Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-04 / 284. szám

2 1995. december 4., hétfő Belföld-külföld UJ KELET Clinton Németországban Az európai körúton tartózkodó Bili Clinton amerikai el­nök szombaton délben Németországba érkezett, hogy meg­látogassa a hamarosan Boszniába induló amerikai katoná­kat. Az Írországból érkező elnöki különgép a ramsteini ame­rikai légitámaszpontra érkezett, ahonnan Clinton Helmut Kohl német kancellár társaságában utazott a Rajna-Pfalz tarto­mányban levő Baumholderbe, az első amerikai páncélos had­osztály egyik laktanyájába. A következő hetekben a 13 ezer fős alakulatot szinte teljes létszámban Boszniába telepítik. Ok képezik majd a 20 ezer fős amerikai katonai kontingens gerincét. Clinton tárgyalt a hadosztály parancsnokaival, be­szédet intézett a katonákhoz, majd négyszemközti megbe­szélést folytatott Helmut Kohl kancellárral. Jaffna elfoglalása A Srí Lanka-i kormánycsapatok elfoglalták a tamil láza­dók fellegvárát, Jaffna városát —jelentette be szombaton a kormányhadsereg szóvivője. Szárát Munaszinge szóvivő szerint a Jaffna bevételére indított hadműveletet a kormányerők sikeresen végrehajtották. A várost déli, illetve északnyugati irányból megközelítő csapatok közép-európai idő szerint röviddel hajnali fél öt után egyesültek a város központjában — tette hozzá. Jaffna az önálló tamil állam megteremtéséért 12 éve gerillaharcot folytató tamil ellenál­lók központja volt. Parlamenti küldöttség Eörsi Mátyásnak, az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnö­kének vezetésével parlamenti küldöttség utazott vasárnap Pá- -rizsba, hogy részt vegyen a Nyugat-Európai Unió közgyűlés­ének 41. rendes ülésszakán. A küldöttség tagja Jeszenszky Géza és Rockenbauer Zoltán. Az Országgyűlés Sajtóirodájától ka­pott információ szerint az ülésszakon — többek között — a NYEU szerepéről az Atlanti Szövetségben, az európai hírszer­zési politikáról, a Balti-tenger térségében folytatott biztonsági és katonai együttműködésről és a francia nukleáris kísérletekről tárgyalnak. Megbeszélést folytatnak az 1996-os kormányközi konferenciához vezető útról és a nemzeti parlamentek szerepéről az európai biztonsági és védelmi szervezetben. Sacirbej bírálja Bachelet Muhamed Sacirbej bosnyák külügyminiszter szombaton élesen bírálta Jean-René Bachelet tábornokot, a szarajevói ENSZ-erők parancsnokát, mert a francia főtiszt egy lapnyi­latkozatában nyugtalanságának adott hangot a daytoni békeszerződés Szarajevóra vonatkozó része miatt — jelen­tette a bosnyák rádió. A jelentést a BBC vette. Az AFP be­számolójában emlékeztetett arra, hogy Bachelet egy francia napilapnak adott interjújában egyebek között kijelentette: el­képzelhetetlennek tartja, hogy Szarajevóban a szerbek elvi­selnék a bosnyák rendőrség igazgatását. A francia tábornok szerint a szerb katonák kivonása a város környékéről, a szerb lakosság tömeges menekülését idézi majd elő. Hajóbaleset Halifaxnál Az amerikai parti őrség helikopterekkel mentette át egy közelben lévő bolgár hajóra a Mount Olympus nevű, léket kapott teherhajó személyzetét helyi idő szerint szombatra virradó éjszaka a kanadai Halifaxtól mintegy 930 mérföldre. A máltai zászló alatt hajózó, de görög tulajdonban lévő Mo­unt Olympus viharba került és az ötméteres hullámok köze­pette több léket kapott, majd az oldalára dőlt. Először egy C- 130-as katonai szállító-repülőgéppel szivattyúkat juttattak a hajóra, de ugyanakkor helikopterekkel megkezdték a 29 főnyi személyzet mentését is. A Reuter jelentése szerint a személy­zet minden tagja szerencsésen megérkezett a Rodopi nevű, segíteni nem tudó, de már órák óta a közelben várakozó bol­gár kereskedelmi hajóra. A helikopterek ötször fordultak, mire mindenkit átvittek a Rodopira. Az előírásnak megfelelően utolsóként a kapitány hagyta el a hajót a főgépésszel és annak helyettesével. Schenk az alapszerződésről Juraj Schenk szlovák külügyminiszter szerint a magyar kormány nyelvtörvénnyel kapcsolatos lépései igen kedvezőtlenül befolyásolták a szlovák parlament bizottsá­gainak magatartását. Schenk pénteken este a szlovák televí­zióban nyilatkozott és kifejtette, hogy a parlamenti bizottsá­gok döntő többsége azért nem ajánlotta a magyar—szlovák alapszerződés pozsonyi ratifikálását célzó plenáris vitát, mert a szlovák nyelvtörvény elfogadása nyomán a magyar kor­mány lépései rossz légkört alakítottak ki... A NATO-országok nagykövetei döntöttek „Boszniába kéne menni” A NATO-országok nagykö­vetei szombat hajnalban felté­telesen elfogadták a mintegy 60 ezer katona részvételével ki­látásba helyezett boszniai bé­keteremtő műveletek műve­leti terveit. A politikai jóváha­gyást kedden követi a védelmi és külügyminiszterek együttes ülésének ünnepélyes szentesí­tése is. A misszió tényleges megkezdéséhez még hátravan a békemegállapodás párizsi alá­írása, valamint az ENSZ Biz­tonsági Tanács hivatalos felké­rése a NATO-hoz. A műveleti terveket a vezér­kari főnökökből álló Katonai Bizottság már a hét elején el­fogadta, és áldását adta rá a vé­delmi miniszterek szerdai ülé­se is. A politikai jóváhagyást a hírek szerint alapvetően egy amerikai—francia nézeteltérés késleltette. A NATO katonai integrált szervezetéből kivált Franciaor­A kolozsvári Szabadság című magyar nyelvű napilap­nak írott hosszabb cikkben ele­mezte Ion Iliescu elnök „ro­mán—magyar történelmi meg­békélésre” vonatkozó ajánlatát Pomogáts Béla. A lap hétvégi számában publikált írásban, amelyet még az írószövetség elnökévé történt megválasztá­sa előtt írt, Pomogáts Béla tízért tartja „alapvetően hibásnak és alkalmatlannak” a román államfő kezdeményezését, mert nem a román és a magyar alapvető történelmi stratégiák kompromisszumát javasolja véleménye szerint, hanem „be­éri retorikai fordulatokkal, szép szavakkal és tartalmatlan ígé­retekkel”. A szerző visszautasítja Ilies­cu elnök arra vonatkozó kije­lentését, hogy Magyarországon a trianoni szerződés után még 250 ezer román élt, akiket az­tán erőszakosan elmagyarosí­tottak — „az ilyen statisztiká­kat semmi sem igazolja és sen­ki sem veszi komolyan, esetleg csak Funar”. Az sem tesz jó be­szág mindenképpen ragaszko­dott ahhoz, hogy biztosított le­gyen a műveleti irányítást a helyszínen végző parancsnok­ság hatékony politikai felügye­lete. Párizsnak sikerült a többi európai szövetségest is meg­nyernie ahhoz, hogy Leighton Smith admirális szarajevói pa­rancsnoksága mellett a nagykö­veti tanácsnak állandó politikai képviselője legyen. Ez utóbbi mozgásterét — például azt, hogy a katonai vezetők megke­rülésével közvetlen kapcsolatba léphessen a szövetség főtitká­rával — amerikai részről min­denképpen korlátozni igyekez­ték azzal az érvvel, hogy egy­fajta kettős (katonai és politikai) irányítási lánc alakulhat ki. A szombaton hajnalra elfo­gadott döntés végül nyitva hagyja a politikai megbízott és Brüsszel közvetlen kapcsolat- tartásának lehetőségét, de hatá­rozottan kizárja, hogy a politi­nyomást, hogy a román államfő ismételten meg akar győzni a most elfogadott iskolaügyi tör­vény előnyeiről, amikor az egy­értelműen szűkíti a magyar ta­nulók anyanyelvi oktatásának lehetőségét. Végül Iliescu el­nök félreérthetetlenül kijelenti, hogy a tervezet csakis a román és a magyar állam kapcsolatait kívánja rendezni, és a legkevés­bé sem érinti a romániai ma­gyarokat. Pomogáts Béla szerint „ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a Trianon után megfogalmazott román megegyezési javaslatok alapvető tartalmához: ha Buda­pest felhagy az erdélyi magya­rok támogatásával és ezzel az irányukban tanúsított felelős­ségvállalással, amelyre egyéb­ként a magyar alkotmány is kötelezi, elérhető a magyar—ro­mán történelmi kiegyezés. Ezt a hagyományos bukaresti aján­latot mindeddig következetesen elutasították az olyan magyar politikusok, akik egyáltalán komolyan vették szerepüket és felelősségüket”. A szerző véle­kai összekötő bármilyen bele­szólási lehetőséggel bírjon a helyszíni katonai vezetés mun­kájába. Erre továbbra is csak a nagyköveti tanács egészének lesz jogosítványa. Szövetségi illetékesek jelez­ték egyúttal, hogy az ENSZ- mandátum megszületéséig, majd a misszió megkezdését kimondó végleges nagyköveti döntésig elviekben még van mód a műveleti tervek bizo­nyos módosítására. A szövetsé­gi vezérkar a küldetés megkez­dését követő 30 napon belül a kijelölt körzetekbe szándékozik telepítem a „béketeremtő erők” többségét, hogy mindenhol biz­tosított legyen a béketervben rög­zített status quo fenntartása, mire befejeződik az ENSZ békefenn­tartók kivonása. Egy 2600 fős előkészületi (alapvetően logisz­tikai, műszaki feladatokkal meg­bízott) kontingens már a hétvé­gén a térségbe indult. kedése szerint a román elnök­nek és a román politikának ezért „a pusztán retorikailag érzékelhető szavak után végre vissza kellene térnie a valóság vizsgálatához, és azokra a kér­désekre kellene megkísérelnie a válaszadást, amelyeket a va­lóság vet fel. Azaz olyan komp­romisszumos javaslattal kelle­ne előállnia, amely valódi meg­békélést hozhat a két szomszé­dos és történelmileg együttélés­re utalt nép számára. Iliescu el­nöknek el kellene fogadnia a román állami egységet megala­pozó gyulafehérvári határoza­tokat, amelyek Románia nem­román népei számára önkor­mányzatot helyeztekkilátásba, el kellene fogadnia az európai szervezeteknek a kisebbségek kezelésére irányuló javaslatait és el kellene fogadnia az erdé­lyi magyarság autonómiájának gondolatát. Mindezek tudatá­ban és mindezek nyomán kel­lene kidolgoznia a megbékélés valódi tervezetét és megnyitni a kölcsönös kiengesztelődés és együttműködés reális távlatát”. A magyar részvétel A Boszniába tartó ameri­kai katonák magyarországi átvonulását a budapesti ve­zetők hivatalosan a béke­partnerségi együttműködés­hez való hozzájárulásnak minősítik, valójában azon­ban azt remélik, hogy a mos­tani közreműködés közelebb hozza az ország NATO-fel- vételét — írja a Die Welt című német lap szombati számában. A kelet-európai fordulat óta Lengyelország, Csehor­szág és Magyarország az észak-atlanti szövetségbe való mielőbbi belépésért ve­télkedik, s mindegyik ország a maga előnyeit próbálja ki­hangsúlyozni. A csehek ar­ról beszélnek, hogy ők Ke- let-Európa legnyugatibb or­szága, míg a lengyelek azt magyarázzák, hogy ők a leg­nagyobb állam a volt Szov­jetunió nyugati szomszédai közül. A NATO-nak legna­gyobb segítséget nyújtó or­szág azonban jelenleg Ma­gyarország, földrajzi helyze­te miatt — állapítja meg Bo­ris Kalnoky. Ez a kis ország a délszláv háború befejezését célzó nyugati törekvések fontos elemévé vált — írja a szerző, és beszámol az amerikai ala­kulatok átvonulásának elő­készületeiről, egy hadtápbá- zis kiépítésének tervéről. Emlékeztet rá, hogy Ma­gyarország már évekkel ezelőtt engedélyezte az AWACS típusú felderítő repülőgépeknek a magyar légtér használatát. Az amerikai bizalom jele­ként Magyarország a kelet­európai államok közül első­ként kapott engedélyt ame­rikai fegyverek vásárlására, bár ehhez hiányzik a pénz. A magyar légierő szintén elsőként kapta meg az ide­gen, barátfelismerő rend­szert az amerikaiaktól — ol­vasható a cikkben. Tény, hogy a NATO eddig számít­hatott Magyarországra. Bu­dapesten most azt remélik és hiszik, hogy szükség esetén ők is bízhatnak a N ATO-ban — fejeződik be a berlini lap cikke. Pomogáts Béla Iliescu elnök ajánlatáról Lesz-e történelmi megbékélés? Iliescu állama Az egységes román nemzeti állam nem jelent homogén nemzeti államot—jelentette ki egy szombati rádióinterjúban Ion Iliescu román államfő, visszautasítva egy általa meg nem nevezett RMDSZ-vezető nézeteit. A román rádió tudósítója az előző nap lezajlott nemzeti ün­nepi megemlékezések tanulsá­gairól kérdezte az elnököt a kötetlen interjúban, s ennek során fejtette ki Iliescu, hogy „egyesek azt a gondolatot pró­bálják nekünk tulajdonítani, hogy etnikai szempontból ho­mogén társadalmat szorgalma­zunk, hogy etnikai tisztogatást csinálunk, hogy el akarjuk foj­tani a nemzeti kisebbségek identitását”. „Azok, akik az ilyen eszmé­ket hirdetik, mint az RMDSZ egyik vezetője, aki folyton ilyen szellemben beszél, hogy mi a homogén nemzeti állam eszméjét hirdetjük, hamisíta­nak. Nem Romániában került sor az I. világháború után a nemzeti kisebbségek asszimilá­ciójára. Körül lehet nézni, sok környező államban mozdítot­ták elő az asszimilációs politi­kát, de nem Romániában. Ma pedig, az 1989 decem­beri forradalom után, az új alkotmány nyomán egyáltalán nem lehet beszélni ilyesmiről, mi nyitott, demokratikus poli­tikát folytatunk, amely minden­kinek biztosítja a teljes szabad­ságot az egyéni és csoport­különbözőség kifejezésére” — fejtette ki többek között a ro­mán államfő. Szlovák tévhit Szlovákia azt tartja magá­ról, hogy ugyanolyan esélyek­kel pályázik az EU- és a NATO-tagságra, mint Ma­gyarország, Csehország és Lengyelország. Az utóbbi rövid négy hét alatt azonban Pozsonynak si­került kihívnia maga ellen az Európai Unió, az Egyesült Államok, az Európai Parla­ment és Magyarország ha­ragját, s ha Meciar minisz­terelnök ezen az úton halad tovább, országa hamaro­san Kelet-Európa másod- osztályában találhatja ma­gát, Románia és Bulgária társaságában — írta legutób­bi számában a The Econo­mist. A tekintélyes brit gazdasá­gi-politikai hetilap elemzése megállapítja: az aggodalom­ra okot adó jelenségek egyi­ke a Meciar-kormányzat mind nyilvánvalóbb türelmetlensé­ge az ellenzéki vélemények­kel szemben. Az Európai Par­lament egyik brit képviselője a lapnak nyilatkozva kijelen­tette: jóllehet senki nem ke­rült rács mögé politikai nézetei okán, kormányellenes kijelentéseik miatt sokan el­vesztették állásukat Szlováki­ában. A The Economist becs­lése szerint a közszolgálat­ból és egyéb, állami ellen­őrzés alatt működő terüle­tekről már négyezernél is több alkalmazottnak mond­tak fel politikai okokból Vladimír Meciar tavalyi újjá- választása óta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom