Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-12 / 10. szám
UJ KELET Erről beszélnek 1996. január 12., péntek Ú gy erzem magam, mint egy átlagos honpolgár valahol délvidéken. Már nem tudja, hogy egyáltalán miért harcolnak körülötte, csak kapkodja a fejét, mert süvítenek innen is, onnan is a golyók. Önök talán nem így vannak ezzel a médiaháborúval? Állítólag itt is eljutottak a békéig, csak nem Daytonban kötötték meg, mint a boszniait, hanem a Parlamentben, és most már törvény, hiszen Göncz Árpád szentségesítet- te. De mit? Miben fog változni mindennapi kenyerünk? Mert kenyér, hiszen — bocsánat a hasonlatért — amit este látunk a Híradóban, amit reggel a napilapokban olvasunk, azt böfögjük fel egész nap. Csak az van, ami a nyilvánosság elé kerül. Ha Boby Ewing párásodó szemmel tekint a távolba, bús lesz a hétvégénk; ha pörög a szerencse kereke, avagy az ingó-bingó; ha mindenki Sanyikája sáskaevésbe kezd, hatmillió magyar fintorog. E zért fontos annyira a média. Utolsó szaka szába érkezett a magyar sajtópiac gyarmatosítása. Most, amikor a politika és a gazdasági élet törésvonalai kezdenek fedésbe kerülni, amikor a politikusi szavak mögött a pénz adta erő és befolyás is megjelenik, hatalmas alkuk indultak meg a létező médiumokért. A legfontosabbért is, a televízióért. Az újságok már magánkézben vannak, a televízió és rádió frekvenciák felett atyáskodik még az állam. Még. S hogy mi lesz? Hát... Segíteni szerettünk volna körképünkkel...-caiTörvény helyett önmérséklet A svédek négy országos televíziós csatorna műsorából választhatnak, szintúgy a dánok és a norvégok. Ezek közül — mindegyik nyelvterületen — két—két államilag fenntartott csatorna üzemel. Ezek után nem kell előfizetési díjat fizetni, hiszen az ország mindenkori vezetésének szócsöve, és így erkölcstelennek tartanák, ha ezért még fizettetnének is. Az is magától értetődő (ott), hogy ezeken a csatornákon nincs egyetlen reklám sem. Ugyanez a helyzet a fizetőcsatomával is (ebből egy-egy van). Világos, mint a nap. Nem azért fizetek, hogy manipuláljanak, vásárlásra buzdítsanak, hanem azért, mert szórakozni, kikapcsolódni, esetleg tanulni, művelődni óhajtok. A negyedik, úgynevezett kereskedelmi csatorna természetesen ingyenes. Itt azért jó a műsor, mert a rossz nem lenne jó reklámhordozó... Ehhez a négy országos és hagyományos sugárzási technikájú adóhoz kapcsolódik még országonként két—két műholdas csatorna és a kábelen vezetett (helyenként változó számú) helyi adó műsora. Ezekért sem kell fizetni, mert mindegyik reklámokat is közvetít. Az antennadíj negyedévenként százhúsz korona (az átlag- fizetés havi hat—hétezer korona) és ebben az összegben benne foglaltatik a sugárzási- költség-térítés. Jelentősebb összegbe csak a mozicsatomák kerülnek (az HBO és a FILM- NET) — ezek ára száz-száz korona havonta. Senki, aki — mondjuk — szocialista nézeteket vall, nem fog előfizetni jobboldali lapokra és így tovább. Logikus. Nagyon is az. Azt is elfogadhatónak tartják arrafelé, hogy a két állami tévéállomás mindig a kormány szócsöve, hiszen a választópolgár szavazatai juttatták ebbe a helyzetbe... Általában elmondható, hogy törvényi szabályozottság helyett sokkal inkább érvényesül a politikai önmérséklet, a politikai fair play, hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy jönnek a választások... Magyar kézbe kerüljön! A tárgyilagosságért A hétezer tagot számláló, száz éve működő újságíró-szervezet — a Magyar Újságírók Országos Szövetsége — a médiatörvénnyel kapcsolatosan konkrét javaslatokkal fordult az Ország- gyűlés kulturális és sajtóbizottságához. Az egyik legfontosabb észrevétel, hogy a magyarországi műsorszolgáltatás értelemszerűen az, amit magyar vállalkozás készít, akár társaság, akár magánszemély a tulajdonos. Ebben az esetben azonban nem elégséges természetes személy esetében a magyarországi lakóhely minden egyéb megszorítás nélküli kikötése. A MÚOSZ azt is javasolta — elsősorban a köz- szolgálati műsorszolgáltatók tevékenységének folyamatossága érdekében —, hogy a törvény szerint létrehozandó új szervezetek tisztújítását ne azonos, négyéves intervallumban állapítsák meg, hanem — akár az ORTT, akár a közalapítványok, vagy az rt.-k elnökét — öt évre nevezzék ki, ezzel elejét véve egy esetleges kusza, átmeneti állapot kialakulásának. A MÚOSZ a közszolgálati műsor- szolgáltatók munkatársai tekintetében fontosnak tartotta azok jelenlegi közalkalmazotti státuszának fenntartását, mert ebben látja a dolgozók fokozott felelőssége és a tájékoztatási függetlenség törvényi garanciáját. A MÚOSZ úgy vélte, hogy a törvény egyik szakaszában az egyébként szintén fontos többi kritérium mellett nem fogalmazták meg — pedig a tájékozódáshoz fűződő alkotmányos jog feltételezi —, hogy a tájékoztatás a valóságnak megfelelően történjék. A közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, tényekről, vitatott kérdésekről a valósághű tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. A MÚOSZ hangzaMegyei pártvélemények a médiatörvényről Ki jut szóhoz, ki jut képhez? Megkérdeztünk néhány politikust, hogy mi a véleménye a megszületett médiatörvényről, és milyen hatása lehet a megyére? Mádi László, Fidesz: — Olyan távol tartom magam ettől a témától, amennyire csak tudom. Őszintén megvallom, hogy ez az elmúlt négy—öt év pontosan elég volt arra, hogy elfogyjon az erre a témára szánt energiám. A törvény megszületésétől rende- zetebb viszonyokat várok a közszolgálati rádió és tévé működésében és nagyobb kiszámíthatóságot a helyi televíziókról. Az írott sajtó területén már más a helyzet. A magánszféra ugyanis nem kötelezhető semmire, így ezen a területen legfeljebb az indulatok megnyugvását remélhetem. Az Esti Hírlap például korábban nagyon tisztességes ellenzéki lap volt, most pedig — nem is olyan régen — a legalpáribb módon támadta meg a korábbi miniszterelnököt. Úgy tűnik, mindent a tulajdonosi erő motivál. Dr. Szilágyiné Császár Terézia,KDNP: — A kereszténydemokrata párt — mint az köztudott — nem szavazta meg a médiatörMÚOSZ tosnak, de szükségtelennek tartja a törvénynek azt a kitételét, mely szerint a nemzet méltóságát és érdekeit, más nemzetek méltóságát a közszolgálati műsorszolgáltató és közműsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani, és megsértésétől tartózkodni. A MÚOSZ indokolatlannak, hátrányos megkülönböztetésnek tartja a sportközvetítések és a szórakoztató műsorok szponzorálhatóságának kizárását. A szólás- és sajtószabadságra vonatkozóan a MÚOSZ a következő megfogalmazást tartja a legkifejezőbbnek: az Országos Rádió és Televízió Testület a szólás- és sajtószabadság alkotmányos alapelvei érvényesülésének érdekében tevékenykedik a műsor- szolgáltatók piacra lépésének elősegítésével, a tájékoztatási monopóliumok lebontásával és újak létrejöttének megakadályozásával, a műsorszolgáltatók függetlenségének védelmével. Tevékenységéről tájékoztatást ad az Országgyűlésnek. vényt annak ellenére, hogy végig aktívan részt vett a hatpárti egyeztetésben. Tettük ezt azért, mert három témakörben a garanciákat nem tartjuk kielégítőnek. Az első ilyen kérdés a média felosztása és annak anyagi bázisa, a második a történelmi egyházak kuratóriumi képviseletének nem kielégítő volta, a harmadik pedig a TV 1-es csatorna kérdése. Az az egy csatorna, ami köz- szolgálati teendőket lát majd el, ugyan kötelező érvénnyel huszonöt százalékban olyan műsorokat kell hogy sugározzon, ami a magyar nemzeti értékek hordozója, azonban ez az elv, véleményünk szerint — garanciák hiányában — csak írott malaszt marad. Úgy gondoljuk, ez az egyetlen közszolgálati csatorna, ami az országnak adatott, nem lesz mentes a pártpolitikai befolyásoktól. Megyei szinten azt hiszem, nagyon nagy harc lesz a frekvenciákért. Ennek is az az oka, hogy nem kielégítők az anyagi garanciák. Félő, hogy az önkormányzati pénzek folyamatos csökkenése következtében a frekvenciák elosztása nem lesz korrekt, és szinte biztos vagyok benne, hogy nem pártok hanem a pártokon felüli anyagi lobbik gyakorolják majd a hatalmat. A helyi írott sajtó szempontjából fontosnak tartanám, hogy színesebb, többféle értékrendet megjelenítő újság lásson napvilágot. Országos szinten az utolsó végvárnak a Magyar Nemzet tűnik — „amíg el nem privatizálják”. Hiába, a pénz beszél... Nagyon jó lenne megtalálni annak a módját, hogy a helyi sajtó hazai tulajdonosok kezében maradhasson, akár kisbefektetők, vagy kistőkések kezében. Minden nemzetnek szüksége van arra, hogy nemzeti és kulturális értékeit megjelenítse. Kávássy Sándor, FKgP: — A kisgazdapárt a törvényt nem szavazta meg, mert az ellentétes nemzeti igényeinkkel. Ez a törvény a parlamenti többségnek kedvez, nem demokratikus. A demokrácia ugyanis lehetővé teszi, hogy a kisebbség többséggé szervezze önmagát. A média urai folytatják Aczél György 3 T politikáját, azaz a Támogatjuk, Tüljük és Tiltjuk gyakorlatát. Például a sajtó és az elektronikus sajtó Torgyánt és Maczó Ágnest (bár őt már kevésbé) a „tűrjük” kategóriájába sorolja, míg személy szerint én a „tiltjuk” kategóriába soroltattam. A sajtószabadság megoldatlan dilemmája, hogy szabadok a tulajdonosok, szabadok a szerkesztők, de újságírói szabadság egyáltalán nem létezik. Mi ezt nem akartuk intézményesíteni,ezért mondtunk nemet. Dr. Kiss Gábor, MSZP: — Nagyon lényegesnek tartom magát a tényt, hogy létrejött a médiatörvény. Hatpárti egyeztetés eredménye, ezért nagyon lényeges politikai eredmény! Végre pont került egy hat éve elkezdett mondat végére... Lényeges eredménye, hogy tár- sadalmasítja a médiaügyeket. A kereskedelmi tévézés beindulása megnyitja a tisztességes verseny lehetőségeit. A kettes csatorna „kereskedelmesítése” — bár maga az átszervezés pénzbe fog kerülni — végül költségkímélő lesz. A vidéki elektronikus média szempontjából nagyon lényeges eleme a törvénynek, hogy törekszik a folyamatos működésre, és ezt írásban is rögzíti — kimondván a helyi rádiók fontosságát. A helyi kereskedelmi rádiók már rendelkeznek stúdióengedéllyel, így elsőbbséget élveznek majd a szabad frekvenciák igénybevételénél és ez a tény már maga viszonylagos stabilitást ígér ezen a területen. A helyi sajtó tekintetében sok újdonság nincs, itt a tulajdonosi érdekek érvényesülése elkerülhetetlen. — tai — MÚK A MÚK nem ért egyet azokkal a politikusokkal, akik a mostani megegyezés örömében azt állítják, hogy vége van a médiaháborúnak. Az a tény, hogy 1994 májusától kezdve a legkiválóbbak közé tartozó médiaszakemberek jelentős részét folyamatos hallgatásra kényszerítik, nem a háború végét jelenti, hanem azt, hogy a háború minden eddiginél gyilkosabb szakaszába érkezett. A Magyar Újságírók Közösségének első számú médiaszakértői vagy állástalanok, vagy a jogilag még létező munkahelyükön nem kapnak munkát. A MÚK számára az is elfogadhatatlan, hogy nemcsak ők, hanem a magyar értelmiség fontos személyiségei közül is látványosan sokan szorultak ki — különösen a Magyar Televízió műsorából. Meghatározó történeti és kulturális értékek képviselői tengődnek a kirekesztettség állapotában, és ezt a helyzetet önmagában nem fordíthatja meg a törvény. Nincs vége a háborúnak! A közszolgálatért Az 1992-ben alakult Magyar Újságírók Közössége állásfoglalásában alapvetően elismerően nyilatkozik a médiatörvényről, és aggodalmainak jelzésével semmiképpen sem szeretné megbontani a kialakult politikai egységet. Mégis —jórészt osztva a Magyar Televízió és a Magyar Rádió szakmai érdekvédelmi szervezeteinek véleményét— úgy látja: a tervezett koncessziók (MTV 2, Danubius, televíziós harmadik frekvencia) különösen a televíziózásban — minden jó szándék ellenére—felmérhetetlen helyzetbe hozzák a köz- szolgálati intézményeket. A kormány lehetetlent vállal magára, amikor megígéri a harmadik televíziós frekvencia földi gerinchálózatának elfogadható mértékű kiépítését és a Magyar Televízió műholdas bérleti díjának előteremtését. A MÚK szerint a törvény egyértelműen a frekvenciák kereskedelmi bérbe vevőinek kedvez, hiszen miközben a kormány az új közvetítőrendszerek kialakítása érdekében jelentős terheket vállal magára, a bérbe vevők szinte ajándékba kapják a jelenlegi állami köz- szolgálati intézmények reklám- bevételeinek hetven százalékát. A MÚK szerint ez az üzlet nemzeti érdekeket sért. Az MTV esetében nemcsak a bevétel, hanem a nézettség is tragikusan zuhanni fog, anyagi és műszaki okokból ugyanis hazánkban a műholdas műsorok nézettsége még hosszú időn át nem lesz verseny- képes a földiekével. A MÚK úgy véli, hogy ezért is sürgős feladat a hirdetések elosztásának törvényi szabályozása. Ha ez nem történik meg, és ugyanazoknak az érdekcsoportoknak a kizárólagos döntési körében marad a reklámok és egyéb formájú támogatások elosztása, akik ma rendelkeznek felette, könnyen megeshet, hogy a közszolgálati nemzeti adók a jelenlegi konzervatív lapok sorsára jutnak.
