Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-02 / 1. szám
Labdarúgás 1996. január 2., kedd UJ KELET Balogh adósa önmagának Szőke fürtök, dupla tüdő, futás a végkimerülésig, szelebur- diság. Ezek Balogh Tibor védjegyei. Középpályásként oszlopos tagja a sényői együttesnek. Tipikus hangulatember. A pályán nem az a csendes fajta, nem rejti véka alá véleményét. Néha elragadja a hév, olykor magába roskad. Ugyanakkor készséges, bármikor szóra bírható. Nem elutasító, noha volt már jobb passzban is... — Nincs mit mellébeszélni, nem igazán sikerült az ősz. Nem úgy ment a játék, mint az NB 111-ban. aminek oka a magasabb követelmény, ezt pedig még szokni kell. Ennél azért többet vártam magamtól, de tavasszal bepótolom a meglévő adósságomat. — Ezt vehetjük ígéretnek? — Csakis. Minden szempontból jobbat szeretnék, nekem és a csapatnak is többet kell nyújtani. A 10-11. hely környékére odaérhetünk, feltéve, ha valamennyien „meghalunk” a pályán. — Most nagy a nyüzsgés Sényőn, nehéz a tisztán látás: ki marad, ki az, aki elköszön. Te mit tudsz a többiekrój? — Sokat nem... Mindenfélét mondanak, annyit tudok, hogy lesznek távozók, lehet, hogy nem is kevesen. Azt is hallottam, a vezetők leigazolják a balmazújvárosi Kovács Istvánt, míg Kisvárdáról talán Lelt Józsi csatlakozik hozzánk. Amennyiben Capatina elkerül Nyíregyházára, ismereteim szerint onnan köl- csönjátékosok érkeznek cserébe, úgyszintén Tiszavasvári- ból. — Neked nem rágták a füledet? Érdeklődtek felőled? — Nézd, engem is hírbe hoztak néhány csapattal, de bízvást mondhatom, ennek nem volt valóságalapja. Maradok a fenekemen, nem utolsósorban azért, mert a munkahelyem is ideköt. Öt éve futballozom Sényőn, számtalan sikernek lehettem részese, no meg aztán hálával tartozom mindazoknak, akik bíztak bennem, hisz itt lettem NB Il-es labdarúgó. — De vajon fél év múlva is ez lesz a helyzet? — Merem remélni. Ha egységesebbé válunk, s visszatér a régi szellem, ha végre úgy istenigazából összeállunk, akkor közösen kiharcoljuk a bent- maradást. K. T. Halálos izgalom Két idős nyugdíjas férfi életét vesztette a portugál labdarúgó-bajnokság 16. fordulójában lejátszott Chaves— Sporting Lisboa mérkőzés után. Az orvosok szerint a találkozó rendkívül izgalmas utolsó percei mindkettőjüknél szívrohamot okoztak. Az összacsapást egyébként a világítás meghibásodása miatt a 89. percben 1-1-es állásnál lefújta a játékvezető. Americo Teixeira (64) közvetlenül a mérkőzés után, a lépcsőkön esett össze holtan. Alfredo Rodriguest (60) ugyan még el tudták vinni a kórházig, ám ott sem tudták megmenteni életét Döntetlen Ciprus ellen Az Izraelben zajló nemzetközi ifjúsági (17 évesek) labdarúgó tornán a magyarok — két vereség után — ezúttal gólnélküli döntetlent értek el. Magyarország—Ciprus 0-0 Ubrankovics Mihály szövetségi edző az MTI munkatársának elmondta: — Megbetegedések és sárga lapok miatt tartalékos összetételben kellett pályára lépnünk, ám így is óriási mezőnyfölényben játszottunk. Gyenge támadójátékunk miatt sajnos kevés gólhelyzetet tudtunk kialakítani, s azok is kihasználatlanok maradtak. A magyar válogatott legközelebb kedden lép pályára, akkor Izland lesz az ellenfél Totó 1. Arsenal—Wimbledon 1-3 2 2. Aston Villa—Sheffield Wednesday elmaradt a megállapított eredmény: 3-1 1 3. Blackburn—Tottenham 2-1 1 4. Chelsea—Liverpool 2-2 5. Southampton—Manchester City elmaradt X a megállapított eredmény: 3-1 1 6. Nottingham—Middlesbrough 1-0 7. Leffe—Como elmaradt 1 a megállapított eredmény: 0-0 X 8. Fiorenzuola—Pro Sesto 4-1 1 9. Massese—Modena 0-0 X 10. Spezia—Empoli 1-3 2 11. Ascoli—Casarano 3-0 1 12. Gualdo—Acireale 1-1 X 13. Juve Stabia—Savoia 1-1 Pluszmérkőzés: X 14. Trapani—Nocerina 1-0 1 Mérsékeltebb érdeklődés az Alkaloida Kupán A pestiek a szájukat tátották—és taroltak Rangos országos rendezvényre került sor december 28-29- én Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A legjobb magyar kispályás együttesek résztvételével szervezett III. Alkaloida Teremlabdarúgó tornán először a havazás okozott kisebb fejfájást a szervezőknek, majd a megyei együttesek sorozatos kiesése rajzolta komorabbá a szurkolók arcát. A kupa tehát újfent a fővárosiak tarolásáról szólt, de vajon hogyan vélekedik erről (is) Dajka László, az MLSZ kispályás bizottságának elnöke, a viadal főszervezője? törik-e a fővárosi hegemónia. A válasz egyértelmű: nem. — Mint az MLSZ kispályás bozottságának elnökének, nem kifejezetten szerencsés dolog nekem erre azt mondanom, hogy sajnálom. Mégis így van, nem örülök a felvetett fejleménynek. Szerettem volna, ha Takács és a Faház meghajolt a döntőben az Aramis ellen — Mindjárt azzal kezdem — szólt Dajka László —, hogy a nyitónapon megtréfált minket az időjárás, kishíján felborítva a közel egyéves munkát. Azonban a csapatok maximálisan partnerek voltak az ebből adódó problémák megoldásában. Azt hiszem, szenzációs mérkőzéseket láthatott a kilátogató, szép számú közönség, amely figyelemmel kísérhette —1993 óta — a magyar teremlabdarúgás fejlődését. • A szervezésben milyen kalamajkákat okozott öt együttes kiesése? — A helyi szervezők felkészültek erre is, frappánsan végezték munkájukat. Nekik ezúton is szeretném megköszönni az önzetlen segítségüket. Pillanatok alatt átformálták, átalakították a lebonyolítás menetrendjét, új csoportot sorsoltak elkerülve a fennakadásokat. Csengerben például megnövelték a játékidőt, így igazodtak az eredeti időbeosztáshoz. • Ez is azt jelenti, hogy pörgősebb és dinamikusabb volt a szervezés — nagyobb csúszások nélkül —, mint tavaly. — Igen, igen, ez annak tudható be, hogy mostanra már mindenki megtanulta a dolgát, és rendkívüli helyzetben is önállóan tud cselekedni. • Viszont Mátészalkáról például csütörtökön meglehetősen nehezen és lassan csordogáltak az eredmények... — Mátészalkán fantasztikusan jó vendéglátóra találtunk Kosztyu Miklós személyében. Kiválóan bonyolította le a rendezvényt, egyetlen probléma akadt, nevezetesen az, hogy a csarnokban nem bocsájtották rendelkezésünkre a telefont, és egy távolabbi helyről kellett tudósítania. • Meglehetősen nagy volt a várakozás, vajon mega vidékiek felzárkóztak volna, azonban két nem fővárosi együttes — a Szőlőskert Nagy- réde és a Tiszavasvári Alkaloida — ezúttal legalább közelebb jutott a döntőhöz, mint mint a tavalyi vidékiek. • Viszont a tornát itt rendezik, megyénkben, reprezentánsaink kihullása pedig érezteti hatását a viadal atmoszférájában, népszerűségében. Hogyan lehetne ezen változtatni? — Meglepő dolog, amit mondani fogok, de a fővárosiak nagyon jól érzik magukat itt, Szabolcs-Szatmár -Bereg megyében, hiszen Budapesten nincsenek olyan széleskörű lehetőségek — a csarnokokra gondolok —, mint errefelé. Ez példátlan az országban, mindenki szájtátva nézi ezeket a csodálatos létesítményeket, amikre nagyon büszkék vagyunk. Ezért is akarjuk nemzetközi szintűre emelni ezt a tornát. • Mintha kevesebb nagy egyéniség szerepelt volna az idén az Alkaloida kupán, mint tavaly. Miért? — Ezt csak az időjárás kedvezőtlen alakulásával tudom indokolni, hiszen azon a napon, melyen indulni kellett volna, Détári, Urbán és más NB I-es játékosok csapata lemondta a részvételt, mondván ők nem vállalják ezt a rizikót. • Kilenc helyszínen zajlottak az események. A visszajelzésekre hagyatkozva, mekkora volt a találkozók látogatottsága az egyes városokban? — Én mintegy 20 ezres össz- nézőszámra számítottam előzetesen, ehhez képest a tavalyi szintet értük el, ami hozzávetőlegesen 15 ezer szurkolót jelent. • Az összes csapat közül melyik tetszett leginkább Dajka Lászlónak? — Nagyon örültem az Alkaloida kimagasló produkciójának és tetszett Haveco is. Úgy vélem a legtechnikásabb, leglátványosabb futballt játszó együttes a Pack Lőrinc, viszont a két döntős, a Faház és az Aramis igen rokonszenves nekem. Csiky Nándor Pataki István meghajolt Visszaszivárognak a régi „arcok”? Eljött az új esztendő, eljött a munka ideje. Éledeznek a labdarúgócsapatok. Túl az ünnepi hangulaton, küszöbön a felkészülés kezdete. Mindazonáltal a kulisszák mögött eddig sem volt üresjárat, a vezetők szakadatlanul tárgyaltak, míg a játékosok gondolkodóba estek. Van, aki már döntött, van, aki még nem... Újfehértón is a tavaszra megálmodott gárda „összeterelésén” serénykednek. Ami lezárt ügy: az edzőkérdés. Bár Pataki István korábban utalt arra, hogy csak beugrásnak tekinti e feladatkör ellátását, mára megváltoztatta véleményét. Hogy miért? — Bevezetőben engedtessék meg nekem, hogy boldog új évet kívánjak minden kedves olvasónak, szurkolónak. Valamilyen funkciót betöltve huszonötödik éve lélegzem együtt a fehértói futballal. Szívemen viselem a csapat sorsát, s addig-addig győzködtek, hogy maradtam. A polgármester, illetve a közvetlen vezetés a szezonzáró vacsorán kifejtette: most nem szabad félreállnom, dolgozzak tovább. És én meghajoltam kívánságuk előtt. — Milyenek a kilátások? — Ez a csapat többre hivatott a hetedik helynél, a megyei első osztály krémjéhez tartozik. Nem utópia, hogy felzárkózzunk az élbolyhoz, sőt, a dobogó elérése is benne van ebben a társaságban. — Ehhez elegendő a játékosok tudásszintje? Összeállt már a keret? —A beszélgetések során oda lyukadtunk ki, hogy helybeliekre építve álltítjuk össze a csapat gerincét. Úgy néz ki, visszatér Újfehértóra a gólerős Szalóki Zsolt és a védő Lácza Sándor. Közismert: mindketten a Nyíregyházi Hardware színeiben húzták le a bajnokság eddigi szakaszát. A katonaságtól leszereltPap/7 Lés Papp II. újra a mi játékosunk lesz, valamint három ifistával — Kulinka, Rácz, Tamás László — bővül a létszám. A sényői Krizsa- novszky leigazolása attól függ, miként oldódik meg NB Il-es együttesnél a kapuskérdés. — Távozókról is hallani? — A középpályás Kacsándi Sándorról lemondtunk, a vezetők határozatának értelmében ő szabadon választhat magának új egyesületet. — Elterjedt, hogy Krasznai Zsolt is megvállik a fehértói öltözőtől. — Erről csupán annyit tudok mondani, hogy Krasznai személyesen tett ígéretet a maradásra. Nincs lefutva ez a dolog... — Megíródott a felkészülés forgatókönyve? — Néhány ponttól eltekintve igen. Január kilencedikén találkozunk, majd heti három tornatermi és egy szabadtéri edzés lesz az elkövetkező hetek programja. A bajnoki rajtig hét mérkőzést szeretnénk játszani, elsőként mindjárt január 28-án Kálmánházán lépünk pályára. Az is biztos, hogy két alkalommal a Hajdú Vasas ellen mérjük össze erőnket. A minél zökkenő- mentesebb alapozás lebonyolításában segítőre találtam Herczku István testnevelő tanárban. aki amellett, hogy kollégaként „súg” majd, a serdülő- és ificsapat tréningjeit veszi kézbe. Koncz Tibor
