Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-20 / 17. szám
UJ KELET Hétvége 1996. január 20., szombat 7 Hívogató Itt a farsang, áll a bál A kisgyermek életünk legnagyobb csodája Még néhány röpke hét, és máris bent járunk az igazi farsangi szezonban. Februárban kicsik és nagyok egyaránt mókás jelmezeket öltenek. Bár több helyen is működnek jelmezkölcsönzők, van, aki nem engedheti meg magának, vagy esetleg sokkal szívesebben készíti házilag a jelmezeket. Ezeknek a kedves olvasóknak szeretnénk, most adni néhány jó tanácsot. Általános iskola második osztályába jártam — s ennek bizony már jó néhány éve —, amikor édesapám kézügyességének és türelmének köszönhetően az akkoriban oly kedvelt lottóbaba-figura lett belőlem. Fehér lepedőből szabták a combközépig érő bebújós ingemet, melyet apa vonalzó és fekete filctoll segítségével négyzetekre osztott. Ebbe kerültek a színes filctollal rajzolt számok, a ruha elejére egy zöld lóhere, hátára pedig a sportfogadás totólabdája. A piros filcből varrt csákón papír lóhere virított, s a sárga, vastagharisnyát zöld posztócsizma (ezt is apuka varrta éjszakákon át) egészítette ki. Az arcomra piros foltot festettek, a kezembe tucatnyi, lejárt lottószelvényt nyomtak, s a zsűri asztala előtt máris lehetett kiáltani: Megvette már az eheti t? A ruha később az egész családot és az ismerősöket körbejárta, minden rendezvényen nagy sikert aratva. Még ma is megvan, bár már kicsit megsárgultan őrzöm egy szekrény mélyén. Bár a lottóbaba kicsit már kiment a divatból, mintájára meg lehet alkotni mai reklámtársait. Tavaly tavasszal a keresztlányom mindenáron pattogatott kukorica akart lenni. Nosza, vásároltunk néhány csomaggal a ropogtatnivalóból, és kapva az oílót, nekiestünk egy kopott fehér férfiingnek. Ujjait megszabdaltuk, majd nem kis munkával, türelemmel, és nem kevesebb ragasztóval egyenként felragasztgat- tuk a pattogatott kukoricaszemeket. Néhány marékkai félre tettünk belőle, később cérnára tűvel felfűzve csinos korona lett belőle. Piros filctollal az ing elejére ráírtuk a Popcorn feliratot, és a kislány kezébe már csak egy zacskó szétszórni való kukoricát kellett adni. Érdekes és ötletes volt a szomszéd kislány jelmeze is, aki ta- vasztündémek öltözött. Mintás ruhácskáján hatalmas papírzsebkendőből hajtogatott rózsák fehérlettek, s ezekből font koszorú került a fekete loknik közé is. Karjára kosarat akasztottak, amiben selyemvirágok voltak szépen elrendezve. A jelmezek készítésébe vonjuk be csemetéinket is. Meglátják, sokkal jobban örülnek majd a közösen készített ruhának, mint annak, melyet személytelenül választanánk ki egy kirakatból. A franciaágy mellett fehér függönyös bölcső ring. Persze nem magától, hisz másfél hónapos öcsikéjét altatja a négyéves Patrícia. Édesanyjukkal a fotelban ülve figyeljük a két apróságot. — Nagyon féltem, hogy Patrícia féltékeny lesz Bencére. Hiszen négy éven át ő volt a család egyedüli kedvence, most pedig osztoznia kell a szerete- ten, odafigyelésen a kis prü- csökkel. — Amint látom, ez azonban nem így van. — Szerencsére teljes köztük az összhang. Páti mindenben segít nekem, amiben csak tud. Fürdetés előtt kipakolja a sampont, hintőport, s már a műanyag cumisüveget is eléri a konyha- asztalon. Imádja a kistestvérét, és már most érezhető, hogy a ragaszkodás kölcsönös. — Hogy sikerült kivédeni a testvérféltékenységet? — Egyetlen percig sem titkoltuk a lányunk előtt, hogy kistestvére lesz. Leültünk, és egy négyéves gyerek értelmi szintjének megfelelően megtárgyaltuk vele, hogy nem sokkal a születésnapja után megszületik a kisbaba. Már az első pillanattól kezdve nagyon érdeklődő volt. El kellett neki mesélni, hol van a pici, és hogyan jön a világra. Együtt szereztük be az összes kis ruhácskát, s Patrícia lemondott a cumiról és a cumisüvegről, mert arra csak a pólyásoknak van szüksége. — Mit szólt, mikor először meglátta a kisbabát? «r H udák Margitot köszöntik szeretettel 50. születésnapja alkalmából: Ferkó, Galina, Eva, Róbert, Zsiga és unokái — Rögtön meg akarta fogni, mert szerinte pont úgy nézett ki Bence, mint az ő hajasbabája. Nagyon tetszett neki a testvére, csak akkor húzta el a száját, mikor a kicsi kétségbeesetten sími kezdett. Mikor már második éjszaka ébredt fel ő is az oákolásra, mérgesen azt javasolta, hogy cseréljük el egy jobb babára. Édesanyámék felajánlották, egy időre elviszik Pátit, hogy legalább az első időkben ne kelljen kétfelé figyelnem naphosszat. Én viszont ezt nem akartam, nehogy a kislányunk úgy érezze, őt már nem szeretjük igazán. — Tényleg, nem fárasztó a két gyerekkel? — Néha persze úgy érzem, legjobb lenne egyedül lenni egy lakatlan szigeten, de mikor a kicsik rámmosolyognak, mindig elfelejtem a nehézségeket. Estefelé már jóval könnyebb, mert a férjem mindenben segít. Napközben viszont általában egyedül állom a sarat.-— Mi a napired? — Bence hajnali ötkor ébred fel este kilenctől először, majd pelenkaváltás és etetés után alszik még nyolcig-kilencig. Patrícia korán kelő. Fél nyolckor kipattan a szeme, de azért szívesen ellustálkodik még az ágyban egy kicsit. Ilyenkor álAz olasz ízeket kedvelők közül ki ne álmodozott volna már arról kiéhezett gyomorral, hogy leülve az asztalhoz egy hatalmas pizzát húzzon maga elé. Biztosan sokan irigylik majd Bohus Józsefné Idát és családját, ha megtudják, ők ezt bármikor megtehetik. — Hál’ Istennek nemcsak a férjem, de a két fiam is nagyevő. Soha sem kellett könyörögni nekik, hogy gyűrjenek le egy-két jó falatot — neveti el magát a ház asszonya. —Mi a család kedvenc étele? — Mindannyian nagyon szeretjük az olaszos ízeket, ám a tésztafélék közül a pizza a kedvencünk. Halas és húsos, zöldséges és hagymás egyaránt gyakran kerül az asztalra. Az első időkben eljártunk pizzéri- ákba, aztán elgondolkodtam, ilyet talán én is tudnék készíteni. Boltokban megvettük a kész alapot, s otthon mi magunk pakoltuk tele egyéni ízlésünk szerint minden jóval. Ám ezek a tésztakorongok kicsinek bizonyultak. Szerencsére sok hasznos szakácskönyvemben erre is találtam megoldást. így ma már én magam dolgozom ki, ízesítem és sütöm a hatalmas családi pizzákat. Ha fiaimhoz barátok jönnek látogatóba, átalában nagy tepsüvel készítek a finomságokból. Kevesen tudják, de a pizza nemcsak kerek, de négy- szögletes is lehet. Amióta megsütöttem első húsos-gombás remekemet, a gyerekeim és a férjem csak itthon esznek olasz különlegességeket. — Mi kerül még a vacsora- asztalra? — Ez igen változó. Ha sok tálában beviszem hozzájuk a vasalni- vagy hajtogatnivalót, s míg mesét mondok vagy beszélgetünk, elvégzem a munkát. Fél kilenckor reggelizünk. Fotó: Harascsák s újabban ezt követően elsétálunk az óvoda felé. Márciustól Páti itt tölti majd a délelőttjeit. Eddig beteges volt, így korábban nem akartuk közösségbe adni. Most viszont már fejlődése szempontjából fontos, hogy vele egykorú gyerekek közé kerüljön. Séta közben bevásárolunk, majd hazaérve jöhet a tízórai. Lefektetjük Bencét, s míg én odakészítem az ebédet, Patrícia eljátszik magában. Hétközben mindig valami egyszerű étel kerül délben az asztalra. Lányom szerencsére naíme a kész pizza munkát ad napközben az élelmiszerüzlet, akkor gyakran előfordul, hogy barna kenyeret, felvágottakat és gyümölcsöket eszünk. Hetente egyszer azonban mindig szánok időt arra, hogy valami finomságot készítsek. A már említett tésztafélék mellett nagyon szívesen fogyasztunk csirkét és halat párolt zöldségekkel vagy rizskörettel. Zsíros marha- vagy sertéshúst ritkán eszünk, bár szerencsés alkatunk miatt egyáltalán nem vagyunk hajlamosak az elhízásra. Rengeteg gyümölcsöt fogyasztunk, télen napi két kiló narancs is elfogy nálunk. Most az influenzás időszak idején azonban mégiscsak a savanyú káposzta-fogyasztás viszi a „pálmát”. — Végül arra kérem, osszon meg az olvasókkal egy jól bevált családipizza-receptet. — A tonhalaspizza receptje a következő: Dagasztótálba beleszitálunk 35 dkg lisztet, belemorzsolunk 4 dkg élesztőt, majd 1/8 liter vizet hozzáöntve kovászt készítünk, a liszt közepén 4 evőkanál gyón szereti a főzelékeket és a párolt zöldségeket, húsokat. Általánosan amolyan mindenevő. Ebéd után ő is alszik két órát. Ez idő alatt szoktam elvégezni a házimunka zömét. Ha mindennap tartom magam a gondolatbeli terveimhez, semmivel nem maradok el, és a gyerekeimre is maximálisan jut időm. Egyelőre az uzsonna az egyetlen étkezés, amikor a lányom és a fiam egyszerre eszik. Pontosabban Bence szopik, Páti pedig eszik egy kis gyümölcsöt és néhány kekszet. Újból séta következik, majd megérkezik valamelyik nagymama. Mindig felváltva jönnek, hogy ne legyen tele vendégekkel a ház. Mindkettőjüknek nagyon hálás vagyok. A férjem késő estig dolgozik, de a fürdetések idejére mindig hazaér. Ezt soha nem hagyná ki. Bence még néha kicsit ódzkodik a víztől, Pátit viszont alig lehet kiszedni a kádból. Megvacsorázunk, majd rövid közös játék után elcsendesedik a ház. Másnap viszont minden kezdődik elölről. Senki ne higgye, hogy unalmasan telnek a napok. A két gyermekem minden pillanatban új csodákat ígér. olajat a liszthez öntünk és megsózzuk. A kovászt kevés liszttel megszórjuk, és langyos helyen 15 percig kelesztjük. Ezután lágy tésztát készítünk, és újabb 20 perc alatt majdnem duplájára kelesztjük. Enyhén lisztes deszkán kinyújtjuk, majd kizsírozott tepsibe téve villával megszurkál- juk. Negyed kg paradicsom héját forró víz segítségével lehúzom, majd a húsát darabokra vágom. Két kis doboz paradicsompürét a tésztára kenek, és megszórom borssal. Két doboz olajos halat (körülbelül 40 dkg-ot) lecsepegtetünk, majd darabokra tördelve, 30 dkg kockára vágott sajttal, 2 nagy fej cikkezett hagymával együtt a tésztán szétterítjük. Megkenjük olajjal, majd sütőben 15— 20 percig sütjük. Öt perccel a sütés befejezte előtt megszórjuk a tetejét kakukkfűvel és majoránnával. A hétvégi oldalt írta és szerkesztette: Sikli Tímea . NÉV- Magyar Giovanni m Kreol bőr, fekete haj, megnyerő mosoly. O Magyar Giovanni, kinek lágy hangja sokak szívébe belopta már magát. — Kitől kapta ezt a nem mindennapi nevet?—kérdeztem az énekest, mikor legutóbb Nyíregyházán járt. — Ezt már sokan megkérdezték tőlem, hisz tényleg nem hívnak így nálunk miden második embert. A történet nagyon egyszerű. Édesanyám magyar, édesapám viszont olasz származású. Bár bejártam már szinte egész Olaszországot, a szívem mindig Magyarországra húz. — Milyen zenét játszik? — Zenei anyagaim általában olaszos hangvételűek, bár az alapokban helyet kap a rocko- sabb, keményebb hangzás is. Nemrégiben jelent meg egy dupla CD-m és kazettám, melyek a Képregény és a Szerelem börtöne nevet viselik. — A dalok igaz történetekre épülnek? —- Nagy részük igen. A Képregény című azonban mindenképpen. Egy borús nap hangulatát meséli el, mely végül a szerelemben talál megoldást. Ennek a számnak most készül a videoklipje, melyben egészen új vizuális effekteket használunk. — Ez lesz az első klippje? — Nem, hiszen az Angelina című számét a tévében már láthatták a nézők. így már csak egyetlen kívánságom lenne, hogy számaim gyakrabban legyenek hallhatók a rádiók frekvenciáin is. —Beszéljünk egy kicsit a magánemberről. Sok helyen járt már, így biztosan meg tudja mondani, hogy nálunk vagy Olaszországban szebbek-e a nők?— Szerintem ez nincs országhatárhoz kötve, és egy csinos arcocska számomra önmagában még nem sokat jelent. Ám nem szeretnék olyan közhelyeket sem mondani, mely szerint a belső érték a legfontosabb. Részemről én úgy vélem, a kettő összhangja alkotja az ideális nőtípust. —Tört már össze női szíveket? — Elképzelhető, de a dolog fordítva is működött már. Az érzelmek labirintusában már sokan eltévedtek, s néha úgy érzem, én is a szerelem börtönében sínylődök. A „pizzagyáros” Fotó: H. A.
