Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-16 / 13. szám

UJ KELET Tiszaadony 1996. január 16., kedd 5 Magukénak érzik a falut V agy onosztozkodás megegyezéssel Jelentős államigazgatási gya­korlattal rendelkezik Balogh Sándor, Tiszaadony polgármes­tere. Talán ennek is köszönhe­tő, hogy másodszor is őt válasz­tották a falu vezetőjének. — Még a tanácsi rendszer idején a Tiszaszalkával, Ti- szaviddel közös igazgatásban tanácselnök-helyettes vol­tam, majd szülőfalum elöljá­rója lettem '90-es polgár- mesterré választásomig. Közben előtte már megszűnt a közös tanács, mert a társ­községek megunták az alá- vetettségi állapotot. — Hozott-e változást a község önállósulása? — A függetlenedés legna­gyobb eredménye, hogy az emberek magukénak érzik a települést, sorsukról maguk döntenek. A gyakorlati hasz­na, hogy a pályázatokon nyert pénzekből fejlődhet ismét Tiszaadony, elérheti azt az infrastrukturális színvonalat, amiről ez a vidék évekkel ezelőtt csak álmodni mert. — Az ilyenfajta „válópe­rek" is általában osztozko­dással zárulnak... — Az előző választási cik­lusban megegyezett az érde­kelt három önkormányzat, hogy miként részesedünk ab­ból a pénzből, amit korábban csak a székhelyközség, Ti- szaszalka gazdagítására fordí­tottak. Értékbecslési bizottsá­got hoztunk létre, és vártuk, hogy Szalka fizet, de ez eddig nem történt meg, lehet, hogy a bíróságon kötünk ki. — Az a néhány millió meg most jó lenne... — A közel ötmillióból egy kis állami támogatással fel­újíthatnánk az iskolát, kor­szerűsíthetnénk az óvodát, az időseknek egy otthont alakít­hatnánk ki, a főutcán járdát építhetnénk. Ezért most már fogytán a türelmünk. — Pedig elég türelmes a tizsaadonyi önkormányzat, mert a világháború elhur- coltjainak is csak most állí­tottak emlékművet. — Igaz, hogy már öt éve is meg lehett volna építeni, mert a rendszerváltás lehetővé tet­te, de a mi esetünkben ez nem ilyen egyszerű. Közel száztíz idevaló ember lett áldozatává a háborúnak, akiknek hozzá­tartozóik sem maradtak vagy ha igen, azok is messze kerül­tek innen, és nehéz volt a ne­veket, adatokat összeszedni. Tiszaadony A legutóbbi adatok szerint hatszáz- nyolcvanhárom la­kosú a Tisza jobb partján, a beregi sík­ság peremén lévő fa­lu. Lakóinak száma lassan gyarapszik. Korábban a lakosság nagyobb része a me­zőgazdaságból élt vagy Tiszaszalkára és Vásárosnaményba járt dolgozni. Most hetvenszázalékos a munkanélküliség. Egykori természetes központjától, Bereg­szásztól a trianoni nemzetcsonkítás sza­kította el. Első a MIEP Nem sok hely lehet az or­szágban, ahol a legutóbbi parlamenti választásokon nem az MSZP győzött, ha egyáltalán van ilyen hely Tiszaadonyon kívül. Itt a Magyar Igazság és Élet Pártja lett az első. Közel öt­ven tagja van a MIÉP-nek a faluban. Csendesen teszik a dolgukat, jó a kapcsolatuk a többi párttal és még bíznak abban, hogy lesz egyszer rendszerváltás Magyaror­szágon. Napkeltétől napnyugtáig Komppal a csobogó vízen Még nem pihen a komp Tisza- adonynál. E vízi alkalmatosság köti össze a beregi részt a megye keleti felével. Az egyik révész már tizenöt éve szállítja az utasokat és a gépeket a csobogó vízen. Öt éve van a nyugdíjig Szalontai Zoltán­nak, de most mégis változtatnia kellett eddigi életén. — Az önkormányzat úgy döntött, hogy csak akkor foly­tathatom két társammal ezt a munkát, ha vállalkozásban vé­gezzük, mert a komp működ­tetése nem gazdaságos a falu­nak. Nekünk sem kifizetődő, de nem volt más választás. Hol ke­ressek én munkát a közel hatvan évemmel. Meg egyébként is szükség van erre a közlekedési eszközre, mert segítségével Kis­várdát is könnyen elérhetik a beregi emberek. Ha áradás vagy jégzajlás nem akadályozza a munkát, minden­nap dolgozunk, még ünnepeken is. Kell a bevétel, mert fizetjük a havi tébéjárulékot akkor is, ha két—három hónapig meg sem mozdulhatunk, mert a jég fog­ságban tart vagy a folyó a töltés tetejét éri, és csak azt tudjuk ellenőrizni, hogy a fákhoz kötött komp nem szabadult-e el. így sem tudnánk a családot eltarta­ni, szükséges még az is, hogy háztáji gazdálkodással foglal­kozzunk. Földem ugyan nem sok van, de tartok sertést, a lovam­mal is végezgetek egy kis mun­kát. Amikor a Tiszán szállítom a komppal az utasokat, akkor is napkeltétől napnyugtáig dolgo­zom, de így van ez a mezei mun­kával is, mert falun már csak így él az ember. Egyáltalán nem mondhatnám, hogy ez nyugodt munka. Még azt sem tudni, hogy meddig csi­nálhatja az ember, mert ötéven­ként rendőralkalmassági meg vízijártassági vizsgát kell tenni, hogy megkapjam a hajós szolgá­lati könyvet. így, ötvenen túl is le kell úszni a kétszáz métert, ismer­ni kell a jelzőtáblákat, a hajózási szabályokat, mert ha jön egy vízi jármű Namény vagy Tokaj irányá­ból, csak adja a jelzést, és máris engedni kell a komp drótkötelét a víz alá, hogy szabad utat enged­jünk. Nem unalmas itt az élet, csak fárasztó. Télen a fólia, nyáron az ég alatt Libából tollasodni Milyen végzettség kell egy libatenyésztő farm működteté­séhez? Minden valószínűség szerint nem kertész és vegyész­laboráns. Tiszaadonyban van viszont egy házaspár: Nagy Gábor és Ember Jolán ilyen előzetes tanulmányok után fog­tak a libatenyésztéshez. — Négy éve szinte egyszer­re lettünk munkanélküliek — panaszolta a férj. — A két gyer­mek miatt nem mehettünk messze dolgozni, de Buda­pesttől errefelé szinte lehetetlen elhelyezkedni. Mivel korábban a helyi téeszben agronómus voltam, úgy beszéltük meg a feleségemmel, hogy megpró­báljuk a földet túrni, hátha lesz rajta valamennyi haszon. — Feltételezem, hogy sok földjük van. — Sajátunk szinte semmi, a szülők még művelik az övéket. Arra gondoltunk, hogy fóliá­Az egy évvel ezelőtt tartott önkormányzati képviselő-vá­lasztáson a második legtöbb szavazatot kapta Papp Sán- dorné Seres Julianna. A hatá­rozottságáról ismert asszony pedig nem is a beregi települé­sen született. Ilkről vitték férj­hez ’71-ben a beregi konzerv­üzemben dolgozó bérszám­fejtőt, aki ezután évekig „csak” otthon dolgozott, mert egy lányt és két fiút nevelt boldog házasságban. Pappné nemcsak a családjában érezte jól magát, zásba fogunk. Ez munkaigé­nyes, nagyon rizikós vállalko­zás, de ha jó évet fogunk ki, akkor megtérül a befektetett munka, meg némi jövedelem is előfordul. — Mi számít jó évnek? — Mindenesetre nem a mos­tani időszak, mert egyre drá­gább a palántának megfelelő vetőmag, sokszorosára emel­kedtek a fűtési díjak, fogytán az emberek vásárlóereje, nehéz eladni a primőr paprikát, para­dicsomot, uborkát. — Ezért próbálkoznak más mezőgazdasági tevékenység­gel? —Már régen terveztük azt is, hogy libát tenyésztünk. Az idén nemcsak a feltételek voltak meg ehhez, hanem a körülmé­nyek is rákényszerítettek. Nincs saját lakásunk, arra gon­doltunk, hogy a gyerekek mi­att építkezünk. Sok minden köt hanem az új helyre is hamar be­illeszkedett. Már ’84-ben tanács­tagnak választották. Szívesen emlékezik azokra az évekre, mert akkor épült vízmű, bel­vízelvezető és ravatalozó Ti­szaadonyban. Aláírást gyűjtöttek a szülők, a minisztériumba is le­vél ment, és még a rendszervál­toztatás előtt visszavették körze- tesített iskolájukat. Most mint önkormányzati képviselő dolgo­zik falujáért, és sokra értékeli, hogy nincs anyagi gondja a pol­gármesteri hivatalnak, mert bennünket Tiszaadonyhoz, még ha nehezebb is az élet, in­kább itt telepszünk le. Az épít­kezéshez sok pénz kell, ezért belevágtunk közéi négyezer liba felnevelésébe. így kerül­tünk a téli fólia alól a nyári sza­bad ég alá. — Nem kevés tőke kell egy ilyen vállalkozáshoz... — Nagyobb bátorság szük­séges hozzá, mert a feltételek jelentős részét megkaptuk a termeltető feldolgozó vállalattól. Ha figyelembe veszem, hogy az egész család dolgozott a libával a nyáron, nem nagy a haszon, viszont sokat bukhattunk volna vele, ha egy tömeges állathullás miatt a szerződési feltételeket nem tudtuk volna teljesíteni. Ennyi libának az egy tömegben tartásához legelő kell, mert a nö­vekedéshez nagy a zöldtakar- mányigénye. Béreltem is har­minc hektár legelőt, de még me­getettem a súlygyarapodáshoz több mint ezerhatszáz mázsa száraztakarmányt. Amikor tép­ni kellett a több ezer ludat, több tucat ember kellett hozzá. — Meg lehet-e „tollasodni” a libatenyésztésből? — Tollasnak tollas lehet az ember tőle, de meggazdagodó emberről még nem hallottam. Folytatom ebben az évben is a tenyésztést, mert a libaól, kerí­tés, takarmánytároló, kútfúrás olyan beruházások, melyek egy év alatt nem térülnek meg. Az­tán az sem mindegy, hogy miből élünk meg. megkapta az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került tele­püléseknek adható támogatást, és a hatáskörébe utalt feladatok ellátására van költsége. Szavaztak rá Se szombatja, se vasárnapja Odaszoktak a vevők Véletlenül lett kereskedő vál­lalkozó Lakatosné Liba Kata­linból. A tiszaadonyi születésű asszony férjhezmenés előtt a kisvárdai szakközépiskolában érettségizett, utána Tiszaszal- kán különböző munkahelyeken dolgozott, de azok a rendszer- változtatás alkalmával sorra át­alakultak. Közben egy miskol­ci kft. üzletnek alkalmas helyet keresett a faluban, és Katalin asszony portáját találta a legal­Az oldalt és a fotókat készítette: Aradi Balogh Attila kalmasabbnak fekvése miatt. Beosztottként alkalmazták a fi­atalasszonyt, aki szívesen vál­lalta ezt a számára új szakmát, mert a portáján volt a biztos munkahelye. Közben a vállal­kozó tönkrement, az emberek meg már odaszoktak a bolta. Hogy ne csalódjanak a vevők sem, meg a munkahely is meg­legyen, Lakatosné átvette a bol­tot. Sajnos, a kereskedőknek sem könnyű ma már — pana­szolta. Az embereknek egyre kevesebb a pénzük, az árak meg egyre-másra emelkednek. A kereskedőnek meg se szom­batja, se vasárnapja, mert vásár­lót elküldeni nem lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom