Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-09 / 7. szám
UJ KELET Mezőgazdaság 1996. január 9., kedd 9 Esély a jövedelmező gazdálkodáshoz Minden mezőgazdasági termelőnek meg kell adni az esélyt, hogy körülményeihez képest jövedelmező gazdálkodást folytathasson. Ezért szükséges, hogy a leszakadó térségekben tevékenykedők megfelelő helyi, illetve központi támogatást kapjanak, mivel ezzel mérsékelhetők a mezőgazdaságban kialakult jelentős különbségek — nyilatkozta a termelők biztonságáról az MTI-nek a Földművelésügyi Minisztérium január 1-jével hivatalba lépett új közigazgatási államtitkára. Benedek Fülöp hozzátette: a felzárkózáshoz mindenekelőtt fejlesztési és beruházási pénzre lenne szükség. A többletforrás igénye mintegy 15-20 milliárd forintra tehető. Az államtitkár egyetért a földművelésügyi miniszterrel abban, hogy a termelők biztonságos jövedelemszerzése nem alapulhat csupán a támogatásokon, hanem alapvető a termelői árrendszer szerepe. Lényegesnek tartja, hogy a termelő is kapja meg a mezőgazdasági termelésben keletkezett nyereség arányos részét. Ez azonban jelenleg sok esetben nem így van. Benedek Fülöp elmondta: hivatalba lépése előtt megállapodott a tárca vezetőjével a minisztériumi munka főbb elveiről. E megállapodásban meghatározott feladatok közé tartozik az agrárszabályozás pénzügyi elveinek maradéktalan érvényesítése, az FM és az Országgyűlés szakbizottsága közötti kapcsolat fejlesztése, valamint a tárca átszervezése a közigazgatási reformhoz illeszkedően. Szükség van a támogatási rendszer bizonyos átalakítására is, hogy csökkenjenek az áttételek, s a szubvenció odakerüljön, ahová azt a döntést hozók ténylegesen szánták. Az államtitkár utalt arra is, hogy a minisztériumban az utóbbi időben történt, esetleg a közeljövőben bekövetkező személyi változások függetlenek kinevezésétől. Kifejtette: a minisztérium apparátusának átszervezésére egy hónap múlva tesz javaslatot. Az elképzelés kidolgozásához szüksége van arra, hogy megismeije az osztályok, főosztályok tényleges munkáját. A szervezeti és személyi változásokat a lehető leggyorsabban szeretné végrehajtani, hogy a továbbiakban nyugodt légkörben folyhasson a munka. Új nyilvántartás márkás segítséggel TAKAROS földhivatali hálózat A magyar földek kataszteri rendszere a múlt század végén készült el, akkor vették nyilvántartásba a művelés alá vont és a parlagföldeket, elkészítették a hozzájuk tartozó telekkönyveket, illetve megrajzolták ezek—sajátos vetületű — térképét. Az akkori feladat- megosztás miatt a telekkönyvek iktatása, módosítása az igazságügyi, a kataszteri térképek kezelése a földművelés- ügyi tárca felügyelete alá tartozott. A második világháború befejezése utáni földosztáskor kiderült, hogy helyenként jelentős eltérések mutatkoztak a nyilvántartási és a térképészeti adatok között. A ’70-es években központi határozatra — rendkívül szűk határidő megadásával — elkezdődött a két, eltérő rendszer egységesítése a földhivatal felügyeletével. A kampányszerű munka feszített tempója miatt rengeteg hiba csúszott az adatok pontosításába, ami a változások bejelentésének esetlegessége miatt csak fokozódott. A Földművelésügyi Minisztérium és a Földhivatal a munkák gyorsítása és pontosítása végett létrehozott egy úgynevezett modul-rendszerű Egységes Országos Tér- képrendszert, aminek a gyakorlati alkalmazása a rendszerváltás miatt előbb bizonytalanná vált, majd a későbbiekben abba is maradt. Az új FM-tárca elképzelése az volt, hogy minden egyes földtáblát külön szükséges felmérni, nem elég csak a változásokat folyamatosan iktatni, s ennek alapján a Földhivatal megkapta az új feladatát, de annak megvalósításához változatlanul szűk határidő állt a rendelkezésére. Mivel az utóbbi időben, a privatizáció és a kárpótlás miatt megtöbbszöröződött a földtulajdonosok száma, ennek a munkának az elvégzése számítógépesítés nélkül lehetetlen. A cél az volt, hogy az ingatlan-nyilvántartás, az ezekhez kapcsolódó térképmellékletek a földmérési alappont-hálózattal egy, egységes rendszerben legyenek kezelhetőek. Az első fázisban — egy PHARE-program keretében — a szükséges informatikai háttér kiépítése volt a feladat, hogy az ingatlan-nyilvántartás számítógépre kerülhessen. A projektre kapott támogatásból ez a munka elkezdődött. A Földhivatal emellett megpályázott egy német, mintegy 300 millió márkás kormányköl- csönt a munkák gyorsítása érdekében, illetve a TAKAROS- program kiépítésére. Ez utóbbi program a Térképi Alapú Kataszteri Rendszer Országos Számítógéphálózatának a mozaikszava. Csúcstechnika, mert egységes felhasználói felületen kezeli a tulajdoni lapokat, illetve az ezekhez kapcsolódó térképmellékleteket. Az adatok feltöltése elkezdődött, de az időközben csökkent pénzügyi alapok miatt lelassult a munka. További problémát jelent a hivatalnak, hogy az ingatlan-nyilvántartó lapok pontatlanok: csupán ezek alapján követhetetlen az új földtulajdonosok száma és a művelési ágak változása, mert az adatszolgáltatási kötelezettséget csak esetlegesen tartják be a gazdálkodók. A térképészeti oldalon sem egyszerű a feladat, mert a viszonylag pontos vetületeket egyszerű eljárással lehet számítógépre vinni, de nagyon sok területet teljesen újra kell térképezni. A munkák akár 20 évig is eltathatnak. A modulrendszerű hálózat — magában foglalja a körzeti és a megyei földhivatalokat is — a tervek szerint jövő év végéig kiépül a megyében, az adatbázis feltöltése folyamatos. Lehetőség nyílik arra, hogy a hálózathoz külső személyek—jogászok, földmérők—hozzáférhessenek, így a hivatali és a közjogi munkák ügyintézésére fordított idő jelentősen csökkenhet. —vépé— A vetőmagon nem szabad takarékoskodni! A földeket fehér hótakaró borítja, még javában tart a tél, ám a nappalok már érzékelhetően egyre hosszabbodnak, s mindez több fényt, tavaszt igér. Nyíregyházán, a DATE Kutató Központja épületében Mándi Lajosáé dr. tudományos osztály- vezetővel való beszélgetésünk már a tavaszt idézte. Arról érdeklődtünk, milyen szaporítóanyagokat állít elő az intézet. — Kezdjük talán a zöldborsóval. Az itt előállított — sokak által ismert és kedvelt — nyíregyházi zöldborsócsalád a szuperkoraitól a késő érésűig nyújt választékot, huszonegy napon keresztül lehetővé téve a folyamatos érést-szedést. E család, a Zsuzsi fajta kivételével, konzervipari feldolgozásra kiválóan alkalmas. A belföldi termelőkkel egyébként 12-én lesz a kutatóközpontban szakmai találkozó. A zöldbabfajták közül elsőként a Lada nevűt említem, amely főként házikertekbe ajánlható. Német fajta, de mi tartjuk fönn. A Janka a Maxidor fajta helyettesítésére szolgál, kiváló házikerti és konzervipari tulajdonságai ismertek. Konzervipari feldolgozásra alkalmas fajta a Hungoid. Az eddig felsoroltak a nálunk nagyobb népszerűségnek örvendő sárgahüvelyű zöldbabfajták voltak, azöldhüvelyű- ek már kevésbé elteijedtek. Ilyen a házikertbe is ajánlatos zöldhüvelyű bab, a ceruzabab kategóriába tartozó Buvet, amely nem szálkásodó fajta. Folytatva a sort a szárazbabokkal, két fajtánkat emelném ki: az Albamax és az Albatrosz elnevezésűeket. Az előbbi fő jellemzői: nagy szemű, fehér szárazbab, bőtermő, főzési minősége kiváló, vékonyabb héja miatt kevésbé puffasztó hatású. Az Albatroszt elsősorban a konzerv- és hűtőipamak ajánljuk, mivel konzerváláskor is megtartja színét, emellett igencsak bőtermő. A gyöngybabok közül a Start fehér színű, mutatós bokorbab. A rövid tenyészidőn kívül mellette szól, hogy meglehetősen jól tűri a szárazságot, mindezek mellett még bőtermő is. Burgonyagumók előcsíráztatása A megyében jelentős területen vetnek napraforgót, így a mi kutatótevékenységünkből sem maradhat ki a minél jobb tulajdonságokat hordozó fajták előállítása. Közismert, hogy a Szegedi GKI hibridnapraforgója, a Viki előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. Az általunk kikísérletezett és 1995-ben minősi- tett Anita még a szegeditől is magasabb olajhozamú. A magas olajtartalmú hibridnapraforgók mellett foglalkozunk az étkezési és madáreleség-napraforgók szaporítóanyagának előállításával is. Az intézetben (és jogelődjében, a Vetőmagkutató Állomáson) 1964 óta foglalkozunk a megye másik meghatározó növénye, a burgonya nemesítésével és fajtafenntartásával. Az akkor meghirdetett nemesítési program azt célozta, hogy a magyarországi. ökológiai viszonyok között biztonságosan termelhető étkezési és ipari feldolgozásra alkalmas piros- és sárgahéjú burgonyafajtákat állítsunk elő a vad Solanum fajok felhasználásával. A burgonyatermesztés alapvető feltétele a vírusos megbetegedésekkel szemben ellenálló fajták megléte. Egy ilyen fajta kikísérletezése körülbelül húszéves folyamat, amelynek eredményeként a szaporítóanyagnak a vírusos rezisztencia mellett bizonyos kultúrtulajdon- ságoknak is meg kell felelnie. A mi első kísérletünk eredménye a Boglárka volt a hetvenes évek közepén. Legnagyobb bűneként a sárga héját rótták fel, s emiatt „disznókrumplinak” is nevezték, pedig a Hollandiában fogyasztásra használatos burgonyák zömmel sárga héjúak. A Vetőmagkutató és Értékesítő Vállalat 1985-ben megvonta tőlünk a támogatást, így a kutatótevékenységet mi szinte pénz nélkül, de annál nagyobb hittel folytattuk tovább. A burgonyanemesítésre és fajtafenntartási tevékenységre a támogatás nem haladta meg az évi egymillió forintot. Ennek ellenére megszülettek a nagyon jó tulajdonságokkal rendelkező Réka, Rebeka és Boró fajták. Az elmúlt év tavaszán e három fajtából félmillió szekunder gumót és ezer mázsa UT-l-es (utántermesztett) vetőburgonyát értékesítettünk telepünkön. Az UT-l-es ára 75— 80 ezer Ft/tonna, a vírusmentes szekunder bogyók darabja(!) 7,2 forint volt. Az utóbbit ajánljuk a házikertekbe, 2—2,5 cm-es átmérővel. A nagyobb termelőknek a magyar szabvány szerinti (28 mm-től fölfelé) vetőburgonyát ajánljuk, az általunk kikísérletezett fajták mellett az ismert holland fajtákkal (Rosara, Kondor, Desire és a sárga héjú Ostara) is szolgálunk. Munkanapokon a (42) 430-000 vagy a (06-30) 553-747-es telefonszámon lehet érdeklődni. A jó vetőmag a biztonságos termelés egyik tényezője. Vannak, akik hallomásból, a szomszédtól vett példán ültetik tavaszi reményeiket a földbe, leromlott, használhatatlan vetőmagvakkal. Vannak — és egyre többen —, akik tudják, hogy a vetőmagon nem szabad spórolni, mert meghálálja a föld. A mi vetőmagjaink áránál igyekeztünk egy kereskedelmi láncot kikapcsolni, s ezzel reális lehetőséget nyújtani a földet megmunkálóknak ahhoz, hogy jó minőségű vetőmag kerüljön a földbe. (lefler) Fotó: CsoRo A hatékony termelésért A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Agrárkamara vezetősége 30 gazdajegyző részvételével megtartotta az új év első feladatmegbeszélését. Az elmúlt évet összegezve Lakatos András, a kamara elnöke elmondta, hogy a 22-es csapdájába esett a szervezet. Az agrárkamarai piacszervezési feladatuk ellátásához gazdálkodói termelési alapinformációkra lett volna szükségük, hogy ezeket összesítve a megyei, illetve az országos adatokkal segíteni tudják a termelőket. Mivel a kormányzati hozzáállás időközben változott, az elfogadott kamarai törvény sem a legjobban alkalmazható lett, így a gazdálkodók mintegy ellenséget, nyersen fogalmazva a nyakukra ültetett „kölöncöt” láttak a kamarában, s az összeomlott kétirányú információáramlást felélesztő gazdajegyzői törekvéseket nem szívesen támogatták. A kamarai építkezés első évének rövidsége miatt a gazdálkodó—kamara—gazdálkodó termelési háttéradatáramlás hatékony megszervezésére, illetve fontosságának bebizonyítására nem kerülhetett sor. így folyamatosan feszültségeket szült először a burgonya, majd a szjjákba torkolló rozs, illetve ősszel a búza piaci értékesítése. Levonva a következtetéseket, az 1996-os esztendőre három,jól körülhatárolható, de szervesen összefüggő feladat végrehajtását tűzte ki az Agrárkamara célként. Elsőként a kamarai tagokkal szorosabbra kell fűzni a napi munkakapcsolatot. Előadásokkal, tapasztalatcserékkel, kapcsolattartásokkal be kell láttami a gazdálkodókkal, hogy a tavalyi negatív példák elkerülésének érdekében a saját jói felfogott érdekük a kamarai kapcsolatok ápolása,'felvétele. A kamara minden erejével azon lesz, hogy a lehetőségeket megteremtse, ahol lehet termelési segítséget nyújt a gazdajegyzők által a termelőknek. Mintegy kampányjelleggel az esztendő első három hónapjában jelentős hangsúlyt helyez erre az Agrárkamara. További fontos feladatként jelentkezik a mezőgazdasági bizottságok szervezése, illetve a szervezések segítése. Szeremé elérni a kamara, hogy az év közepén 60, az esztendő végére közel 90 százalékos legyen a megyei településeken a bizottságok szervezettségi szintje. A mezőgazdasági bizottságok az autonóm gazdaságirányítás alapegységei, mert a helyi agrár- problémák kezelését az érintettek oldhatják meg a leghatékonyabban. Szeremé elérni a kamara, hogy a bizottságok mintegy agrárfórumként működjenek a termelők, az ön- kormányzat és a gazdajegyzők aktív részvételével. A mezőazdasági mélypontról a térségi, kistérségi összefogás az egyedüli kivezető út! A harmadik feladatcsoport az agrárinformatikai kapcsolatok települési kiépítése, ami várhatóan ebben az évben elkezdődik. A számító- gépes hálózat segítségével felgyorsulhat a piac, a termelést segítő információk áramlása. —vip—
