Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-16 / 13. szám
UJ KELET Sví m Megyénk életéből t-K ' '& Afl “ ■ 1996. január 16., kedd 3 Négy évet élt Meghalt egy kislány. Ugye már önmagában is szörnyű ezt leírni, kimondani. Miért kell négyévesen búcsút mondani a földi létnek? Hiszen még nem is élt, nem is tapasztalt, olvasni, írni sem tanulhatott meg. Talán korcsolyázni már tudott, hiszen a négy testvér a nyíregyházi bujtosi tó jegére indult január 13-án, szombaton. Akkoriban a tévében, rádióban már napok óta enyhülésről, felmelegedésről beszéltek a meteorológusok. Elmondták, hogy az utakról teljesen leolvadt a hó, a jég, a hőmérséklet melegebb volt a sokéves átlagnál. A napokban az Új Kelet is a címoldalon figyelmeztetett, hogy életveszélyes a bujtosi tó jege. A négy gyermek — érthető módon — szerette volna kihasználni a szép időjárást, ezt a csöppnyi tavaszt a zord télben. Akkor még — szintén érthetően — nem sejtették, hogy örömük szörnyű tragédiába torkollik. A helyszínre siető tűzoltók kimentették a gyerekeket a beszakadt jég alól, kimentették a legtovább jég alatt rekedt négyéves N. Kittit is, a kislány azonban a kórházba szállítást követően az intenzív osztályon életét vesztette. Nem tudom, hogy a tóra induló gyerekek el- mondták-e szüleiknek, hogy hová készülnek. Csak remélni merem, hogy a szülők nem tudtak róla és azt is csak feltételezhetem, hogy ha tudják, lebeszélik csemetéiket a veszélyes kiruccanásról. Már nem fontos, hogy ki a felelős a tragédiáért, már nem számít, hogy kinek miről kellett volna tudnia. Már nem fontos, hiszen egy kislány meghalt. Pedig csak négyéves volt. —véel— Az olvadó hó alatt életveszélyes a jég — vigyázzunk! Nyírbátori határőr az IFOR-erőknél Golyóálló mellényben angol parancsnokság alatt Ha a határőr őrzi a határt, az nem éppen nagy szenzáció — vallják az újságíró iskolák tapasztalt toliforgatói. De mit keres külhonban, háború sújtotta területen? — ezt kérdeztük Lovas Ferenc határőr századostól, aki a bátori határvadászok parancsnokaként jelentkezett a Boszniába induló műszaki alakulatba. — Mi késztette erre a lépésre? — Ugyanaz, ami a katonai pályára vitt. Egyfajta jó értelemben vett kalandvágy, az új megismerésének igénye, megfelelés a kihívásnak. Én a honvédségnél szereztem tiszti rendfokozatot. Baján szolgáltam, innen kerültem á zöld- parolisokhoz. Létavértesen voltam parancsnokhelyettes, a zöldhatárt őriztük, majd Nyírbátorban a határvadászok parancsnoka lettem. Boszniába a pontonos század tagjaként utazom. Új szakmát tanultam itt, mint ahogy határőrként is. Bár határőrizeti ismereteimre vélhetően túl sok szükség nem lesz, azért annyiban ismerős lesz a terep, hogy az általunk a Száván építendő kompon határfolyón lehet átkelni. Persze jól jön a családnak a nagyobb jövedelem is, de a döntéskor ezt még nem ismertem, nem ez volt a lényeg. — Hol lesznek pontosan? Veszélyes környéken? — A magyar határtól — Barcstól — 100—120 km-re, Banja Lukától északkeletre a Száva partján, háború sújtotta területen. Aknák, fel nem robbant lőszerek hevernek ott, de utászok is vannak a kontingensben, akik nagyon jól felkészültek. A kiképzés alatt szlovák kollégáink tájékoztatókon, illetve filmek segítségével osztották meg velük tapasztalataikat. Valamennyien golyóálló mellényt kaptunk. Persze vannak egyéb rendszabályok is, például rendfokzatot senki sem visel, nehogy támpont legyen esetleges orvlövészeknek. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a balesetek zöme a munka során emberi mulasztások miatt következik be. Egyébként angol parancsnokság alatt szolgálunk, a magyar kötelék egészének biztonságát ez határozza meg. —Miként ítéli meg a katona — belülről nézve — a felkészültségfokát? — Inkább az az érdekes, hogy a kiképzés kezdete óta folyamatosan figyelemmel kísérik munkánkat az angol tábornokok, főtisztek. Büszke vagyok rá, hogy a legnagyobb elismeréssel szólnak a rövid idő alatt elért eredményeinkről. Nincs miért szégyenkeznünk. Ez pedig nemzetközi mérce, mégpedig NATO-beli. Ugyanezt látták a magyar elöljárók, a magasrangú közéleti személyiségek is. — Milyen ellátásra számíthatnak? — A felkészülés során az elhelyezés körülményei még spártaiak voltak — ez nem vonatkozik az élelmezésre —, de ez ilyenkor természetes. Az egészségügyi megelőzés már elkezdődött, jó néhány védőoltást megkaptunk, és még nincs vége. Boszniában hatszemélyes konténerekben szállásoltak el bennünket, a szakácsok és a kiszolgálószemélyzet is velünk jön. Bőséges és finom az étel, amit csajkából, terepen, a munka helyén fogyasztunk majd el, de az edények esztétikusak és higiénikusak. Ruházatunk is megfelelő jó minőségű, hideg, eső és golyó ellen egyaránt felkészültünk. — Hogyan éli meg a családja ezt a küldetést? — Egy óra állt rendelkezésünkre, hogy megbeszélhessük feleségemmel, jelentkezzem-e önkéntesnek. O persze nem szívesen engedett el, de ismer, tudja, hogy mi motivál a pályán. Első osztályos lányom és óvodás kisfiam pedig igazán még nem fogja fel, mi történik. Amíg távol vagyunk, kollégáim, munkatársaim segítik a családot, az igazgató úr személyesen is ígéretet tett erre. Lovas századosnak Seres József ezredes, a Nyírbátori Határőr Igazgatóság vezetői és állománya nevében vasárnap kívánt küldetéséhez katonaszerencsét. Büszke az igazgatóság arra, hogy egyik tisztje képviseletében jelen van a magyar IFOR- erőkben. Épségben, egészségben, tapasztalatokban gazdagodva várja vissza a századost az igazgatóság és a család. Tanyik József A hátrányos helyzetben lévőkért Mely párt, pártok megszűnését jövendölte Gíczy György? Oldás vagy kötés? Nemzetközi összefogás a hátrányos helyzetben lévőkért — ez lehetne a mottója a Nyíregyházi Regionális Munkaerőfejlesztő és -Képző Központ legújabb programsorozatának. A hosszú távú és kölcsönös együttműködés reményében olasz vendégeket fogad a napokban a kirendeltség... — A PH ARE-iroda másfél— két éve pályázatot hirdetett hátrányos helyzetű csoportok képzésének eszközökkel való támogatására — világít rá a találkozó létrejöttének hátterére Várkonyi István igazgató. — Két témával is pályáztunk, egyrészt a hátrányos helyzetű etnikum (a cigányság) önmaga menedzselésére indított szociális segítő, munkaszervező-tanfolyammal, másrészt pedig a mezőgazdaság iépítőanyag- készítő tanfolyammal. A látogatás elsősorban az előzővel függ össze. A pályázatokat nagyon részletesen elemezték, mit is szeretnénk csinálni, milyen elképzeléseink vannak és rendelkezünk-e az ehhez szükséges technikai és szakmai háttérrel. A pályázatunkat — mindkettőt — végül is elfogadták. Ezt követően a PHARE- irodán keresztül megindult a partnerkeresés. Voltunk többek között Franciaországban és Olaszországban is, így kerültünk kapcsolatba a PARSEC nevű céggel és képviselőikkel. —Mi az alapja a partnerségnek? — kérdeztem Ingo Stoc- keltől és Antonio d’ Alessand- rótól. — A céget 1989-ben alapítottuk azzal a céllal, hogy a hátrányos helyzetűeken segítsünk az oktatáson és a különböző szakmai képzéseken, átképzéseken keresztül. S bár mi elsősorban a drogfüggőségben szenvedőkkel és az AIDS- fertőzöttekkel foglalkozunk, nálunk is ugyanúgy felmerülnek az etnikumi problémák. Ezzel kapcsolatban nagyon sok új tapasztalatra tettünk szert a magyarországi látogatás során. — Hogy érti ezt? — Rómában regisztráltan 4 ezer cigány él, de nálunk elsősorban vándorcigányokról beszélhetünk. Gyakran változtatják lakóhelyüket, s amikor hosszabb-rövidebb időre letelepednek valahol, az adott régió foglalkozik velük. Nálunk is ugyanúgy él az előítélet velük szemben, s ebből adódóan Olaszországban is rendkívül nehezen tudnak elhelyezkedni a cigányok... —Hogyan próbálják kezelni a problémát? — Ezért vagyunk itt elsősorban. Önöknek a nagyobb létszámú etnikum miatt jóval kiterjedtebbek a tapasztalataik, nagyon sokat tanulhatunk ez alatt a pár nap alatt is. Mi inkább a szociális körülmények javításának lehetséges módozataiban, a szociális tevékenységben tudunk segíteni. Filozófiánk, hogy nem feltétlenül kell újat létrehozni, hanem a már meglévőket kell tovább fejleszteni. Tanácsainkkal az önök segítőrendszere sokkal hatékonyabb lehet... — Hogyan tetszett az itteni munka? — Legjobban a cigánytanfolyamok tetszettek. Óriási lehetőséget látunk benne, mert az ide járó hallgatók akarnak, aktívan részt vesznek a programban, ezáltal a későbbiekben meg tudják alapozni jövőjüket. Egyrészt önállóságot és kreativitást tanulnak, másrészt ők lehetnek közösségük vezetői, tanácsadói. — Hogyan és milyen rendszerességgel tartják majd a kapcsolatot? — Mindez a rendelkezésre álló pénz függvénye. Ahányszor lehetséges, személyes találkozásokkal próbáljuk előremozdítani az együttműködést, másrészt telefonon, telefaxon keresztül akár mindennaposak is lehetnek a beszélgetések. —Esetleg „szakembercserére" is sor kerül? — Reméljük. A részleteken még dolgozunk, de a jövő hónap közepén már tisztábban láthatunk... — Sok sikert kívánok az együttműködéshez! A kenyér attól még nem lesz olcsóbb, ha Lezsák Sándor vagy Für Lajos lesz az MDF elnöke. így lehet, hogy a hétvége politikai hírei közül nem sokakat érdekel az a csatározás, amely a párt Gödöllőn, illetve Detken tanácskozó csoportjai között kialakult. De ez is egy adalék ahhoz az össznépi bizonytalansághoz, amely ma az országot jellemzi. Megosztotta kormány, a kormánykoalíció. Az ellenzék sehogyan sem tud egységesen fellépni. Torgyán József szeretné, ha a liberálisok távoznának a kereszténydemokraták közül. Giczy György, a KDNP elnöke a hét végén — az MDF-tanácskozásokkal egy időben — pártok megszűnéséről, átalakulásáról beszélt, de nem nevezte meg, .pontosan melyekre gondolt. Országos politikusaink tehát üzengetnek a fejünk felett, de mi valahogy nem sokat értünk az egészből. Petróczki Ferenc, a Magyar Demokrata Fórum megyei elnöke a gödöllői tanácskozás egyik szervezője, de ott volt Detken is. Véleménye szerint nincs szó semmilyen szakadásról, egy demokratikus pártban teljesen természetes, hogy egy posztért többen versengenek, és mögöttük a tagság egy-egy része sorakozik fel. Ez nagyon fontos egy párt életében, hiszen az elkövetkezendő időszak irányát határozza meg az elnök személye. Részt vett mindkét sajtótájékoztatón. Véleménye szerint nem pontosan az az üzenet „jött át” a televízió híradásain, illetve az országos sajtón, amiről valójában szó volt. Ebben vétkesek a nyilatkozók is, pontatlan és nem megfelelően árnyalt fogalmazásaik miatt. Nem az a lényeg, ki ki ellen lépett fel, hanem hogy két pólus vetélkedett és hogy ezek közül melyik jeleníti meg a jövőben az MDF-et. Az ellenzéki összefogás kérdésében pedig árnyalatnyi a különbség a két nézet között. A gödöllőiek nyitot- tabbnak tűnnek, kezet nyújtanak minden olyan pártnak, amely az egyenlőség tiszteletben tartásával társulni szeretne. A kisgazdák magatartásából hiányzik az egyenrangúság, s ez jelenti a gondot. Giczy György kijelentését nem érti, találgatni nem akar. A Fidesz-MPP országos választmányának elnökét, Várhegyi Attilát azért kerestük meg, vajon nem a Fideszre utalt-e véletlenül Giczy György? Hiszen a KDNP nem lett tagja a polgári szövetségnek, az MDF detki szárnya is kritikával illeti a szövetséget. Vajon nem a Fi- desz-e a hunyó? Várhegyi Attila szerint Giczy hamarabb gondol saját pártja dolgaira, mint a Fideszre. Emlékezzünk csak Torgyán József Amerikából hazafelé jövet tett kijelentéseire, amelyek szerint szívesen látná, ha a keresztény- demokraták liberális szárnya távozna a pártból. Várhegyi ezzel szemben úgy vélte, nemcsak a Fidesz, de a KDNP számára is az lenne a jobb, ha a párt megtartaná ezt a sokszínűségét. Torgyán Józsefnél maradva, a kisgazdáknál sem minden felhőtlen, hiszen nemrégiben került napvilágra a vehemens pártvezér és jobbkeze, G. Nagyné Maczó Agnes között feszülő ellentét, amelyet egyelőre még „jegelnek”, s Torgyán hallgat róla. De a kormánypárt, az MSZP sem maradt egységes. A kommunista vonal erősödését és színre lépését mutatja az a szárny, amelyik Bokros menesztését követeli s olyan személyiségeket látna szívesen a párt vezetésében, mint az egykori KISZ-hatalmasság,//ámo- ri Csaba. Az MDF-en belül egyszerű választási kampányról van szó, amelynek kimenetele nem változtatja meg az ellenzék egységre való törekvését. Szóval akkor oldás vagy kötés? (tapolcai)
