Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-12 / 10. szám

UJ KELET Labdarúgás 1996. január 12., péntek 11 Tóth bizonytalan, Herczeg elégedett Tóth Sándor volt sényői el­nöknek köszönhetően több, ősszel még Sényőn szerepelt labdarúgó tette át a székhelyét Nyíregyházára. így az NYFC- ben juthat szóhoz Herczeg Zsolt és Tóth Kornél is. Illetve az utóbbi fiú mégsem... A vezetők és a szponzora el­gondolása szerint Nyíregyhá­zán, a csapattal tréningezik, azonban máshol — talán Kis­várdán — lép pályára. Nem cso­da, némi tanácstalanság tükrö­ződik a fiatal középpályás arcán. — Hogy mit szólok ehhez a helyzethez?—kérdez vissza. — Hááát... Kicsit furcsa, de a fej­lődésem szempontjából bizo­nyára előrelépés ez a lehetőség. Nem tudom, lenne-e helyem — a hírek szerint nem — a nyír­egyházi kezdőcsapatban. Túl sok még a nyitott kérdés, amit a jövő hivatott eldönteni. Egyelő­Tóth Kornél re ennyit tudok mondani... Herczeg Zsolt ellenben biz­tosabb a dolgában. A támadó nyárig kölcsönben szerepel az NYFC-ben, majd ezt követő­en meg is vásárolhatja a klub. De vajon milyenek az első be­nyomásai? — Mindennel elégedett va­gyok, ilyen profi körülmé­nyek között szeretnék minél jobban játszani. — Mennyire ismered a tár­saságot? — A volt sényőieknek ter­mészetesen nem kellett be­mutatkoznom, ezenkívül egy pár olyan játékost is ismerek, aki ellen még az NB Ill-ban léptem pályára. — Kezdőcsapat? — Hogy beférek-e? Hát ez majd elválik! — vigyorog a csatár, s azzal az edzőpálya felé veszi az irányt. (csiky) Herczeg Zsolt Illés után Ádámszki? A napokban a Rakamaz NB III-as együttesénél is megkezdő­dött a felkészülés. Az őszi keret annyiban változott, hogy Zá­kány Baktalórántházára távozott (még nem dőlt el, hogy köl­csönben vagy végleg), Búzás pedig Demecserbe, míg Kocsis Vásárosnaményba tart. Szobonya József \e\enleg csapat nélkül van, új együttest keres magának. Ami az érkezőket illeti: a Nyír­egyházi FC-vel tréningező Illés Norbert, Kiss Miklós csapatá­ban játszik majd, és a rakamaziak további nyíregyháziakat — például Adámszkit — is szívesen látnának soraikban. Hermann és Kegye Ibrányban! A hírek szerint ígéretesen erősít az ibrányi megyei első osztályú együttes. Az már eldőlt, hogy a több poszton is harcba küldhető Hermann Attila Sényőről Ibrányba teszi át a székhelyét. Továbbá az is igen valószínű, hogy a még mindig sérült — szintén sényői — Kegye István is ibrányi szerelést ölt. A felépülésre váró Kegyé­re az ötödik tavaszi forduló után számít majd Szakács László edző. Már korábban tisztázódott Szász Zsolt érkezése Gávavencsellőről, de az még nyitott kérdés, hogy Ignácz hazajön-e Németországból. A jelenlegi 15—16 fős keretnek értesüléseink szerint Mészáros Attila int búcsút, akit a Nagykálló és a Gávavencsellő is csalogat. Kórász maradna Létán Hétfőtől újfent hangos lesz a kislétai pálya, megkezdi a felké­szülést a megyei első osztályú lab­darúgócsapat. A dolgok pillanat­nyi állása szerint, alighanem ma­rad minden a régiben, nem kuszá- lódnak össze a sorok. Hacsak... Mert, hála (?...) az őszi kiváló szereplésnek, keletje van a létai futballistának. Erről tanúskodik, hogy a gárda mindkét kapusát megkömyékezték: Babicz Ta­mást Nagykálló vinné, Ancsák Miklóst Kállósemjén hívogatja. Csakhogy... Pénzes Sándor sportköri elnök szerint az ügy ko­rántsem lefutott, ha Babicz távoz­na is, Ancsákhoz ragaszkodik az egyesület. Annak is híre járja, hogy Túróczi Csabára szemet vetett aDemecseri Kinizsi! Meg nem erősített információ, hogy nemcsak a bajnokaspiráns, ha­nem Nagyhalász is érdeklődik a védő iránt. Mindez most még csak találgatás, hisz előfordul­hat, Túróczi tavasszal is kitart Kisléta mellett. Ezzel szem­ben csaknem biztos, hogy Kórász és Kraszny mégsem távozik, bár előbbi fontolgat­ta visszatérését Hajdúná­násra, nemrég jelezte: számít­hatnak rá tavasszal is. Amennyiben senki nem vesz vándorbotot a kezébe, a veze­tőség nem szándékozik új já­tékosokkal feltölteni a keretet. Az edzőmérkőzések lekötése jó ütemben halad, oda-vissza- vágó alapon a létai legénység találkozik a Tiszavasvárival, a Nyírvasvárival, a Nagykál- lóval, a Kállósemjénnel, va­lamint az NYSI fiataljaival. K.T. „Soha ennyire hálni” Pedig olyan szépen indult... 7. Újfehértó 15 8 3 4 34-17 27 A zűrös, perpatvaroktól hangos idényt szeretnék mie­lőbb feledni Újfehértón. Noha az aranyiábúak úgy „bekezd- tek”, hogy mindenütt a város csapatának nevét rettegték, az elsőhegedűs Szénay Péternek hamar elege lett. A szlo­vák mester jött, látott, majd valósággal elmenekült! A meglehetősen felzaklatott tréner elköszöntekor nem kertelt, október 14-én kelt — lapunkban közölt nyilatkozatában lerántot­ta a leplet eltévelygő játékosai­ról. A nagy vihart kiváltó szakí­tás után elcsendesedett a tájék. Pataki István állt a kormányrúd mögé, aki váltakozó eredmé­nyességgel teljesítette küldetését. — Nem lennék hivatott az egész idényt átfogó elemzésre, mivel azonban Szénay Péter távozása előtt is ott ültem a kis- padon, úgy érzem, a csapat sze­repléséről alkotott véleményem közel járna az övéhez. — Akkor hát, rajta...! —Az önkormányzat és a vál­lalkozók közötti fonal elszaka­dása után, nyáron egy új, fiata­lokból álló stáb vette át az irá­nyítást. Szénay Péter személyé­ben kitűnő szakember került a csapat élére, akit én most is nagyra tartok. A búcsúzásakor tett ominózus nyilatkozatával nagyrészt egyetértek, megértet­tem, miért ment el. — Miért? — Mert nem látta biztosított­nak az előrelépést. Tisztelet a kivételnek, nem minden játékos áhította a sikert! Ennek tudha­tó be, hogy az első négy fordu­ló százszázalékos teljesítmé­nye, a megszerzett tizenkét pont, a 12-1-es, önmagáért be­szélő gólkülönbség sem ösztö­kélt egyeseket az iparkodásra. — Ki buktatta meg a szlovák edzőt? — Nem buktatta meg őt sen­ki... Felállt, mert nem minden­ki akart egyet. —A játékosok hogyan fogad­ták lemondását? — Zömmel sajnálták, hogy elmegy. Akiket elmarasztalt az újságban, gondolom, meg- könnyebültek. De ez is elmúlt, idővel más dolgok foglalkoz­tatták a fiúkat. Egy darabig bi­zonytalanság volt a csapat kö­rül, leszünk-e egyáltalán, talál­nak-e edzőt — a játékosok nem tudták, mit csináljanak. — Aztán önre esett a válasz­tás, mint aki kéznél volt. — Régóta vagyok a csapat mellett, megkértek, hogy vál­laljam el a feladatot. — Miként próbált hatni a megszédült labdarúgókra? — Jól emlékszem a szituáció­ra. A Demecser elleni, hazai meccsre készültünk, az öltözőben Szénay tartott eligazítást. Három percet kértem tőle, hogy szólhas­sak a csapathoz. Próbáltam győz­ködni a srácokat, mondván: a mérkőzés legyen az első, utána majd értékeljük a kialakult hely­zetet. Valamit használhatott a pré­dikáció, ugyanis nyertünk 2-1-re. — Mely találkozókon futbal­lozott képességeinek megfelelő­en a társaság? — Az ősszel négy mérkőzé­sen játszott kiemelkedően a csa­pat. A Kisléta fölött aratott 6-0- ás diadal, a Tiszalök, a Deme­cser és a Hardware ellen vívott összecsapás sorolható ide. — A bravúrgyőzelmeket ké­sőbb meglepő vereségek, dön­tetlenek követték. Zakó Levele­ken, pontvesztés — otthon — Nyírkárász ellen! Minek tulajdo­nítja a hullámzó teljesítményt? —Meglátásom szerint az inga­dozás egyes játékosok komolyta­lan hozzáállásának eredménye. — Mire jutott a szezon ta­pasztalatainak leszűrésekor? — Nem lehetek elégedett a bajnokság eddigi mutatóival, a hetedik hellyel pedig végképp nem egyezem ki. Újfehértó öt éve szerepel a megyei első osz­tályban, ám ennyire hátul még nem zárt! Jóval több van ebben a csapatban. — Milyen képet alkotott já­tékosairól? —Szeretném kihangsúlyozni, hogy három-négy labdarúgó a tőle telhető maximumot hozta ki magából. Egyenletes teljesít­ményt nyújtott Nagy Béla, Lácza János, Vámos István ka­pus, továbbá az utolsó öt mécs­esén Úr Lajos is felnőtt a húzó­emberekhez. Külön szólnék Krasznai Zsoltról, ő tudása alap­ján többre vihette volna, tizen­három gólja azonban így is a jók közé emeli. Nem akarom pellen­gérre állítani azokat, akik elma­radtak a várakozástól, remélem van annyi önkritikájuk, hogy elmerengenek a történteken, és tavasszal bizonyítanak. — Milyen úton indul el az új esztendőben a fehértói futball? —A polgármesterrel, az elnök úrral leültünk a záróvacsorán, ott beszélgettünk erről a kérdésről. A polgármester úrnak az volt a javaslata: ha lehet, helybeli fut­ballistákkal oldjuk meg a jövőt, kérte, szorítkozzunk két-három „légiósra”. Ennek szellemében folyik most a háttérmunka. Egy Lácza megy, egy jön (?) Az új fehértói keretben vég­bemenő változásról ugyancsak Pataki Istvánt faggattuk. — Kacsándi, Krasznai Zsolt és Kiszely Béla távozik, ez biz­tos. A napokban megkerestek bennünket a sényőiek, Balázs- csík Zoltán, Ötvös Antal és Lácza György ügyében jártak el. Az NB Il-es csapat edzője, Falatovics László indítványoz­ta: a három játékos február 20- áig hadd készüljön Sényőn, ad­dig eldől, közülük kinek a szer­ződtetését fogja szorgalmazni. — Legyen bárhogy, ettől csak gyengülhet az együttes. Emiatt nincs önben aggodalom? — Nincs, mert az elnök, Sza­bó József és az én véleményem összecseng: ha kiszemeltjein­ket sikerül leigazolni, a csapat nem szenved hátrányt emiatt. — Ki érkezik Fehértóra? — Szalóki és Lácza Sándor visszatérését készítjük elő, ez előrehaladott stádiumban van. Tárgyalásban vagyunk egy kö­zéphátvéddel és egy középpá­lyással, velük is majdhogynem megegyeztünk... Koncz Tibor Megyei II. osztály - Vaja Baktai védő a vajai kapuban? A szezonkezdés előzetes terveinek megfelelően ősszel az ötö­dik helyen végzett a 2. számú, az Erimpex csoportban szerep­lő vajai gárda. Az együttes, az időnként rapszodikus játéktel­jesítménye ellenére is, begyűjtött hét győzelmet, két döntet­lent és csupán négy vereséget kellett elszenvednie. Csoport­jukban utolsók, akik még pozitív gólaránnyal (28-27) büsz­kélkedhetnek. A bajnokságban nyolcadikok eredményesség és tizennyolcadikok a kapott gólok tekintetében. Ann Miklós­sal, a legénység edzőjével beszélgettünk e hullámzó szereplés hátteréről, illetve a tavaszi várakozásokról. — Minden ránk nehezedő probléma ellenére elégedetek vagyunk az őszi szerepléssel — mondta az edző. — Ha két mér­kőzésünkön nem nyelünk le ti­zenhat gólt, akkor talán másként alakul a pozíciónk. Játékosaink nagyon fiatalok, nem rendel­keznek megfelelő meccsrutin­nal, s egy-két kapott gól után összeomlanak. Sajnos ez volt az oka a tuzséri tízes és a nyírlugosi hatos vereségeknek is. A leg­szebb pillanatokat Balkányban éltük meg, amikor 1 -0-áról for­dítottak a fiúk 6-1-re, illetve a csoportbajnok ellen is vezetni tudtak 75 percen keresztül. Ha­zai pályán egyszer sem vesztet­tünk, amiért hálás a közönsé­günk. Nincs idegenlégiós a csa­patban, kizárólag vajai fiatalok­kal lépünk pályára. Az időnkénti változó szereplés és a rutintalan­ság mögött viszont az edzési fegyelem hiánya áll, mert szin­te mindenki dolgozik — nem a sportból élnek, lelkesedésből játszanak a futballisták. A tavaszi keret minimálisan változni fog, mert néhány játé­kos bevonul. Az ifiből felho­zunk 2-3 tehetséges embert, akik néhány hónap alatt fel­veszik a ritmust. Várhatóan csat­lakozik a kerethez a Baktaló- rántháza volt tartalékkapusa, Tóth András. Néhány játékosun­kat csábították ugyan magasabb osztályokba, de egyelőre az érintettek nem akarnak megvál­ni a csapattól. Egyébként nem keresünk futballistákat tavaszra, mert eddig is a helyi erőkre ala­poztunk, de aki jönni szeretne, azt szívesen fogadjuk. Az alapozásokat az elmúlt va­sárnap elkezdtük, s heti két erőn­léti és taktikai edzés segítségével szeretnénk felpörgetni a legény­séget. Emellett 10— 12 edzőmér­kőzést fogunk játszani, többek között Kocsorddal, Levelekkel, Opályival vagy Petneházával. Pillanatnyilag, a lehetőségein­ket figyelembe véve, jól érezzük magunkat a csoportunkban. A 80-as évek elején, járási győz­Teremtorna Mátészalkán Ifjúsági csapatok (a játékosok 14—21 évesek lehetnek) részvé­telére számítanak azon a tornán, melyet január 20-án, szombaton rendeznek a mátészalkai sport­csarnokban. Az Erimpex Kupa kispályás teremlabdarúgó sereg­szemle szervezői tizenhat együt­tes nevezését fogadják el. Érdek­lődni lehet a 44/315-016-os te­lefonszámon, a vonal túlsó vé­gén Gere Sándor szolgál bővebb felvilágosítással. Nevezni lehet majd a helyszínen is, mégpedig reggel 8 órától. A nevezési díj csapatonként kétezer forint. tesként, egy szezon erejéig retúrjegyünk volt a megyei 1. osztályba, de a tartalékaink mi­att nem volt sokáig maradásunk. Ma is ugyanez a helyzet, mert az anyagi lehetőségeink szűkö­sek — 300 ezer forintos összeg­ből gazdálkodunk —, illetve az utánpótlás-nevelésre sokkal több figyelmet kellene fordítanunk. A mozgásterünk várhatóan arra lesz elegendő, hogy nyárra a 3— 6. helyezés között végezzünk. Játékvezetői tanfolyamok A Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Labdarúgó-szövetség Játék­vezetők Bizottsága alapfokú, in­gyenesjátékvezetői tanfolyamokat indít a holt szezonban. A résztve­vők eredményes vizsga letétele után már a tavaszi szezon folyamán működési lehetőséget kapnak. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Labdarúgó-szövetséggel közö­sen 1996 február hónapban indíta­nak tanfolyamot. Jelentkezni lehető- minden délelőtt a szövetség Mártí­rok tér. 9. VIII. emeleti helyiségé­ben az irodavezetőnél, vagy telefo­non a 42/311 -577-es számon név és lakcím bemondásával január 25-éig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom