Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-23 / 301. szám
/ Interjú UJ KELET 1995. december 23., szombat 5* Sőreg Istvánnal, a nyugdíjba vonuló mátészalkai rendőrkapitánnyal Halálos bűnt követ el, aki nem csinál semmit” Találós kérdés: melyik az az épület, amelyik építésekor a legmagasabb volt Mátészalkán és az egyetlen (talán máig is), amelyikben lift volt? Egy öreg mátészalkai azonnal rávágná a választ: a rendőrkapitányság. Öreg már az épület, felújításra szorul. Teljes rekonstrukcióra nincs pénz, de valamit csinálni kellett. Újrafestették, 23 éves vakolatra vitték fel a festéket, nem ígérkezik tartósnak az eredmény. Az épületben folyó munka ezzel szemben egy szóval jellemezhető: minőségi. A rendszerváltás időszakában négyszeresére emelkedett a bűnelkövetések száma, de a nyomozóké ugyanannyi maradt, mint volt, ennek ellenére a városban — korábbról örökölt hírhedtségét meghazudtolóan — rend van, vigyáznak ránk a rend őrei. Sőreg István mátészalkai rendőrkapitány a közelmúltban számolt be a város képviselő-testületének, majd a polgároknak a rendőrség munkájáról. Az eredmények és a pillanatnyi helyzet is hírértéket hordoznak, de nyilvános megszólaltatásának emellett volt még egy nagyon fontos oka: a kapitány jövő év februári hatállyal nyugdíjba készül. Életéről és munkájáról kérdeztük Sőreg kapitányt. V Sőreg kapitány búcsúzik az öreg háztól — Törökszentmiklóson születtem 55 évvel ezelőtt. Ott jártam az általános és középiskolát, utána a MÁV-nál dolgoztam bevonulásomig. Leszerelés után, 1964-ben jöttem a rendőrségre. Nyíregyházán kezdtem, ’71-ben kerültem Mátészalkára. Pályázat útján, ’91- ben lettem rendőrkapitány. Népes családom van, feleségem és négy gyerekem, közülük három még velünk él. A nagylány az Esze Tamás Gimnáziumban tanult, a Tejiparnál dolgozott, most méltányossági gyesen van, mert a kisebbik unokám beteg, asztmás. Két kis ikerlányunk most nyolcadikos, a Gépészeti Szakközépiskolába készülnek informatika szakra. Ebben az iskolában végzett a 23 éves fiam is, aki jelenleg teológiát tanul debrecenben. — Pap és rendőr? — Összeillenek ezek a hivatások, mindkettőnek az a lényege, hogy emberekkel, az emberek lelkűidével foglalkozik. A rendőrmunkában a kriminál- pszichológia, a kihallgatási taktika ismerete elengedhetetlen dolog. Akár sértettről, akár elkövetőről van szó, ismemi kell a gondolatvilágát ahhoz, hogy a munkánkat elvégezzük. Nem elég elfogni az elkövetőt és bedugni a fogdába, tulajdonképpen csak akkor kezdődik a vizsgálat. — Visszatérve a családra, ma már kevesen vállalnak négy gyereket. — A mai napig ideálisnak tartom ezt a családmodellt, mert mindig volt kisgyerek a házban. Most, hogy az ikrek kamaszkorba kerülnek, már itt vannak az unokák. — Mikor lett ebben a városban rendőrkapitányság? — Előbb, mint hogy én ide kerültem. Mátészalka a második világháború után státuszát tekintve visszaesett, hiszen nagyközség lett a volt megyeszékhelyből, ennek ellenére dinamikus fejlődésnek indult. A tanácsi vezetőknek jó kapcsolataik voltak magas körökben, ahol a pénzt osztották, így gyorsabban fejlődött, mint a környékbeli kisvárosok. Mátészalka 1968- ban lett város. Abban az időben Csenger még önálló járás volt saját kapitánysággal. Később a mátészalkai járáshoz kapcsolták, a csengeri kapitányságot pedig megszüntették. Korábban a vasútállomásnál volt a kapitányság, majd 1973-ban elkészült ez az épület. Azóta nem volt felújítás, karbantartás, tönkrement. A napokban fejeződött be egy részleges tatarozás. Festettek, átépítették a központi fűtést, átálltunk gázra. Sajnos a Bokros-féle megszorító intézkedések nyomán a felújításra szánt pénzt elvették. Megvolt a terv a teljes rekonstrukcióra, de nem tudom, mikor valósulhat meg. — Minden rendszernek, évtizednek és évnek megvannak a maga saját problémái. Mennyi munkájuk volt ’68-ban és mennyi van ma? — Az elmúlt 25—30 évre az volt a jellemző, hogy a bűnözés elenyészően csekély volt a jelenlegihez képest. A kapitányság területén a várossá nyilvánítás évében 351 bűncselekményt regisztráltak, a csengerin pedig 51-et, vagyis összesen 402-t a ’68-as esztendőben! Utána az évek során ez a szám emelkedett, majd évi 7—800-as nagyságrend körül stabilizálódott. Jött a rendszerváltás, és azonnal felszökött 2800-ra a bűncselekmények száma. Ezeket igyekeztünk felderíteni és kezelni — változatlan létszámmal és technikával. Volt olyan kritikus időszak, amikor arra kellett felkészülnünk, hogy ha a központi vezetőség összeomlana, magunk gondoskodjunk a helyi közbiztonságról! Szerencsére ezt sikerült elkerülni. —Mekkora terület tartozik a kapitánysághoz ? — Mátészalka, Csenger és egy nagyjából 40 kilométeres sugarú körben elhelyezkedő 36 község. — Vannak létszámgondjaik? — Igen, annyira kevesen vagyunk, hogy a fogdaőrséget is megszüntettem, kell az ember az utcára. A hatékonyságunkra ilyen feltételek mellett sem lehet panasz, hiszen amikor átvettem a kapitányságot, 18 százalék volt a felderítési arány, ’94-ben pedig már 58 százalék! Ebben az is szerepet játszik, hogy a többi kapitányhoz hasonlóan komoly átszervezést hajtottam végre, minden harmadiknegyedik ember más munkakörbe került! A polgári életben ez számos helyen személyes és politikai indíttatású tisztogatásként valósult meg, nálunk ezzel szemben, aki az átszervezés során más beosztásba került, annak az vagy magasabb beosztást jelentett, vagy — ha jelentéktelen mértékben is — fizetésemelést kapott. Az emberek óriási ambícióval és energiával láttak munkához, valami szebbet, jobbat akartak. Ennek eredménye a felderítési arány javulása. 1992-ben volt lehetőség egy kis létszámfejlesztésre, 13 főt kapott a kapitányság, de ez nem igazán változtatott a helyzeten. A korábbi szervezésben hozzánk tartozott egy közlekedési alosztály, de ezt átcsatolták a főkapitánysághoz. Tehát kaptunk 13 embert, de elcsatoltak egy alosztályt, amiből egy 18 fős egységet csináltak. Ennek irányítása a megyei főkapitánysághoz tartozik. Bár itt vannak, Mátészalkán kívül a szomszédos kapitányságokat is kiszolgálják közlekedési szempontból. Baleseteket vizsgálnak, járőröznek stb. — Sok a munka, kevés az ember? — A leterheltség nagyon komoly, a rendszerváltás előtt kilenc nyomozónk volt, ma 21 -en vannak. Figyelembe véve a helyben végzett munka hatékonyságát, létrehoztunk két őrsöt, egyet Csengerben, egyet Nagyecseden, ezenkívül központi településeken kisebb munkacsoportokat állítottunk fel. Ez a csoportszervezés is hozzájárult a felderítési arány javulásához. —Az őrző-védő kft.-k és újabban a magánnyomozó irodák számos rendőrt csábítottak el a testülettől. Mátészalkán hányán mondtak fel ilyen okból? — A kapitányságról vállalkozás reményében négy fő szerelt le. Ebből a négyből egy maradt vállalkozóként talpon, a többieknek nem sikerült. —Felidézne néhányat a nagy port felverő esetek közül? — Többféle bűncselekménykategóriából választhatunk nagy ügyeket. Elet elleni, azaz emberölési ügyek között a Zsenyuk- féle kettős emberölés a legemlékezetesebb. A hetvenes években történt, hogy Zsenyuk egy fejszével agyonverte anyját, apját, és elindult Pestre megölni a feleségét és annak egy rokonát. A gyanút testvérére terelte, hogy szabadon mozoghasson, de sikerült átlátni a tervén, és elfogtuk, mielőtt kárt tehetett volna a feleségében. Az elfogás megszervezésére az a pár óránk volt, amíg Budapestre utazott. A feleségét hagytuk szabadon mozogni, de vigyáztunk rá, és amikor Zsenyuk megkereste, lecsaptunk rá! A nyolcvanas években volt egy hatvan betörésből álló sorozat, aminek a tettesét nem tudtuk felderíteni. Előfordult, hogy hajnali háromig figyeltük az üzleteket, fél négykor pedig betörést jelentettek. Később kiderült, hogy Budapestről járt ide egy bűnöző, megérkezett a vonattal, leszállt, megcsinálta a betörést, ezután kiment az állomásra, és a következő vonattal hazautazott. Rablásokból is volt egy érdekes sorozatunk. Ópályiban lakó bűnözők jártak a fővárosba dolgozni, és a vonaton követtek el rablásokat, szám szerint 16-ot lehetett rájuk bizonyítani. A kiszemelt áldozatot olyan itallal kínálták, amibe gyógyszert kevertek majd a lerészegített és elkábított embert kifosztották. Ez a fajta bűncselekmény a banda elfogásával meg is szűnt. A kapitányságról fegyelmi úton eltávolítottak egy embert. Polgári személyként elkezdett járművezetői engedélyek hamisításával foglalkozni. Ez még a klasszikus, hamisítatlan pártállamban történt. Összesen 115 hamisítást bizonyítottunk be. Akkor tsz-elnökök mentek be a pártbizottságra, és a pártbizottság első titkárát kérték meg, csináljon már valamit, hogy engem leállítsanak. A vezetőiengedély- ügy ugyanis érintett termelőszövetkezetben dolgozó embereket, erőgépkezelőket, kombájnoso- kat, akiknek leállása az aratási munkálatokat nagyon hátráltatta. A kétségbeesésekre én azt válaszoltam, hogy Hajdúban már learattak, kérjenek onnan valódi jogosítvánnyal rendelkező embereket. Ha a hamis vezetői engedéllyel közlekedők közúti, esetleg halálos balesetet okoznak, az nagyobb baj lesz! Mátészalka benne van a nemzetközi vérkeringésben, nemcsak gazdaságot, hanem a bűnözést tekintve is. Ez nem új dolog, évekre visszamenőleg is vannak rá példák. Emlékezetes a Jan Stratilek-ügy. Csehszlovákiában rablásokért körözték, embert is ölt, és Magyarországon is ilyen bűncselekményeket követett el. Elfogásában nekünk is jelentős szerepünk volt. Az egész úgy kezdődött, hogy egy mátészalkai ember az eljegyzését vagy esküvőjét — nem emlékszem pontosan — tartotta a Márka presszóban. Akkoriban ötszázas volt a legnagyobb címletű bankjegy. A férfi egy díszgyertya lángjánál ötszázassal gyújtott cigarettára, ez szemet szúrt valakinek, és jelentette a rendőrségen. Elkezdtük vizsgálni, miből telik arra annak az embernek, aki —józanon! — ilyet csinált. Kiderült, hogy budapesti és külföldi bűnözőkkel áll szoros-kapcsolatban. Valutázott, az volt a szerepe, hogy összeszedett emberektől nagy pénzeket, és valutára váltotta. Ezzel áJan Stratilekkel vált- tatta át, de amikor a pénzt váltották, átverte Stratileket, és meglépett az egésszel. Ezt a férfit letartóztattuk, és rajta keresztül sikerült Stratileket is kézre keríteni. — Banális kérdés, de ennyi fűmbe illő sztori után óhatatlanul fölmerül bennem a kérdés: szereti ön a krimiket? — Szórakoztató műfaj, de én nem igazán kedvelem az ilyen típusú filmeket és könyveket. Az életem folyamán elég sokat olvastam és néztem, de már hosszú ideje nem kötnek le. A szépirodalmat és a drámai színdarabokat jobban szeretem. A filmek közül is inkább a klasszikusokat, mert a maiak nem igazán életszerűek, a valóságban nem olyan az élet, amilyennek bemutatják. Biztosan tudatosan sarkítanak, de ezt annyira erősen teszik, hogy az már irritálja az embert. Szeretem a zenét, magam is művelem, hegedülök. Nem valami művészi szinten, de azért meg lehet hallgatni. A Zenei Világnapon fel is léptem. Véletlenül tudomást szereztek a hobbimról a művelődési házban, és felkértek, hogy játsszak valamit. Igent mondtam, és a színházban eljátszottam egy dalt a közönségnek. — A rendőrkapitány elhúzta közönsége nótáját... — Igen, és szerencsére nem buktam meg! — Milyen hobbija van még? —Vaján, a tó mellett van egy kis telkem hétvégi házzal. Horgászni nem szeretek, csak a házikertben bogarászok. — Vannak tervei a nyugdíjasévekre? — Mindenekelőtt pihenni fogok egy ideig. Nem sokáig, mert nekem kell a mozgás, a munka. Nem érzem magam elhasznált embernek, nem fogok tétlenül maradni. Aki nem csinál semmit, az halálos bűnt követ el. Szakmába vágó, tehát vagyonvédelemmel, tanácsadással, munkaszervezéssel kapcsolatos ajánlatokat is kaptam, azon is meditálok, hogy ezek közül fogadjak el egyet vagy én magam kezdjek bele egy vállalkozásba?! A szellemi alkotás vonalán is vannak terveim. írtam több szakmai tanulmányt a pályafutásom alatt, ezt szeretném folytatni, de az is elképzelhető, ho|y egészen váratlan dologgal fogók előállni. Erről most még hadd ne mondjak többet. —Kapitány úr! Köszönöm az interjút, eredményekben gazdag, boldog nyugdíjaséveket kívánok! Dojcsák Tibor
