Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-20 / 17. szám
1996. január 20., szombat Fotó UJ KELET Haza, nagy ég alatt címmel új fotóalbum került a (kép)olvasók kezébe Magyar- országról. Palotás Rezső 88 fényképét Szántó Tibor könyvtervező művész álmodta albumba. Az oldalt szerkesztette: Bozsó Katalin A gondolkodó fotográfus A Fúria titka Áhítattal suttogó, földbe gyökerezett tömeg álldogált a Kép előtt a lebontásra váró Nemzeti Szalonban. A Fúria ebben az időben — az ötvenes évek végefelé járunk — már végigszáguldott a világon, sorra gázolta maga alá a legkülönbözőbb égtájak kiállítási zsűrijeit, majd pedig a közönséget. Nem is érdemtelenül: a portugál Victor M. Chagas dos Santos fotója meglehetősen elütött a korabeli szemlélettől. Sokan vélték, hogy csak szerencséje volt a'fotósnak, és a váltó mögé véletlenül rögződött a berobogó vonat képe, és a felhőfoszlányok viharos „té- pettsége” is csak a szerencse műve. Sokat vitatkoztak azon, hogy egy ilyesfajta képet szülhet-e a véletlen? Eveken át a földkerekség minden táján szerepelt a kép különféle katalógusokban. Nyilvánvaló volt, hogy aligha nagyította le egyetlen alkalommal ezeket a szerző. Ebből a feltételezésből kiindulva vizsgálták a szakemberek a nyomatokat, és szemet szúrt, hogy a váltó fölött a felhő mintha „vándorolna az égbolton.” Világossá vált, hogy a kép készítője két negatív összeillesztésével alkotta meg művét, s a különböző labormunkák során nem mindig egyformán fedték egymást az alapelemek. Ezután a felfedezés után sokakban ez ellenérzést keltett, de a Fúria nagy értéke, hogy Victor M. Chages dós Santos nemcsak megálmodta vízióját, de abszolút tudatossággal és tökéletes biztonsággal készítette el a részelemeit, majd ötvözte nagyszerű képpé. Bretagne, te gyönyörű Én még nem jártam arra. Elhiszem, hogy Bretagne ilyen: olykor néha elúszik egy hajó, de legalábbis egy halászbárka, vagy elrepül egy sirály. Vihar van. Most nem; most csak a tenger látszik, meg a part, az ég, meg egy árva fa. Moszatok barázdálják a sziklát. Sziklák zavarják az öböl csendes vizét, a dagályból ittrekedt vízmaradékok taglalják a különben összefüggő partszakaszt, egymásba nyúlkál a föld és a víz. Változatosan és gazdag fantáziával rajzolják meg, hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik. Nem is tudom hirtelen, hogy melyik elem volt itt hamarabb, s melyik szab határt a másik-, nak. Szöveg: Bácskái Sándor Andreas Weidner fotói és az építőművészet Az ember Az Építészeti Európai Fotó- pályázat 1995-ben harmadszor került kiírásra. Kétszáznyolc- vankilenc pályamű érkezett Európa minden részéből., JKz ember nem lehet csak dekorációs figura az ábrázolt építőművészeti alkotásokon.” Mindezek alapján a zsűri két alkotónak, Grit Dömének és Petra Stemet nek ítélte oda az 1995. évi építőművészeti díját, és az év fotósa címet. Képünk a díjnyertes fotó reprodukciója
