Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-23 / 301. szám
UJ KELET Sport 1995. december 23., szombat 15 Mészáros László neve és Tisza vasvári sportja az elmúlt évek alatt szorosan, végérvényesen egybeforrt. Ki gondolná, hogy a talpig becsületes, önzetlen, mosolygós szemű sportember már 53 éves? Ötvenhárom év sikerekkel, kudarcokkal, mérkőzésekkel, megannyi emlékezetes rangadóval. A Nemzeti Sport és a megyei napilapok rendszeres tudósítója. Tősgyökeres büdszentinihályi, itt éltek szülei is, élete nyitott könyv Vasváriban. Azt viszont valószínűleg kevesen tudják róla, hogy sikerűit egyfajta rekordot felállítania. Alighanem ma ő az egyetlen ügyvezető elnök széles e hazában, aki egy egyesületnél megszakítás nélkül 15 évig, 15 éve bizalmat kapott. — Hogyan is kezdődött? — kérdez vissza elgondolkozva, amikor a labdarúgással való első találkozásáról faggatom. Majd lassan meghatódva megered a nyelve. Nincs hozzá szokva ahhoz, hogy magáról kelljen beszélnie. — Az általános iskolát elvégezve Tiszalökre jártam középiskolába. A gimnáziumi csapatban csatárként játszottam, majd 1959-ben igazoltak le a megyei első osztályban játszó Lombikhoz. Nem voltam könnyű helyzetben, mert időközben Tiszalökön kialakult egy nagyon jó kis NB III-as gárda. Ekkor másodikos gimnazista voltam. Kifigyeltek a vezetők, mert az átlagosnál ügyesebb voltam... Gyorsaságom volt a fő erényem, és rendkívül jól cseleztem. Néha túlzásba is vittem a cselezgetést, sokszor az ötösön még „húztam egyet”, ahelyett, hogy passzoltam volna, vagy a hálóba lőttem volna a labdát. Fizikálisán a vékony testalkatom miatt nem voltam a csapat erőssége. Bár amikor megiramodtam, akkor kevesen tudtak lépést tartani velem... — Érettségi után szerettem volna „világot látni”, de sajnos a fővárosi igazolásom családi okok miatt meghiúsult. Pedig jó benyomást tettem az NB lies erzsébeti Vasas TK vezetőire, Pár nap távoliét után hazatértem. Hét elején mentem, hétvégén újra a Lombikban játszottam. Ma már szép emlék számomra, amikor a gyár vezetője meghallotta, hogy a fővárosba csalogatnak, eljött a lakásomra és úgy marasztalt. Két év múlva ismét volt kérőm, akkor az NB I B-s Budai Spar- tacustól tettek ajánlatot. Hiába ígérték, hogy lakást biztosítanak nekem és a nánási Varsányinak, nem mehettem... Varsányi egyébként később nagy karriert futott be a Rába ETO-nál, fia ma is aktív focista. Összességében nem bántam meg, hogy ezúttal sem hallgathattam a hívó szóra, de természetesen néha elgondolkodok azon, hogy mit érhettem volna el, meddig juthattam volna, ha elmegyek... Laci bácsi beszél és beszél. Boldog ember, mert van miről. Nem kell „felnagyítania” semmit. Elárulja, hogy egy-egy szép cseléért nem egyszer összeveszett a társakkal. Soha nem vágyott, nem akart gólkirály lenni. Góljai rendre elmaradtak, mert ő még az ötösön is cselezgetett. Nagy szerencséje volt, hogy akkoriban is jó barátok voltak a vasváris focisták a pályán és a pályán kívül. A hatvanas években, már ők is kaptak munkaidőkedvezményt, de ez csak az edzések idejére vonatkozott. Egyébként ugyanúgy kellett dolgoznia, mint bárki másnak. Heti három tréning volt mindössze. Pályafutása ideje alatt egyedül Varga Jani bácsi volt az Alkaloida Vegyészeti Gyár igazgatója — ma is szeretettel gondol rá —, akinek a fia is a csapatban rúgta a bőrt. Prémium, szerződéskötési juttatás és egyéb ma divatos fizetési módok akkoriban szóba sem kerülhettek. Nagyon sokan jártak a megyei I. osztályú meccsekre, mert semmi más szórakozási lehetőség nem volt Vasváriban. A hangulat óriási volt! Egy-egy — különösen győztes — találkozó után nem egyszer eleresztették magukat. Laci bácsi 23—24 éves koráig egy korty sört meg nem ivott, társai mégis elfogadták és ezt annak köszönhette, hogy minden mókában benne volt. O is azok közé tartozott például, akik kivették azt a bizonyos szobát a Nejlonban (mai Amazon Étteremben), ahol kedvükre örülhettek, beszélgettek, kártyáz- gattak a szabad idejükben. Nem jött akkor sem zavarba, amikor volt csapattársa, a 46- os cipőt viselő Papp Jóska győztes mérkőzés után lehúzta cipőjét, teletöltötte sörrel vagy pezsgővel és körbekínál- ta. Hetvenötben búcsúzott az aktív labdarúgástól. Saját bevallása szerint fájt a szíve, amiért akkor akasztotta a szögre a focicsukát, amikor ismét NB Hiba jutottak, de maga is belátta, hogy lelassult. Ideje búcsúzni... Pólyák Józsi és Kiss Miklós szorította ki őt a csapatból. Ezt követően pihent egy ideig, de a szíve visszahúzta a focihoz. Amikor hívták vezetőnek, nem tudott nemet mondani. Egy év múlva, amikor lemondott a szakosztályvezetés, Ráduly Miklóssal elvállalta a csapat ügyesbajos dolgainak intézését. „Miklós” lett a szakosztály-, ő pedig a technikai vezető. Természetesen közben naponta a gyárban dolgozott. Nem volt könnyű dolga, mert a kiváló futballista Bene Györgynek ő volt a technikai vezetője, miközben a labdarúgó a gyárban a főnöke volt. Ezekben az években a Lombik a megyei I. osztály és a területi bajnokság között ingázott. — 1980-ban kértek fel arra, hogy vállaljam el az ügyvezető elnöki megbízatást — emlékszik vissza. — De ezt már fizetésért, ami ez idő tájt igen nagy szó volt. Akkoriban az egyesület több szakosztálya is kiválóan szerepelt: például NB Il-esek voltak a röplabdázók, NB I B-ben játszottak a kézilabdázók, a focisták pedig az NB Ill-ban igyekeztek helyt állni. Az ügyvezetőség rengeteg munkával járt, megpróbáltam a klub mind a kilenc szakosztályát „egyformán szeretni”. Tizenöt éve igyekszem valamennyi csapat mérkőzésein ott lenni, fontosabb rangadót csak betegség miatt hagytam ki. Amikor nehéz helyzetbe került a klub, vállalkozó lettem. Természetesen az ügyvezető elnöki tisztségről nem mondtam le, azóta társadalmi munkában — azaz térítés nélkül —végzem a teendőimet. A sok önzetlen munkámért kaptam azt a lehetőséget cserébe, hogy a labdarúgópálya közelében található és sportcsarnokban lévő büfét üzemeltethetem. „Én és a családom ebből megélünk, nekem elég ennyi” — mondja szerényen. Szerencsére a családban nem voltak és jelenleg sincsenek problémák a sportvezetéssel járó szabad hétvége nélküI *sok elfoglaltság miatt. A felesége is szereti a sportot, korábban ő röplabdázott. Eleinte minden mérkőzésre eljárt, de aztán a két fiú nevelése miatt nem volt rá ideje. Mind a két fia örökölte Laci bácsi sportszeretetét. Nélkülük több éve már, hogy sem itthon, sem pedig idegenben nem kezdődhet mérkőzés. Kicsit azért fáj a szíve, hogy nem sportoltak versenyszerűen a srácok. Zsolti (28) ma a sport- csarnok igazgatója, Lóránt (26) pedig a feleségével vezeti a csarnok büféjét. Zsolt a főiskolás évek alatt kézilabdázott, Lórántból ügyes focista lehetett volna. Flóri nagyapa csillogó szemmel árulja el, hogy a nagyobbik fiúnál már van egy három és fél éves unoka. Gergely apró kora ellenére már aranyosan rugdalja a labdát... — állítja nem kis büszkeséggel. Amikor arról faggatom, hogy mit vett a feleségének, gyerekeknek és az unokáknak, rutinosan fogalmaz: ez nem pub- likus. Annyit azonban elárul, hogy mindent megbeszélt a feleségével. Igyekeznek a családtagoknak nem elsősorban drága ajándékot venni, hanem olyat, hogy aki kapja, az örüljön és „egészséggel használhassa”. Elérzékenyülve meséli, hogy az évek folyamán mennyi hasznos és szép ajándékot kapott a családjától. O mindennek tud örülni, például egy sportkönyv is „lázba tudja hozni”. Az idén karácsonykor vacsorára a felesége szüleinél jön össze a család. Mindenki mindenkinek ad ajándékot és a nagy bontogatás közepette senki nem tudja majd valószínűleg megjegyezni, hogy ki kitől mit kapott. A vacsora után egy kis beszélgetés következik. majd mindenki haza indul. Amikor a fiúk kisebbek voltak, még szép nagy karácsonyfánk volt, aztán az idő múlásával mára megelégszünk egy pár szál fenyőággal — mondja elmerengve egy kicsit az idő múlásán. Amikor azt kérdezem, hogy minek örülne a legjobban a fa alatt, elérzékenyülten így válaszol: annak, ha az egészségemet visszakaphatnám. A tavaly őszi szégyenletes nyolc pont nagyon megviselte a szívemet. Egyébként pedig azt szeretném, ha minden így maradna. Mert akkor továbbra is élne a szeretet a családban és a csapat is eredményesen menetelne. Nem szeretnék én mást, amire szükségem lehet, az nekem minden megvan. Soha nem voltam nagyravágyó... Amikor kikísér álmodozva meséli, hogy a jelenlegi vasvári csapatba elkelne egy olyan vagány, gyors szélső csatár, amilyen ő volt régen. Ha egy keménykezű edző lefaragná a cselezgető kinövéseimet, akkor megállnám a helyem állítom a jelenlegi csapatba. Ebben maradunk, Meg abban, hogy reméljük egészségesen még nagyon sok mérkőzés tudósításában lesz a segítségünkre. Száraz Attila A világ sportja — sorokban Atlanta: Boris Becker után Michael Stich is lemondta atlantai olimpiai részvételét. A német teniszező a versenynap- tár sűrűsége miatt döntött úgy, hogy nem indul az ötkarikás játékokon. Ismert, a Becker, Stich páros az 1992-es barcelonai olimpián aranyérmet nyert. Az év legjobb osztrák sportolójává választott Thomas Muster még nem nyilatkozott arról, indul-e Atlantában. A teniszező menedzsere szerint minden attól függ, Mustemek hogyan sikerül a tavaszi tornákon való szereplés. (APA) Innsbruck: Az FC Tirol Innsbruck labdarúgócsapata szerződtette Sztanyiszlav Cser- cseszovot. A 32 éves orosz kapus a Szpartak Moszkva Bajnokok Ligája-találkozóin hat mérkőzésen csak négy gólt kapott. Csercseszov, aki korábban a német Dynamo Dresden együttesében védett, január 2- től már az innsbruckiak rendelkezésére áll. (APA) Párizs: Újabb két francia labdarúgóról bizonyosodott be, hogy doppinglistán található szert használt. A Francia Labdarúgó Szövetség (FFF) nem hozta nyilvánosságra a „vétkesek” nevét. A l'Equipe című francia napilap értesülése szerint a Cannes játékosa, Gilles Hampartzoumian és a Paris St. Germain védője, Oumar Dieng bukott meg az ellenőrzésen. Franciaországban ebben az évben öt labdarúgóról derült ki, hogy doppingoltak. (Reuter) Focikarácsony A focisulisok ünnepsége a teniszcsarnokban Fotó: Harascsák Az NYSI általános iskolás korú focistái, a focisulisok hét közben tartották karácsonyi ünnepségüket. Immár 18. alkalommal került sor erre a kedves eseményre. A csapatokban a tizennégyes iskola tanulói rövid műsorral kedveskedtek. Ezután minden edző értékelte csapata egész évi teljesítményét. Minden korosztály együttese kapott közös ajándékokat is, ami természetesen a felkészülésüket segíti majd a következő évben. így a legfontosabb ajándéknak a futball-labda számított. Minden gárdából a legjobb külön is kapott ajándékot, focicsukát és -labdát. Az ajándékokat ezúttal is vállalkozók, intézmények adományozták a legjobbaknak. Az ajándékozók között volt az Új Kelet is.
