukrán légiós, Popovics és Czap esetleg a határ túloldalán reked (helyesebben szólva ma­rasztalják őket), a válasz akép- pen hangzik: „Amíg a vezetés nem találkozik a két fiúval, ad­dig erről a témakörről semmi érdemleges nem mondható.” Nevezettek a védelem bástyái, s nekik, hasonlatosan társaik­hoz, január tizedikén kell je­lentkezni. Ekkor kezdődik ugyanis az alapozás. Erre az eseményre hivatalos Ocsenás József, valamint Drá­gán Zsolt, akik már kisvárdai futballistának vallhatják magu­kat. A pakliban további két-há- rom játékos igazolása szerepel, egyikük régi ismerős: Dudás Zoltán. Persze az őszt Sényőn töltő középpályás a nehéz ese­tek kategóriájába tartozik. Vele kapcsolatban a várdaiak készek a tárgyalásra, ezt beütemez­ték az eljövendő napok vala­melyikére. Igaz, megkaparin- tására több gárda „rástartolt”, leginkább a Baktalóránt- háza... Mint ahogy a baktaiak pályáznak Jávor Pálra is. Kisvárdán úgy tudják, volt játékosuk már alá is írta a szerződést, tehát meghiú­sulni látszik jövetelének esé­lye. A felkészülési terv vázlata az asztalon fekszik, Mészáros Károly edző kidolgozta a pontos menetrendet. Az első heti izomláz elmúltával sűrí­tett tréningek várnak a le­génységre, mígnem január 31-én hazai környezetben, Záhony ellen mutatkozik be a KSE új összetételű csapata. (Koncz)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom