Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-03 / 2. szám
1996. január 3., szerda Betyáros telefon Félreértés? Meglehetősen nagy a forgalom mostanság a Honvédelmi Minisztérium háza táján. Egyik sajtónyilatkozat a másikat éri, úgy tűnik, hogy békepartnereink és mi mintha valahogy nem ugyanazt a nyelvet beszélnénk... A NATO, illetve az IFOR eleinte csak műszaki alakulatokat kért, amit a magyar parlament meg is szavazott, az IFOR pedig vállalta, hogy megvédi a magyar egységeket az esetleges támadásoktól. A legújabb óhaj már úgy hangzik, hogy vigyünk páncélozottjárműveket és komolyabb fegyverzetet is, mivel anélkül nem tudjuk magunkat megvédeni... A két alapvetés közötti, „alig észrevehető” ellentmondás után érdeklődtünk dr. Erdélyi Lajosnál, a honvédség szóvivőjénél. —Nem lát abban esetleges szándékosságot, hogy a NATO az utolsó pillanatban — a végkifejlet előtt — közli az igazi feltételeket? — Szó sincs ilyesmiről. Félreértés az egész. Hiszen a parlament is úgy hozta a határozatát, hogy előtte alaposan megvitatta a feltételeket az IFOR-erők parancsnokságával. A magyar alakulatok csak ponton- és komphida- kat, utakat fognak építeni. A NATO-tábomokok is ezeket az alakulatokat látogatták meg Ercsiben; hidász-, utász- és aknaszedőegységeket. — Aknaszedésről mintha eddig nem esett volna szó! — Nem is azért mondom, csak éppen minden parancsnok akkor nyugodt, ha ő is — akár másodszor, mások után is — átkutatja azokat a területeket, ahol az egységei mozognak. — Tehát akkor aknát is fognak szedni a magyarok? — Csak ilyen értelemben, ahogy elmondtam. — Az „alapos" egyeztetés ellenére mégis ki értette félre a másikat? — Nem szeretnék most itt találgatni vagy véleményt nyilvánítani ebben a kérdésben... Az egyeztetés tart, és mire indulnak a magyar egységek, minden tisztázódni fog. Csak a feltételek közös elfogadása után adja ki a miniszter úr az indulási parancsot. —Hiszen a feltételek adottak, nem? A parlament megszavazta azokat. — Természetesen. — Akkor végképp nem értem, miről kell most még tárgyalni? Lehetséges, hogy a NATO mégsem gondoskodik a védelmünkről? — Nem. Ilyen álláspont nincs. — Nem tart attól, hogy újabb „félreértések" is előfordulhatnak, magyarán: újabb és újabb óhajok merülnek fel? — Meg kell értenünk, hogy a helyzet állandóan változik Boszniában. Hiszen az IFOR- erőknek is sok mindent módosítaniuk kellett a terveikhez képest. Persze, ez nem jelenti azt, hogy az Országgyűlés határozatával ellentétesen cselekednénk... — Most viszünk nagyobb fegyvereket is, vagy nem? — Gépkarabélyokat. Igen. — Eddig csak oldalfegyverről és géppisztolyról volt szó... — Csak annyit szeretnék hangsúlyozni, hogy tartjuk magunkat a megállapodáshoz, a parlament határozatához. (palotai) Védtelenül? A feltételek folyamatos változásáról az a pimasz rokon jut az eszembe, aki, becsengetvén a házba a következőket mondja: „Jaj, adj már egy pohár vizet, mert olyan éhes vagyok, hogy azt sem tudom, hol hálok az éjjel...” Ügy tűnik, hasonló a helyzet a magyar békefenntartó alakulatok háza táján is... Megpróbáltuk meggyőzni a NATO-t, hogy elég lenne, ha orvosokat, egészségügyieket küldenénk—nem felelt meg. Nekik utászok kellettek. Még logikusnak is tűnt, hiszen közel vagyunk ■—a legközelebb—, és a hidász-, utászalakulatok műszaki apparátusa nehézkesen szállítható. Megértettük. Na jó. Akkor mennek utászok, hidászok. Önvédelmi fegyverekkel. Egyhangúlag (és egyhangúlag rossz szájízzel) megszavazta a parlament. A NATO megígérte, hogy azok az erők fognak minket védeni, amelyeknek éppen a fennhatósága alatt vagyunk. Az új év meglepetése—Keleti György honvédelmi miniszter és Horn Gyula miniszterelnök részére is—, hogy a NATO kijelentette: a magyar erők lesznek a legvédtelenebbek... Kösz! — ahogy pestiesen erre mondanák... Most megvédenék minket, vagy nem? Nem erről volt szó! Azt mondják, vigyünk páncélozott járműveket és nehézfegyvereket is. Mi, a fegyvertelen műszaki alakulat... Nem tudom, mi lesz ennek a vége. Meglehetősen tartok attól, hogy — minden hivatalos vélemény ellenére — megint mi fogunk engedni! Mert mi megyünk, ha a fene fenét eszik is, ez biztos. A szlovákok már meggondolták magukat, azt mondják, nem akarnak belekeveredni a délszláv háborúba. Valami okuk biztos volt rá, hogy visszavonják ígéretüket... Lehetséges, hogy éppen az igények folyamatos változása? Nagyon könnyen meglehet... Azt viszont már borítékolom,' hogy a magyar fél iránt nem változhatnak annyira az igények, hogy meggondolja magát. Mert mi megyünk. Akármi is lesz a dologból. Mert mi megyünk, mint ahogy mindig is mentünk. De hová? Az viszont biztos, hogy William Perry amerikai hadügyminiszter Boszniába menet csak egy helyen áll meg. Hol? Itt. (P. I.) Szóval Belföld Honvédségi feladatok az újévben Folytatódik a létszámcsökkentés Az új esztendőben folytatódik a honvédség átalakítása. Hetvenezer alá csökken a hadsereg létszáma, megkezdődik a haditechnika korszerűsítése és több NATO-békepartnerségi gyakorlaton is részt vesznek a magyar katonák, miként szerepet vállalnak a boszniai béke- fenntartásban is. Erdélyi Lajos ezredes, a Hon- védelmi Minisztérium szóvivője kedden az MTI kérdésére elmondta, hogy az ország- gyűlési határozatnak megfelelően az idén is folytatódik a hadsereg korszerűsítése. Megkezdődik a lokátorrendszerek és a légvédelmi csapatok felszerelésének megújítása. Az év során döntés várható arról, hogy milyen típusú vadászgépeket szerez be az ezredfordulóra a honvédség. Folytatódik a létszámcsökkentés: ez év végére 69 800 lehet a hadsereg létszáma, ami 11 500-zal kevesebb a most zárult esztendőre előírt létszámnál. A tisztek úgynevezett rendszeresített száma 3200-zal, a sorkatonáké 3600-zal, a közalkalmazottaké pedig 5100-zal csökken. A tiszthelyettesek esetében viszont 400-zal bővül a létszám. A szóvivő elmondta: ebben az évben is több NATO békepartnerségi gyakorlaton vesznek részt a magyar katonák. Ezek közül is kiemelkedik a „Cooperative Chance '96” elnevezésű manőver Szolnok környékén. A részt vevők többek között a humanitárius segítségnyújtást gyakorolják majd egy természeti katasztrófát imitálva. A magyar katonák azonban éles helyzetben is kipróbálják az együttműködést a NATO-erőkkel, hiszen január közepe táján utazik a délszláv térségbe a magyar műszaki alakulat. Az ottani kooperáció pedig már túlmutat az eddigi partnerségi manővereken. Ugyanez elmondható a Kaposvárott és a Taszáron állomásozó amerikai erőkkel való együttműködésre is. Mindkét esetben bizonyítaniuk kell a magyar katonáknak, hogy készek és képesek megfelelni a NATO követelményrendszerének. Ez pedig elsősorban nemcsak technikai, hanem sokkal inkább szellemi kompatibilitást, megfelelő együttgondolkodást igényel. A szóvivő végezetül annak a reményének adott hangott, hogy még az első negyedévben megszületik a katonák által várva várt szolgálati törvény, amelynek tárgyalását az elmúlt év végén kezdte meg a parlament. Árucsere karácsony után Dupla meglepetések A katonák biztonsága A magyar műszaki alakulat addig nem utazik a délszláv térségbe, amíg biztonságukra — a lehetőségekhez képest — nem kapnak garanciát. Keleti György honvédelmi miniszter kedden az MTI-nek elmondta, hogy a magyar műszaki kontingens biztonságának garantálásáról még decemberben állapodott meg egy magas rangú magyar delegáció Brüsszelben. Ezt követően született meg az a parlamenti határozat, amely többek között előírja, hogy a magyar katonák csak kézi fegyvereket vihetnek magukkal a térségbe. A magyar honvédelmi tárca vezetője szerint valószínűleg félreértésről van szó, amikor NATO-tábornokok nem tartják megfelelőnek a kiutazó magyar katonák védelmi felszerelését. Mindenesetre addig nem utaznak ki a magyar műszaki katonák, amíg nem kapják meg a szükséges biztonsági garanciákat. Az érvényben lévő 1987-es belkereskedelmi törvény nyolc napban szabja meg azt az időintervallumot, amikor az ajándékba vásárolt árucikkek különösebb indok nélkül ki- cserélhetők. Mindez azonban csak számla ellenében tehető, viszont valamennyi árucikkre vonatkozik — mondta Könycse Tamásné, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium főosztály- vezetője az MTI érdeklődésére. Hozzátette: egészségügyi megfontolásokból élelmiszereket, fehérneműket és csecsemőknek való gyermekjátékokat csak bontatlan csomagolásban vesznek vissza. Az viszont már a kereskedőktől függ, hogy kicserélik- e a visszavitt holmit, vásárlási utalványt adnak, avagy visszafizetik a pénzt. A vásárlóközönséget különösen a karácsony utáni napokban, hetekben foglalkoztatja az ünnepek alkalmából kapott és feleslegesnek bizonyult ajándékok kicserélésének, levásárlásának lehetősége. A Centrum Áruházaknál elmondták: a vétel időpontjától függetlenül január 15-ig szabták meg azt a határidőt, ameddig kicserélik a nem kívánt ajándékokat. Kizárólag számla ellenében vihetők vissza az áruk, amelyeket mindenképpen le kell vásárolni. Fehérneműt, csecsemőjátékokat csak bontatlan csomagolásban cserélnek a Centrum Áruházak, élelmiszereket és élvezeti cikkeket pedig egyáltalán nem. A hibásnak bizonyult ajándékokra a jótállási, illetve szavatossági előírások vonatkoznak. A Skála Áruházakban a karácsonyi ünnepektől számított két hétig vállalják, hogy kicserélik azt az ajándékot, ami nem nyerte meg a megajándékozott tetszését, fehérneműt, gyerekjátékot azonban a Skálák is csak bontatlan csomagolásban vesznek vissza. A cég illetékese úgy nyilatkozott, hogy természetesen jobban örülnek, ha a vásárolt árut a vevők, vagy a megajándékozottak kicserélik, ám ha ragaszkodnak hozzá, akkor a pénzt is visszaadják. Az 1996-os jövedelemadó-törvény újdonságai Adószámok, forintok, kedvezmények (Tegnapi cikkünk folytatása) Akinek csak bérből származó jövedelmei vannak az évben, az természetesen nem az adótábla szerint fog adózni, hanem az adóelőleg-fizetésnél is figyelembe veendő jóváírással csökkentett összeg után. Az adózónak nyilatkoznia kell annál a kifizetőnél, aki az adóelőlegét számítja, hogy rendelkezik-e majd egyéb jövedelmekkel az év során. Ha igen, akkor már nem a törvényben szereplő adóelőleg-tábla szerint kell kiszámítani az adóelőlegét, hanem az általános tábla szerint. Ha az év elején nyilatkozik az adózó arról, hogy nem lesz egyéb jövedelme, de év közben mégis jövedelmet szerez más forrásból, akkor azt azonnal közölnie kell a kifizetővel is. E nyilatkozat az adóbevallással egyenértékű dokumentum. A munkáltatónak az általa levont jövedelemadó-előleget az elszámolt hónapot követő hónap 12-éig kell befizetnie az APEH-nek. A kifizetők által levont jövedelemadó-előleget a kifizetés hónapját követő hónap 5-éig kell befizetni, a magánszemélyeknek pedig, akik nem kifizetőtől származó jövedelmet szereztek, negyedévenként kell befizetniük az adóelőleget, mégpedig a negyedévet követő hónap 5-éig. Fontos változás az eddigiekhez képest, hogy ha a kifizető önálló tevékenység után fizet, akkor az adóelőleg mértéke a jövedelem 40 százaléka. Az új személyi jövedelemadó-törvény megerősíti azt, hogy az önálló tevékenységet folytató magánszemélyeknek történő kifizetéseknél akkor is le kell vonni az adóelőleget, ha magánszemély számla ellenében veszi fel az összeget. Ez természetesen nem vonatkozik azokra, akik az általános forgalmi adó alanyai, illetve az egyéni vállalkozókra. Megmarad továbbra is a lehetőség, hogy a kifizetéskor a magánszemély nyilatkozzon arról, mennyi költséget kíván elszámolni. A nyilatkozat azonban nem vehető figyelembe a kifizetés 50 százalékát meghaladó mértéken felül. Nyilatkozat hiányában a kifizetés 90 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. ÚJ KELET \ Hírről -hírre Több termék és szolgáltatás ára is emelkedik január 1-jétől a fogyasztási adótételek növekedése, illetve más központi intézkedések hatására. Az átlagos emelkedés mértéke 20 százalék lesz ebben a körben. Nem is igazi évkezdés az, ha nem mindjárt az első napokban áremelést kürtöl világgá a sajtó. Ismét felköthetjük nadrágjainkat, és szorosra húzott gatyamadzaggal kezdhetjük menetelésünket a nehéznek prognosztizált előttünk álló háromszázegynéhány napon. Megszoktuk már. Ez a kormányzat sem tudja megoldani azt, hogy a középréteg jóléte reprezentálja a jóléti államot. Tudjuk már, hiszen belénk sulykolták: a költségvetési hiányt csökkenteni kell, az állam- háztartás működésére több gondot kell fordítani, mint a polgárok háztartására, elő kell segíteni a külföldi tőke beáramlását, (ésszel, ész nélkül) privatizálni kell és csökkenteni a fogyasztást, miközben az állam ügyesen kivonul a pénzteremtő, értékteremtő és nemzeti értékeket előállító közvetlen munkából, lusta gazdaként eladja vagy bérbeadja értékeit, hogy sajnos (jelenleg ellenőrizhetetlen és behajthatatlan) adóterheken gazdagodjon. Érdekes felfogás, de kényelmes: törvényekkel, rendeletekkel jelen lenni a gazdaságban és minél többet „sarcolni”. Az adóemelés, a vámszedés és egyéb pénzforrások évezredekre visszanyúló primitív gazdálkodási eszközök, de kényelmesek és jó esetben hatékonyak is, addig, míg az állampolgárnak vannak tartalékai. Az állam — mint mindig — ügyes. A direkt áremelés felelősségét nem vállalja, viszont a fogyasztási adóterhek, illetve más központi intézkedések segítségével kézben tart néhány stratégiai ágazatot, melyek visszahatnak a gazdaságra, s beindítják az áremelés automatizmusát. Elég emelni az energiaszolgáltató nyersanyagok árát, máris emelkedik a közlekedés ára (jegy, bérlet), a postai szolgáltatásoké, a víz- és csatornadíjaké, a gyógyszereké, az élelmiszereké... Közben a „nagyok” folytatják gazdasági botrányaikat, privatizációs manővereiket, adócsalásaikat és nem számolják a veszteségeket. Az egész ország sorsát reprezentálja az az intézkedés, melynek hatására az állampolgár „fizetővendéggé” vált a fogorvosi rendelőkben. A polgár nem fizet, mert nincs miből, így 1500 forintért nem tömeti be a lyukas fogát, a későbbi szövődmények gyógyítása pedig az államnak akár milliókba is kerülhet. Szemellenzős pénzügyi „szakemberek” nem látják, hogy az állampolgár zsebéből kivett (vagy bele nem tett) ezresekért az állam — közvetve vagy közvetlenül — milliókkal fog fizetni. F. Sípos József
