Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-27 / 302. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. december 27., szerda 3 A másik zsebe Ahogy a másik kertje mindig zöldebb, úgy—a tapasztalatok szerint—a másik zsebe mindig telibb. Szeretünk áttekintgetni a másik kertjébe, nem számolva azt, mit tesz annak érdekében, hogy zöldebb legyen a növény, pirosabb az alma, mint a miénk. Hasonló módon szeretünk kutakodni a másik zsebében, nem véve számításba, ki mit tesz azért, hogy az telibb legyen, mint a miénk. És — ez mind a két esetre áll — meg vagyunk sértve, ha zöldebb, ha teltebb, és azonnal gyanús lesz minden. Ilyenek lennénk? Ilyenek vagyifnk? Sajnos az irigység ott él bennünk. Az újságíró a tényfeltárás mimikrijét magára öltve kutat a vállalkozó, a politikus, a közéleti ember zsebeiben, kelti a hangulatot, közben arra már nincs ideje, ereje, szándéka, hogy elmondja, hogy lehet becsületesen is pénzt keresni. Nem, elhullajtja a gyanakvás magvát, hadd keljen, növekedjék, hadd mérgezze az emberi viszonyokat. Jó trükk ez, eltereli a figyelmet a nagyobb disznóságokról, mert vannak ám zsebek, amelyekben nem szokás kutakodni. A közéleti tisztaság Grál- lovagjai például sosem mondják el, mi lapul a zsebükben. Pedig végre tudomásul kell venni azt, hogy vannak különbségek. Mint ahogy a kertek sem egyformák. És a különbség nem mindig csalafintaságból, csalásból, trükkből származik, hanem származhat tisztességes munkából is. Mint ahogy sokaknál származik is. Ilyen a piacgazdaság, ilyen a vállalkozói világ. így osztályozó- dik a társadalom újfent, a korábbiaktól eltérő módon. Erre vágytunk, hadd nyíljon tér a tehetségnek, az ügyességnek, a merészségnek, a nagyobb felelősségnek. Idősebbek emlékezhetnek még arra, hogy milyen visszataszító volt a kádári egyen- lősdi, hogyan berzenkedtünk anno amiatt, hogy nincs meg a kellő távolság és különbség a különböző szintű munka, felelősség, tehetség között. Nos, amikor eljött az egyenlősdi vége, akkor helyébe tolakodott az irigység, a gyanakvás. Miből? Hogyan? Mennyi? Miért? Lelkesen fogadok minden olyan „tényfeltárást”, ami valóban tényeket, ha úgy hozza az élet, disznóságokat, korrupciókat, sikkasztásokat, szélhámosságokat leplez le, segít feltárni. De bosszant, amikor a közre hivatkozva turkálnak a polgármester zsebében. Amikor gusztustalan módon és sandán firtatják, miből futja autóra, házra. Amikora tisztességes embereket besprézik a gyanú permetével. Kinek jó ez? A pillanatnyi műszenzáció keltőjének? A társadalomnak? A gazdasági vagy politikai ellenfélnek? Mert ok nélkül nem történik semmi. A világ már ilyen. Van zöldebb kert, van tehetősebb ember. Van ügyes kertész és van ügyes ember. És van tehetségtelen kertész, és cselekvésképtelen, kevesebb lehetőségű ember. Nem attól lenne igazságos a világ, ha egyformák lennének a kertészek és az emberek. Hanem attól, ha tudomásul vennénk, különbségek vannak, azok az életben meg is jelennek. Akkor is, ha ez nem tetszik valakinek. Valakiknek. Az egyház az irigységet a főbűnök között tartja nyilván. Én a főbutaságok között. A kettő között a különbség annyi: a bűnre van, a butaságra nincs bocsánat. (bürget) A kábel ölni tud! Egy tanárnővel történt meg, hogy Trabantjával az udvarukra befelé tolatva nem vette észre az aznap kifeszített ruhaszárító kötelet. Ez még nem lett volna baj, de a napenergiával működő ruhaszárítógép (!) lejjebb került, mint elődje. A kocsi tetejét úgy metszette le, mint kés a vajat. Szerencsére csak a jármű sérült meg. Sokkal nagyobb sebességgel közeledtem Vaján a múzeum felől a vegyesbolthoz, amikor megpillantottam a lelógó telefonkábelt. Eppencsak, hogy el tudtam rántani a kormányt, akárcsak az a kerékpáros öreg bácsi aki akkor ért oda, amikor én már leálltam oldalra és vissszamentem megnézni, miért lóghat AZ ott. Eközben egy fehér köpenyes fiatalember is odaért, megpróbálta biztonságos magasságba emelni az elszabadult vezetéket. — Egy IFA ment itt el, akkor szakadt le — mondta. — Fel kellene hívni valakit! —tette hozzá tétován. A sarkon álló rendőrautó vezetőjéhez fordultam segítségért, és kellemesen lepett meg a kérésemre adott válasza. Mindössze néhány perce történt az esemény, de ő már intézkedett. Ezt nevezem gyorsaságnak. A nevét, sajnos, nem jegyeztem meg, ezért így gratulálok. így kell ezt csinálni! Dojcsák Tibor Bérhitelt kell felvenni A jóllakáshoz kevés... A tiszaeszlári önkormányzat egyik tipikus példája a megye átlagos önkormányzatainak. Az anyagi lehetőségek a jóllakáshoz kevésnek, az éhenhaláshoz soknak bizonyulnak. A szigorú gazdasági környezet ellenére mégis sikerül apró lépéseket tenni az állampolgárok kedvezőbb életfeltételeinek megteremtéséért. Jármy Ferenc polgármestert az elmúlt egy év tapasztalatairól, a sikerekről és a kudarcokról kérdeztük. — Nehezen indult szá- süket, annak elle- munkra az 1996-os év. A költ- nére, hogy erre ségvetésünk 8,5 millió forint minden esetben régiókban vizsgálják, mi Ti- szadobbal, Tiszadadával, Ti- szalökkel és Tiszavasvárival vagyunk egy régióban. Lehet, hogy Tiszavasváriban van bőven munkahely és jó a foglalkoztatási helyzet, de ez forráshiányt tartalmazott — ekkora hitelfelvétellel tudtuk pótolni a hiányt. A gazdálkodás terén év közben igyekeztünk a maximális takarékosságra törekedni,- így elértük, hogy nem kellett működési hitelt felvennünk. Ez sokszor okozott nehézségeket, de különösebb fennakadást, szerencsére, nem. Az intézményeink dolgozói sokszor rossz szemmel nézték az ön- kormányzatot, mert a korábbi években megszokott költekezést a minimálisra csökkentettük. A 8,5 millió forintos hiányt még így sem tudtuk kigazdálkodni, de már „csak” mintegy 3,5 milliót viszünk át a következő évre. — Hol lehetett még szorítani a nadrágszíjon? — Elsősorban a létszámgazdálkodással és az egyébként általános kiadások lefaragásával lehetett takarékoskodni. Az intézmények nyári nagy- takarítását és minden lehetséges tennivalót közhasznú munkásokkal végeztettünk el. Ez jelentős megtakarítást eredményezett, mert a közhasznú munkások bérének nagy részét a munkaügyi központ fizeti. — Előfordult az, hogy csúszott a közalkalmazottak fizetése? — Nem volt rá példa, hogy a dolgozók a megjelölt napon ne kapták volna meg a fizetéJármy Ferenc munkabérhitelt kellett felvennünk. Előreláthatólag még ebben a hónapban kifizetjük a tizenharmadik havi bérüket is. A legnagyobb gondot a mintegy 130, jövedelempótló támogatásban részesülő ember kifizetése okozta, de egy két kisebb csúszás kivételével ezt is időben el tudtuk intézni. A közhasznú munkások bérezése is jelentősen megterheli a költségvetésünket, mert nekünk kell kifizetnünk a teljes ösz- szeget, melynek felét csak később térítik meg. Régóta fájó pont nekünk, hogy semmilyen formában nem tartozunk a hátrányos helyzetű települések kategóriájába, pedig többek között a foglalkoztatás vonatkozásában is igen hátrányos helyzetben vagyunk, hiszen a munkaképes korú lakosság közel ötven százaléka nem végez kereső foglalkozást. Rossz a közlekedés a közeli városok felé; Tiszaeszlámak nincs vasútállomása, a buszjáratokat is ritkítják. Az „önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került település” jelzőt íróasztal mellett ítélik oda. A településeket Fotó: Harascsák semmilyen kedvező hatással nincs Tiszaeszlárra. — Már régóta ígérik, hogy végre Tiszaeszlári is eléri a telefonhálózat... — Igen, a legutolsó dátum most 1996. A lakosságot a Matáv ígéretei alapján tájékoztattuk — megbízhatatlanul. Mi csalódtunk a Matávban, a lakosság pedig csalódott bennünk. Mégis újra reménykedünk, talán ’96-ban sikerül megvalósítani a beruházást. A telefonhálózatra igen nagy szükség lenne, mert a jelenlegi viszonyok között szinte lehetetlen orvost, mentőt hívni. Talán már az idén sikerül néhány rádióhullámmal működő telefonfülkét elhelyeznünk a községben. Az igények előzetes felmérése alapján ötszáz leendő telefontulajdonosra számítunk, de ez a szám bizonyára emelkedni fog, ha valóban megindulnak a bekötések. — Azért bizonyára sikerekről is beszélhetünk... — A jelenlegi gazdasági körülmények között kénytelenek vagyunk sikernek elkönyvelni, hogy elkerültük a csődöt és hogy működtetni tudtuk az intézményeket. Emellett sikerült néhány kisebb jelentőségű feladatot megoldanunk. Átadás előtt áll a szociális diszkont és MÁV- Újtelepen egy segítőház, mely az ottani lakosság szociális ellátásában nyújt majd igen nagy segítséget és lehetőséget teremt az egyházi rendezvények megtartására is. A gázszolgáltatás most már teljes mértékben beindult, egyre többen kapcsolódnak rá a hálózatra. Sikerként könyvelhetjük el azt is, hogy sok egykori földtulajdonos kapta vissza földjét és önállóan próbál gazdálkodni. Nem sikerült viszont előrelépnünk az új általános iskola építésének terén. Hat tanterem életveszélyessé vált, ezért címzett támogatást igényeltünk a művelődési minisztériumtól, de kérelmünket ez idáig még nem bírálták el. — Ebben a helyzetben gondolhat-e nagy tervekre a tiszaeszlári önkormányzat? — Nagy terveket nem tűztünk ki magunk elé, főleg beruházás terén nem. Célunk az intézmények biztonságos működtetése, a talpon maradás. Vasas László Képviselő és rendőrautó karambolja a 4-esen „Csinos kis kötéssel” jelent meg a tegnapi megyegyűlésen a szabaddemokrata Lázár János, az SZDSZ megyei al- elnökjelöltje. A miértre a fiatalember a következőket válaszolta: — Szerdán délután két órára a megyei sporthivatalba voltam hivatalos, a birkózószövetség ülésére. Feleségemmel és gyermekemmel egy óra tájban el is indultunk. Szerettük volna egyúttal a Karácsonyi bevásárlást is lebonyolítani. Mindössze öthat kilométert jöhettünk Záhonyból, amikor a Tisza- bezdéd—Győröcske-elága- zás után meg akartam előzni egy kamiont. A jól belátható útszakaszon úgy gondoltam, hogy biztonságosan meg tudom előzni a járművet. Az előzés megkezdésekor nem jött szembe velem semmi. Ismertem ezt az utat, sokszor jártam erre. Körülbelül 70-nel mentem. Az előzés kicsit elhúzódott, mert nem gyorsultam fel rendesen, illetve egy parkoló előjelzőtáblára a kamion vezetője jelezte letérési szándékát, sebességét csökkentette is, majd amikor észrevette, hogy a pihenőhely arrébb van, újra gázt adott. A kamion elejénél jártam, amikor észrevettem, hogy vélhetően nagy sebességgel — igen gyorsan — közeledik felém egy kivilágított személygépkocsi. Egy pillanat alatt felmértem, hogy a kamiont nem tudom megelőzni, ezért reflektorral jeleztem a szembejövő autónak, hogy lassítson. Erre ő felkapcsolta a kék villogó lámpát, amiből egyből kiderült, hogy rendőrségi gépjármű közeledik felém. Megpróbáltam hirtelen fékezéssel visszatérni a kamion mögé, de mert valószínűleg a kamion úgy akart nekem segíteni — látta bajban vagyok —, hogy csökkenti a sebességét, a tervem nem sikerült. A rendőrségi Volkswagen Golf vezetője közben semmit nem lassított, továbbra is nagy sebességgel száguldott felém. Nem húzódott le sem, hogy elengedjen. A frontális ütközést úgy kerültem el, hogy hirtelen balra rántottam a kormányt és belementem az árokba. Azonban az ütközést így sem sikerült elkerülni, mert a két autó jobb eleje „összetalálkozott”. Mi az árokban landoltunk, a rendőrautó pedig megfordult a tengelye körül. Szerencsére valamennyien köny- nyebb sérüléssel megúsztuk a karambolt. A rendőrautóból hárman azonnal kiszálltak, az „anyósülésen” utazó rendőr viszont fejjel betörte a szélvédőt. Tudtommal neki sincs komolyabb baja. A kamion megállás nélkül továbbhajtott... A baleset után kiderült, hogy a rendőrautóban a miskolci őrezred egyenruhás munkatársai utaztak. Valamennyiünket beszállítottak a kisvárdai kórházba. — Az ügynek nyilván folytatása lesz. Lehet-e már tudni, hogy valaki tesz-e feljelentést?-— Amikor a kórházból hazaengedtek és mentünk hazafelé, meglepve tapasztaltuk, hogy a baleset helyszínén egy civil ruhás úriember tevékenykedik. Miután megálltunk és elmondtam, ki vagyok, bemutatkozás nélkül arra kért, hogy válaszoljak néhány kérdésre. Beszéljek például a mögöttem jövő személygépkocsiról. Nem jött mögöttem autó... Szerinte amit csináltam, az szabálytalan előzésnek minősül. Este a kisvárdai rendőrségről a lakásomon megkerestek. — Arról nem esett szó, hogy miért jött gyorsan, talán a megengedettnél gyorsabban a rendőrautó? És hogy jogosan használt-e megkülönböztető jelzést? — Nem, erről nem esett szó. Ok nem is mondták, hogy esetleg a rendőrautó gyorsan jöhetett. Műszaki szakértő tud majd nyilván erre a kérdésre kimerítő választ adni. Az én féknyomaim mindenesetre jól látszanak, a rendőrségi autónak az összeütközés előtt pár méterre van csak féknyoma, ami azt erősíti, hogy nem fékezett, amikor felém robogott. A karambolra szándékaink szerint — meghallgatva a másik felet is — visszatérünk. Száraz A.
