Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-27 / 302. szám
^ 1995. december 27., szerda VÁROSRÓL VAROSRA Jt UJ KELET IBRÁNYBAN Cél az életben maradás A város legnagyobb kereskedelmi szervezete, az ÁFÉSZ már túl van a karácsonyi bevásárlók rohamán. Továbbra is felkészülten várják azonban a szilveszterre vásárlókat üzleteikben. — Lehet tudni már, hogy milyen évet zár a szövetkezet? — Sajnos azt kell mondanom, hogy nehéz évet tudunk magunk mögött. Ennek oka az is, hogy a településen súlyos méreteket ölt a munkanélküliség, és emiatt szó szerint szegénység van. Ez mindenképpen érezhető boltjaink forgalmán. Úgy becsüljük, hogy az előző évi szintet közelítjük meg a bevételben, de figyelembe kell vennünk a 25—30 százalékos árszínvonal-emelkedést is — válaszol Fábiánná Puskás Amália, a szövetkezet elnöke. — Egész évben gyengébben árultak a boltok vagy csak az ünnepek előtt? — Az egész évre jellemző a visszaesés. Talán az év második felében tapasztaltunk egy kis fellendülést. Ez azért is lehetett, mert a mezőgazdasággal foglalkozó emberek ebben az időszakban jutnak talán egy kis pluszpénzhez. Az ünnepek gább, jobb minőségű élelmiszereket, például a dobozos déligyümölcsféléket. Most ezt nem tapasztaltuk. Ezzel szemben egész évben jónak mondható a ruházati forgalmunk. Ez köszönhető olcsó, de jó minőségű áruinknak. — Említette, hogy szegénység van a településen. Egyáltalán: miből próbálnak itt a családok megélni? — Az a kevés munkahely is eltűnt, ami eddig megvolt. Foglalkoztatásban nincs előrelépés, bár ez nem csak Ib- rányban van így. így aztán a lakosság nagy része segélyekből és alkalmi munkákból tengődik. Kevés azoknak a száma, akik mezőgazdasági vállalkozásból próbálnak boldogulni. —Mint régi gazdasági vezető milyen kiutat lát ebből a kátyúból? — Mindenképpen munkahelyeket kell teremteni. A településen minden infrastruktúra adott ahhoz, hogy idecsábítsa a különféle vállalkozásokat. Minden második házban van telefon. Bevezették a gázt, megépült a szennyvízhálózat, jók az utak... Szóval minden együtt van, és mégsem mozdul meg semmi... Én úgy érzem, Csökken az ÁFESZ-üzletek forgalma előtti gyenge forgalmunknak sem az áruhiány volt az oka. A vásárlóerővel volt gond. Nagyon megnézik az emberek, hogy mit és mennyiért vásárolnak. Pedig már szinte diszkontáron árusítjuk termékeinket. Mégsem úgy sikerült, ahogy vártuk. — Mi az, amit már nem keresnek úgy a vásárlók, és mit vesznek meg mindenáron? — A lakosság nagy többsége ott tart, hogy a tejet, kenyeret megveszi, és azon túl már minden egyébnél szelektál. Van egy réteg — szám szerint ugyan nem sokan —, akiknél viszont nincsenek korlátok. De órájuk nem lehet a kereskedelmet alapozni. A városban csökkent az élelmiszerek vásárlása. Korábban jobban megvették az emberek — főleg az ünnepekre — a dráerőltetettnek tűnik, hogy Ib- ránynak központi szerepet szánnak a térségben. Erre már a földrajzi elhelyezkedése sem alkalmas. Bár ennek lehet, hogy később mégis lesz eredménye... — Mit szeretne a szövetkezet 1996-ban elérni? — Első és legfontosabb, hogy életben akarunk maradni. Ez nem kis kívánság. Mégis biztos vagyok benne, hogy óhajunk teljesülni fog. Ezt azért is merem kijelenteni, mert a megye ÁFÉSZ-eivel nemcsak mondjuk, de teszünk is azért, hogy összefogjunk... UJ KELET A pofont nem az kapta vissza, aki adta Felért egy háborúval” „A földtulajdont nevesíteni kell!”—szólt a törvény, de még ma sem értek a végére. Sokkal könnyebb volt egy tollvonással eltörölni a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, mint felépíteni helyettük az új típu- súakat. Talán a törvény alkotói sem tudták, mekkora lavinát indítanak el, amikor megszavazták a rendelkezést. Erről beszélgettünk Köbli Emillel, az ib- rányi II. Rákóczi Ferenc Mező- gazdasági és Szolgáltató Szövetkezet elnökével. —Hol tartanak a részaránytulajdonosok nevesítésével? — Ebben az évben nem zárult le a tulajdonrendezés, és a hátralévő néhány napban már nem is fog. Több gondot is jelent ez nekünk. Amíg nem tudjuk, hogy melyik földterület marad meg, addig sem szer- vestrágya-kiszórást, sem más talajelőkészítő műveletet nem végzünk el. Hisz utólag már nagyon nehéz bevasalni az új tulajdonoson a költségeket. — Mi van azokkal a földekkel, amelyeket már biztosan önök fognak művelni? •— A nevesített tulajdonosokkal középtávú, öt évre szóló megállapodást kötöttünk a bérleti szerződésre. Mi szerettünk volna legalább tíz évre előre megegyezni, de ebbe a gazdák nem mentek bele. Úgy tűnik, ilyen hosszú távra nem mertek előre tervezni. — Mennyit tudnak önök fizetni a földbérletért? — Aranykoronánként húsz kilogramm étkezési búza árát fizetjük. Ez a mindenkori állami garantált ártól függ, hogy mennyitér. 1996-ra már tudjuk, hogy 9800 forint lesz tonnánként. A tulajdonos választhat: vagy készpénzben — mint ahogy a törvény is előírja —, vagy terményben kéri. Ezt két részletben kapják meg a gazdák. — Mekkora területen gazdálkodnak most? — Valamikor 4500 hektárt műveltünk, ma ennek az egynegyedén folytatunk növény- termesztést. — A múlt héten Tiszavas- váriban jártunk, és ott pont a fordítottja volt ez az arány. Ott a háromnegyed része maradt a közös művelésben. Egy megyén belül hogyan lehet ekkora eltérés? Köbli Emil — Még a szomszédos településeken sem volt egyforma a kivett földek aránya. Hogy mekkora földterület maradt bent egy-egy termelőszövetkezetben, az nagyrészt a helyi politikai erőktől függött. A gazdák többsége nem észérvek szerint döntött, hanem a közhangulat befolyásolta őket. Érzelmi alapon közelítették meg a problémát, az egyéni érdekek érvényesültek döntően, és nem is mindig a gazdák érdekei szerint. Ennek nálunk az lett a következménye, hogy a földterület a negyedére csökkent (az amúgy is gyenge jövedelemkitermelő képesség mellett), már nem tud annyi embert eltartani, mint korábban. Emiatt tizedrészére kellett csökkenteni a létszámot. Hatalmas érvágás volt, felért egy háborúval. —A tulajdonviszonyok megváltozásától még nem lesz fejlettebb a mezőgazdaság. A -----„mindent elölről kezdeni" magyar sajátosság? —Igen. E lőbb mindet ledöntünk a földig, majd elkezdjük rakni az új falakat. A régire egyik rendszer sem akart építkezni. Márpedig minden költözés egy-egy anyagi leégés. ’89—90- ben a vízzel együtt kiöntötték a gyereket is. — Ennek már történelmi hagyománya i vannak Magyarországon. Ón hogyan gondolja? — Minden új hatalom ebben a században a földosztással kezdte áldásos tevékenységét. 1918-ban Károlyi Mihály, 1945-ben az oroszok és 1990-ben az Antall- kormány is. Csak mindegyik két fontos dologról feledkezett meg. Mivel fogják megművelni a földet, és el tudja-e tartani az embereket az a kevéske visz- szakapott termőföld? — Belgiumban, de Nyugat- Európa más országaiban is az a tendencia, hogy szövetkezetekbe tömörülnek a farmerek. Rájöttek, hogy így csökkenthetik a fajlagos költségeiket. Nálunk miért nem működhetett a szövetkezeti rendszer? — Annak idején nem kellett volna erőszakkal létrehozni a téeszeket! így olyanokkal is közösködniük kellett, akikkel semmi kedvük sem volt. Előbb vagy utóbb rájöttek volna maguktól is, hogy egyedül nem megy. Azt a pofont, amit az erőszakos szervezések idejében kaptak az emberek, most adják vissza. Csak az a baj, hogy most nem az kapja, aki annak idején adta. Nemrég találkoztam egy parasztbácsival, és a fejemre olvasta, hogy az ötvenes évek végén elvettük a földjét. Az sem zavarta, hogy én még akkor porban játszadozó kisgyerek voltam. — Ezek után miben hisz? — Hitetlen vagyok. A kádári időszakban — amibe bele- születtünk — utálni kellett a kapitalizmust. Most azt mondják, hogy a szocializmus volt rossz. Én egyikben sem hiszek. Sem az öt évvel ezelőtti, sem a mostani helyzet nem győzött meg igazán. Néhány év alatt olyan fogalmakat kellett megtanulnunk, mint a munkanélküliség, a földárverés és sorolhatnám. Csak szeretném hinni, hogy jobb lesz. Hatalmas akarás és szándék van az egyszerű emberekben. Aki lát célt maga előtt, az keményen dolgozik — még a saját energiájának a felélése árán is, A kiosztott kisparcellák egy-egy családot nem képesek eltartani, azokból megélni nem lehet. Nem lehet erre alapozni egy egész életet, nem lehet az egyetlen jövedelemforrás. Sokan csalódtak, és keresik a kiutat. Többen kimentek Németországba dolgozni, mert itt, helyben nem találtak munka- lehetőséget. Hiába kaptunk városi rangot, mégis sokan a mezőgazdaságból szeretnének megélni, de nem tudnak. Az őrsparanesnok három kívánsága Több rendőr kellene! A rendőrség azon szervezetek közé tartozik, amelyek még december vége felé sem lazíthatnak. Mostanában egyébként is ébernek kell lenniük, mert a bűnözők és a bűncselekmények száma az utóbbi időben inkább szaporodott, mint csökkent. Aztán az év végén a bűnöldözésben is hajrá van, legalábbis az utóbbi évek tapasztalata ezt bizonyítja. Nincs ez másként az ibrányi rendőrőrsnél sem. — Milyen volt az 1995-ös éviik? — érdeklődöm a rendőrségen. — A mi területünkön is főleg a vagyon elleni bűncselekmények a jellemzők. Ezen belül a mezei lopás és a magánszemélyek kifosztása a leggyakoribb. Ezzel szemben csökkent az erőszakos esetek száma, bár még az évnek nincs vége, és általában az a tapasztalatunk, hogy a statisztika az év utolsó napjaiban ugrik meg rossz irányba — summázza röviden Gerák István rendőr zászlós, őrsparancsnok-he- lyettes. — Kik követik el a bűncse- : lekményeket? — Mondhatnám úgy is, hogy a legtöbb bűnöző a munkanélküliek közül kerül ki. A pénz fogytával, a segély megszűnésével egyre többen vetemednek arra, hogy más tulajdonához hozzányúljanak. Az erőszakos cselekményeket, rablásokat főleg a cigány lakosság köreiből követik el. — Melyik volt az év legsúlyosabb bűncselekménye a területükön ? — Volt egy ügyünk, ami eltűnésnek indult, de végül emberölés lett belőle. Természetesen onnan az ügyet a megye vette át. — Nem volt szerencsénk „szolgálatban” látni a két lovat, amivel az őrs rendelkezik. Mi indokolta a lovasrendőrök beállítását? — Egyes területeken, főleg az ártéri részeken olyanok a terepviszonyok, hogy másként nem lehet megközelíteni, csak lóháton, illetve gyalogosan, ahogy a betörők is teszik, amikor holt szezonban például „lelátogatják” a víkendháza- kat. De a mezei lopások megelőzésében is nagyon jól lehet hasznosítani a lovas járőrözést. — Látom, a paripák most a karámban cikáznak. Ilyenkor nincsenek szolgálatban? — Az tény, hogy jobban ki lehetne használni őket, ha rendelkeznénk megfelelő létszámmal. Jó pár emberre még szükségünk lenne, és elkelne köztük néhány jó lovas is, akkor a lovak is jobban igénybe lennének véve. — A szilveszteri „hangulat” már érezhető a bűnözésben? — Sajnos igen. Már karácsony előtt megnövekedtek a baromfilopások, de ez már,.hagyomány” több évre visszamenőleg. Még most is tart szilveszter előtt. Viszont az éjszakai szolgálatainknak köszönhetően a bolti lopások nem jellemzők. — Mit kívánna az őrsnek az új évben? — Azt szeretném, ha állományi létszámunk megduplázódna, a négy műszakilag lefutott szolgálati gépkocsink megújulna és több kilométer futást kapna... Köztük fut a két rendőri« is
