Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-22 / 18. szám
Labdarúgás 1995. január 22., hétfő Egy világbirodalomból a síkos szálkái pályára Jövőre cél a bajnoki cím UJ KEI,RT Újabb játékosok a láthatáron Jól áll Ötvösék szénája Nem repesnek az örömtől a sényői labdarúgók. Hideg van, ám ők mégis izzadnak. Izomláz is bénítja a lábakat, ettől aztán kissé bágyadtan mozognak a fiúk. De nincs megállás... A felkészülés alatt nem ildomos lazítani, aki így tesz, később hoppon marad. Még egy érv szól amellett, hogy érdemes élenjárni a munkában: ugyanis a játékosoknak most kell „bedolgozniuk” magukat a csapatba. Különösen igaz ez Sényőn, ahol mindenki tiszta lappal kezdett. Nem is lehet másképp azután, hogy tizenhárom ember vette kalapját, s lépett „a távozás mezejére”. Közülük legtovább Knoblok Sándor habozott, a csatár az elmúlt hét közepén csábult át Bakta- lórántházára. No persze, nem ürült ki az öltöző, az elvándoroltak helyét seregnyi új futballista foglalta el. És természetesen valamennyi jövevény játszani szeretne! Három legény — egyelőre — kevesebbel is beérné. A nagy- kállói Polonkai, valamint az újfehértói Ötvös és Balázscsík szerződésre vár, mivel számukra még nem biztosított státust a második vonalbeli klub. Edzenek becsülettel, szaggatják az istrángot, amire felfigyelt Falatovics László is. Két hét tapasztalatát Összegezve: a tréner elégedett a tesztelés eddigi eredményével, meglehet, mindhárom fiatalra igényt formál, azaz javasolja majd leigazolásukat. Az viszont szemernyit bosszantja a mestert, hogy az elburjánzó influenzajárvány a keret tagjait is letaglózta. A kapus Krizsanovszkyt, továbbá Szikszóit írta ki az orvos, emellett Sinka is kókadozik. Köny- nyen megeshet, hogy ő sem ússza meg a szobafogságot. A Rubóczki, Torda duó már kilábalt a betegségből, nekik kímélő gyakorlatokat sütött ki Falatovics László. Az edző azt sem felejtette el megemlíteni: a gárda erőnléte bizony nem tökéletes, de semmi nincs veszve, idővel behozható a lemaradás. Kiszivárgott a hír, miszerint mégsem lesz szlovák légiósa a Sényőnek. Az ajánlott labdarúgóról kiderült: nem az, akire a vezetők számítottak, az őszszel Fehértón szerepelő Motornak védő, ám abból van elég... ráadásul a kassai játékos még tinikorú. Ugyanakkor, bármikor megérkezhet az NB Il-es együttes portájára — a korábban úgyszintén beharangozott — román Balázs K. (ősszel a Pécset erősítette, s öt mérkőzésen lépet pályára), aki Nagybányáról ruccanna át (vissza...) Magyarországra. Nem kizárt annak lehetősége sem, hogy hamarosan újabb labdarúgók próbálnak majd gyökeret verni a csapatban, főként csatárok jöveteléről hallani. Zajlik tehát az élet Sényőn, a színfalak mögött folyik a ter- vezgetés. Fontos leírni: Ru- bóczkiék első előkészületi találkozójának dátuma február 7., Az ellenfél nem piskóta: a Diósgyőr. Koncz Tibor Hogy hogyan lesz a szovjet, majd orosz válogatott proto- kollosztály-vezetője a Mátészalkai MTK szakosztályvezetője? Hogy hogyan lehetett a hajdani Szovjetúnióban magyarként ilyen karriert befutni? Hogy mit jelentett eme világbirodalomban olimpiai bajnoknak lenni? Hogy Puskás Ferenc, alias Öcsi bácsi címeres mezes fiainak győzelem esetén fejenként 20 ezer dollárt fizetett volna zsebből? Egy hete Fehérgyarmaton is beindult a gépezet, elkezdődött a felkészülés. Mint Balogh Csaba, az együttes trénere elmondta, igazán változatos a fiúk programja, hiszen hosszútávfutástól kezdve a tornatermi foglalkozásig sok minden szerepel az elvégzendő feladatok között. A múlt héten öt alkalommal találkozott a gyarmati legénység, ez a szám ezen a héten kiegészül, lévén Pe- nyigével edzőmeccset vív a gárda. Apróbb gondot az jelent az edző számára, hogy még nem mindig teljes a létszám, azonban a jövő hétre remélhetőleg kiegészül a csapat. Hír a legénység háza táján, hogy Hadadi nemsokára leszerel és nagyobb figyelmet tud szentelni a focinak. Az új — alacsonyabb osztályokból érkezett — játékosokat illetően még nagy a titkolózás, mindössze annyi ismert, hogy Cserepes Ottó visszatér Fehérgyarmatra. (Czibere viszont az NB III-as Mátészalkával készül.) Mivel a gyarmatiak csatárgondokkal küszködtek az ősszel, egy új támadó érkezése sincs kizárva. Gyalay Imre egyenesen Moszkvából érkezett még 1994-ben Budapestre. Rövidesen megyénkbe tette át a székhelyét, majd az újjá formálódó Mátészalka szakosztályvezetője lett. — Czékus Lajos, az MLSZ főtitkárhelyttese révén kerültem Magyarországra — magyarázza idejövetelét Gyalay Imre. — Czékus úrhoz hét éves barátság fűz engem, még a Szovjetúnióban találkoztunk először. Eleinte munkakapcsolat alakult ki köztünk, hiszen többször kalauzoltam a Szovjetunióba érkező magyar küldöttséget. Amikor Magyarországra érkeztem, fél évet töltöttem Budapesten, majd a vállalkozásom — konzervgyártással foglalkozom — okán jöttem ide, Mátészalkára. Az MMTK- ban Decemberben megválasztottak elnökségi tagnak, majd januárban kértek fel, hogy legyek a gárda szakosztályvezetője. Ennyi a történet. — Milyen előzményekkel vállalta el ezt a megbízatást? Ismerte ezelőtt a Mátészalkát? — Teljesen ismeretlen a mostani szálkái csapat. Korábban a nyírmeggyesi labdarúgás iránt érdeklődtem, együtt tevékenykedtem Ercsey Péterrel, aki sokat tett a település labdarúgásáért. Ő egyébként a Mátészalkát is támogatni fogja. Elképzeléseim szerint összpontosítani kell az erőket, a környékről összegyűtjeni a tehetséges labdarúgókat, mintegy vidéki válogatottat kialakítva. Ez természetesen a város pontenciális támogatóira is vonatkozik. HEGYMÁSZÁS ELŐTT A SZALKA — Következtethetünk ebből arra, hogy „nagy dologra” készülnek Mátészalkán? — Mielőtt megmászik egy hegyet az ember, egy bizonyos szinten megáll és ott gyakorol. Ez történik most Mátészalkán is. Ez a fél év felkészülési szezon a jövő évi bajnokságra, amelyet meg szeretnénk nyerni. Derűlátásomat arra alapozom, hogy olyan emberek tagjai a szakosztályunknak, akik nem csak akarnak, tudnak is tenni a csapatért. Említhetem itt Polcz Tibort, a mátészalkai vámhivatal parancsnokát, Sziki Gyula vállalkozót, Lajti Károly tápszergyártót, Benda Istvánt, a debreceni Postabank igazgatóját, vagy Bétéri Józsefet, a Hubertus panzió tulajdonosát. — Ezek szerint ön is „ lehorgonyoz” a Mátészalkánál? — A szakosztályvezetői pálya — csakúgy, mint az edzői — síkos, de, szeretnék hosszú távon segíteni. — Nem érzi-e ezt a funkciót visszalépésnek ahhoz képest, hogy a Szovjetunióban, majd Oroszországban igen magas tisztségben volt? — Nem! Üzleti szempontok vezéreltek, amikor ide jöttem. Ahhoz, hogy ápoljam a vállalkozásomat, itt kell tartózkodnom. De vannak itt további terveim is: munkatársaimmal játékos adás-Vételi irodát szeretnénk létesíteni. Most ezen dolgozunk. — A Szovjetúnióban hogyan került kapcsolatba a sporttal? — Ungvári születésű vagyok. Testnevelő tanári diplomát szereztem, majd a Gosz- komszport nemzetközi osztályára kerültem, mint referens. A Goszkomszport volt az állami sporthivatal, amely az egész ország sportját irányította. A nemzetközi osztály koordinálta a munkát, együttműködött a külföldről érkező válogatottakkal, nemzetközi tornákat, versenyeket szervezett. Három hónapig dolgoztam ebben a munkakörben. így figyelt fel rám a labdarúgó-szövetség és kért fel arra, hogy legyek a pro- tokollosztály-vezető. Az új munkakörben én fogadtam a külföldi válogatottakat, intézem az utaztatást, szállást. Hatáskörömbe tartoztak a férfi, női, felnőtt és ifi labdarúgó együttesek. Itt gyakorlatilag ugyanaz volt itt a dolgom, mint a Goszkomszportban, csak éppen kizárólag a labdarúgással foglalkoztam, míg korábban több sportág tartozott hozzám. Ennek a munkának a szervezés a lelke. Ráadásul képviselnem kellett az érintett csapat érekeit is. 1989-től 94-ig tevékenykedtem ebben a beosztásban, ezután jöttem Magyarországra. — Bizonyára sok nemzet csapatával találkozott. Ez komoly nyelvtudást feltételez... — Tolmácsok segítettek a munkámban. Egyébként oroszul, ukránul, magyarul és angolul — ez utóbbit társalgási szinten — beszélek. „NEMZETI KÉRDÉSSEL NEMTALÁLKOZTAM!” — Nem ütközött-e falakba az, aki magyarként ilyen posztokra törekedett? — Most is állítom, mese, hogy annak idején elnyomták a magyarokat! Ugyanúgy elnyomták az ukránokat, vagy az oroszokat, ha nem dolgoztak az elvárásoknak megfelelően. A jó szaktudású embereket tisz- telték-becsülték, nem volt semmiféle hátrányos megkülönböztetés. Ott van Szabó József, vagy Rácz László példája. Ók magyarkét a szbomajában szerepeltek. Ilyen nemzeti kérdéssel tehát nem találkoztam. — Voltak-e politikai korlátok, melyeket egy külföldi delegáció segítőjének szem előtt kellett tartani? — A külföldre utazó küldöttségeket Komszomol titkárok kísérték, akik ügyeltek a rendre, megakadályozták a kicsapongásokat. Ez nem vonatkozott az oda érkező külföldiekre. Számukra természetesen biztosítottak szabad programot. Már Oroszországban történt, hogy a portugál fiatalok megérkeztek Razanyba. Kitalálták, hogy ők éjjel kimennek a diszkóba. Én megmagyaráztam az edzőnek, hogy ez enm ajánlatos, hiszen a közbiztonság nem a legszínvonalasabb. Tehát valójában semmiféle korlátozás nem volt, de nekem diplomatikus módszerekkel meg kellett oldani, hogy ne keveredjenek bajba. Elvégre ez egy hatalmas ország, sajátos törvényekkel, szabályokkal. — Mint protokoll-osztályve- zetőnek nyilvánvalóan változatos, eseménydús élete volt. Felidézne-e egy sztorit, amely a munkája réven megesett önnel? — 1993-ban VB selejtezőt játszott Moszkvában a magyar válogatott. Puskás Ferenc volt a szövetségi kapitány. Ahogy megérkezett az együttes a Seremetyevo-ra, Puskáshoz — tolmács nélkül — odament egy újságíró és faggatni kezdte. Beszélgetett vele, erre másnap megjelent a Szport Ekszpressz- ben és a tévében, hogy Puskás egy multimilliomos és Spanyolországból visszament Magyarországra. A cikk szerint Puskás az esetleges győzelemért fejenként 20 ezer dollárral lepi meg játékosait, míg a döntetlenért 10 ezer jár. Az írás méltatta a magyar válogatott helyzetét, azt, hogy van egy olyan edző, aki ilyesmit meg tud magának engedni. Az oroszoknál ez ugyanis elképzelhetetlen. Másnap a sajtótájékoztatón természetesen rákérdeztek Puskásra: igaz-e, hogy 20 ezer dollárt ajánlott fel a győzelemért. Erre ő — szó szerint — így reagált: Nézzenek rám! Hülyének nézek én ki? Nem tudom ki találta ezt ki, egyébként is, miből adtam volna? És mégvalami, ami kapcsolatos a szovjet-magyar mécsesekkel. Az 1991-es 2-2-es moszkvai találkozón három helyzetből kettőt berúgott a magyar csapat. Két év múlva az orosz-magyaron (3-0) ott álltam Petry kapuja mögött a cserejátékosokkal és az orosz együttes technikai vezetőjével, Szergej Husszeinovval, aki egyébként FIFA játékvezető. Kancselszkisz éppen támadott, én pedig nyugatóan így szóltam: gyerekek ne féljetek, a múltkor is itt álltam a kapu háta mögött és 2-2 lett az eredmény. Ahogy ezt kimondtam Kancselszkisz azonnal berúgta. Petry hátra is nézett rám... Végül egy érdekesség. Egy magyar csapatot két autóbusz- szal is el tudtunk hozni a repülőtérről, de ha például az olaszok jöttek, szükség volt három ZIL teherautóra és két buszra. Ők ugyanis még szakácsokat is hoztak magukkal. JELCIN IMÁDJA A FOCIT — Mit jelentett a Szovjetúnióban és mit jelent Oroszországban élsportolónak lenni? — Korábban nehezményezték a Szovjetunióban, hogy az USA-ban több százezer dollárt kap a sportoló, egy olimpiai aranyéremért, míg a szovjeteknek csak 10 ezer rubelt jár. De mit is jelentett ez? Ezek a sportolók állami kedvezménnyel, 2 ezer rubelért meg tudták venni a kor legtekintélyesebb autóját, a Volgát. Ingyen kaptak három szobás lakást — manapság Moszkvában 250 ezer dollárba kerül egy ilyen —, függetlenül attól, hogy házasok voltak-e, vagy sem. Ehhez jött az ingyenes éttermi étkezés. Tehát egy ilyen sportoló mindent megkapott. De ha egy NB I-es labdarúgót veszünk, ők automatikausan, soron kívül lakást kaptak. — Kétségtelen, a gazdasági helyzet katasztrofális romlása tapasztalható a korábbi évekhez képest. Manapság mennyi pénz jut a labdarúgásra? — Az orosz első osztályú klubok anyagi helyzete jelentősen javult. Tőkeerős támogatók állnak mögöttük — kőolajipari vállalatok, konszernek. Adott például egy átlagosnak mondható Szpartak Vlagyi- kavkaz. Ott a köztársaság felső politikai vezetése támogatja a klubot és a vállalkozóknak sem kérdéses, hogy álljanak-e a futball mögé. Az motiválja az embereket, hogy az adott régiót méltóképpen reprezentálja a csapat. így kész örömmel szponzorálják a sportot. De a moszkvai Szpartak teljesen külön eset. A gárda harmadik éve szerepel a Bajnokok Ligájában, ez anyagilag különösen biztos hátteret ad. így lehet az, hogy tavaly nyáron visszatértek az orosz sztárok a Szpar- takba: Jurán, Kulkov és Cser- cseszov. Jelcin elnök egyébként imádja a focit, rendszeresen kijár a Szpartak meccseire. — Végezetül: érdemes lesz-e kijárni tavasszal a Mátészalka meccseire? — Ezért dolgozunk, elvégre a rossz futballtól a legnagyobb drukkerek is elpártolnak. Csiky Nándor Nő lesz az angol szövetségi kapitány? Mostanában lázas találgatás folyik: ki lesz az angol labdarúgó-válogatott új szövetségi kapitánya? Mint ismert, felmerült Bryan Robson, Kevin Keegan és Gerry Francis neve is. A lista most tovább bővült, mégpedig egy nővel! A 41 éves, ipswichi illetőségű Pamela Sharp megpályázta a tisztséget. — Csak egy kicsit értek a futballhoz, de annyian voltak már kapitányok, akik alig értettek hozzá, hogy én is esélyes vagyok. Ráadásul miért kell, hogy a szövetségi kapitány férfi legyen? — mondta Pamela Sharp. A „szakember” beszélt terveiről is: —Csak jóképű fiúk játszhatnak majd a nemzeti tizenegyben. Ha valaki csúnya, de nagyon jól futballo- zik, akkor plasztikai műtétnek kell alávetnie magát, ha helyet akar kapni a csapatban.
