Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-05 / 285. szám

UJ KELET • • Unnepváró 1995. december 5., kedd 7 Szent Miklós napja Már nagyanyáink, sőt déd­apáink is izgatottan várták, hogy december 6-ára virradó­ra vajon mi kerül a csizmába? Bár akkortájt még degeszre tö­mött csomagok helyett csak néhány szem diót, mogyorót hozott a Mikulás, minden gyer­mek szívrepesve várta. Azt azonban még a mai napig is kevesen tudják, kinek is kö­szönhető ez a hagyomány? A negyedik században élt Mura városában egy Miklós nevű püspök, aki az első érde­mes zsinaton szót emelt az igaz hit védelmében. Ez a szent em­ber egész életét a bajba jutot­tak megsegítésére tette fel, s minden vagyonát szétosztotta a szegények között. Nevéhez összesen nyolc legenda fűző­dik. Ezek közül a legismertebb az, amely már hosszú évszázad­ok óta alapja a december eleji ajándékozásnak. A történet sze­rint élt egy nagyon szegény család a püspök városában, akiknek volt három lányuk. A gyerekek lassan eladósor­ba cseperedtek, de szüleik­nek nem volt pénzük a férj- hezadásukra. Miklós püspök — látva a család kétségbe­esett próbálkozásait — meg­szánta őket. Minden alkalom­mal, amikor az egyik lány párt választott magának, éjjel az ablakon bedobott egy zsáknyi pénzt. A püspököt halála után, mér­hetetlen jósága elismerése képpen szentté avatták, s a gö­rög katolikus egyháznál azóta is a fő védőszentek között tart­ják számon. Ajándékötletek gyerekeknek Ahogy közelednek az ünne­pek, gondolom, ti is egyre iz- gatottabban várjátok, mi kerül a csizmába, illetve majd a fa alá. Ám ajándékot nemcsak kapni, de adni is nagy öröm. Higgyétek el, hogy szüléitek­nek, barátaitoknak azokkal a darabokkal szerezhetitek a leg­nagyobb boldogságot, amit ti magatok készítettek el. Nézzük csak, mi kerülhet anyu csomagjába? Például egy tűspáma és egy kedves könyvjelző. Mielőtt ne­kiveselkedtek a munkának, ké­szítsetek elő egy körülbelül író­lap nagyságú piros, és egy fele­akkora fehér filcdarabot, feke­te filctollat, tűt, cérnát, ollót, pár színes fejű gombostűt, vattát, rajzlapot, világos színű karton­lapból egy csíkot, piros filctol­lat és ragasztót. Készítsük el először a tűpárnát. Rajzold meg papírra egy télapófej körvona­lait, majd ha kivágtad, tedd rá a félbehajtott piros filcanyag­ra. Ollóval óvatosan vágd kör­be a sablont az anyagon. Egyik felét tedd félre, a másiknak pe­dig a fehér filcanyagból ra­gassz szakállt és bajuszt. Feke­te filctollal megrajzolhatod a szemeket és az orrot. Ezután fogd össze a másik télapófor­mával, és gondosan varrd kör­be. Csak akkora lyukat hagyj, hogy bele tudd tömködni a vat­tát. Aztán ezt is öltögesd össze. Már csak a gombostűket kell beleszúmod. A könyvjelző el­készítése még ennél is egysze­rűbb. Kartonlapból vágj le egy csíkot, s ha már tudsz írni, je­gyezz rá néhány kedves sort. Rajzlapra színes ceruzával vagy filctollal rajzolj egy Mi­kulásfejet, majd vágd ki olló­val. Ezután ragaszd a könyv­jelző tetejére, s máris bepakol­hatod egy kis tasakba a mamád­nak szánt ajándékokat. Most pedig gondolkodjunk, minek is örülne leginkább a papa? Egy marcipánból készített télapófej nem csak édes meg­lepetés, de hasznos levélnehe­zék is .válhat belőle. Szükség lesz a/ elkészítéshez 10 dkg átszitált porcukorra, 10 dkg darált mandulára, 2 kávés­kanálnyi citromlére, 1 tojás fe­hérjére, nagy keverőtálra, faka­nálra. A tálba keverd össze fa­kanállal a porcukrot és a darált mandulát. Villával verd fel a tojásfehérjét és a citromlevet egy kis tányérban. Öntsd a fo­lyadék felét a tálba és keverd jól össze. A maradék folyadék­ból fokozatosan annyit adj hoz­zá, hogy kemény masszát kapj! Gyúrd, amíg sima nem lesz. A kicsit kinyújtott masszából szúrj ki fánkszaggatóval vagy pohárral egy köralakot, késsel pedig vágj ki egy nagyobb és egy kisebb háromszöget. Az első a Mikulás sapkája, a má­sodik a szakálla lesz. Kis tálba önts néhány csepp piros, egy másikba pedig rózsaszín étel­festéket. Rózsaszínre a koron­got, pirosra a sapkának való masszát színezd. Ha kész a fej­fedő, nyomd a helyére, és a színtelen marcipánból tedd fel a szakállat és a bajuszt. Ha jut, csinálj ugyanebből bojtot és prémet a sapkára. Mivel ilyen­kor még ragad a massza, sze­dőlapáttal emeld fel, és csúsz­tasd egy kis átlátszó zacskóba, amit ragassz le celluxszal. Ha a fent említett hozzávalók nin­csenek kéznél, akkor se ess pá­nikba, hiszen mindezt gyurmá­ból is elkészítheted. Ha van testvéred, akkor neki a legmegfelelőbb Miku­lás-napi ajándék az „Adven­ti-csomag”. Készíts elő kartonpapírt, két 10 darabos tojástartót, ceruzát, ragasztót, ollót, 1 ív piros se­lyempapírt, filctollat, 19 darab öntapadós címkét, ragasztósza­lagot, és 19 apró kis meglepe­tést. (cukorszemet, kis gumi­labdát, színes hajgumit, lég­gömböt, vagy bármit, ami a to­jástartó félgömbjeibe belefér). Első lépésként vágd le a to­jástartó dobozok tetejét. Kend be az alsó felüket ragasztóval, és nyomd őket szorosan egy­más mellé a kartonlapra. A fö­lösleges kartont vágd le körbe. A biztonság kedvéért a dobo­zokat ragasztószalaggal is fogd össze. Hajói megszámolod, így húsz kis rekeszt kapsz a tojás­tartó félbömbök révén. Ha Mi­kulásra szánod az ajándékot, akkor viszont csak 19 nap van hátra karácsonyig. Ezért egy kivételével mindegyikbe dug­jál valamit a meglepetésekből. Ezután kend be ragasztóval a dobozok tetejét, fektesd rá a selyempapírt, és finoman nyomkodd rá a ragasztós ré­szekre. A selyempapírt hajto­gasd a kartonpapír alá. Óvato­san fordítsd meg az egész cso­magot és ragaszd körbe le a selyempapírt. Az öntapadó ko­rongokra december 6-ától de­cember 24-éig írd rá a dátumo­kat és ragaszd fel őket az aján­dékot rejtő rekeszek tetejére. Mindennap egyet lehet ki­nyitni, így napról-napra éri test­vérkédet valamilyen meglepe­tés. Távolabb élő rokonaidat, ba­rátaidat is meglepheted a Tél­apó nevében egy-egy saját ké­szítésű képeslappal. Kell hoz­zá kartonlap, boríték, apró ön­tapadós csillagok, olló, rajzlap, fehér festék, vattacsomó. A kartonlapból vágj akkora darabokat, hogy kettéhajtva beleférjen egy borítékba. Az így kapott szétnyitható képes­lap borítójára kerül a minta, hogy belülre üdvözlő soraidat írhasd. Rajzlapra rajzolj egy csengettyűt, fenyőfát, esetleg csillagot. Szorítsd rá a karton­borító közepére. Mártsd a vat­tát a festékbe, és a sablont pa- macsold vele körbe, hogy ha­vas hatást keltsen. Ezután a rajzlap mintát óvatosan vedd le, A tisztán maradt formát díszítsd fel az öntapadós csillagocskák- kal. Még idejében elkészül... Advent az ünnepi előké­születek kezdetét jelenti. Ad­venti koszorúkat már a XIX. században készítettek. Egy hamburgi lelkésztől, Johann Wicherntől származik az öt­let. 1860-ban otthonában a mennyezetre hatalmas fenyő­koszorút függesztett, mely­re 24 gyertyát állított. Az idők folyamán ez a szokás annyiban módosult, hogy négy gyertyát helyeznek a ko­szorúra. Az ünnepi hangulatot emeli a lakásban elhelyezett, ajtóra akasztott, asztalra állí­tott adventi koszorú, me­lyen minden vasárnap egy új gyertyát gyújtanak meg. A hagyomány szerint az ad­venti koszorú domináns szí­ne a piros. Természetesen számtalan változat készít­hető. Próbáljunk ki teljesen új és szokatlannak tűnő meg­oldásokat is. Ha van kedvünk és időnk a házi barkácso­láshoz, rengeteg apró trükk­re magunktól is rájövünk. A fárasztó fizikai, szellemi munka után, amikor már egy jó könyv sem tudja iga­zán lekötni figyelmünket, nagyon pihentető kikap­csolódás, ha magunk készít­jük el a lakás karácsonyi dí­szeit. Hagyatkozzunk fantázi­ánkra! A koszorúk elkészí­téséhez többféle alapot használ­hatunk. Fűzfavesszőből már nyáron különböző méretű ko­szorúkat készíthetünk. Kört hajlítunk, és egymáson átbuj­tatjuk a vesszőket, készítjük az alapot. Ezt a műveletet addig ismételjük, míg a kívánt nagy­ságot el nem érjük. Ha kiszá­rad, szép nyers színű lesz. Vi­rágüzletekben már láttam, hogy mohaalapot is árulnak. Több méretben is kapható. Szal­makoszorú is kapható készen, de ha nyáron, nyaralás köz­ben gabonatábla mellett já­runk, a kalászosok szárából, damil segítségével megköt­hetjük a koszorúalapot. Köny- nyen kezelhető, nem okoz nehézséget a kellékek bele- szúrása. Fenyőágból készí­tett koszorúnál használjunk drótot, mert másképpen nem tudjuk összefogni a gallya­kat. Tobozból készült ko­szorúnál oázis tűzőhabot hasz­náljunk (nagyobb virágkeres­kedésekben kapható). A fenyőn kívül bármilyen örökzöld lehet a koszorú alap­ja. Előnyük, hogy hoszszú időn keresztül nem potyogtatják le levelüket. Borostyánból is ké­szíthetünk alapot. Nagyon ked­ves ajándék a kelttésztából ké­szült adventi koszorú. Négy gyertyával bármelyik adventi vasárnap meglephetjük vele szeretteinket. Az adventi kalácskoszo­rú receptje: hozzávalók: 20 dkg finomliszt, 15 dkg ré­tesliszt, 8 dkg cukor, 8 dkg margarin, 2,6 dl langyos tej, 2 dkg élesztő, 6 dkg mazsola, őrölt fahéj, reszelt narancshéj, fél kiskanál só, a kenéshez 1 tojás. Egy deciliter langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. A kétféle lisz­tet a maradék tejjel, cukor­ral, élesztővel, csipet sóval, fahéjjal és a reszelt narancs­héjjal ízesítve jól össze­dolgozzuk. Olvasztott vaj­jal hólyagosra bedagaszt­juk, miközben belegyúrjuk a mazsolát is. Konyharuhá­val betakarva langyos he­lyen megkelesztjük, majd három egyenlő részre oszt­juk. Enyhén lisztezett desz­kán egyenként vékony ru- dakká sodorjuk, nyújtjuk, ezeket a cipókat hármas- copffonással koszorú alakú­ra befonjuk. Enyhén kiva­jazott, lisztezett tepsire tesszük, és a felvert tojás­sal megkenjük. Harmincöt percig keleszt- jük, majd ismét megken­jük tojással. Kétszáz fokos, előmelegített sütőben 35 percig sütjük. A sütőből ki­véve vizes ecsettel leken­jük, hogy szép fénye le­gyen. Mit hoz a Mikulás? Izgalomtól ragyog a kék szempár, mikor délután haza­érve az óvodából Marci boldo­gan, mosolyogva felnyújtja két pici ujját, jelezve, hogy már csak ennyit kell aludni a télapó megérkeztéig. A fiatalúr most négyéves, s vasárnap délután találkozott először a nagysza- kállúval. Bár a köszönés körül még akadtak némi gondok, a kívánságlista annál hosszabra sikerült. ...és a fehérszakállú —Mit kértél a Mikulástól?— kérdeztem tőle, mikor végre tovább mentünk. — Ha tényleg ő a télapó, ak­kor remélhetőleg megkapom a hatalmas autópályát, a színvál­tós kisautókat és néhány cso­mag csokoládét. Bár én nem nagyon bízom a dologban, mert a kabátja alól olyan cipő kan­dikált ki, mint az apué. A hatéves Imola kicsit más­ként látja a dolgot. Gyermeki áhítattal pislog fel a puttonyos­ra, aki bölcsen mosolyogva in­teget felé. — Tudod már, mit hoz neked a télapó? — Hát... anyunak már jó előre lediktáltam a levelet, amit fel is adtunk a postán. Remé­lem minden belefér majd a há­tizsákjába, amit kértem. Sokan azt mondják, hogy nem is léte­zik a Mikulás. Tavaly elhatá­roztam, hogy meglesem, ami­kor hozzánk jön, de elaludtam. Talán az idén majd sikerül. — Kitisztítottad már a csiz­mádat? — kérdeztem a nyolc­éves Tamást, aki először kicsit furcsán néz rám, majd jóízűen felnevet. — Már régen nem hiszek ebben a mesében. Tudom jól, hogy az ajándékokat anyuék teszik majd szerdán reggel az ágyam mellé. Meg is egyeztünk abban, hogy az idén csokoládén kívül nem kapok mást, mert nemrégiben vettünk új mosógé­pet, s ettől kicsit elszegényed­tünk... A karácsony azonban egészen más. A Jézuska bizto­san jobban áll anyagilag. — Én akár jó vagyok, akár rossz, hozzánk már két éve nem jön a Télapó. Hárman vagyunk testvérek, és anyukám egyedül nevel minket. Szerinte kész csoda, hogy ruhára és kenyér­re telik még — emeli rám te­kintetét a kilencéves Angéla. — Mikor ettél utoljára cso­koládét? —Azt hiszem, Balázska szü­letésnapján. Anyu sütött egy picike tortát, amiben jó édes krém is volt. Megsajnálom a szöszke kis teremtést, s felé kínálok néhány szem cukorkát. Kivesz hármat a tenyeremből. Egyet a szájába dug, kettőt pedig a zsebébe csúsztat. Viszi haza kistestvé­reinek. — Ha találkoznánk most a Mikulással, mit kérnél tőle? — Anyunak egy új kabátot, Balázskának kisautót, Barba­rának hajasbabát, magamnak pedig egy szép mesekönyvet. Sokáig hallgat, majd könnye­in át rám mosolyog. — Szerinted egyszer tényleg eljön? Télapót váró apróságok...

Next

/
Oldalképek
Tartalom