Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-06 / 286. szám

UJ KELET Diáksport 1995. december 6., szerda 1 Játékos sportversenyek Az örökösföldi 21-es Általá­nos Iskolában kezdetét vette a Játékos sportversenyek elneve­zésű váltócsapat-bajnokság or­szágos versenysorozata. Az alsó tagozatos diákok (másodi­kos, harmadikos és negyedikes gyerekek) 18 fős csapattal ne­vezhettek, évfolyamonként két- két fiú és lány, valamint egy- egy tartalék. Nyíregyházán három hely­színen rendezik az elődöntőket. A Móra Ferenc Általános Isko­lában még a múlt hét pénteken tartották meg a versenyt, a 17- es iskolában ma rendezik, míg a Bem József Általános Iskolá­ban e hónap 8-án kerül rá sor. Minden selejtező csoportból az első kettő jut tovább a városi döntőbe, melyet december 15- én a 21-es iskolában tartanak. A versenyszámok hasonlóak a tavalyiakhoz: alagúton át, pókjárás labdával, staféta I., staféta II., kézilabda átadás pá­rokban, labdahordás svédszek­rénybe, labdagurítás (medicin- és kosárlabda együtt), szla­lomfutás, tomászbot zsámoly­ban (4 bot és 4 zsámoly). Ez utóbbi talán a legnehe­zebb. hisz a négy botot kell fu­tás közben egyenként belera­kosgatni a négy zsámolyba, majd a furduló után — szintén futva — összegyűjteni. Az eddig megtartott elődön­tőből a győztes Móra és a má­sodik helyezett 19-es iskola ju­tott a városi döntőbe. Fotó: Harascsák Mikulás Kupa A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Röplabda Szövetség jól sikerült röplabdatornát ren­dezett az elmúlt hét végén mini és serdülő röplabdacsapatok részére. A benevezett gárdák két csoportban, körmérkőzések formájában vívták a meccseket. Az egyetlen negatívum a kupá­val kapcsolatban az volt, hogy a Nyíregyházi Hunyadi Általá­nos Iskola visszalépett a mér­kőzésektől. A Mikulás Kupa vi­adalai egyébként nagyon jó hangulatban zajlottak le, és igen nagy küzdelemben döntöt­ték el a csapatok, hogy ki is lesz a kupagyőztes. Nos, a döntők­ben mindkét korcsoportnál a Nyíregyházi 17. Sz. Általános Iskola együttese hódította el a díszes trófeát. A Mikulás Kupa végeredmé­nye: Serdülők. 1. Nyíregyházi 17. Sz. Általános Iskola (edző: Sza­bó Péter); 2. Nyírgyulaj, álta­lános iskola; 3. Nyíregyházi Benczúr Gy. Általános Iskola. Mini korcsoport: 1. Nyíregy­házi 17. Sz. Általános Iskola A; 2. Nyíregyházi 17. Sz. Általá­nos Iskola B; 3. Nyíregyházi 17. Sz. Általános Iskola C. (edzők: Újvári József és Hor­váth Miklós). B. J. (Diák)sporthírek A buji általános iskola a Rét­közi Iskolaszövetség legered­ményesebb kisiskolája címet és 15 ezer forint értékű sportszer- vásárlási utalványt nyert el a tavalyi tanév sporteredményei alapján. A buji DSE A megye legeredményesebb természetjá­ró általános iskolája címet is elnyerte, amihez szintén 15 ezer forint értékű vásárlási utal­vány járult. A jutalmakat a me­gyei önkormányzat sportaktíva ülésén vették át. *** Tiszakerecsenyben az utolsó stádiumához érkezett a sport- csarnok építési munkálata. A beruházás 30 millió forintba ke­rül. A létesítményt nemcsak az általános iskola tanulói vehetik majd igénybe, hanem a sportol­ni és mozogni vágyó idősebb korosztály is. T. M. A célratartás már jól megy, de mi a cél? Talán a sportág életben maradása... A családias légkör meghatározó A Mirgai-legénység „receptje”: egy év korhátrány? Várakozáson felülire sike­redett a Tiszavasvári NB IIB- s serdülőcsapatának őszi sze­zonja. Bár azt is írhattam vol­na, hogy az NYSI-é, hiszen Mirgai László edző együtte­se eredetileg ezt a nevet vise­li, de ebben a bajnokságban a Tiszavasvári színeiben szere­pel, mivel az Alkaloida ifi B együttese nem indult a baj­nokságban, és felajánlotta a szereplés lehetőségét. — Tízéves korukban vet­tem magamhoz a fiúkat, ala­pos kiválasztás után, s már öt éve dolgozom velük — tag­lalta Mirgai László. — Ebben az évben esélyt kaptunk az NB II-ben való indulásra, ezt szeretném megköszönni a vasvári vezetőknek, akik minden feltételt biztosítanak a számunkra. — Milyen tervekkel vágta­tok neki a másodosztálynak? — Helyezési céljaink nem voltak — azért sem, mert egy év hátrányunk van a me­zőnnyel szemben —, azt akartuk elérni, hogy szoros meccseket játsszunk. Ennek ellenére még az első helyezett Kecskémétől is csak egy ön­góllal kaptunk ki — idegen­ben. A dobogóra esélyesen fordulunk, negyedikek va­gyunk. Ezt nagyon jó ered­ménynek könyvelem el, a csapat szépen fejlődik, ráadá­sul igazi közösséget alkot, ahová nagyon szeretnek jár­ni a játékosok, nekem pedig öröm így dolgozni velük. Az NB II egyébként óriási kiug­rási és fejlődési lehetőség, hiszen ha a megyei bajnok­ságban maradunk, mindenki­nek 10-et rúgunk és nem fejlődünk semmit. — Hány fős a keret, mivel vagy elégedett a csapat játé­kában és min szeretnél javí­tani? — A keretünk 22 főből áll. A teljesítményünk kiegyen­súlyozott volt, 11 mérkőzésen kimondottan jól játszottunk. Sajnos időnként sérülések za­vartak minket, ezért a véde­lemben és a középpályán gyakran volt változás, és nem játszhattunk az ideális felál­lásban. így talán érthető négy vereségünk. A védőmun­kánkat dicséri, hogy mind­össze 14 gólt kaptunk, ennél kevesebbet csak az első és a harmadik helyezett kapott. Negyvenkét gólt rúgtunk, itt lehetne javítani, mert sok a ki­hagyott helyzet. — Kik az együttes meghatá­rozó emberei? — Házi gólkirályunk Gulyás Péter lett 14 találattal. Kima­gasló teljesítményt nyújtott még Kántor Zsolt, Lakatos Ist­ván és Kertész János. Voltak jó meccsei Gégénynek, Bárdinak, Pálvolicsnak, Nyárádinak és Nyisztornak. Meg kell említe­nem még egy játékost, aki nyerő csereemberem volt, ugyanis amikor háromszor be­cseréltem, mindháromszor el­döntötte a mérkőzést a góljával. O Dankó Zoltán. —- Úgy tudom, hogy külföl­dön is pályára lép a csapat... — Minden évben megpróbá­lunk külföldi tornán szerepel­ni, jártunk már Finnországban, Csehországban, Szlovákiában, és most a nyáron sikerült két olyan viadalra eljutnunk — Párizsba és Amszterdamba —, amelyen .szakmailag rengeteget fejlődtünk. Ezek az utak egyéb­ként egy, az egész éves mun­kához járuló óriási pluszt, kitűnő motivációt jelentenek a fiúknak. — Manapság ez tetemes anyagi áldozatokkal jár. Ki biz­tosítja ehhez a hátteret? — Először is a szülőket em­líteném. Útjaink nélkülük nem valósulhatnának meg, ők em­berileg és anyagilag is nagyon sokat segítenek nekem. Meg kell említenem, hogy van öt olyan szülő, akik minden edzé­sen, minden mérkőzésen kinn vannak, ha éjszaka felkeltem őket, akkor is segítenek nekem. Hozzájuk bármikor fordulha­tok. Van viszont három olyan szponzorunk is — Horváth Zoltán, Fehér Zsolt és Matuska Zsolt vállalkozók —, akik évek hosszú során komoly összegek­kel segítettek minket. Minden­kinek nagyon köszönöm a se­gítséget. — Ezek szerint nemcsak a szakmai munkát felügyeled, hanem menedzser is vagy? — Pontosan! Az utánpót­lásedzőknek ez is a feladata, hiszen mellettünk nem áll olyan ember, aki ezzel foglalkozna. Az az edző pedig, aki ezt a funkciót nem látja el, nem tud támogatókat szerezni, külföldi utakat szervezni, hiszen a sport­iskolának erre nincs kerete. Ha menni akarunk, utána kell jár­nunk és intézni ügyes-bajos dolgainkat. — Tapasztalat, hogy sok te­hetséges fiatal elkallódik, el sem jut a felnőtt csapatig. Mek­kora az az út, amit mondjuk egy NB II-es felnőtt csapatig be kell járniuk ezeknek a játékosok­nak? — Én nagyon szeretném vé­gigvinni a csapatomat 18 éves korig. Ha ez sikerül — mivel annyira ismerem a játékosai­mat, mint a saját gyerekeimet — 19-20 éves korban 3-4-5 játékos már nyugodtan játszhat az NB I-ben vagy az NB II-ben. — Utaltál rá, hogy igen har­monikus, baráti az együttes lég­köre. Ennek nyilván te vagy a „szülőatyja”... — Hosszú folyamat ered­ményeként alakult ez ki. Na­gyon érzékeny vagyok arra, hogy ha egy közösségben dolgozom, ott rend és fegye­lem legyen, és tiszteljék-be- csüljék egymást a játékosok. Szeretem a családias légkört, csak ebben lehet igazán jól dolgozni, ezt igyekeztem a gyerekekbe táplálni, soha nem engedtem, hogy egy­mást bántsák. Sokszor vol­tunk együtt — üdülni is —, és rengeteget beszélgettünk. Mindig próbáltam megbe­csülni a munkájukat — Mi­kulás- és karácsonyi ünnep­ségeket rendeztem nekik, a legjobbakat külön is jutal­maztam. Próbáltam apáskod- ni felettük, ez jólesett nekik. Nyíltan megvallom, hogy úgy szettem őket, mintha a saját gyerekeim lennének, de egy utánpótlásedzőnek — azt hiszem — így is kell éreznie. A gyerekekben még soha nem csalódtam. Viszont olyat nem tűrtem meg, aki nem közösségbe való, az ilyet — ha jó futballista is volt — idő előtt elküldtem. — Mi a további programo­tok?-— Pénteken a Tátrába uta­zunk kikapcsolódni, rá egy hétre a csehországi Hrani- cébe megyünk egy teremtor­nára. Huszonkettedikén lesz az évzáró vacsoránk, amit egy Szülő—Diák meccs fog bevezetni, majd a karácsony­fa alól a Tücsök Tourist aján­dékait vehetik át a gyerekek. Csiky Nándor Álló sor (balról); Molnár István, Bárdi István, Gégény Róbert, Hensperger Attila, Mirgai László edző, Katona Gergő, Gulyás Péter, Pálovics István, Vasas Attila. Ülnek: Dankó Zoltán, Nyárádi Attila, Ember Roland, Szabó Viktor, Kertész János, Kánton Zsolt, Horváth Attila. A képről hiányzik: Poldári László, Lakatos István, Lakatos Tamás, Tárkányi János, Nyisztor Donát, Hudák Tibor, Lengyel Tibor Csak ők voltak teljes csapattal A Magyar Honvédelmi Szö­vetség megszűntével leáldozott a lövészsportnak. Valamikor hatalmas tömegbázissal bírt a sportág, mára csak néhány megszállott tekinti szívügyének a sportlövészet életben tartását. Ezen megszállottak egyike Szoboszlai G. László tanár úr és a Móra Ferenc Általános Isko­la csapata. A Sportlövő Diákolimpia megyei versenyén egyedül csak a nyíregyházi 21-es isko­la tudott három fiút és három lányt a lőállásba állítani. A töb­biek csak egyéni versenyző­ket indítottak el a bajnokságon. Az örökösföldiek közül Kiss Béla büszkélkedhet a legjobb eredménnyel. Korcsoportjában kétszeres egyéni országos baj­nok a légfegyveres versenyág­ban. Rajta kívül Mészáros Esz­ter, Nagy Andrea, Gáti Tamás és Molnár Péter Zoltán tarto­zik a legjobbak közé. A gyere­kek elmondták, hogy részben a szülők és a nagyszülők példá­ján felbuzdulva, részben pedig kipróbálták és megtetszett ne­kik a sportág, ezért járnak a szakkörbe. Év közben kéthe­tenként tartanak edzéseket, de a versenyidőszak közeledtével minden nap gyakorolnak. Nagyon nehéz anyagi felté­telek mellett végzik a munká­jukat. Azok a fegyverek és fel­szerelések, amelyeket a Tejipa­ri Vállalat MHSZ-klubjától örököltek, mára nagyon elhasz­nálódtak. Új fegyverek vásár­lására nincs pénz, az iskola fi­zeti a szakkörvezető bérét, töb­bel nem tudja őket támogatni. A szponzor pedig olyan, mint a fehér holló. Egyedül az Örökösföldért Alapítvány nyújtott számukra negyven­ezer forint támogatást, ami, ismerve a mai fegyver- és lő­szerárakat, bizony nem sokra elég. Húsz-huszonöt gyerek jár rendszeresen a szakkörbe, és nagyon kevesen morzsolódnak le év közben. Érdekes módon, még a lányok is hűségesek ma­radnak ehhez a sporthoz, pedig nem kifejezetten női sportág. Az MTTOSZ Városi Szövetsé­gével nagyon jó a kapcsolatuk, és az ő csapatuk adja rendsze­resen a serdülőcsapatot. Na­gyon kevés lehetőségük van a versenyzésre. Legutóbb két évvel ezelőtt Baktalórántházán tartottak megyei szintű ver­senyt. Fekete Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom