Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-20 / 17. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. január 20., szombat 1 Megyei II. osztály — Encsencs Kell egy csatár! „A mai gyerekek már nem szeretnek focizni” Csengerben kellemesebb a tél, mint a nyár Változó teljesítmény és eredményesség mellett az encsencsi legénység biztosan megtartotta középmezőnybeli hetedik helyezését a 2. számú, Erimpex csoportban. Bár öt győzelmükkel hat vereség és két döntetlen áll szemben, ennek ellenére pozitív, 22-21- es gólarányt ért el a csapat. A bajnokság 28 együttese közül a találat-eredményességük alapján a tizenharma- dikak, viszont a kapott gólok tekintetében a kilencedikek. Kiss Bélával, az encsencsi gárda szakosztályvezetőjével beszélgetünk az őszi szezonról és a tavaszi várakozásokról. — A bajnokság első felében végig hullámzott a játékosok teljesítménye, de az előzetes várakozásoknak megfelelő eredménnyel zárták az őszi fordulót. A tabellavezető csapatokkal szemben méltón helytálltunk, de időnként kikaptunk a nálunk gyengébb együttesektől. Amikor elbizonytalanodtak a futballisták, akkor történt olyan eset, hogy a hodászi csapat „leradírozta” a játékosainkat apályáról. Ezzel szemben például Túrricse ellen 90 percig tartotta magát az együttes, sőt, voltak hosszabb időszakok is a mérkőzésen, amikor Encsencs átvette a kezdeményezést és irányította a játékot. E szép összecsapás mellett emlékezetes meccset vívtunk Nyír- lugossal is, amikor az első percek kétgólos hátrányát ledolgozva 4-3-ra fordítottak a fiúk. A tavaszra gondolva mindenképpen szeretnénk a csatársorunkat megerősíteni, mert hiába hárít a védelem, a középpálya hiába játssza előre a labdát, nincs olyan emberünk, aki nagy biztonsággal befejezi az akciókat. Ettől eltekintve összeszokott a csapat, tudnak és szeretnek is együtt játszani. Körbe- nézegettünk a „csatárpiacon”: több embert is kinéztünk magunknak, akik közül egyelőre a nyíregyházi körzetben szereplő Ajler József az egyetlen, aki 90 százalékos valószínűséggel jelezte a csatlakozását a kerethez. Persze, vágyainknak lehetőségeink szabnak határt, pontosabban az anyagi háttérünktől függ a csapatépítés. Eddig az önkormányzat volt az egyedüli, rendszeres támogatónk, mert szponzorok csupán időszakosan segítették a csapatot. A vezetőség szükségesnek véli az intenzívebb edzési programot, mert lehet, hogy nem lesz lehetőségünk csatárok igazolására, s akkor a mostani kerettel kell megtartanunk — a nyári eleji célként kitűzött — pozíciónkat. —vip— Horváthból egy nem elég! Nagy a jövés-menés Újfehér- tón! A megyei első osztályú labdarúgócsapat háza táján felgyorsultak az események. A keret tagjai közül egyesek szedelőzködnek vagy már el is köszöntek, hárman „odavannak” próbajátékon, megint mások pedig Fehértón képzelik el a folytatást. A sürgés-forgásban nehéz nyomon követni a fejleményeket... Kezdjük az elején: a távozók nevével. A legkorábban Krasz- nai Zsoltéi Kiszely „lépett olajra”, a duót a Mátészalka fogadta be. A bajnokság befejeztével átadólistára tett Kacsándi Sándor is odébbállt, ő Nyírlugosra vándorolt. Az őszi szezont kihagyó Szűcs Tibor újra felbukkant az együttes körül. No, nem sokáig maradt, csak éppen addig, hogy elmondhassa: menne, méghozzá Kacsándi után Nyírlugosra. A Szénay-érában érkezett Szilágyi Sándort az Ibrány vinné, kérdés: az ötlet tetszik-e a játékosnak is. A Balázscsík, Ötvös, Lácza György alkotta trojka — külön engedéllyel — Sényőn látogatja az edzéseket. Feltételezhető, hogy e hármasból valaki (vagy egyikőjük sem...) nem tér vissza Újfehértóra. Oda, ahová megtért Lácza Sándor és Szalóki. Nekik aztán igazán nem lehet gond a beilleszkedés, hisz alig fél éve, hogy a Nyíregyházi Hardware- hez igazoltak — most meg vissza. Velük szöges ellentétben „új húsnak” minősülne a vezetők kiszemeltje, a nagy- kállói Horváth József. És hogy Horváthból egy nem elég, arra példa: a hajdúdorogi Horváth Zoltánt — közvetítő útján — ajánlották a fehértói gárdát irányító szakemberek figyelmébe. Mindamellett, míg a „főnökség” szüntelenül tárgyal, a csapat végzi a felkészülést. Még ebben a hónapban sor kerül az első edzőmérkőzésre, amely január 28-án lesz Kálmán- házán. K.T. Kórász mégsem marad! Újabb fejezetéhez érkezett a Kórász kontra Kisléta ügy. Mint arról már beszámoltunk, a létai középpályás még decemberben üzent, hogy ne várják vissza, mert ő bizony Hajdúnánásra szerződik. A játékos néhány nappal később ismét a telefonhoz nyúlt, s bejelentette: mégiscsak maradna. Hittek neki. Igen ám, de a labdarúgó immáron harmadszor is megváltoztatta álláspontját! Újfent azt hangoztatta, hogy elkívánkozik a megyei első osztályú csapattól, s ne számítsanak rá a tavaszi idényben. Jövendőbeli együttesének, az NB 111 Tisza-csoport- jának alsó házában rostokoló Hajdúböszörményt nevezte meg. Ezzel talán (?) lezárult a futballista és az egyesület közötti kapcsolat. A létaiak különben köszönik, jól vannak. Czirbik Richárd edző szerint tényként kezelendő, hogy- a kapus, Babicz Tamás és a védő Thuróczi továbbra is a gárdát erősíti majd, bár mindkét fiúra kivetette hálóját a konkurencia. 9. Csenger 15 7 2 6 25-25 23 Úgy indult, hogy el sem indul. Aztán mégis elindult, de abban nem volt köszönet! A rajt rémálommá fajult, ami egy tízes képében köszöntött a legénységre. Aztán elcsendesedtek a viharos hullámok, és az együttes megindult felfelé a táblázaton. Biztos középcsapattá vált a csengeri alakulat — amelyről szó van —, olyanná, amely szinte bárhol képes meglepetést okozni. — Az őszi szezon kezdete előtt egy héttel állt össze a csapat vezetősége, sőt, maga a csapat is — emlékezett vissza Juhász Zsolt, az együttes labdarúgója. — Az edzőnk, Kazamér Tibor is az idő tájt érkezett. A keret pedig? Két ember távozott a tavaszi kezdőből, míg nyolcán érkeztek, közülük — mint később kiderült — négyen lettek biztos csapattagok. — Ilyen előzmények után bizonyára nem lelkendezett a társaság, amikor elérkezett az első forduló... —Nem bizony, hiszen egyetlen hét alatt nem lehetett sok mindent csinálni! Demecserben aztán 10-1-re kaptunk ki úgy, hogy a meccset megelőző napon nyolcán lagziban voltunk. Utána jött még egy vereség —- és kikötöttünk az utolsó helyen. Kisebb ijedség mindenkiben volt. —Hamarosan kiderült azonban, hogy csak múló rémálom a kezdés. — Valamennyire utolérte magát a csapat javult az erőállapota. Bár az is igaz, hogy az edzések látogatottsága megleTiszatelek. Kis falu Nagyhalásztól pár kilométerre. Futballpálya. Semmi különös nincs benne, olyan, mint bármely más városkörzeti bajnokságban szereplő labdarúgócsapaté — mondhattuk akár bő egy hete. Azóta azonban... Az egyenetlen játéktér csatateret idéz, gallyak mindenütt, egy nagyobb farakás a túlsó részen. Gépek járták ki a talajt, stoplik helyett gumiabroncsok megfagyott nyoma díszeleg a „tetthelyen”. Szó szerint hadszíntérré változott tehát a tiszatelki aréna. Tiszatelek főutcáján kanyar- gunk. Útbaigazításul egy fekete sapkás férfi szavai szolgálnak: „Ott, ahol a fák vannak!” A minket fogadó kép valóban idegen egy sportpályától. A pálya közvetlen szomszédságában lévő szép szál fákat — legalábbis többségüket — kivágták. Ráborították — egyenesen a játéktérre. A környék kihalt, csak egy, a túloldalt dolgozgató idős embert látunk. A „fü- vön” nemhogy futni nem lehet, de még sétálva is meg kell néznünk, hova lépünk. A kapu előtt terjedelmes „jégpálya”. Ezen korcsolyázunk oda tüzelőt szedő riportalanyunkhoz. — Oláh Sándor vagyok — mutatkozik be —, valamikor hat éven keresztül voltam itt technikai vezető. Most egy kis tüzelőt gyűjtök, bár aki gyorsabb volt, már elvitte a javát. — Mikor vágták ki a fákat? — faggatózunk. hetősen gyenge volt. — Hullámzott a gárda teljesítménye. Sima diadal Fehér- gyarmat ellen, sima vereség Záhonytól, izzadságszagú 1-0 a seregható Tiszaszalka ellen. Mire vezethető ez vissza? —Az új embereink nem tudtak kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Egyszer kijött nekik a lépés, máskor nem. Szokniuk kellett a megyei I. ritmusát. Viszont a csapat magja — benne én is — már hosszú évek óta együtt futballozik. Ez biztos pontot jelentett. — Ez azt is jelenti, hogy túlságosan is biztos egyesek helye? Nincs igazi versenyszellem? — Inkább úgy fogalmaznék: kevesen vagyunk. Tizenkét-ti- zenhárom. harcba küldhető ember nem garantálja, hogy minden poszton versenyhelyzet alakuljon ki. —A csapat eredménylajstromában szembetűnő, hogy idegenben olyan helyeken szerzett pontot — Vásárosnamény, Tiszátok —, ahol igen sokan elvéreztek... — Különösen a naményi meccs emlékezetes, hiszen egy — Vagy egy hete. De azt ne kérdezzék miért, mert nem tudom! És azt sem, miért kellett éppen a pályára borítani. — Elöregedtek a fák? Ez lehet a háttérben? — Nem, nem. Még mi ültettük ezeket. Van ennek már harminc éve is. — Az ősszel játszottak itt meccseket? — Hogyne! Rendesen lezajlott az őszi szezon, mindig szép pályánk volt. De szerintem gépekkel rendbe teszik majd tavaszra — állítja meggyőzően, bár válasza a látvány alapján nehezen hihető. Odébbállunk, a szomszédos Kocoba-tanya felé vesszük az Mi lesz a pálya sorsa? félidőt emberhátrányban játszottunk, mégis 0-0 lett a vége. Érdekes az is, hogy az utolsó hat fordulóban — középcsapat létünkre — 72 százalékos teljesítményt nyújtottunk. Közben a jól szereplő újoncot, a Nyír- csaholyt is „elkaptuk”. Ezen az utolsó fordulóbeli találkozón mutattuk a legjobb játékot. — A gyenge kezdés ellenére kilencedikek lettetek. A mezőny kritikája ez, vagy bennetek van több annál mint ami kora ősszel látszott? —Azt hiszen, is-is. Nem igazán erős a mezőny, ezt az is bizonyítja, hogy a két újonc, Demecser és Nyírcsaholy — bár előbbinek NB III-as játékosai vannak — a táblázat elején végzett. Nekünk az az erényünk, hogy nagyon tudunk küzdeni, ha kell, csúszunk-má- szunk, csípünk. Kemény a harcmodorunk, ennek pontokat köszönhetünk. — Említetted, hogy a társaság gerince hoszzú ideje együtt futballozik. Nem.fenyeget az „ elöregedés"^yeszélye ? — Bár az átlagéletkorunk tényleg elég magas, 28 év — én például 31 vagyok —, fokozatosan frissülünk a fiatalok érkezésével. Az viszont gond, hogy a csengeri ifiből nem tudunk felhozni gyerekeket. A maiak már nem szeretnek focizni. — Állandó a kérdés: kik bizonyultak az együttes húzóembereinek? — Az edzőnk, Kazamér Tiirányt. A település szélén lévő házában Stadler János fogad minket. Valaha vezető funkciót töltött be a tiszateleki együttesnél, most elnökségi tag. — A polgármestert kellene megkérdezni erről az ügyről! — szabadkozik. — Azt mondták, hogy a kivágott fákból a csapatot is segíteni fogják. Ez ránk is fémé, elvégre még normális szerelése sincs a játékosainknak. így nem tudom mi lesz, azon a pályán már nemigen tudnak futballozni a tavasszal. — Lesz-e valamiféle tanácskozás az esetről? — Ha jól tudom, ma (pénteken) este hattól. De én nem tudok elmenni, mert magas a bor meglátása szerint hátul a kapus Cimpian és Barik dicsérhető, míg a középpályán egyformán megbízható játékosok ügyködtek. A csatároktól azonban több találatot vártunk. Egy figyelemre méltó adat a védelmünkről: összesen 25 gólt kaptunk, abból 14-et két meccsen! A fennmaradó 11 találatot 13 összecsapáson „szedtük össze”. — Milyen tavasz várható Csengerben? — Szebb, mint az ősz volt. Két-három emberrel bővül a keretünk — Juhász Peti, egy középcsatár és egy pátyodi labdarúgó érkezése várható —, úgy néz ki, senki sem távozik. A téli felkészülésünk — ez Csengerben „bevett gyakorlat” — jobban szokott sikerülni, mint a nyári. Az is okot ad a bizakodásra, hogy kedvezőbb a sorsolásunk, mint a bajnokság első félidejében volt. Az előttünk álló együttesek közül hattal hazai pályán fogunk találkozni. Heti négy edzéssel készülünk majd, erősebb gárdákkal fogunk megmérkőzni. Ilyen körülmények között 26—27 pont megszerzése reális lehet, ami akár egy hatodik helyezést is eredményezhet. — A 16. fordulóban Demecser ellen kezdtek. Lesz miért visszavágni... Revansra készültök? — A tavalyi 10-1 felbosszantotta szurkolóinkat, a mi kisméretű pályánkon tavasszal le kell győznünk a demecserieket! Csiky vérnyomásom, az orvos nem tanácsolja a kerékpárt. Bagdi Mihály polgármester bizonyára többet tudna mondani az ügyről, őt azonban nem találjuk a polgármesteri hivatalban. A csapat egyébként — ahogy hallottuk — elég halvány őszi szereplést tudhat maga mögött. És hogy milyen lesz a tavaszi? Az említett közgyűlés után bizonyára okosabbak leszünk. * Szándékaink szerint hétfői számunkban beszámolunk a közgyűlésről és megkérdezzük a polgármestert is. Cs.N. Fotó: Racskó Tüzelőt gyűjtenek a futballpályán Tarolás Tiszateleken