Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-10 / 8. szám
Labdarúgás 1996. január 10., szerda U J KELET Szabó Laci ajánlotta be „Kiss” tülekedés a középpályán Nem kis meglepetésre a Ti- szavasvári Alkaloida SE úgy tűnik, középpályással erősít a tavaszi folytatásra. Az új fiút Kiss Jánosnak hívják, eddig Baján futballozott. Akárhogy is lesz, az biztos, hogy nem lesz könnyű dolga, ha pályára akar lépni az NB Il-es csapatban, hiszen ehhez olyan oszlopos játékosokat kell kiszorítania a sorból, mint Fecsku, Bohács, Lente, Rása, Veres, Szarka vagy éppen Hegedűs. — Már nyáron is jártam Tiszavasváriban, Szabó Laci — volt bajai klubtársam — ajánlott a vezetők figyelmébe. Tulajdonképpen akkor már sikerült megegyezni a helyi vezetőkkel, de a Baja akkor még sokat kért, tekintettel arra, hogy élő szerződésem volt. „Szerencsére” a csapat kiesett az NB III-ba, így én is olcsóbb lettem. — Jó néhány napja itt vagy, végigcsináltad a teremtornát is. Hogy tetszenek a vasvári labdarúgók? — Ismerem őket, az újsából mindig figyelemmel kísértem a teljesítményüket. Amikor ideérkeztem, nem csalódtam, igazi közösségbe csöppentem. — Mennyi esélyt adsz magadnak, hogy bekerülsz a csapatba? — Úgy veszem észre, hogy rendkívül erős a középpálya. Majd kiderül. Tulajdonképpen csatárt kivéve minden poszton szerepeltem a korábbi csapataimban. Játszani szeretnék, azt hiszem, ez mindenki számára egyértelmű. Ezért igyekszem majd mindent megtenni az edzéseken, illetve ha lehetőséget kapok, akkor mérkőzéseken. — Mennyire vagy gólerős? — Nem jellemző rám, bajnoki idényenként 2—3 találatot szoktam elérni. Inkább gólpasszokat adok, és a középpályán védekező taktikai utasításokat hajtok végre. — Véleményed szerint hol zárhatja a bajnoki idényt Tiszavasvári? — Minél előrébb. Szeretném, ha valóban hasznomat venné a csapat. — Mennyi időre szól a szerződésed? — Fél évre, és utána majd közösen eldöntjük, hogy hosz- szabbítunk-e. Ha jól szerepelünk, akkor szeretnék továbbra is itt játszani. Sz.A. Az Eszenyi-vonal él Biriben Felpezsdült az állóvíz Nagy durranás készül Biriben! Ha az előkészített robbanótöltetek elsülnek, meglehet, hét határon túl is beleremegnek a falak. A megyei első osztály őszi idényében „a futottak még” kategóriába süllyedt labdarúgócsapat módos gazdára lelt. Kévés Ferenc vállalkozó pátyolgatása, pénzügyi injekciója révén mozgolódás támadt, s talán kilábal a válságból a sereghajtó. Az Ausztriából visszatérő hazánk fia felkavarta az állóvizet, nem nézvén tétlenül a falu futballjának hanyatlását. Bár soros ügyei ismételten elszólították, távollétében Tóth István szakosztályvezető vázolta fel a forradalmi újításokat. O nem titkolta azt sem, hogy nem minden nehézség nélkül halad a változásokat célzó reform. Kévés úr azon erőfeszítése, hogy egy román, közelebbről bukaresti labdarúgót csábítson Biribe, ugyanis kútba esett! No, de ez nem szegte kedvét a mecénásnak. A január 22-én újra jelentkező szponzor két játékost hoz magával — a részleteket azonban Tóth István sem ismeri. Nem kristályosodott ki az sem, az önkormányzat milyen mélységben tud a zsebébe nyúlMartinenkó László ni, mivel az anyagi fedezet kikalkulálása tisztázásra vár. Mindenesetre a falu tehetős polgárai ígéretet tettek, amint értelmét látják az áldozatvállalásnak, nem zárkóznak el a csapat támogatásától. A kulisszáktól elzártan folyó munkának azért vannak kézzelfogható eredményei is. Aláírt a birieknek a balkányiak csatára, Szabó István és a kapus Vasas Sándor. Az átigazolás szentesítéséhez a két egyesületnek kell megegyeznie. Lépések történtek annak érdekében, hogy a Baktalórántháza kiadja az együttes volt játékosát, Vass Zoltánt, továbbá a három ukrán légióst: Pokigykót, Javorivot és Martinenkótl Utóbbiakkal a kapcsolatfelvételt keresik Biriben. Áttörés várható az edzőkérdésben is. Információnk szerint két személy szerepel ajelöltek között — Gajdos Gábor, valamint Eszenyi Dénes. Nos, erről annyit mondott Tóth úr, hogy Gajdos Gáborral nem jött létre megállapodás, viszont az „Eszenyi-vonal” még él! Lesz, ami lesz, a csapat vasárnap megkezdi a felkészülést, még ha addig nem is sikerül dűlőre jutni a tréner kiléte felől. Mert Biriben nagyon akarják a bentmaradást...! % j Megyei II. osztály — Nyíribrony Kell egy csapat, kell egy lehetőség Az őszi szezon alatt, a változó eredményeik ellenére a nyíribronyi legénység megizzadva bár, de képes volt megtartani az 1. számú csoport ötödik helyezését. A bajnoki tabellán elsők, akiknek a pozícióján, egypontos különbséggel ugyan, de negatívba fordul a gólarány (23-24). Ezt bizonyítja a hat győzelmükkel szembeállítható négy dönetlen összecsapásuk és az elkönyvelt három vereségük. Az eredményességi táblázaton a 28 csapat közül a 12-dikek, a kapott gólok tekintetében a 14- dikek. Mezei Tiborral, az együttes edzőjével beszélgettünk az őszi szezonról és a várhatóan jelentős tavaszi változásokról. — Nagyon megszenvedtünk az ötödik helyezésért, de legalább elértük a bajnokság első felére kitűzött célunkat — taglalta az edző. — Ősszel hullámzó teljesítményt produkáltak a fiúk: átéltünk nagyszerű győzelmeket, mint például Napkoron, Anarcson, de a tabellavezetőtől le kellet nyelnünk egy kilencgólos vereséget is. Nyáron megerősítettük a csapatot a kemecsei Sinka Lajossal, és Nyírtelekről visszatért hozzánk Tóth Tibor. Sajnos sem ők, de az együttes többi tagja sem játszott egyenletes erőbedobással. Ha a futballisták elkapták a „fordulatot”, olyankor képesek voltak 1 -3-ról egy félidő alatt 4-3-ra fordítani, de mikor kiestek a tempóból, akkor kifeküdtek az ellenfél előtt. E téren mégsem olyan rossz a helyzet, mert csupán az első három helyezettől kellett vereséget elszenvednünk. Tavaszra alaposan át kell gondolnunk a helyzetünket. Egyelőre nagy mértékben romlani látszanak a körülményeink, ami komoly kihatással lesz a lehetőségeinkre. A játékosállományban jelentős mozgás várható: három kulcsemberünk,.kiöregedett”, hárman bevonulnak és ketten már hosszú ideje kínlódnak a sérüléseikkel, így összesen nyolc aktív futballistára számíthatok. Az anyagi hátterünk is gyengülni látszik, mert egyik főszponzorunk anyagi okok miatt a visszavonulást fontolgatja. Az utánpótlás területén rosszak a tapasztalataink: kevés a fiúgyermek és távolodnak a futball- tól. Játékos még csak akadna Székelyből, Nyírtelekről, de velük új csapatot kell építeni és mint mindenhez, ehhez is csak támogatók és pénz szükséges. A mai helyzetet nem szabad félvállról venni, mert a problémánk komoly intő jel! A csapat hosszabb távú fennmaradása és a minőségi futball függ az ibronyiak összefogásától. Az alaplehetőségek jók, esti edzéseket tudunk tartani, igényt támaszt a település a futball iránt, de a csapat segítségre, odafigyelésre vár: csak „önerőből” nem képes az együttes fenntartani az eddigi játék színvonalat. A közönségünk türelmes, szereti a futballt. Ha az alapozás kezdetéig nem áll össze a gárda, ha a pénzügyi helyzetünk nem javul, akkor én is felállók, mert nem merek az emberek szemébe nézni az esetleges szégyentől, hogy lecsúszik a csapat... —vip— Szilaj fiatalok, megfontolt „öregek” Haladás minden tekintetben 5. Tiszalök 15 8 4 3 28-14 28 Valami mást, az eddig megszokottól gyökeresen eltérő csapásirányt választottak a Tisza partján. A tiszalöki futballisták leváltak az anyaegyesületről, önálló gazdálkodásra tértek át. Az ötlet kiagyalói életet leheltek a vegytiszta klubba, új alapokra helyezve a város labdarúgását. Mindezt a nyári forróságban. A változások szele meglegyintette a játékosokat is. A júliusi mocorgás után kipattant nevekből már következtetni lehetett arra: idén számolni kell a löki csapattal. És lön. Az elszakadást szorgalmazók terve fényesen bevált, megszűnt a kiesés elleni hadakozás. A gárda megvetette lábát az élbolyban. — Vallom, jó úton járunk, mivel ezt tények támasztják alá — jelenti ki Gáli Sándor edző. — Egyrészt az elmúlt évekhez képest minőségi javulás tapasztalható, ami adódott abból a hasznos kezdeményezésből, hogy nyáron megalakult az önálló Tiszalöki Futball Club. Két megszállott sportvezető, Balogh Tibor elnök és helyettese, Király Bertalan állt az élre, megteremtve azokat a feltételeket, melyeknek köszönhetően előretörhetett a helyi labdarúgás. Másrészt kedvező fordulatként értékelhető a szomszédos Tiszavasvárival „felmelegített” kapcsolatrendszer, ugyanakkor ehhez hasonló együttműködés épült ki a Nyíregyházi FC-vel. Jókedv és bosszúság — Velük aztán az ötödik (ez a kialakult holtverseny miatt valójában hatodik) helyre tellett az együttes erejéből... —Nem vagyok elégedett! Az első ötbe vártam a csapatot. Ha visszatekintek azokra a mécsesekre, ahol pontokat szerezhettünk volna, ez a lehetőség a kezünkben volt, hisz hajszállal maradtunk le az általam megfogalmazott céltól. Ha viszont azt veszem alapul, hogy milyen heterogén összetételű csapattal dolgozhatom, már jobb kedvre derülök. Gondolok itt arra, hogy a harminc- nyolc éves Széki Józseftől a tizenhét éves Márton Istvánig megtalálható minden korosztály. Ez az összegyúrt társaság a bajnokság végére ütőképes formációt alkotott, és legfőképpen stílusosan futballozott. Ugyanakkor nem csak ebből a megközelítésből megosztott a keret — a játéktudás is eltérő. Amíg a kevés szóból is értő idősebb generáció taktikailag érett, rutinos, addig a fiatalok több törődést igényelnek. Mert biz' a megyei első osztályban már szükség van rafinériára! Ez náluk még hiányzik. A fizikai képességeket szem előtt tartva is különbség mutatkozik. Példának okául felhozhatom az ötezerméteres futásokat, ahol ötszázméteres szóródással érnek célba a fiúk. —A tinédzserek és a harmincasok „mixeléséből” milyen sereg formálódik? — Szerencsés helyzet, hogy mindenki sejti a lényeget. Az idősebbek számára az jelent előnyt, hogy levezetésként jó csapatban focizhatnak, míg az ifjabbak lehetőséget kapnak a bizonyításra. Úgy látom, ez zökkenőmentesen sikerül. Gáli Sándor — A nagy korkülönbség alkalmanként sem szül félreértéseket? —Nem. A fiatalokat megkértem, tiszteljék a kort, s úgy viselkedjenek. Erre odafigyelek. Az edzésgyakorlatok végrehajtásánál direkt úgy csoportosítok, hogy egy ifjonc egy idő- . sebb társsal kerüljön párba. Sőt, mondhatom, nagyon kellemes a hangulat. Széki szépen elsimítja a dolgokat, Juhász Zsolt a maga huszonnyolc évével, tanári diplomájával is elfogadja a fiúkat. A hazai pálya buktatatói —Az „öregek" nyugodt szívvel odarúgják a labdát a gólhelyzetben lévő tizenévesnek? — Igen, bár az elején két mérkőzés elment, mert ez nem történt meg. Ám leültünk, és megbeszéltük: ez így nem megy. Mi tagadás, keresték egymást a rutinosabb játékosok, viszont a hajrára megértették, csak közös akarattal lesz eredménye a munkának. Gördülékenyebbé vált a játék, ami az Ibrány, a Fehérgyarmat és a Nyírkárász elleni meccsen meghozta a győzelmet. —Már a szezon alatt észrevételeztük: igencsak rapszodikus a löki csapat. Ez miből adódik? — Átnézve jegyzeteimet érdekes felismerésre lettem figyelmes. Az idény közepén torpantunk meg — hovatovább szinte visszatérő jelleggel hazai pályán. A fejekben van a hiba. Már azt hittük, jók vagyunk, aztán jött egy nehéz meccs Vásárosnamény ellen — kikaptunk otthon. Persze, megijedtünk! Csengert me- gintcsak nem tudtuk legyőzni. Kapásból vesztettünk öt pontot! Meg is látszik a helyezésen. Remélem, ezt tavasszal sikerül kiküszöbölni, idehaza nem szabad hét pontot elkótyavetyélni! — Információink szerint az önálló futballklub nem dúskál az anyagiakban. Csúszott emiatt a juttatások kifizetése? — Igen, de azért a minimális feltételek adottak voltak, s ahogy olvassuk a lapokban, a labdarúgók még így is érdemeiken felül kapják a különféle juttatásokat! És ez a magyar foci rákfenéje. Azt hiszem, Tiszalökön tisztességesen keresnek a játékosok, annyit, amennyi szükséges. Székié a vezérszólam —A játékosok mit adtak cserébe? — Sokat. Fegyelmezett a csapat, mindössze egy kiállítással vészeltük át az őszt. A játékosok tolerálták a pontpénzek kifizetésének eltolódását, nem berzenkedtek. A két kapus, Szöllősi és Balázs Levente kitett magáért, őket magasabb osztályú csapatoknak is ajánlhatnám. Hátul Széki, kiváló teljesítménye mellett, emberségből is jelesre vizsgázott. Kovács Gábor erőssége volt a védelemnek. Gáli Imrétől és Várnaitól kicsit többet vártam, néha kihagytak, elkalandoztak gondolataik. A középpályán kellett a legtöbbet cserélgetnem, ennek oka a sok sérülés. Hiányoltam ettől a sortól a gólokat. Kiemelném a saját nevelésű Kuruczot, aki egyenletesen fejlődik. Korához képest érettségről tett bizonyságot Márton, őt sokoldalúsága emeli az átlag fölé. Péntek sérüléssel bajlódott, lelassult, azonban a hozzáállása a régi. Marozs sokat kihagyott, Gombás a kispadról beállva is mindig bizonyított. Azon ritka csapatok közé tartozunk, amelyek három csatárral próbálkoztak. A huszonnyolc gólból Szurkos kilencet, Pente nyolcat, Juhász hetet rúgott. Ugyanitt megemlíteném: a vesztes találkozókon éppen ők betliztek, miután nem jelentettek veszélyt a kapura. A bajnokság második szakaszában gólratörőbb produkciót remélek ettől a triótól: fejenként tíz találatot... Koncz Tibor Fernandez a Nou Camp új „diktátora”? A francia Paris SG jelenlegi vezetőedzője, Luis Fernandez „esélyes” arra, hogy az FC Barcelona futballmestere legyen — tippelget a France Football. Hogy ebből mennyi a vágy és mennyi a valóság, az majd kiderül. A francia szaklap szerint a PSG 36 éves szakemberének felettébb jók a kilátásai, hiszen remekül beszél spanyol nyelven. Ahhoz, hogy valóban ő legyen a Nou Camp új „diktátora”, még sok víz elcsordogál a Szajnán. Az első bökkenő az, hogy a katalán gárda mestere, a holland Johann Cruyff esetleg ismételten igent mond. Arról ugyan gyakorta szólnak a pletykák, hogy a holland edző nincs éppen jóban egyes barcelonai klubigazgatókkal, ám ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy csak az 1996/97-es idényre — francia frankban kifejezve — tízmilliót ajánlott föl a „Barca” a nagyszerű edzőnek. Márpedig Cruyff közismerten kedveli a pénzt.
