Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-12 / 10. szám

U J KELET Megyénk életéből 1996. január 12., péntek 3 MSZP-kongresszusi előkészületek Szabolcsban Nem lesz tisztújítás? Az országos napilapokat böngészve, a rádió és a televí­zió híradásait hallgatva egyér­telmű, hogy megkezdődött a felkészülés az MSZP márciusi kongresszusára. A tét nem ke­vés, hiszen tisztújító kong­resszusról van szó, ahol akár alapjaiban is megváltozhat a pártvezetőség összetétele. Tu- kacs István megyei ügyvezető alelnököt kérdeztük a szabolcsi előkészületekről. — A tisztújító kongresszus március 28—29-én lesz, így a küldötteket február 15-éig meg kell választanunk. Megkezdő­dött és jelenleg is tart a taggyű­léseket előkészítő szervezési munka, Nyíregyházán például 27-én választjuk meg a küldöt­teket. —A megyei küldöttek márci­us elején tanácskoznak, közös véleményt alakítanak ki a párt és a kormány eddigi munkájáról, a kongresszus elé kerülő alapsza­bály-tervezetről, illetve a szemé­lyi kérdésekről. A delegáltak ha­zatérésük után újra találkoznak, megvitatják a kongresszuson el­hangzottakat, és amennyiben az új alapszabály rendelkezni fog arról, hogy az országos párttes­tületbe a megyei delegáltakat az eddigiektől eltérő módon és számban kell megválasztani, ak­kor az ehhez szükséges ajánlá­sokat megteszik. —A felkészülés során nagyon fontos lesz január végén az a program, amelyen a megyei pártvezetők találkoznak majd Horn Gyulával, az országos párt- szervezet vezetőivel, a kormány tagjaival. — Lesz-e tisztújítás a megyé­ben? — Egyelőre ilyen igény, ké­rés nem érkezett hozzánk. Meg­bízatásunk ’97 tavaszáig szól, de éppen azért, hogy szinkronban legyünk a kongresszussal, ezt a lehetőséget mi magunk ajánljuk fel a megyei küldöttek március eleji tanácskozásán. A küldöttek­nek állást kell foglalni akkor ab­ban, hogy a kongresszus után akamak-e új megyei vezetőséget vagy sem. —Mennyire foglalkoztatják a tagokat a fővárosból származó, nap mint nap felröppenő hírek, mint például az, hogy Bokros és Máté László mondjon le, illet\’e új pénzügyminiszterként szóba kerül Nagy Sándor és Hámori Csaba neve is. — A baloldali tömörülés hét­végi megnyilatkozása nagyon sokunkat meglepett. Úgy érzem, hogy Máté Lászlóval kapcsolat­ban többeknek van ellenérzése. Bár ő éppen tegnap nyilatkozott egy fővárosi lapban a terveiről, és ezek szerint nem akar tovább a párt vezetőségében funkciót vállalni. A gazdaságpolitikai irányvonalat nemrégiben elfo­gadtuk, ezért nem értjük, miként jöhetett újra szóba Bokros Lajos esetleges lemondása. A balolda­li tömörülés nem gazdasági al­ternatívákat ismertet, hanem olyan neves közgazdászokra hi­vatkozik, akiknek szerintük van alternatív elképzelésük. Nem va­gyok híve a személyi kötődésű gazdaságpolitikának, mint példá­ul Nagy Sándor és Hámori Csa­ba esetében. Bokros Lajos nél­kül ma nincs elfogadható gazda­ságpolitika, ez persze nem jelenti azt, hogy a jelenlegit részleteiben nem lehet javítani. (sz. a.) Párbeszédfolyamok az ezoterikus klubban Művészetpártoló város Köztünk élő művészek A tiszavasvári művelődé­si központ tervei között sze­repel egy negyedévenként megrendezendő képzőmű­vészeti kiállítás. Az első eb­ben a sorban a 13-án, szom­baton nyíló tárlat, amelyet dr. Kovács János, a város jegyzője — nagy művészet- pártoló — fél négykor nyit meg. Ez alkalommal egy hiva­tásos és hét amatőr művész mutatkozik be. André Szabó magyar származású brüssze­li művész viszi a prímet zsű­rizett alkotásaival. Láthatjuk még Rozman Béla (tanár), Molnár Gabriella (tanár), Szabó Attila (diák), Bilku Krisztián (diák), Makkai László (tanár), Molnár Ká- rolyné (nyugdíjas), valamint M. Róka Gábor alkotásait is. Az eddig beérkezett mű­vek remek, színvonalas tár­latot ígérnek. Rozinán Béla alkotásai Szlovák kisebbségi elképzelések A titkok titkának kutatói A nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központ havonta, min­den második hétfőn este hat órától ad találkozási lehetőséget az ezoterikus klub tagjai számára. Maga a fogalom: ezoteri­kus — talán kevésbé ismert, jelentése: titkos, rejtett, csak a beavatottaktól érthető, csak nekik hozzáférhető. De milyen titokról is lehet szó? Nos, a legnagyobbról, a tit­kok titkáról; a feltárt világ ha­tárain túl fekvő fantasztikus valóságot próbálja felmutatni, oda bepillantást nyújtani. Ért­hető, ha ma még csekély az érdeklődés az ezoterika iránt; a második világháborút követően egész Kelet-Európa megtapasz­talhatta, hogy milyen hatású is lehet egy ideológiai terror. Szinte csak lopva juthatott a lehetőséghez az ezoterika iránt érdeklődő, hiszen üldözendő volt a vallás és emellett külön üldözendő volt a vallás által is üldözött ezoterika, amely összegezte mindazokat az is­mereteket, amelyek nem fértek bele a vallások kereteibe. Az ezoterika magában foglalta va­lamennyi, a tudomány és a hi­vatalos államvallások által el nem ismert, vagy üldözött té­teleket. Ilyenek voltak a spiri- tizmus, a lélekvándorlás, az asztrológia, a mágia, a hipnó­zis és számos más terület. Mára ez a múlté, egyre töb­ben gyűlnek a kíváncsiskodók táborába, önmagukat kérdezve önmagukról, a világról, a titkok titkáról — ehhez mind több kapaszkodót, irodalmat talál­nak magyar nyelven is. Vám­szedői is fel-felbukkannak az ezoterikus szemlélődésnek, de ami jellemző, az az útkeresés önmagunkon, lelkünk folyama­tos építésén át Istenhez. Megvannak a belső és külső világokat összekötő hidak, csak el kell indulni rajtuk. Közöttük sok az ezoterikus jellegű, talán valamennyi az, ki tudja. Tény azonban, hogy az ezoterika uta­kat nyit létünk jobb megértésé­hez és nem egy szer egyéni éle­tünk kiteljesítéséhez. Szunnya­dó lehetőségeket kelthet életre bennünk, és talán az ember továbbfejlődését is siettetheti. Meglehet, minden nagyon egy­szerű, talán emiatt tűnik oly bonyolultnak. * * * Ezeket a gondolatokat je­gyeztem le a legutóbbi mara­toni klubfoglalkozást követően a Volosinovszki Sándor klub­vezetővel folytatott beszélgeté­sünkből. Különös este volt, meg kell mondani, nem min­dennapi — négyórás — párbe­szédfolyamnak lehettünk tanúi. Az „előadók” a klubvezető és az utcáról becsöppent Zsuzsa voltak. Az utóbbi állítása sze­rint kevésbé ismeri a Bibliát, erre szinte kívülről az egészet végigidézte, kérdései félelme­tesen pontosak és pergőek vol­tak, miként ellenérvei is. Sán­dor felkészültségének köszön­hetően nem szakadt meg idő előtt a gondolatváltás, a végén a klubtagok is elismerően nyi­latkoztak: — Jó futás volt! Pe­dig Zsuzsa csak az iránt jött érdeklődni, hogy mivel is fog­lalkoznak a klubban. * * * Volosinovszki Sándor klub­vezető 1992-ig élte a megszo­kott életét, mígnem egy jól menő kft.-bői, melynek alapító­ja is volt, távoznia kellett. Mun­kanélküli lett. Elmondása szerint a kezdeti időszak szinte teljesen felemésztette, a napok, hetek állandó önmarcangolásban tel­tek azzal a meggyőződéssel, hogy mindenki összeesküdött ellene. Mégsem a kocsmát vá­lasztotta, hanem könyvekbe te­metkezett, első olvasmányélmé­nye Platón volt. Soha azelőtt fi­lozófiai tárgyú könyv nem volt a kezében, s egyszerre érdekel­ni kezdte a létezés valamennyi nagy kérdése. Még keserűsége tartott, amikor egy belső hang megszólította: — Bocsáss meg mindenkinek! Ez adott meg mindent neki, elmúlt a harag, a bosszúvágy, s Istentől segítséget kérve azóta megbékélten él, keresve a vá­laszt: ki is ő valójában, mi dol­ga a világon? A klub tagjai ha­sonló válaszkereséssel nyitottak ajtót hozzá, s együtt próbálnak megfelelni a legtitkosabb kér­désre. A lélek építése náluk el­mélyült tanulással jár. Nem ér­zik többnek magukat, mint bár­mely ember, nagyon is hétköz­napiak, csupán a legnagyobb tit­kot szeretnék megfejteni. (lefler) Garai Mihály, a nyíregyházi szlovák kisebbségi önkor­mányzat mezőgazdasági bizott­ságának elnöke csütörtökön a városi önkormányzat vezetői­vel tárgyalt a külterületek terü­letfej lesztési lehetőségeiről. Mint a képviselő elmondta, megbeszéléseik központi témá­ja a megyeszékhelyet körülöle­lő tanyavilág kommunális fej­lesztése, az ott élő — nagyrészt nyugdíjas, egyedülálló — em­berek életkörülményeinek javí­tása volt. A tárgyaláson kiderült, hogy a nyíregyházi önkormányzat lehetőséget lát a villanyvilágítás és a ivóvízhálózat korszerűsíté­sére, illetve arra, hogy ahol ezek az alapvető kommunális alapfel­tételek hiányoznak, támogatja azok kiépítését. Ezzel ellentét­ben a terület gázhálózatba kap­csolásának anyagi segítéséről a Város hallani sem akart, azt sze­rették volna a képviselők, ha azt mindenki önerőből oldaná meg. Ez — az autonóm szlovák ér­dekképviselet szerint — kivite­lezhetetlen, mert az ott élő idős emberek nem képesek a távol­ságtól függően 40—100 ezer forintot kifizetni. Az útfejlesztésekkel kapcso­latos felvetésekre szintén eluta­sító választ kapott a szlovák elnök. Sőt, a nyíregyházi ön­kormányzat erre az elkövetke­ző három—négy esztendőben sem lát semmilyen lehetőséget. Az elhangzott vélemények sze­rint a megyeszékhely mind­össze egy autóbusz-forduló megépítését tartja reálisan kivi­telezhető beruházásnak. Hiába érvelt a mezőgazdasá­gi bizottság elnöke, hogy az utoljára ötven (!) esztendővel ezelőtt elkészített vízelvezető árkokra már a gyermekeik sem emlékeznek, s enélkül a bekö­szöntött esősebb, nedvesebb időjárás miatt járhatatlanok a földutak, s akadna is vállalko­zó, aki megcsinálná újra az ár­kokat, de az önkormányzat nem vállalkozott a munka hasznos­ságával fordítottan arányos ár finanszírozására. A nagyszámú idős ember — közöttük nem egy nyolcvan év feletti—életét jelentősen meg- könnyíthetné, ha a városi ön- kormányzat áldozna a Manda- bokorban lévő, 1989 óta ki­használatlanul pusztuló volt kultúrház felújítására. Ebben ki tudna alakítani a szlovák ön- kormányzat egy szociális kony­hát, lenne megfelelő helyisége a rendezvényei megszervezésé­re. Ennek a lehetőségnek a vizsgálatára ígéretet tett a nyír­egyházi önkormányzat. —vip— Tilalom Az influenzajárvány miatt látogatási tilalmat rendeltek el a nyírségi kórházakban az Ál­lami Népegészségügyi és Tisz­tiorvosi Szolgálat Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Intéze­te; a tilalom feloldásáig a tér­ség egyetlen fekvőbeteg­gyógyintézete sem látogatható. Szabolcsban január első he­tében 2440-en betegedtek meg az influenza vírusától. A leg­több beteg a 15—24 év közötti fiatalok közül került ki. A Nyír­ségben nem követelt áldozatot az influenza. Ritka esemény: együtt va­csorázik a család, jut idő a beszélgetésre, egymás napi problémáinak megbeszélésé­re. A minap — egy ilyen esti beszélgetés vé­gén— arra az elhatározásra jutottunk, hogy jó volna hol­nap is együtt elfogyasztani a vacsorát. Mit fogunk enni?— kérdezte a gyermek. Kitárta a hűtő ajtaját és láthatóvá vált az a szép karaj, melyet dél­után szerzett be házunk asszo­nya. — Nagyon szép áru — mondtam atyai bölcsességgel —, gyönyörű szeletek lesznek belőle. — Az igaz, hogy gyö­nyörű, de ezért egy állat nagyon megszenvedett — jegyzi meg a gyermek, majd körbejárta a la­kást —, és ezért is — mutatott a padlón elterülő állatprémre —, meg ezért is—nézett a bőr­ülésre. — A szekrénysor miatt is ki kellett vágni a fákat! Mi­lyen kár, hogy az ember csak úgy tud élni, ha min-dig megöl valakit! Pedig az állatok is szo­morúak, ha megölik a barátju­kat, a testvérüket vagy az anyu­kájukat... Nem tudtam tovább elvi­selni ezt az ártatlan igazság­osztást, ezért másra igyekez­tem terelni a beszélgetést, de azóta is fü­lembe cseng néhai hitok­tatóm sokat emlegetett bib­liaidézete: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyer­mekek, semmiképpen sem juttok be a meny-nyeknek országába!" — és ha vala­ki nem akar odajutni, még akkor is értékesebb életet élhet ezen a földön gyerme­ki lélekkel. F. Sipos József ...mint a kisgyermekek”

Next

/
Oldalképek
Tartalom